Ujság, 1930. július (6. évfolyam, 146-172. szám)

1930-07-11 / 155. szám

2 Interpe­láció a tufa­ügyben a felsőház ülésén Wlassics Gyula báró elnök a felsőház csü­törtöki ülésén meleg szavakkal elparentálta Vanutelli bíborost. Majd Hadik János gróf intézett interpellációt a kereskedelmi és föld­művelési miniszterekhez a Tufa­művek Rt. ügyében. Részletesen ismertette a Magyar Tufa-művek Rt. keletkezésének történetét, a FAKSz vezetőségével kötött szerződést, majd megkérdezte, miért nézi tétlenül a kormány, hogy­ elpusztuljon egy olyan iparvállalat, amely arra hivatott, hogy egy nagyhatalmú kartel túlkapásaival szemben árszabályozó szerepet töltsön be? Továbbá azt a kérdést intézte a két miniszterhez, van-e tudomásuk arról, hogy egy­felől a Tufa-művek Rt., másfelől a FAKSz között a kitűnően bevált Tufa-tégla és építő­anyag szállítására nézve 1926-ban létrejött szer­ződésnek megváltoztatását a FAKSz a kényszer­helyzetbe került Tufa­müvek Zrt.-től kierősza­kolta és ezzel, valamint a vállalattal szemben, később tanúsított magatartásával úgy a Tufa­müveket, mint az azt alapító Kondor és Feledi építő- és kőbánya részvénytársaságot súlyos válságba juttatta, sőt az utóbbit kényszeregyez­ségbe kergette? Végül megkérdezte, hajlandó-e a kormány hosszú évek huzavonája után az utolsó órában megfelelő intézkedéseket tenni, hogy a Tufa-műveket megmentse az össze­omlástól. Bod János kereskedelemügyi miniszter rö­viden válaszolt az interpellációra. Kijelentette, hogy figyelemmel kíséri ezt a kérdést, mert a kormány felfogása szerint a Tufa világszerte ismert kitűnő anyag és éppen a kisemberek építkezését könnyíti meg. Hangsúlyozta, hogy keresni fogja a megoldás módozatait. A miniszter­ válaszát tudomásul vették. Wlassics Gyula báró elnök bejelentette, hogy a belügyminiszter helyettesítésével Wekerle Sándor pénzügyminisztert bízta meg a kor­mányzó.. A pénzügyminiszter ezt a bejelentést meglepetten vette tudomásul. Bejelentette az elnök, hogy a felsőház résztvesz a „Szent Imre év“ ünnepségei alkalmával az országház kupola­csarnokában rendezendő ünnepélyen, ahol augusztus 20-án emléktáblát lepleznek le Szent István és Szent Imre emlékére. Majd napirend szerint letárgyalták a külön­böző kisebb javaslatokat. Csak az Országos Társadalombiztosító Intézet szanálásáról szóló törvényjavasalatnál volt kisebb vita. Hadik János gróf kért ugyanis szót és a többi között ezt fejtegette: •­ Már több ízben fejeztem ki azt a felfogá­somat, hogy a Társadalombiztosító Intézet túl van méretezve, alkalmatlan időben szervezték meg és olyan nagy adminisztrációs terhekkel jár, amelyekkel a mai gazdasági élet nem képes megbirkózni. Annak idején azt is hibáztattam, hogy az intézmény­­tartalékjai fölötti rendelke­zési jogot nem a pénzügyminiszter hatáskörébe utalták, aki meg tudta volna akadályozni a tő­kék túlságos immobilizálását és az adminisztrá­ció túltengését. A mostani törvényjavaslat — fájdalom — bizonyítja, hogy aggodalmaim igen alaposak voltak. Én ennek ellenére is megsza­vazom a javaslatot, mert tudom, hogy a javas­lat meg nem szavazása súlyos rázkódtatással járna és esetleg oda vezetne, hogy a táppénzek csökkentésével és a hozzájárulások felemelése- vei még jobban megnyomorítanák a szegény embereket. De garanciát kérek, hogy a jövőben ez a helyzet nem fog megismétlődni. Vass József népjóléti miniszter nyomban vá­laszolt és kijelentene, hogy a