Ujság, 1930. március (6. évfolyam, 50-73. szám)
1930-03-05 / 53. szám
SZERDA, 1930 MÁRCIUS 5 ÚJSÁG BORKRIZIS, “*ti,oml“pi“ FORGALMIADÓKTVETÉS, Generális forgalmiadórevíziót kér Paks Paks ma csak halvány árnyékát mutatja a régi szép életnek. Az adóhatóságok,,képzeletében még ma is az elsők között foglal helyet — alaptalanul. Állítólag Tolna vármegye községeit és városait régebben három osztályba sorozták az adóhatóságok és Paksot, mint gazdag és jóforgalmú helyet az első osztályba sorozták. Keller András állampénztári tanácsos, a paksi kincstári hivatal közszeretetben álló, népszerű főnöke az OMKK-kerület legutóbbi közgyűlésén hivatalosan és a leghatározottabban kijelentette, hogy ily osztályozás — ha lett volna is valaha — ma egyáltalán nem áll fenn. Ezt el is hisszük. Egyenes adóval kapcsolatban nem is hallottunk panaszt. Zólyomy Ferenc ipartestületi jegyző ezzel szemben azt panaszolja, hogy amikor legutóbb, február 3-án 35 tagú küldöttséget vezetett Paks községi adóügyi jegyzőjéhez, az kijelentette, hogy Paks ma is az első osztályhoz tartozik. A papiroson való osztályozás, ha fennállana is, még nem volna baj. A sérelem az, hogy különösen a forgalmiadókivetéseknél úgy látszik, mintha tényleg Paksot tartanák a legforgalmasabb helyek egyikének, holott ma már halódik itt minden. ♦’ Paks az ország általános rossz gazdasági helyzetét hatványozottan is érzi és ennek három fő oka van: a borkrizis, a forgalmi adó és a piacáthelyezés. A borkrizis A paksi borok még nemrégiben is igen jó hírnévnek örvendtek és a termelők magasabb árakat tudtak elérni, mint más vidékek termelői. Amíg az ország borexportját nem zárták el annyira, vagy legalább is nagyban nem korlátozták, addig az erősebb minőségek nagy mennyiségben mentek ki az országból s a borfogyasztás vette fel a könnyebb minőségeket A paksi szőlők termésének ma csak 20%-a a zöld-fehér rizling, ami exportképes, míg a többi 80% színe miatt sem alkalmas külföldi eladásra. Ma az a helyzet, hogy a termelők alacsony árak miatt többévi bortermésüket sem adták el, úgy hogy most körülbelül egy egész esztendei termés, tehát kb. 80.000 hektoliter bor tárol Pakson. Némi forgalmat csak a borpárlat céljaira való vásárlások jelentenek. Az olcsó bor termelői ára 15—18 pengő hektoliterenként és a községi borfogyasztási adó — majdnem ugyanannyi, majdnem 100%. Természetes, hogy ennek mérséklése igen nagy mértékben enyhítené a nagy borkrízist. Minthogy pedig a gazdáknak régi szokás szerint a borbevétel szolgáltatta az úgynevezett költőpénzt, higany módjára n príási kereskedelem és ipar érzi meg legelsősorban és legnagyobb mértékben a paksi bortermelők rettenetes helyzetét is, akik ma úgyszólván semmit sem költenek a kereskedők üzleteiben és nem rendelnek az iparosok műhelyében, legfeljebb hitelre vásárolnak. A forgalmi adókivetés Van Paks kereskedőinek most a borkrízisnél is égetőbben fájó sérelme: a forgalmiadókivetés. A kereskedők sorra panaszkodnak, hogy a forgalmiadónak ez évre kivetett összegét nem csökkentették arányosan. Sorra mutogatják árubeszerzési könyvecskéiket, melyek alapján jóval kisebb átalányozást kértek, de nem kaptak. A fellebbezési tárgyalások sem hoztak kellő eredményt. Sérelmesnek tartják azt is, hogy a fellebbezéseket ugyanaz tárgyalta le, aki az elsőfokú kivetéseket eszközölte s volt eset, hogy a tárgyalás vezetője a behívott szakértők véleményét semmibe sem vette. Több olyan kereskedőnél, akik