Ujság, 1936. november (12. évfolyam, 251-274. szám)

1936-11-07 / 255. szám

SZOMBAT, 1936 NOVEMBER 7 ÚJSÁG Keddre összehívták a Házat December elején ül össze a pártközi értekezlet. Hétfőn nem lesz értekezlet a NEP-ben @ glill e3?12 fK­B Távbeszélő: 1­879 65. ŐSZI MQUM­AM KIÁLLÍTÁS: 1036. november 8-tól 10-ig bezárólag, naponként d. u. 10 —V.2 óráig, azonkívül november 9-én és 10-én d. u. 4—'/18 órák között ÁRVERÉSEK: 1956. évi november 11-től 17-ig bezárólag naponként d. u. 1v1 órai kezdettel. Vasárnap nincs árverés. ÁRVERÉSRE KERÜLNEK: dr. Szemlér Lő­­rinc, továbbá­­Weisz Béláné, valamint má­sok gyűjteményéből származó műtárgyak és könyvek. Katalógus a helyszínen 1.20­0-ért kapható, máiig jogi kérdések és köztük a választójogi reform megbeszélésére. A kormány tagjai Darányi Kálmán minisz­terelnök elnöklésével pénteken délelőtt fél tíz órakor minisztertanácsra ültek össze. A gyen­gélkedő kultuszminisztert Tasnády-Nagy And­rás államtitkár helyettesí­tette a miniszter­tanácson, amely a hivatalos közlés szerint folyó ügyeket tárgyalt. Darányi Kálmán miniszterelnök hossza­san tanácskozott Ivády Bélával, a nemzeti­­egység pártja lemondott országos elnökével. Értesülésünk szerint a miniszterelnök meg­hozta döntését a pártvezetőség kibővítésére vonatkozólag. Kormánypárti körökben úgy tudják, hogy a mostani kilenctagú vezetősé­get harminctagúvá bővítik ki, de még nagy titok, hogy kik kerülnek a kibővített párt­vezetőségbe. Csak annyi szivárgott ki, hogy az eddigi kilenc tag mind megtartja helyét. Bizonyosra veszik, hogy a miniszterelnök, mint a nemzeti egység pártjának vezére, ennek a névsornak az összeállításánál nem lesz tekintettel más szempontra, csak a több­ségi párt vitális érdekeire és eleve elzárkózik minden olyan kívánság teljesítésétől, ami a szélsőséges frakció kivételes helyzetbe jutta­tására irányulna. A legutóbbi pártvezetőségi ülésen többféle módszert javasoltak, így a többi között azt, hogy a párt térjen vissza az elnöki tanács rendszerére, mert ez hosszú éveken át al­kalmas fórumnak bizonyult a legfontosabb kérdéseknek megfelelő formában való meg­vitatására. Az elnöki tanácsnak a pártvezér, illetve az országos pártelnök állt az élén, tagja volt a hat alelnök és az ügyvezető al­­elnök. Szükség szerint a miniszterek is részt­vettek az elnöki tanács ülésein. Bethlen Ist­ván gróf miniszterelnöksége idején ez az el­nöki tanács intézte az ügyeket a legfelsőbb fórumon és hosszabb időn át Gömbös Gyula is ügyvezető­ alelnökként működött az elnöki tanács kebelében. A nemzeti egység pártjá­nak régi képviselőtagjai ennek a régi rend­szernek életbeléptetéséért lelkesednek, de v­an olyan áramlat is, amely az elnöki tanács megszüntetésével harminc egyenlő jogú kép­viselő megválasztásával végrehajtó­ bizottsá­got kíván­n­a, párt­­élére állítani. Valószínű­, hogy ezt az utóbbi megoldást fogják válasz­tani és az új kibővített pártvezetőségben az egyes érdekcsoportok, frakciók és árnyala­tok taglétszámuknak megfelelően jutnak majd képviselethez, annyi javaslat kerül a Ház elé, hogy a parla­ment munkássága folyamatos lesz a kará­csonyi szünetig. Esetleg a karácsonyi szünet utáni időre is átnyúlik egyik-másik javaslat tárgyalása, főként abban az esetben, ha a képviselőház szünetelteti üléseit abban az időben, amikor Horthy Miklós kormányzó, Darányi Kálmán miniszterelnök és Kánya Kálmán külügyminiszter Rómában fognak tartózkodni. .A karácsonyi szünet előre­láthatólag négy-öt hétig fog tartani. A minisz­terelnök és a házelnök megbeszélése során el­határozás jött létre arra nézve is, hogy a ház­­elnök december elsején délelőtt az órára hívja össze a pártközi értekezletet az alkot­ Hétfőn nem lesz pártértekezlet Úgy tervezték, hogy a nemzeti egység pártja november 9-én, hétfőn