Ujság, 1930. március (6. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-05 / 53. szám

SZERDA, 1930 MÁRCIUS 5 ÚJSÁG BORKRIZIS, “*ti,om­l“pi“ FORGALMIADÓKTVETÉS, Generális forgalmi­­adórevíziót kér Paks Paks ma csak halvány árnyékát mutatja a régi szép életnek. Az adóhatóságok,,képzele­tében még ma is az elsők között foglal helyet — alaptalanul. Állítólag Tolna vármegye köz­ségeit és városait régebben három osztályba sorozták az adóhatóságok és Paksot, mint gaz­dag és jóforgalmú helyet az első osztályba so­rozták. Keller András állampénztári tanácsos, a paksi kincstári hivatal közszeretetben álló, népszerű főnöke az OMKK-kerület legutóbbi közgyűlésén hivatalosan és a leghatározottab­ban kijelentette, hogy ily osztályozás — ha lett volna is valaha — ma egyáltalán nem áll fenn. Ezt el is hisszük. Egyenes adóval kap­csolatban nem is hallottunk panaszt. Zólyomy Ferenc ipartestületi jegyző ezzel szemben azt panaszolja, hogy amikor legutóbb, február 3-án 35 tagú küldöttséget vezetett Paks köz­ségi adóügyi jegyzőjéhez, az kijelentette, hogy Paks ma is­ az első osztályhoz tartozik. A pa­piroson való osztályozás, ha fennállana is, még nem volna baj. A sérelem az, hogy kü­lönösen a forgalmiadókivetéseknél úgy látszik, mintha tényleg Paksot tartanák a legfor­galmasabb helyek egyikének, holott ma már halódik itt minden. ♦’ Paks az ország általános rossz gazdasági helyzetét hatványozottan is érzi és ennek há­rom fő oka van: a borkrizis, a forgalmi adó és a piacáthelyezés. A borkrizis A paksi borok még nemrégiben is igen jó hírnévnek örvendtek és a termelők magasabb árakat tudtak elérni, mint más vidékek ter­melői. Amíg az ország borexportját nem zár­ták el annyira, vagy legalább is nagyban nem korlátozták, addig az erősebb minőségek nagy mennyiségben mentek ki az országból s a bor­­fogyasztás vette fel a könnyebb minőségeket A paksi szőlők termésének ma csak 20%-a a zöld-fehér rizling, ami exportképes, míg a többi 80% színe miatt sem alkalmas külföldi eladásra. Ma az a helyzet, hogy a termelők­­ alacsony árak miatt többévi bortermé­süket sem adták el, úgy hogy most körül­belül egy­ egész esztendei termés, tehát kb. 80.000 hektoliter bor tárol Pakson. Némi forgalmat csak a borpárlat céljaira való vásárlások jelentenek. Az olcsó bor termelői ára 15—18 pengő hektoliterenként és a köz­ségi borfogyasztási adó — majdnem ugyan­annyi, majdnem 100%. Természetes, hogy en­nek mérséklése igen nagy mértékben enyhí­tené a nagy borkrízist. Minthogy pedig a gazdáknak régi szokás szerint a borbevétel szolgáltatta az úgyneve­zett költőpénzt, higany módjára n príási kereskedelem és ipar érzi meg leg­elsősorban és legnagyobb mértékben a paksi bortermelők rettenetes helyzetét is, akik ma úgyszólván semmit sem költenek a kereskedők üzleteiben és nem rendelnek az iparosok műhelyében,­­ legfeljebb hitelre vásárolnak. A forgalmi adókivetés Van Paks kereskedőinek most a borkrízis­­nél is égetőbben fájó sérelme: a forgalmiadó­kivetés. A kereskedők sorra panaszkodnak, hogy a forgalmiadónak ez évre kivetett össze­gét nem csökkentették arányosan. Sorra mutogatják árubeszerzési könyvecskéi­ket, melyek alapján jóval kisebb átalányo­zást kértek, de nem kaptak. A fellebbezési tárgyalások sem hoztak kellő eredményt. Sé­relmesnek tartják azt is, hogy a fellebbezéseket ugyanaz tárgyalta le, aki az elsőfokú kivetéseket eszközölte s volt eset, hogy a tárgyalás vezetője a be­hívott szakértők véleményét semmibe sem vette. Több