éveken át átalányozva voltak, most újból a blokkolás gyűlöletes rendszerét látjuk, mert nem tudtak megnyugtató kiegyezésre jutni a kincstárral. A pénzügyminisztérium azt hirdeti, hogy addig is, amíg az egyfázisú rendszer be nincs vezetve az egész vonalon, lehetőleg minden detailistát átalányozni kíván, hogy az ellenőrzés egyszerűsítve és a PIACÁTHELYEZÉS munka csökkentve legyen. Viszont olyan paksi kereskedő, akinek felesége gyermekek nevelésével és háztartással van lekötve, ő maga segéd nélkül dolgozik üzletében, most írogathatja a blokokat az egy-kétfilléres tételekről is és ha üzleti bevásárlásai, vagy más okok elszólítják Paksról, a legnagyobb rettegésben utazik el, mert nincs olyan helyettese, akit teljes nyugodtsággal hagy hatna ott, aki feltétlenül épp oly precízen leblokkol mindent, mint é s az esetleg le nem blokkolt tételnél nagyon nehezen igazolható, hogy csak tévedés és nem szándékosság esete forgott fenn. Különösen sérelmes az átalányok összegének kiszámítási módja. A kereskedők árubeszerzési könyvecskéiket kérik alapul venni, mert hiszen átlagban ugyanolyan mértékben történik az árukészletek utánpótlása, amilyen mértékben megürül az áruraktár. Tehát a beszerzett árumennyiség megfelel az előzőleg eladott árumennyiségnek. Ehhez kalkulálják hozzá a tényleg elérhető bruttó hasznot és megvan az átalányozás helyes alapja. Amíg nincs bizonyítva a kereskedők beszerzési könyvének hamis volta, addig tessék azok adtóit teljes mértékben elfogadni. A másik sérelem e rendszernél a forgatás számának megállapítása. Olyan magas forgatási számokkal is találkozunk a kivetésekben, amin józan kereskedő csak elszörnyülködni tud. A kereskedők már azt vélik, hogy a forgatási szám úgy emelhető, hogy végeredményben kisebb készlet mellett is ugyanolyan bruttó forgalmi összeg, átalányozási alap jöjjön ki, amennyi után a kincstár bevételt akar magának a lehetőséghez mérten biztosítani. Egyik-másik kereskedő forgalmában szerepel egy vagon kékkő. Többet nem is hozatott, még annak egy részét is a maga szőlőjében használta fel, a szezon vége felé pedig örült, ha haszon nélkül túladhatott rajta. Kétségtelen tehát, hogy vannak cikkek, melyeket évente legfeljebb egyszer lehet „megforgatni”. A paksiak akasztófahumora ezt a forgatási rendszert kiforgatási rendszernek keresztelte el. Beszéltünk Barabás dr. körzeti forgalmiadóhivatali főnökkel is, aki minden ténykedésével kapcsolatban az érvényben lévő rendeletekre hivatkozik és kijelenti, hogy legjobb meggyőződése szerint állapította meg az öszszegeket. Erre való tekintettel az OMKE paksi kerülete az OMKE budapesti központján keresztül arra kéri a pénzügyminisztériumot, küldjön ki a pénzügyminisztérium sürgősen miniszteri biztost az összes paksi kivetések generális felülvizsgálására, mert az adóalanyok túlzott mértékben való igénybevétele magának a kincstárnak is kárt okoz, ha az adóalanyok megszűnésére vezet. A bérkrízissel kapcsolatban előadottak következtében Paks kereskedőinek forgalma az országos átlagnál is nagyobb arányban csökkent s ezért okvetlenül indokolt a paksi forgalmi adóztatás generális felülvizsgálata is. Volt piac — nincs piac! Hogy a forgalmi adóátalányok csökkentése mennyire indokolt, azt még egy igen sérelmes intézkedéssel támasztják alá a paksi kereskedők és iparosok. A főutca, illetve széles út két oldalán volt elhelyezve a hetipiac. Egy-két évvel ezelőtt azonban az utón