Társadalombizto­sító intézet anyagi egyensúlyát csak a legna­gyobb gondossággal lehet fentartani. — Száz­százalékos pontossággal — folytatta — nem le­het felelni arra a kérdésre, hogy a stabilitás biztosítva van-e a jövőre nézve. A stabilitás a gazdasági helyzettől függ. Megnyugtathatom azonban a felsőházat, hogy olyan kilengés nem fordulhat többé elő, mint amilyen most teszi szükségessé a betegségi ágazat szanálását Nagy várakozással nézek az autonómia elé. Minden reményem­ megvan arra, hogy a siker nem fog elmaradni. Hajlandó vagyok az autonómia jog­körét olyan területekre is bővíteni, amelyekre nincs intézkedési joga az autonómiának. Ha lesznek is deficitek, ezek nem­ fogják elérni azt az arányt, hogy idegen segítséget kell majd igénybe venni. A felsőház azután általánosságban és részle­teiben is elfogadta a javaslatot. Végül a hon­védség és egyéb fegyveres testületek tagjainak pótdíjáról szóló törvényjavaslatot vita nélkül fo­gadták el. Wlassics Gyula báró elnök a napirend le­tárgyalása után kellemes nyaralást kívánt a felsőház tagjainak. A­u­g­uszt József építési vállalkozó­t a paksi csendőrlaktanya körüli szabálytalanságok miatt letartóztatták gyanús adatok merültek föl Vay Kázmér ellen A belügyi építkezési panama ügyében ér­dekes fordulat történt, az ügyészség ugyanis szerdán délelőtt letartóztatta Auguszt József budapesti építkezési vállalkozót, akinek a neve már régebben szóba került a panama­ügy kihallgatásainál. Augusztra is a panama tulajdonképpeni leleplezője, Balássy Antal csendőrszázados tett terhelő vallomást, amennyiben beismerte, hogy Auguszt úgy ju­tott a paksi Rendőrségi kaszárnya építkezési munkálataihoz, hogy őt megvesztegette s a megvesztegetés után járta ki Vay Kázmérnál, h­ogy Augusztot bízzák meg az építkezéssel. Balássy terhelő vallomása után Augusztot az ügyészség beidézte és több ízben kihallgatta, az épitőmester azonban hevesen tagadta, hogy bárkit is megvesztegetett volna, s erősí­tette, hogy szabályszerű után, legolcsóbb ajánlata révén nyerte el a paksi építkezést. Az ügyészségről a kihallgatása után elbocsá­tották, szereplését azonban, a további kihall­gatások során is.­egyiben már mi­­terbtr,a­ legutóbbi időben ,egyre,több vielsfele bizonyí­ték gyűlt össze az építőmester ellen, akit erre újra beidéztek. ' * ■ ο ■ ' ' Auguszt nem jelent meg az idézésre, mert a vidéken tartózkodott. Az ügyész erre intéz­kedett, hogy az építőmestert csendőrök hozzák fel Budapestre. Ez szerdán délután megtörtént és nyomban hozzáfogtak Auguszt újbóli kihallgatásához, amely a késői esti órákig tartott. Az építő­mester láthatóan megrendülve hallgatta az újabb vádakat s különösen akkor tört meg, amikor elébe tárták sajátkezű aláírásával el­látott nyugtáját. Auguszt az újabb kihallga­tása alkalmával ugyanis azt vallotta, hogyha történtek is utólagos, szabálytalan kiutalá­sok a számára, a kiutalt összegeket sohasem vette fel. Ezt az állítását döntötte halomra az aláírásával ellátott nyugta, az építőmes­ter azonban­ még ezután sem vallotta be bű­nösségét. Augusztot szembesítették Balássy csendőrszázadossal, aki szemébe mondta, hogy megvesztegetés árán jutott az építkezéshez. Auguszt sem igennel, sem nemmel nem vá­laszolt, hanem összetörve, végig szótlanul állt a szembesítés­ alatt. A szembesítés után az­ ügyész kihirdette végzését, amely szerint megvesztegetés, csalás és közokirathamisítás címén elrendelte