értekezletet tart és megválasztja az új vezetőséget. Ezt a tervet azonban elejtették. A pártértekezle­­tet nem tartják meg, sőt az új értekezlet idő­pontja teljesen bizonytalan. Miként munka­társunkat tájékoztatták, az elhalasztás oka­­ nem abban rejlik, mintha nehézségek merül­tek volna fel a névsor összeállítása körül, hanem abban leli magyarázatát, hogy a mi­niszterelnök még nem fejezte be megbeszé­léseit a többi függő kérdést illetően. Ez né­hány napon belül megtörténik, és akkor nem lesz akadálya a pártértekezlet összehívásá­nak. Több nemzeti egységpárti képviselővel beszéltünk s valamennyien megerősítették a hírt, hogy hétfőn nem lesz értekezlet. Egyi­kük sem kapott még meghívót, s nem való­színű, hogy szombaton történnék intézkedés az értekezlet összehívására, mert az eddigi gyakorlat szerint legalább egy héttel meg­előzően küldték szét a meghívókat, kimon­dottan azért, hogy minden egyes képviselő idején felkészülhessen az összejövetelre. Kedden délután összeül a Ház Sztranyavszky Sándor, a képviselőház el­nöke pénteken délelőtt megjelent a miniszter­elnökségi palotában és visszaadta Darányi Kálmán miniszterelnöknek a közelmúltban nála tett látogatását. A megbeszélés sorén megállapodás történt abban, hogy a házelnök november 10-én, kedden, délután négy órára hívja össze a képviselőhöz ülését. A házelnök már össze is hívta az ülést. A keddi ülésen a bizottsági előadók beterjesztik szokásos jelen­téseiket a letárgyalt javaslatokkal kapcsola­tosan s az új javaslatok közül a november 11-iki, szerdai ülésre napirendre tűzik a gazdatiszti törvényjavaslat letárgyalását. A kormány valószínűen a keddi ülésen három újabb törvényjavaslatot fog beterjeszteni s így Lesz-e változás a Turul Szövetség vezetésében A döntő miskolci követtáborozás küszöbén. Zsidóellenes röpcédulák Miskolc utcáin Miskolc, november 6. (Az U­j­s­ág tudó­sítójától.) Csütörtökön este fél hét órakor kezdődött meg a Turul Szövetség tizenhete­dik országos követtáborozása Miskolcon, a Zenepalota nagytermében. A Turul követ­tábor mintegy háromszáz főnyi résztvevőjét Miskolc város közönsége nagy érdeklődéssel és —­ politikai pártkülönbség nélkül —, elő­legezett rokonszenvvel várta, sőt a város vezetősége és a törvényhatósági kisgyűlés egyhangúlag, minden ellenvetés nélkül, meg­szavazott 2000 pengőt a Turul követtábor költségeinek fedezésére azzal az indokolással, hogy a követtábor tisztára a magyar főisko­lai ifjúság és a fiatal értelmiség égető szociális problémáit fogja tárgyalni. Ez a nagyfokú érdeklődés mutatkozott meg csütörtökön dél­ben, amikor zsúfolt­­utcák között vonult be a követtábor vendégcsapata a főútvonalakon át az Országzászlóhoz. De csütörtökön délután, amikor rendkívül megélénkültek a miskolci utcák, kellemetlen és kínos meglepetés érte a város közönségét. Ugyanis ismeretlen egyé­nek, akik az eddigi megállapítások szerint tel­jesen távol állanak a Turultól és akikkel a szövetség intézői sem vállalnak semmiféle közösséget, a debreceni Teke-nyomdában ké­szült zöld röpcédulákat osztogattak a járó­kelőknek. A cédulák szövege a következő: Magyar Testvérünk! Kérjük, követeljük, könyörgünk a saját érdeketekben, gyerme­keitek jövője és a magyar faj boldogulása érdekében, hogy zsidó újságot ne vásárolj! A zsidó sajtó megmételyezi gondolkozáso­dat, érzéseidet , és hazugságával félre­­magyará­zza hazafias mozgalmunkat. Jól vigyázz, gondolj 1918-ra! Előfizetésedet zsidóbarát laptól azonnal vedd vissza! Állítsd össze a keresztény lapok listáját! Támogasd a magyar sajtót! A röpcédulán a­ következő aláírás olvasható: A magyar fajért küzdő egyetemi ifjúság! Amikor a Turul-mozgalom vezetőihez kér­dést intéztünk ebben­ az ügyben, kijelentették, hogy semmi közük a röpcédulához. A Turul csütörtöki