Ujság, 1936. november (12. évfolyam, 251-274. szám)
1936-11-06 / 254. szám
4 környékén kutatunk, Őrszentmiklóson. Sikerült leitárni továbbá a kaolin-telepet. Érc után is kutatunk, főként Szarvas vidékén, a bandtkutatás is jó reményekkelbiztat. Megemlítette még a miniszter, hogy a közszállításoknál nem a legolcsóbb, hanem a legreálisabb ajánlatot veszi figyelembe. Végül megcáfolta azt a hírt, mintha az iparügyi minisztérium létesítése tízmillió pengőbe került volna. A Turul Szövetség országos táborozása Miskolcon .Miskolc, november 5 Csütörtökön kezdődött meg Miskolcon a Turul Szövetség 10. követtábora. Az ország minden részéből ötszázhatvan követ érkezett a városba, akiket a pályaudvaron a miskolci helyi szervezet díszszázaddal és zenekarral fogadott. Trégi-Török Andor dr. helyettes polgármester üdvözölte a Turul Szövetség képviselőit a vendéglátó Miskolc város nevében VégváryJózsef dr fővezér az üdvözlésre válaszolva, hangoztatta, hogy ma minden magyar összefogására van szükség, társadalmi elhelyezkedés és korkülönbség tekintetbevétele nélkül. A követtábor résztvevői ezután zárt menetben a hősök emlékművéhez vonultak, ahol Végváry József fővezér elhelyezte a szövetség nevében a Turul Szövetség koszorúját. A követtábor ünnepélyes megnyitása délután fél hat órakor volt a miskolci Zenepalotában. .keri Lajos orgonaművész, zeneművészeti főiskolai tanár, a Turul Szövetség egyik magistere prelúdiumot orgonáit, majd Szöllőssy László, a követtábor elnöke mondott megnyitóbeszédet. Ezt követték a helyi rokonszervezetek üdvözlései, amelyekre Végvári József fővezér válaszolt. Este két disztáboron vettek részt a követtábor tagjai. Az egyik Sajószentpéteren volt, ahol Lendtnai Béla tb. fővezér ünnepélyesen felavatta az új dominusokat. Hejőcsabán is disztábort tartottak, itt Dérczy Ferenc dr. országos vezér mondott ünnepi beszédet és a Turul művészgárdája szerepelt nagy sikerrel. A két dísztábort a Lévay-bajtársi törzs és a Jávorka-bajtársi törzs rendezték. MERANO PARC HOTEL ptófcoló van Meriin vt Marintivedében, saját nagy parkká Hotel Bellevue előkelt fáz. Központi lefevéc HOTEL AOITAópaljzári szálló hatalmas park közepén Pension Vilma előkelő ház a villanegyedben. pedig ahhoz igazán nem fér kétség, hogy Virginia, az elvont tudományok állítólagos szerelmese, van annyira nő, mint amennyire én, a francia grammatikával való reménytelen hadakozásom közben is, férfi vagyok. , — Pardon — szóltam tehát hozzá egy napon és megsimogattam a haját. Nem ellenkezett, sőt, kislányon magakelletéssel még inkább közelebb húzódott hozzám. Vagy kacérkodott volna csupán? Nem kutattam kedvességének indítóokát. Hirtelen felbuzdulásomban azzal a tekintettel néztem rá is, amely még a legtapasztalatlanabb nő számára is elárulja a férfit. — Most megcsókollak — gondoltam magamban s már viharos elszántsággal közeledtem is feléje. Virginia azonban a nősténytigris szilajságával kapta el tőlem a fejét és tért ki bizalmaskodásom elöl. ■*— Pardon —» mondta most már ő, eleinte szikrázó szemmel, majd kissé gúnyosan és egyszeriben leszerelte bennem a férfit. Ki érti ezt? Szégyentől megverten vártam tőle magyarázatot és ő vallott. Elfelejti, hogy Virginia a nevem s hogy: „Nomen est omen“ — Hazudsz! — gondoltam visszafojtott gyűlölettel iránta és abban a pillanatban meg tudtam volna ölni Virginiát. 