előzetes letartóztatását. Az ügyészi végzés után Augusztot mind­járt levitték­ a­­fogházba, ahol vele négyre szaporodott a belügyi építkezési panamák­­miatt letartóztatottak száma: -- v , j-Az Auguszt-féle­ ügyben Balássy csendőr­­gazdász százados feltűnő vallomást tett a csendőrügyészségen. Azt vallotta, hogy ő vette észre annak idején, hogy az Auguszt részére szóló kiutalásoknál túlfizetések mutatkoznak. Erről jelen­tést tett felettesének, Vay J­ázmérnak, aki azonban nem tulajdonított az ügy­nek fontosságot. e­k Menekülés Irta Margittal László Mária odakészítette kettőjüknek az­ uzson­nát: jó, finom illatú, meleg kávét, kiflit, va­jat, gyümölcsöt, majd magára, vette a fel­öltőjét, fejére illesztette a kalapját, meg­hagyta, hogy mielőbb egyenek, Áginak lel­kére kötötte, hogy Sándornak ne hagyjon addig békét, amíg el nem­­fogyasztja az Uzsonnáját, aztán felhúzta a kesztyűjét és indulni készült. — Gyerekek, egy fél óra múlva okvetlenül itthon leszek. Majd ha hazajövök, megiszom a kávémat, de most már rohannom kell, m­ert elkésem és Gabi leveszi a fejemet. Hát szervusztok, ne rosszalkodjatok ... Megcsókolta a húgát és a vőlegényét s az­zal máris futott el hazulról. Ági még utána­kiáltott: — Mária, ne maradj el sokáig... Siess haza... Egyedül maradtak. Ági, elvette a kifliket a tányérról, ketté­szelte őket, vajat kent rájuk, aztán unszolni kezdte Sándort, hogy egyék, mert ismerte jól, tudta, hogy valósággal rá kell beszélni minden egyes harapásra. Mária annyit bosz­­szankodott emiatt, sokszor csak úgy tudott célhoz érni, hogy elfordította a tekintetét, haragos arcot vágott és duzzogva megvono­­gatta a vállát. De csodálatos.­­ * Sándor most az első szóra elkezdte kana­lazni a kávét, elvette a vajas kiflit és lassan, kedvtelve enni kezdett. •— Nagyon jó­ ez a kávé ... — mondta Sándor és felhörpintette a maradékot. — Igen, Mária nagyon jó kávét tud főzni­­— válaszolta Ági. — És ez a kifli is jól esik ... — mo­solygott Sándor. — Hogy végre-valahára ezt is hallani ma­gától ... — jegyezte meg fájdalmas mo­sollyal Ági és lehajtotta a fejét, mintha a szőnyeg mintáit nézegetné, mintha az ara­­beszkek vonalait követné szórakozott tekin- Mért. Sándornak elkomorult az arca, felhőssé vált a nézése. — Mi bántja, Ági? Miért lett egyszerre oly rosszkedvű? — Semmi . . . semmi ... — sóhajtotta és kezével a szivéhez nyúlt. — Fáj? ... — kérdezte aggódva, fájdal­mas részvéttel Sándor. — Kicsit... Egész kicsit... De már nem is érzem ... •— Nem érzi? — Nem, elmúlt... — Igazat mond? — Miért hazudnék?... Hisz olyan mind­egy... Igazán egyre megy ... Az a pár hónap, ami még hátra van az életemből... vagy talán annyi se . . . olyan mindegy, hogy miként telik el ... Nincs jelentősége nálam már semminek sem ... Sándor felkelt a helyéről, odament Ági­hoz, megfogta a szék karfáját és komoly, parancsoló tekintettel a leány szemébe né­zett. — Ági, nem szabad igy beszélnie! . . . Máriára és rám való tekintettel egyaránt el kell vetnie az ilyen csúf gondolatokat . t . El kell hessegetni őket . . . — Ugyan, mi értelme volna ennek?!... Hát azt hiszi, neon tudok mindent?... Azt hiszi, nem vagyok mindennel tisztában?... Azt gondolja, hogy nem olvasom le a maguk aggódó arcáról, hogy nem veszem észre Má­ria remegő hangján, babusgató, féltő maga­tartásán, hogy mily közel van hozzám a ha­lál?... Vagy azt hiszi talán, hogy én nem igyekeztem leolvasni a tanár