disztáborozása pro­­grammszerűen zajlott le­ Kiszivárgott az a­ hír, hogy a dísztábor megkezdése előtt egy ren­dező „bajtárs" aziránt érdeklődött a jelenlevő újságírók között: vannak-e közöttük zsidó Vallásúak? Mert ,— mondotta —, a Turul mozgalmában és semmiféle megmozdulásában zsidó vallása nem vehet részt. Erről az inter­ Látok...! Irta Sebestyén János Látó ember nem tudja elképzelni, milyen­nek éreztem én a világot. Vakon születtem. Soha, egyetlen pillanatra sem éreztem a lá­tás hiányát. Ha színekről vagy látványokról beszéltek nekem, mosolyogva hallgattam és meggyőződés nélkül helyeseltem, de úgy fo­gadtam ezeket a dolgokat, mint amikor egy afrikai négernek a sarkvidék csodáit magya­rázza valaki. Nem értettem. Nem hiányzott. Mégis voltak, akik, ha látnivalókra fordult a beszéd, szemérmesen elhallgattak, köhögtek és másról kezdtek beszélni. Pedig nem fájt volna. Megvolt nekem az én világom. Az ujjaim végében csodálatos érzékek laktak: ezek töl­tötték meg a tudatomat az ürességből élesen kiütköző tárgyak fogalmával, melegével, fa­gyával. Ezek építették föl agyamban a vilá­got, amelyben éltem­. Volt, ami tetszett, volt, amit utáltam. És volt, ami minden űrt betöl­tött bennem: a hang. A zene. Úgy reagált rá az egész belső világom, mint a hideg szoba, amelyben egyszerre el­kezdenek izzani a kályha fahasábjai s a le­vegőben terjed a láng irányából a bársonyos tapintatú meleg. Nem tudnám megmondani, hogy mikor kezdődött. Csak arra emlék­szem, hogy még egészen kisgyerek korom­ban felfigyeltem már a legapróbb zenére is, ami megütötte a fülemet és az volt az érzé­sem ilyenkor, hogy már ismerem valahon­nan. Talán úgy hoztam magammal... mesz­­sziről. A család boldog volt, amikor ezt észrevet­ték rajtam. Szelíden magyarázták, hogy mindent pótol majd nekem, ha megtanulok muzsikálni. Persze ezt megint idegesen hall­gattam, amikor arról beszéltek, hogy mi­mindent „pótol"... hiszen nekem nem hiányzott semmi. Amikor pedig odain­tettek a zongorához, néhány hét múlva keserves csalódást kellett nekik okoznom, mert a ta­nárnőm, tapintatosan ugyan, de megmagya­rázta: „óriási szorgalomra lesz szükség, mert nincs sok érzéke a zongorához". Igaza volt. Ma sem tudok rendesen zon­gorázni. Azokat a szimfóniákat, amelyeknek világhíremet és vagyonomat köszönhetem, jóformán úgy diktáltam a munkatársaim­nak, ők tudnak zongorázni, értenek a hang­­szereléshez, de a muzsika mégis énbennem született. Az impresszárióim nem­ voltak soha kí­méletes emberek. Ragaszkodtak ahhoz, hogy vakon, félszegen — mert nyilvánosság előtt örökké félszeg maradok — fölkapaszkodjak a karmesteri pulpitusra és magam vezényel­jem hangversenyeimben a­ zenekart. De e ki­s­méletlen tortúra kapcsán csodálatos élmény jutott ki nekem. Mert leírhatatlan az érzés, amikor a teljes csendben egyedül maradva mozdulatot teszek a karommal — és a moz­dulat nyomán az űrből, amelyben már olyan csend van, hogy az én finom érzékeim sem érzik az emberek s a tárgyak jelenlétét. — felcsendül az én muzsikám, abban a pompá­ban, ahogy én megálmodtam; és ahogy to­vább hintázok a karommal, intéseim nyo­mán, mint valami földöntúli, engedelmes lény, követi mozdulataimat a zene; tudom, ha megmerevednék, elnémulna s ha hirtelen őrült táncba kezdenék, velem rohanna. És ez lem ellátatlanul nagy érzés. Ezért nem ellenkeztem tehát, amikor vé­gigutaztuk a fél világot és mindenütt nekem kellett vezényelnem. De ez volt amellett az útja annak, hogy emberek közé kerüljek s közöttük olyanok akadjanak, akik nem kí­noznak tapintatukkal és szemérmükkel és nem teszik elviselhetetlenné számomra a társalgást vakságomnak szóló elnézésükkel. Ilonával egy nagy koncertem után ismer­kedtem meg. Második szám­ú szimfóniámat vezényeltem, talán a legszebbet minden ed­digi művem