5. Megfogadtam magamban, hogy nem találkozom többé vele. Semmi értelme ennek a vérszegény ismeretségnek. Céltalan és amellett lealázó számomra ez a viszony, egy szeszélyes nő kiszámíthatatlanságának lealázó függvénye. Napokig kerültem a társaságát, holott az igazat megvallva, kétségbeesett türelmetlenséggel vágyódtam utána. Egy hét után aztán levelet kaptam tőle: — Mon pérel — hangzott a mindent kiengesztelő levél. — Csak nem haragszol? Nem, istenemre nem haragudtam. Sőt, mint a bolond, úgy rohantam hozzá, új vágyakkal és új reményekkel eltelten. Mosolyogva fogadott. A mosolyában rejtélyes öntudat izzott és kegyes biztatás. Elfeledtem minden sérelmet és panaszt és ismét boldogan bíztam magamat rája. Ó, ő biztosan tudja, hogy mit akar, biztosan szeret engem a maga módján és én most már ki fogom várni ennek a különös, nem mindennapi szerelemnek a beteljesülését. A szeretőm lesz, a feleségem, vagy mit tudom én ... Szeretem Virginiát és várok rája. Új korszak kezdődött. Bizalmas délutáni séták és néma együttlét a mozielőadásokon. Sétáink inkább francia leckeórákhoz hasonlítottak, mint pásztorórákhoz s a moziban is félve óvakodtam attól, nehogy valahogy felidézzem a múltkori szomorú lecke rémét. Ezzel szemben ő volt az, aki a sötétben megfogta a kezemet. Igenis ő volt az, aki Han Piel és Greta Garbó nagy, döntő jelenetei közben megfogta és magához szorította a kezemet. És amikor én a kelleténél valamivel hálásabban réztem a szemébe, bizalmasan és mégis lesújtó idegenszerűséggel suttogta: — Mon pére! Miért szólít így? Miért hív meghitt pillanatainkban „apám"-nak, amikor én dehogy is apai szeretettel, hanem igenis férfias szenvedéllyel vonzódok hozzá? Miért? ... 6. Nem mertem előtte is föltenni ezt a kérdést. Attól tartottam, hogy megzavarja azt a látszólagos harmóniát, amit barátságunk mostani szelídített formája jelentett. Nem kérdeztem semmit, de annál többet képzelődtem magamban. S a sok tépelődés ugyancsak megzavarta a nyugalmamat. Magyarázatot hiába vártam Virginiától s különbez is idegen szavak gyatra közvetítésével hogyan is érthettem volna meg azt, amit szemünk, kezünk és vérünk közvetlensége nem tudott megmagyarázni Föladtam a reménytelen küzdelmet Megint kerülni kezdtem Virginia társaságát, így akarván hallgatólag értésére adni, hogy viszonyunk ebben az erőltetett kompromisszumos formában is tarthatatlan. Nem értett meg. Egyre-másra küldte hozzám a találkozást sürgető leveleket és amikor végül látta, hogy hiába vár rájuk választ, személyesen jött el értem — Mon pere !— mondta szemrehányó hangon. — Úgy aggódtam miattad már azt hittem, hogy beteg vagy ... Mon pere, mon pere! Mindig ez az idétlen, elidegenítő becézés! Uram, teremtem, hogy is magyarázzam meg neki, hogy ennek a felemás, őszinteség nélküli barátságnak semmi értelme? Hogy adjam tudtára, hogy én nem vagyok pincsikutya, akit pórázon lehet vezetni, hogy nincsenek apai ambícióira s hogy minden, ami közöttünk és velünk történik, vérig sért és halálra sebez?... Mégis: ki tud olvasni ezekben az idegenül fénylő, gyönyörű szemekben? Ki