arcáról, hogy milyen véleménye van a szívemről? . . . De hisz mindegy, olyan mindegy már ... Ági elfordította a fejét, hogy Sándor ne lássa az arcán végigcsorgó könnyeket. Hiába mondta, hogy mindegy neki, nem, mégsem volt ez teljesen mindegy . . . Meg­borzongatta a halál közelsége, félelemmel, fájdalommal töltötte el szívét... ■ Sándor szelíden, vigasztalan megfogta a kezét, megsimogatta a haját, aztán a hom­lokát . . . Jól esett ez neki, hűsítette a bőre forróságát, enyhítette, csillapította a fájdal­mát, kissé szétoszlatta a szorongó érzéseit... És Sándor lelkében is jóleső, meleg örömet árasztott szét ez a siraogatás, őt is felvidí­totta kissé és valami kellemes, nyugtalanító vágyaktól terhes érzéseket hönypölyögtetett végig az ereiben. Az agyára furcsa mámor telepedett rá, a szive gyorsabban, élénkeb­ben kezdett verni, a vére a fejébe szaladt, a keze re­megésbe fogott, egész benseje át­forrósodott, mintha alattomos lángok gyul­ladtak volna ki bensejében, melyeknek tüze felcsapott­ a magasba, pusztulással fenye­getve mindent... mindent... Egyszerre el­öntötte testét egy esztelen, botor vágy és mámorosultan, részegen lehajolt Ágihoz, át­karolta, száját rátapasztotta a szájára és hosszasan, szinte véget érni nem akaróan, megcsókolta... — Ági, édes ... — suttogta. Ági megborzongott, összerázkódott, fel akart ugrani a helyéről, el akart futni, de úgy érezte, hogy olyan fullasztó, nagy gyö­nyörűség lopja be magát szívébe, olyan édes zsibbadás árad szét tagjaiban, hogy nincs ereje kitépni magát Sándor karjaiból, nem tudja ellökni magától és akaratlanul is tűrni kell a csókjait... Úgy érezte, hogy jó volna meghalni most, most azonnal, Sándor kar­jaiban, forró, égető csókjával az ajkán ... Csengettek. . Ijedten felocsúdtak a mámorból. Megiga­zították a hajukat és Sándor kiment ajtót nyitni Máriának, Ági bódultan, kábultan ült a helyén. Az arca fakó volt és szokatlanul telt . . . Nagy fekete szeme fényesen tündöklött... A szive hevesen vert... kegyetlen, kíméletlen löké­sekkel __a keble vadul hullámzott, mintha egy fújtató dolgozott volna benne. — Látom, már meguzsonnáztatok. Jók voltatok, szót fogadtatok nekem... — szólt Mária és lerakta a kalapját, kabátját — Igen ... nagyon jó volt a kávé ... — jegyezte meg Sándor furcsa, idegen hangon és nem mert Máriára nézni. — Hát veled, Ági, meg mi történt? — kérdezte Mária és szorongó érzéssel, ijedten, szivére zúdult félelemmel nézte a bugát —»■ Semmi... semmi... Kicsit... Nem tudta tovább folytatni. Elállt a léleg­zete, kapkodott fuldoklóit... az arca meg­vonaglott... eltorzult__ árnyak suhantak rajta keresztül... a válla meggörnyedt... és egyszerre csak bugyborékolva, görcsös rángatód­zással kitört belőle a sírás. el — Rosszul lett ... egyszerre, váratlanul rosszul lett... — hazudta Sándor zavart bűntudattal és segített Máriának, hogy le­fektessék Ágit a pamlagra ... II. „ Ági egész éjjel nyitott szemmel, álmatla­nul hevert az ágyán. Nem tudott aludni, nem­ jött szemére álom ... Jobbra-balra fordul­­gatott, a vánkost a feje alá gyűrte, majd ki*­simította, felhúzta a takarót nyakáig, de, ahogy meleg támadt, megint kitakaródzott. Egyre csak erre a délutánra gondolt.»» a vadul perzselő, forró, égető csókra . . . Sándor suttogó szavaira . . . ahogy a nevét kimondta . . . ahogy édesnek nevezte . . . ahogy átölelte . . . ahogy megcsókolta ... ahogy magához szorította ... aho­gy­­az