olyan kereskedőnél, akik éveken át átalányozva voltak, most újból a blokko­lás gyűlöletes rendszerét látjuk, mert nem tudtak megnyugtató kiegyezésre jutni a kincstárral. A pénzügyminisztérium azt hirdeti, hogy addig is, amíg az egyfázisú rendszer be nincs vezetve az egész vo­nalon, lehetőleg minden detailistát átalányozni kí­ván, hogy az ellenőrzés egyszerűsítve és a PIACÁTHELYEZÉS munka csökkentve legyen. Viszont olyan paksi kereskedő, akinek felesége gyermekek nevelésével és háztartással van lekötve, ő maga segéd nélkül dolgo­zik üzletében, most írogathatja a bloko­­kat az egy-kétfilléres tételekről is és ha üzleti bevásárlásai, vagy más okok el­­szólítják Paksról, a legnagyobb rettegés­ben utazik el, mert nincs olyan helyet­tese, akit teljes nyugodtsággal hagy­­­ hatna ott, aki feltétlenül épp oly precízen leblokkol mindent, mint é s az esetleg le nem blokkolt tételnél nagyon nehezen igazolható, hogy csak tévedés és nem szándékosság esete for­gott fenn. Különösen sérelmes az átalányok összegé­nek kiszámítási módja. A kereskedők áru­­beszerzési könyvecskéiket kérik alapul venni, mert hiszen átlagban ugyanolyan mértékben történik az árukészletek utánpótlása, amilyen mértékben megürül az áruraktár. Tehát a be­szerzett árumennyiség megfelel az előzőleg eladott árumennyiségnek. Ehhez kalkulálják hozzá a tényleg elérhető bruttó hasznot és megvan az átalányozás helyes alapja. Amíg nincs bizonyítva a kereskedők be­szerzési könyvének hamis volta, addig tessék azok adtóit teljes mértékben el­fogadni. A másik sérelem e rendszernél a forgatás szá­mának megállapítása. Olyan magas forgatási számokkal is találkozunk a kivetésekben, amin józan kereskedő csak elszörnyülködni tud. A kereskedők már azt vélik, hogy a forgatási szám úgy emelhető, hogy vég­eredményben kisebb készlet mellett is ugyanolyan bruttó forgalmi összeg, átalá­­nyozási alap jöjjön ki, amennyi után a kincstár bevételt akar magának a lehető­séghez mérten biztosítani. Egyik-másik kereskedő forgalmában sze­repel egy vagon kékkő. Többet nem is hoza­tott, még annak egy részét is a maga szőlő­jében használta fel, a szezon vége felé pedig örült, ha haszon nélkül túladhatott rajta. Két­ségtelen tehát, hogy vannak cikkek, melyeket évente legfeljebb egyszer lehet „megforgatni”­. A paksiak akasztófahumora ezt a forga­tási rendszert kiforgatási rendszernek keresz­telte el. Beszéltünk Barabás dr. körzeti forgalmi­adóhivatali főnökkel is, aki minden ténykedé­sével kapcsolatban az érvényben lévő rende­letekre hivatkozik és kijelenti, hogy legjobb meggyőződése szerint állapította meg az ösz­­szegeket. Erre való tekintettel az OMKE paksi ke­rülete az OMKE budapesti központján keresz­tül arra kéri a pénzügyminisztériumot, küldjön ki a pénzügyminisztérium sürgő­sen miniszteri biztost az összes paksi ki­vetések generális felülvizsgálására, mert az adóalanyok túlzott mértékben való igénybevétele magának a kincstárnak­ is kárt okoz, ha az adóalanyok megszűnésére vezet. A bérkrízissel kapcsolatban előadottak következtében Paks kereskedőinek forgalma az országos átlagnál is nagyobb arányban csökkent s ezért okvetlenül indokolt a paksi forgalmi adóztatás generális felülvizsgálata is. Volt piac — nincs piac! Hogy a forgalmi adóátalányok csökken­­tése mennyire indokolt, azt még egy igen sé­relmes intézkedéssel támasztják alá a paksi kereskedők és iparosok. A főutca, illetve szé­les út két oldalán volt elhelyezve a hetipiac. Egy-két évvel ezelőtt azonban