állhat ellent ennek a tiszta, szelíd és szinte szomorú lányi mosolynak. Hiszen igazi könnyek ragyognak ezekben a szemekben és a kétségtelen szerelem mosolya. Lehetetlen, hogy ne szeressen! Lehetetlen, hogy én is ne szeressem Virginiát! Nem tehetek máskép: itt vagyok, megadom magam, parancsoljon velem!... — Ma este a színházban koncert lesz, nem kísérne el? — Boldogan. Itt a jegye, a színház foyerjában találkozunk De aztán eljöjjön! — Még egyszer a lelkemre kötötte: —■ Mon pere, ugye, biztosan eljön ? ... Elmegyek, hogyne mennék el, édes kicsi lányom. 7. Sohasem láttam olyan kedvesnek, olyan szépnek, mint akkor este, a színház foyerjában. Rám várt értem készülődött s az én kedvemért bontotta ki magán egész virágzó, ragyogó szépségét. Vérvörös estélyi ruháját hófehér prémek szegélyezték és bomló fekete haját úgy fogta át a piros szalag, mintha egy hatalmas virágcsokrot nyújtana felém. Mihelyt meglátott, elébem szaladt. Megragadta a kezemet és mintha a nyakamba akart volna borulni, úgy láttam. Kábult voltam az elragadtatástól és boldog, végtelenül boldog a büszkeségtől, hogy a legszebb, legragyogóbb és legkívánatosabb nő a színházban az enyém. · Köszönöm, hogy eljött —- suttogta hálásan, lázas szemvedélyt sejttető, elragadó hangon. Köszönöm. Én köszönöm. Ó, hogy is köszönjem meg neki ezt a csodálatosan szép élményt? Szó nem jön az ajkamra, csak a kezem remegése közli: köszönöm, ezerszer is köszönöm, Virginia! A kezem a kezében. Visz magával. Ugyan hová megyünk? Valaki meghajlik előttem. Valaki ott áll Virginia mellett és rám mosolyog. Nini, Virginia most karonfogja ezt az embert és olyan arckifejezéssel néz rája, amilyennel énrám még soha, soha nem nézett. Azután felém fordul és így szól: — Mon perc!... — hallom a hangját, mintha félálomban szólna. — Engedje meg, hogy bemutassam a vőlegényemet!... Érzem, hogy forogni kezd velem a világ. Valaki megfogja a kezemet. Virginia aggodalmas szemeit látom. És hallom: újra a régi barátsággal, megszégyenítő sajnálkozással és vérigsértő bizalmassággal becéz a hangja: — Mon pere, az istenért, mi a bajod? Hogy mi a bajom? Bemutatja a vőlegényét és még ő kérdezi, hogy mi a bajom? Semmi, mademoiselle ... Semmi... Csak eszembe jutott, hogy el kell mennem... Hogy hova megyek?... Azt igazán nem tudoma ... Hogy jöjjek vissza ? ... Nagyon kedves ... Csengetnek . . Kezdődik a koncert. . Nem, igazén nem kérek belőle ... Jó mulatást, hölgyeim és uraim ... 8. Másnap elutaztam a városból és sohasem láttam többé Virginiát. ÚJSÁG PÉNTEK, 1936 NOVEMBER ) Preszly Elemér búcsúlevele ceglédi választóihoz ,Kossuth Lajost kora ifjúságomtól politikai ideálomnak vallottam“ Breszly Elemér volt belügyi államtitkár, akit Pest megye főispánjává neveztek ki, lemondott ceglédi mandátumáról és a következő levélben búcsúzott el a város közönségétől. — A kormányzó úr őfőméltósága magas elhatározásával Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánjává kegyeskedett kinevezni. Ez a legmagasabb elhatározás törvényes kötelességemmé teszi, hogy ceglédi országgyűlési képviselői megbízatásomat visszaadjam a város közönségének. — Fájó szívvel teszem ezt, hiszen felejthetetlen számomra az az egyhangú bizalom és