ar­cát az arcánál érezte ... testét a teste köze­lében ... szivét a szive felett... mellét a keble felett . . . ahogy ráomlott ... rá­borult . . . Még nem szeretett senkit . . . Senkit... Ez az első szerelme... Sándort szereti . . . észre kellett vennie . . . azt is sejtette, hogy­ Sándor is szereti... észre kellett vennie ... lehetetlen volt nem észrevennie... de biz­tosan nem tudta ... biztosan, határozottan, csak délután óta tudja... de azóta biztosan, egész biztosan... — Milyen jó volna boldog lenni vele ... ha csak egy hónapig is ... ha csak egy hétig is ... ha csak egy napig is ... ha csak egy óráig is ... ha csak egy percig is ... A karjá­ban lenni... a csókját érezni... az övé lenni...a felesége lenni... — Sándor!... Sándor!... Szeretlek . . . szeretlek... — suttogta halkan az éj sötét­­ségében és a szive megtelt vággyal, szomo­rúsággal és halkan, elfojtva, inkább csak magában, sírni kezdett. Amikor elcsöndesedett, újból végiggondolt mindent és lassan rájött arra, hogy mindég beteljesülhetetlen álom marad számára . . . Örök álom ... Nem több ennél... Hisz nent ragadhatja el a nővére vőlegényét... nem foszthatja meg a boldogságától . . . Maria szivét nem zúzhatja össze... Mária egész­séges, sokáig fog élni . . . neki boldognak kell lenni * * * őt nem lehet kirabolni . * a UJSÁG, PÉNTEK, 1930 JÚLIUS 11 A következő napon megjelent Balássynál Auguszt s azt ajánlotta, hogy megfelezi vele a jogtalanul szerzett pénzt. Balássy ezt ke­reken visszautasította, mire másnap megje­lent Auguszt felesége és 1300 pengőt adott át. Ezt Balássy ismét bejelentette Vay Káz­­mérnak, akit megkérdezett, várjon mit csináljon ezzel az összeggel. Vay azt ajánlotta, hogy tartsa meg. Erre vonatkozóan Auguszt azt állítja, hogy mind a 2700 pengőt átadta Balássynak azzal a rendeltetéssel, hogy abból egy részt továb­bítson a minisztériumbeli felettesén''1’ Nagy földrengés Spanyolországban Madrid, július 10. (Havas­) Cordova tarto­mányban fekvő Mohtillah helyiségben rend­kívül heves földrengés volt. A földrengés követ­keztében 250 ház megrongálódott A Medinaceli hercegek palotájának falai megrepedeztek, a kórház és az egyik zárda tetőzete összerosk­adt. A templom bedüléssel fenyeget. Idáig mintegy 10 ház roskadt össze. A földrengést több hetes földalatti moraj előzte meg; ennek köszönhető, hogy emberéletben nem esett kár, mert az el­riasztott lakosságnak volt ideje arra hogy a szabadba meneküljön. ­ Lengyelország csatlakoz­nk a Briand-memorandumhoz Varsó, július 10. A lengyel külügyminiszter csütörtökön este átadta a varsói francia nagy­­követnek a lengyel kormány válaszjegyzé­­két­ a Briand-memorandumra. A válaszjegy­zék üdvözli a Briand-féle tervet és a jegyzék­ben a lengyel kormány hajlandónak nyilat­kozik a tárgyalásokban való részvételre. A válasz­jegyzékben a lengyel kormány hangsú­lyozza, hogy a tervezett államközösség a genfi jegyzőkönyvben lefektetett alapelveknek meg­felelően alakuljon meg és ne irányuljon egyet­len nemzet ellen sem. Az új államközösség a népszövetség eszméjének megszilárdítását kell, hogy jelentse és a népszövetségi gondo­­lat kiépítését. ­ Két hónapra ítélték a jugo­szláviai magyar párt volt elnökét Belgrád, július 10. Az újvidéki törvényi szék ma Brezovszky Nándor dr. műtőorvost,, a magyar párt volt elnökét, állítólag állam­­ellenes kijelentései miatt kéthónapi elzá­­rásra ítélte. A vádlott fellebbezett.

Next