az utón keresz­tülvezető autóforgalomra való hivatkozással elhelyezték a heti piacot. A gabonapiac, de ennek következtében a paksi kereskedelem is a temető széléhez van a legközelebb. Minthogy a piac a város központjából na­gyon kiesik, sok gazda fel sem keresi már a paksi gabonapiacot, viszont ha felkeresi, ak­kor nem megy el az üzletek előtt és nem tér be azokba vásárolni. Természetes, hogy az üzletek és műhelyek legnagyobb része a hetipiac régi helye közelé­ben nyitott meg és azokat nem lehet máról holnapra áthelyezni oly utcákba, ahol meg­felelő üzlethelyiségek nincsenek is. Dunaföldvárra hivatkoznak a paksiak. Ott meg veszélyesebb az útvonal, mert éppen a hetipiac helyén élesen kanyarodik a keresz­tül vezető országút, mégsem ütötték agyon a kereskedők forgalmát áthelyezéssel, meg hagyták a piacot. Ha már azonban feltétlenül szükséges az óvatosság, tessék kiépíteni a hetipiac volt helyétől a Dunáig vezető útrészt és azt piactérré ki­képezve a forgalom ismét az üzletek kö­zelébe kerül, azok előtt vezet el, anélkül, hogy közlekedési veszélyek merülné­nek fel. Paks község képviselőtestülete még 19. augusztus hó 17-iki közgyűlésén, 7,985—IX. rkkgy. 1929. szám alatt határozatot hozott, hogy eljár a kereskedelmi minisztériumban, ,ehogy a t­ásárjog tulajdonosa felszólíttassék, miszerint megfelelő piactérről záros határidő­t belül gondoskodjék, mert a piac jelenlegi el­helyezése nem jó, nem megfelelő, az káros a község minden rendű és rangú közönségére, legyen az termelő vagy fogyasztó, iparos vagy kereskedő". Tarisznyás Gerő, Paks község közbecsülés­­ben álló főjegyzője igen nagy jóindulattal kezeli az ügyet és rajta kívül eső okok gátol­ják a sérelem orvoslását. Most ezt a kérdést is az OMKE paksi ke­rülete vette a kezébe és Schwarz Aladár dr. elnök kellő agilitása már előre is garancia arra, hogy az OMKE központjának támogatá­sával ki fogja sürgetni a mielőbbi, teljes meg­nyugvást keltő megoldást. Nádor J. Gyula 7 A „nagy harang“ az angol parlamentben Heves összecsapás az angol kincstári kancellár és Churchill között London, március 4. Az alsóházban számos interpelláló újból Thomas főpecsétőrt kér­dezte meg munkanélküli politikája eredmé­nyei felől. Thomas a polgári ellenzék gunyhahatása közepette ismételgette, hogy politikája részle­teit ismertetni fogja, mihelyt elérkezett ann­ak az ideje. Az ülés egyébként újabb éles összecsapás­hoz vezetett. Snowden és Churchill között a selyemvámok dolgában, amelynek sorsáról a kincstári kancellár a költségvetés benyújtása előtt nem volt hajlandó nyilatkozni. Churchill közbeszólt, hogy a kincstári kancellár dühös konoksága még nem elegendő ok arra, hogy megtagadja a felvilágosítást a Háztól ilyen fontos kérdésben. Snomden azzal vágott vissza, hogy a dü­hös konokságban inkább elődje volt bűnös, midőn a Atac-Kenan vámok visszaállításával az ipart abba a válságba taszította, amelyben ma is sínylődik. A speaker megvonta a ‘­szót a polémiát folytatni szándékozó Churchilltól és az újabb interpellációval kapcsolatban figyelmeztette Snowdent, hogy a kincstári kancellárnak kö­telessége, hogy a gazdasági érdekképviseletek­nek minden felvilágosítást megadjon. Snowden erre kijelentette, hogy neki nem szokása nézeteit a nagyharangra akasztani. Mindkét párt hagnos közbeszólása általános zűrzavarhoz vezetett, amelyet a speaker csak nagy nehezen tudott lecsillapítani. Mialatt a következő interpelláló beszélt, Snowden az asztalon áthajolva, egyenesen Churchillhez