szeretet, amellyel Czegléd választópolgárai ezt a patyolatfehér tiszta mandátumot nekem juttatták. Ezt a kapcsolatot sokkal hosszabbnak, részemről a sírig tartónak gondoltam, de a sors útjai kiszámíthatatlanok és mi valamennyien olyanok vagyunk a sors kezében, mint a falevél, amelyet a szél ide-oda dobál. Kénytelen vagyok tehát Czegléd megyei város népétől búcsút venni. — A búcsú pillanatában úgy érzem, hogy hűséges jó képviselőjük voltam. A magyar országgyűlés képviselőházában beszédekkel nem szerepeltem. Nem ez volt a feladatom és foggjék el, nem mindig a beszéd jelenti a képviselői hivatás helyes betöltését. Ellenben felkaroltam a város közügyeit és meleg szívvel hallgattam meg a lakosság kérelmeit, panaszait. Ez alatt a rövid idő alatt is létesültek olyan közintézmények, amelyek maradandóak. A város kivitelét szolgáló hűtőház, a városi kórház kibővítése, az egészségház és az iskolafürdő, az iskolák kibővítése és anyagi ügyeinek rendezése, a Halastó feltöltése és azok a közmunkák, amelyeket boldog örömmel támogattam. Hazánk mai nehéz helyzetében mindig a békére s a nemzeti egységre törekedtem, amelyet személyemmel biztosítottam, békére a felekezetek között, békére a politikai pártok között. Köszönöm ragaszkodását a velem egy hitet vallóknak, de köszönöm a támogatását és csatlakozását a más politikai pártállásunknak is, akiktől soha nem kívántam és nem vártam meggyőződésük feladását. — Életem büszke élménye marad, hogy Kossuth Lajos ceglédi mandátumának birtokosa voltam, hiszen Kossuth Lajost kora ifjúságomtól politikai ideálomnak tartottam: a mindeneket egybefoglaló kossuthi magyar demokrácia és a Kossuth Lajos lánglelkében élő magyar öncélúság alapja és talpköve az örök magyarságnak. A búcsú pillanatában arra kérem Czegléd megyei város közönségét, gondoljanak rám olyan szeretettel, mint a minő szeretettel őrzöm én czeglédi képviselőségemnek emlékét. Áldja meg az Isten a sárost és annak derék magyar lakosságát. több mint 1,1 millió pengő emelkedett az idén a főváros adóbevétele A bevétel már meghaladja a költségvetési előirányzatot I Honffy Lajos adóhivatali igazgató most tette közzé legújabb jelentését a főváros idei adóbevételeiről. Az elmúlt kilenc hónap alatt a főváros javára 63.220.575 pengő adó folyt be, ami 1,106.297 pengővel múlja felül a múlt év hasonló időszakának adóbevételét. Három adónemen kívül az összes többi adó hozadékit emelkedett. Csökkent a városi vámbevétel, kizárólag abból az okból, hogy a MÁV a múlt évben fennállott nagyobb hátralékára tavaly sokkal nagyobb összeget törlesztett, mint az idén, jobban mondva, most már a MÁV hátraléka annyira leapadt, hogy nagyobb összegű törlesztés már nem történhetik. Ezért a főváros a folyó év első kilenc hónapjában 6,102.121 pengő városi vámbevételhez jutott, 2,032.901 pengővel kevesebbhez, mint tavaly hasonló időszakban. Még a községi fogyasztási adónál van némi bevételi csökkenés, amennyiben a 9.426.497 pengős fogyasztási adóbevétel 306.166 pengővel marad alatta a tavalyi hozadéknak. A fényűzési forgalmi adó 87.837 pengős bevétele csak 2962 pengővel kevesebb, mint a múlt évben. A többi adó jövedelme mind felülmúlta a tavalyi összeget. A községi pótadó jövedelme 