keresztülvezető autóforgalomra való hivatkozással elhelyezték a heti piacot. A gabonapiac, de ennek következtében a paksi kereskedelem is a temető széléhez van a legközelebb. Minthogy a piac a város központjából nagyon kiesik, sok gazda fel sem keresi már a paksi gabonapiacot, viszont ha felkeresi, akkor nem megy el az üzletek előtt és nem tér be azokba vásárolni. Természetes, hogy az üzletek és műhelyek legnagyobb része a hetipiac régi helye közelében nyitott meg és azokat nem lehet máról holnapra áthelyezni oly utcákba, ahol megfelelő üzlethelyiségek nincsenek is. Dunaföldvárra hivatkoznak a paksiak. Ott meg veszélyesebb az útvonal, mert éppen a hetipiac helyén élesen kanyarodik a keresztül vezető országút, mégsem ütötték agyon a kereskedők forgalmát áthelyezéssel, meg hagyták a piacot. Ha már azonban feltétlenül szükséges az óvatosság, tessék kiépíteni a hetipiac volt helyétől a Dunáig vezető útrészt és azt piactérré kiképezve a forgalom ismét az üzletek közelébe kerül, azok előtt vezet el, anélkül, hogy közlekedési veszélyek merülnének fel. Paks község képviselőtestülete még 19. augusztus hó 17-iki közgyűlésén, 7,985—IX. rkkgy. 1929. szám alatt határozatot hozott, hogy eljár a kereskedelmi minisztériumban, ,ehogy a tásárjog tulajdonosa felszólíttassék, miszerint megfelelő piactérről záros határidőt belül gondoskodjék, mert a piac jelenlegi elhelyezése nem jó, nem megfelelő, az káros a község minden rendű és rangú közönségére, legyen az termelő vagy fogyasztó, iparos vagy kereskedő". Tarisznyás Gerő, Paks község közbecsülésben álló főjegyzője igen nagy jóindulattal kezeli az ügyet és rajta kívül eső okok gátolják a sérelem orvoslását. Most ezt a kérdést is az OMKE paksi kerülete vette a kezébe és Schwarz Aladár dr. elnök kellő agilitása már előre is garancia arra, hogy az OMKE központjának támogatásával ki fogja sürgetni a mielőbbi, teljes megnyugvást keltő megoldást. Nádor J. Gyula 7 A „nagy harang“ az angol parlamentben Heves összecsapás az angol kincstári kancellár és Churchill között London, március 4. Az alsóházban számos interpelláló újból Thomas főpecsétőrt kérdezte meg munkanélküli politikája eredményei felől. Thomas a polgári ellenzék gunyhahatása közepette ismételgette, hogy politikája részleteit ismertetni fogja, mihelyt elérkezett annak az ideje. Az ülés egyébként újabb éles összecsapáshoz vezetett. Snowden és Churchill között a selyemvámok dolgában, amelynek sorsáról a kincstári kancellár a költségvetés benyújtása előtt nem volt hajlandó nyilatkozni. Churchill közbeszólt, hogy a kincstári kancellár dühös konoksága még nem elegendő ok arra, hogy megtagadja a felvilágosítást a Háztól ilyen fontos kérdésben. Snomden azzal vágott vissza, hogy a dühös konokságban inkább elődje volt bűnös, midőn a Atac-Kenan vámok visszaállításával az ipart abba a válságba taszította, amelyben ma is sínylődik. A speaker megvonta a ‘szót a polémiát folytatni szándékozó Churchilltól és az újabb interpellációval kapcsolatban figyelmeztette Snowdent, hogy a kincstári kancellárnak kötelessége, hogy a gazdasági érdekképviseleteknek minden felvilágosítást megadjon. Snowden erre kijelentette, hogy neki nem szokása nézeteit a nagyharangra akasztani. Mindkét párt hagnos közbeszólása általános zűrzavarhoz vezetett, amelyet a speaker csak nagy nehezen tudott lecsillapítani. Mialatt a következő interpelláló beszélt, Snowden az asztalon áthajolva, egyenesen