fordult és ezt kiáltotta feléje: „Nincs szükségem arra, hogy ön tanítson ki hivatali kötelességeimre". Újabb hatalmas vihar tört ki s több kon­zervatív szónok követelte, hogy a speaker uta­sítsa rendre a kincstári kancellárt. Az izgalom csak nagysokára csillapodott le. Közcsendháborítás miatt abbamaradt a tartóssági d­wTrip világtáncverseny s öt éjjel táncoltak London, március 4. Detroitban az elmúlt éjszaka fejeződött be a tartóssági világtánc­­verseny. A résztvevők már százhét óráig tán­coltak egyfolytában, ekkor közcsendháborítás miatt rendőrségi végzést kézbesítettek nekik, mire elszéledtek és sietve aludni tértek. A táncverseny egész tartama alatt csak egész rövid ideig tartó szunyókálásban volt részük. Az egyházi szónokok a templomokban a leg­­élesebben elítélték a táncversenyt. T­ÜNTETŐ FARSANGI TÖMEG Három mulató­­i termé­n­­ke­zót előállítottak A M\ (JK­ 01 kJIX A fiatalság szokatlan jókedvvel ünnepelte meg kedden éjszaka a farsang végét. A körutakon és a főbb útvonalakon már este kilenc óra felé es­­télyiruhákban és álarcokban hullámzott a jó­kedvű tömeg a különböző báltermek és zártkörű mulatságok helyiségei felé. Éjfél után a vigság még csak fokozódott A farsangolóját legjobban a József- és Ferenc-kör­­utak közönsége ünnepelte meg. Éjfél után ugyan­is a József-körút, a Baross-utca és az Eldői-út kö­zötti szakaszon, az úgynevezett „csirkekorzón" többtzáz főnyi tömeg fejlődött fel. Ez a tömeg lassan kint a mellékutcákból kijövő leányokkal és fiatalemberekkel mintegy hatszáz főre szapo­rodott. A fiatalok hangosan ünnepelték és élje­nezték a halódó farsangot. Akadt közöttük né­hány túlhangos fiatalember, aki túlhajtott jóked­vében különböző megjegyzéseket tett a járókelő közönségre is. A közelben posztoló rendőrök odamentek hozzájuk és miután attól tartottak, hogy a farsan­got ünneplő hatalmas tömeg esetleg az utcai for­galmat is akadályozhatja, felszólították a csopor­tokat, hogy csendesen oszoljanak szét. A fel­szólításnak azonban nem igen volt foganatja. A zsibongó, éneklő tömeg a farsangi mámor utolsó óráiban ügyet sem vetett a rendőrök közbelépé­sére. A posztoló rendőrök tehát a VIII. kerületi kapitányságtól kértek segítséget. A tömeg azon­ban újra összeverődött a Népszínház­ utca sarkán és ekkor már több mint ezer főre szaporodott. A VII. kerületből kivonult rendőrök újra oszlásra szólították fel a közönségeit. Né­hányan el is távoz­tak, a legtöbben azonban méltatlankodtak azon, hogy a rendőrség a farsang végét ünneplő közön­séget szét akarja kergetni. Egyesek szidalmazták is a rendőröket és kiáltozni kezdtek: — Le a zsarukkal! Nem hagyjuk elrontani a farsangunkat. A vitatkozás mind hevesebb lett. Egyesek fenyegetőleg is léptek fel a kötelességüket tel­jesítő rendőrökkel szemben, sőt dulakodni is kezdtek. A kivonult rendőrség kénytelen volt három rajongó farsangi mulatozót a főkapitány­ságra előálltani. Ezek közül egy ellen hatóság­­elleni erőszak, a másik kettő ellen pedig csend­­háborítás miatt indult meg az eljárás. Több hozzánk 14-á- "vrckl g* íz" • A rádió e­lfizetési nyugta szelvényének beküldése alapján rádiósok­érkezett kérdésre Ji.fi/ H w fiJ^fiJim. • nak juttatott — a kivételes propaganda-engedményre jogosító — Tungsram báriumcső utalványok csak 1930 április 1-ig érvényesek. E határ­időn túl a kedvezményt, sajnos, már nem adhatjuk meg. Olvassa el a rádió előfize­tsi nyugtán tevő feltételeinket. Egyesült Izzólámpa és Villamossági R.-T., újpest 4

Next