22.941.279 pengőt tett ki, 1,079.592 pengővel többet, mint tavaly. Az alkalmazottak kereseti adójának hozadéka 7.680.671 pengőt tett ki, 717.890 pengővel többet, mint a múlt esztendőben. A városi ingatlanvagyonátruházási illeték jövedelme 3.379.828 pengő volt, 799.167 több, mint tavaly. Az általános kereseti adó 4.556.207 pengős jövedelme 208.000 pengővel múlja felül a tavalyi eredményt. Jelentősen emelkedett a forgalmi adóból való részesedés hozadéka is. amely 3.616.751 pengőt tett ki, 341.107 pengővel többet, mint tavaly. A közlekedési adó 3.800.287 pengős jövedelme 148.004 pengővel, az italreérési illeték 429.998 pengős hozadéka 86.880 pengővel, a vigalmi adó 614.453 pengős bevétele 30.253 pengővel, az idegenforgalmi járulék 67.773 pengős hozadéka 14.870 pengővel, az adóbehajtási illeték 822.267 pengős hozadéka 22.630 pengővel múlja felül a tavalyi bevételt. A tűzoltási járulék jövedelme 291.601 pengő volt, ez pontosan megfelel a tavalyi eredménynek. Nagyon örvendetes, hogy az idei adóbevétel nemcsak végeredményben több a tavalyinál, hanem felülmúlja a folyó évi költségvetésben előirányzott és szeptember végéig várt összegeket is. Az előirányzat szerint ugyanis 62.971.930 pengő adónak kellett volna befolyni az év kilenc hónapjában, eszerint tehát 250.000 pengővel több az idei adóbevétel, mint amennyire a költségvetésben számítottak. A kereseti adó 580.000, az általános kereseti adó 490.000, a városi ingatlanvagyonátruházási illeték 483.000, a forgalmi adóból való részesedés 283.000, az italmérési illeték 104.000, a városi vám 850.000 pengővel hozott több bevételt, mint amennyire a költségvetésben számítottak. Viszont az előirányzattal szemben csökkent a községi pótadó hozadéka 2.085.000, a fényűzési forgalmi adóé 12.000, a községi fogyasztási adóé 240.000, a közlekedési adóé 34.000, a vigalmi adóé 52.000, a tűzoltási járuléké 39.000, az idegenforgalmi járuléké 16.000, az adóbehajtási illeték hozadéka pedig 53.000 pengővel. Szállóknak berendezett vonatok az angol koronázási ünnepeken Az angol vasutak már most, hónapokkal az angol koronázási ünnepek előtt, foglalkoznak ennek a nagy eseménynek a vasutakra való kihatásával s azzal a kérdéssel, hogyan bonyolíthatják majd le az előreláthatóan igen nagy forgalmat és miképpen kamatoztathatnák ezt a nagy eseményt egyébként is a vasutak javára. A MÁV hivatalos lapjának jelentése szerint a London & North Easter vasút számol azzal, hogy London szállói nem képesek majd befogadni a sokezer látogatót, aki a birodalom minden tájékáról Londonba igyekszik. A vasút lakás céljaira berendezett kocsijait, amelyeket a nyári hónapokban nyaraltatás céljaira a vonalain fekvő szebb vidékeken bérbe szokott adni, mind London környékére rendeli. Az átalakított kocsik hat személynek adnak otthont és az egyszerű háztartás céljaira kellőképpen trendezettek, van bennük ágynemű, konyhafelszerelés is és a lakóknak csak az élelmiszereket kell bevásárolniok, hogy háztartást vezethessenek. A koronázás hetére a vasutak tíz angol font bért szednek, így egy-egy személyre mintegy 41,5 pengő költség esik. A vasút „lakói" a bérlet ideje alatt naponta egy-egy tértijegyet kapnak állomási helyükről Londonba.