közül; komponálásakor tele vol­tam nosztalgiával az ismeretlen szerelem után, s ha zenével nem is lehet ilyen kon­krét dolgokat kifejezni, a remegéseim és a teljesületlen kívánkozásaim benne voltak eb­ben a szimfóniában. Azon az estén az egész előadás különösen jól sikerült; a zenekarnak jó napja volt és én is benne voltam megint abban az érzés­­hullámban, amelyben ez a darabom szüle­tett. Hangverseny után a szobámban min­denki a kezemet szorongatta és ott mutatták be nekem Ilonát. Csendes volt és elfogódott. ‘ A hangja mégis annyira vonzott, hogy arra kértem meg, amiről akkoriban már leszok­tam: engedje, hogy ujjaimmal végigtapint­sam az arcát. Amint, közben meg is éreztem,­­ boldogan engedte. A hatás, amit érintése bennem keltett, megdöbbentett magamat­­:».. Bőrének puha simasága, formáinak határo­zott és lágy volta, valamint a szempillás süni és izgatott kis függönye megremegtette a ke­zemet. Hazafelé menet az autóban óvatlanul orromhoz vittem az ujjaimat, amelyek az ar­cát simogatták az előbb, még rajtuk tapadt az illata. Nem ismerem a virágokat, de ez az illat gyönyörű volt. Nőkkel való kapcsolataim eddig inkább szégyenletesek voltak számomra, mint kelle­mesek; nem nehéz elképzelni, hogy a legta­­pi­ntatosabb vezetőm is milyen esetlenül hozta létre ezeket a fonák „ismeretsége­ket", így aztán nemcsak emlékezni, de még beszélni sem szeretek róluk. Most azonban, hogy egyre többet igyekez­tem Ilonával együtt lenni, ezek a dolgok persze elmúltak és kevés vonzerejüket is el-­ vesztették számomra. Megkérdeztem Ilonát, hogy el tud-e néha feledkezni vakságomról. (Ez ismeretségünk harmadik hetében tör­tént.) Egyedül voltunk a szobában, mikor a kérdés elhangzott. Nem felelt. Szájoncsó- Új nacionalizmus Majd Eszterhás István volt országos vezér szólalt fel. Kifejtette, hogy két fontos kér­dést kell a követtábornak letárgyalni: az ifjú­ságnak és a kialakulandó új nacionalizmus­nak problémáját. Az ifjúság problémáját a Turul Szövetségnek kell megoldásra vinni. Ennek az ifjúságnak fő problémái összefügg­nek a kialakulandó nacionalizmus kérdésé­vel. Ennek kiépítése csak akkor sikerülhet, ha a magyar nép ennek az ifjúságnak sorai­ból olyan vezetőket kap, akik a nemzet nagy egyetemes szempontjait tekintetbe véve, hi­vatásuk magaslatán állanak. Ezeket a veze­tőket a nemzet el fogja fogadni. Biztos ab­ban, hogy­ ez az ifjúsági parlament a jövő parlamentje. Ita előfordulnak is a követ­táborban nézeteltérések, ezek csak kifejezés. 3 mezzóról a disztáborozás résztvevői semmit sem tudnak, ez néhány ember között folyt le halkan, minden feltűnés nélkül. Erősödni fog a jobboldali politika A dísztábor különben a legteljesebb rend­ben folyt le. Utána megkezdődött a követ­­tábor zárt tanácskozása, amelyet pénteken folytattak. A követtábor tanácskozásának második napján Végvári­ József dr. ország­gyűlési képviselő beszámolót tartott. Kifej­tette, hogy a régi szokásokhoz híven a tu­lajdonképpeni beszámolót az ügyosztályok vezetőivel tartja meg. Rámutatott arra, hogy a bajtársi körökben bizonyos fokú nyugtalan­ság észlelhető a Turul Szövetség jövőjét ille­tőleg. Nyugtalanságra nincs ok, mert bizto­sítékot lát arra nézve, hogy a jobboldali irányzat sokkal nagyob­­ erővel fog ural­kodni az ország politikai helyzetén, mint eddig. A Turul Szövetség ma már olyan erős, hogy senki támogatására nem szorul, min­den támadás ellen védve van. Semmiféle ol­dalról sem fogják bolygatni a Turul Szövet­ség működését. A fő feladat az, hogy a Turul igyekezzék az országban minden fontos po­zíciót elfoglalni; ezen az úton kell propa­gálni azokat a nagy eszméket, amelyeket a szövetség zászlajára írt. Minden bajtársi ve­zetőnek a bajtársi rang legalsó fokán kell kezdeni a munkát, mert a jó vezetésnek ez a titka.

Next