Churchillhez fordult és ezt kiáltotta feléje: „Nincs szükségem arra, hogy ön tanítson ki hivatali kötelességeimre". Újabb hatalmas vihar tört ki s több konzervatív szónok követelte, hogy a speaker utasítsa rendre a kincstári kancellárt. Az izgalom csak nagysokára csillapodott le. Közcsendháborítás miatt abbamaradt a tartóssági dwTrip világtáncverseny s öt éjjel táncoltak London, március 4. Detroitban az elmúlt éjszaka fejeződött be a tartóssági világtáncverseny. A résztvevők már százhét óráig táncoltak egyfolytában, ekkor közcsendháborítás miatt rendőrségi végzést kézbesítettek nekik, mire elszéledtek és sietve aludni tértek. A táncverseny egész tartama alatt csak egész rövid ideig tartó szunyókálásban volt részük. Az egyházi szónokok a templomokban a legélesebben elítélték a táncversenyt. TÜNTETŐ FARSANGI TÖMEG Három mulatói terménkezót előállítottak A M\ (JK 01 kJIX A fiatalság szokatlan jókedvvel ünnepelte meg kedden éjszaka a farsang végét. A körutakon és a főbb útvonalakon már este kilenc óra felé estélyiruhákban és álarcokban hullámzott a jókedvű tömeg a különböző báltermek és zártkörű mulatságok helyiségei felé. Éjfél után a vigság még csak fokozódott A farsangolóját legjobban a József- és Ferenc-körutak közönsége ünnepelte meg. Éjfél után ugyanis a József-körút, a Baross-utca és az Eldői-út közötti szakaszon, az úgynevezett „csirkekorzón" többtzáz főnyi tömeg fejlődött fel. Ez a tömeg lassan kint a mellékutcákból kijövő leányokkal és fiatalemberekkel mintegy hatszáz főre szaporodott. A fiatalok hangosan ünnepelték és éljenezték a halódó farsangot. Akadt közöttük néhány túlhangos fiatalember, aki túlhajtott jókedvében különböző megjegyzéseket tett a járókelő közönségre is. A közelben posztoló rendőrök odamentek hozzájuk és miután attól tartottak, hogy a farsangot ünneplő hatalmas tömeg esetleg az utcai forgalmat is akadályozhatja, felszólították a csoportokat, hogy csendesen oszoljanak szét. A felszólításnak azonban nem igen volt foganatja. A zsibongó, éneklő tömeg a farsangi mámor utolsó óráiban ügyet sem vetett a rendőrök közbelépésére. A posztoló rendőrök tehát a VIII. kerületi kapitányságtól kértek segítséget. A tömeg azonban újra összeverődött a Népszínház utca sarkán és ekkor már több mint ezer főre szaporodott. A VII. kerületből kivonult rendőrök újra oszlásra szólították fel a közönségeit. Néhányan el is távoztak, a legtöbben azonban méltatlankodtak azon, hogy a rendőrség a farsang végét ünneplő közönséget szét akarja kergetni. Egyesek szidalmazták is a rendőröket és kiáltozni kezdtek: — Le a zsarukkal! Nem hagyjuk elrontani a farsangunkat. A vitatkozás mind hevesebb lett. Egyesek fenyegetőleg is léptek fel a kötelességüket teljesítő rendőrökkel szemben, sőt dulakodni is kezdtek. A kivonult rendőrség kénytelen volt három rajongó farsangi mulatozót a főkapitányságra előálltani. Ezek közül egy ellen hatóságelleni erőszak, a másik kettő ellen pedig csendháborítás miatt indult meg az eljárás. Több hozzánk 14-á- "vrckl g* íz" • A rádió elfizetési nyugta szelvényének beküldése alapján rádiósokérkezett kérdésre Ji.fi/ H w fiJ^fiJim. • nak juttatott — a kivételes propaganda-engedményre jogosító — Tungsram báriumcső utalványok csak 1930 április 1-ig érvényesek. E határidőn túl a kedvezményt, sajnos, már nem adhatjuk meg. Olvassa el a rádió előfizetsi nyugtán tevő feltételeinket. Egyesült Izzólámpa és Villamossági R.-T., újpest 4