Ujság, 1941. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1941-01-03 / 2. szám
PÉNTEK, 1941 JANUÁR 3 ÚJSÁG Koldusszegényen él Erdélyben egy angol királyi sarj Radnóti utazás szeszélyes története Ilyenkor, karácsony táján, mikor különbékét köt emberi indulat és emberi szeszély, jó elgondolkozni régi történeteken, melyeket furcsa rezdülések kavartak, gomolygattak, azután egy őszi nap kiterítettek az újságíró notesze elé. Várjon mit csinál ezekben a napokban az az alacsony, fáradt, szomorú férfi, akit múlt évben fagyos novemberben mutatott meg a véletlen? Gépkocsi futott velem a délerdélyi Radnóton, sötét, borongós este, a temető felé, a Vasút utcában, mikor alacsony férfi futott át a kocsi előtt a sáros után. — Héj — kiáltotta felé a sofőr. Riadt szempár bámult a gépkocsi fényébe. Gyűrött arc, sáros bakancs, térdnadrág, bekecs. Kezében vastag tölgyfabotot szorongatott. A szemében furcsa fények égtek, olyanok, melyeket akkor gyújtanak csak ki, ha a belső fények kihunytak már. — Ki ez? — kérdeztem radnóti vendéglátó gazdámtól, a régi patríciustól, aki az egész környék minden nemzetségének életsorsát ismerte. Nevetett, úgy mondta felém: — Akár hiszed, akár nem, ez a férfi egyenes leszármazottja 111 Eduard angol királynak. „Így kerültünk mi Erdélybe...“ Fél óra múlva egy régi bolthajtásos épület melegében figyeltem ezt a fekete, fáradt arcot. Az épületben régi radnóti család lakik, még régebben, évtizedekkel ezelőtt Bach-huszárok kínozták itt a meg nem alkuvó lázadó magyart. A Vasút-utca ismeretlen, ijedten kapta le sapkáját, mikor a szobába lépett. Meghúzódott a kályha mellett. Borzas férfi, szája szélén keserű vonás. Kissé félénk is. Néhány őszinte szó melegét árasztjuk felé, a melegben megolvad emberi vadsága, mellyel a riadt világ dolgait fogadja. — How are you? — kérdezzük — Nem tudok én angolul egy szót sem — feleli. Azután bontogatni kezdjük a történetet, amelyet nemcsak ez a borzas fekete férfi őriz, hanem Erdély számtalan levéltára, kúriája, erdélyi nagyjaink levelezései, jegyezzük a híres-neves Paget-ek históriáját, amely furcsa, bizar mellékhajtása a szabadságharc és a ferencjózsefi kor magyar Erdélyének. így kezdődött: 1835-ben napos, illatos Olaszországban megfordul egy angol főur, John Paget, a híres thorpesatchville-i földesur, akinek családfáján végső fokon III. Eduard angol király neve díszeleg. Orvosnak készül, bejárja fél Európát, azután költők és álmodók olasz glóbusára téved. Megismeri Bánffy László báró erdélyi földesúr özvegyét, Wesselényi Miklós unokahugát, Wesselényi Polyxéniát és nőül kéri. Erdélybe költözik, Aranyosgyéresen, Kolozsvár közelében birtokot vásárol és felfedezi, hogy Európa keleti sarkában egy régi nép nagy műveltséggel és mély történelmi erőkkel küzd a fennmaradásáért. Megismerkedik a magyar reformkor nagyjaival, Wesselényi Miklós, Széchenyi István és Kossuth Lajos barátja lesz és megszállott rajongója a magyar szabadság gondolatának. Angliát járt magyar főurainkkal Nyugatot hoz Erdélybe, intézményeket alapít, könyvtárakat, ösztöndíjakat s szűnni nem akaró erővel hirdeti a haladás gondolatát. A szabadságharc alatt Bem szárnysegéde, ott küzd Nagyenyed falai alatt, azután Kolozsvár orosz megszállása idején Bánffy Jánossal, Kemény Farkassal és Bethlen Farkassal Feleken vigyázza a magyar város nyugalmát. A szabadságharc bukása után Angliába menekül, előkészíti Kossuth angliai és amerikai -stjár s megírja a legszebb könyvet, amelyet valaha rólunk angol nyelven írtak: „Hungary and Transylvania.“ John Paget unitárius vallású. Angliában megszerzi az erdélyi unitáriusok számára azokat az ösztöndíjakat, amelyekből ma is Oxfordban tanulnak az erdélyi unitárius papok. 1855-ben hazatér Erdélybe, személyét angol állampolgárság védi. Együtt kesereg a bujdosókkal, visszavonul aranyosgyéresi birtokára és 1892-ben hal meg csendes visszavonultságban. Ferencz József kolozsvári unitárius püspök temeti, John Paget a házsongárdi temető családi sírboltjában nyugszik. — John Paget az édesapja volt? — kérdezem a radnóti magános férfit. — Nem. — Nagyapja? — Az sem. — Akkor? Elborul az arca, ez a beszélgetés többet tép fel benne, mint emléket És így mondja el a történetet, amelyben játék és szomorúság vegyül, mint minden regényben: „Megindult a föld..." — Az én nevem Claude Paget Szegény ember vagyok. Koldus szegény. Ügyvédi irodában dolgozom Muthu Emil dr.-nál. Feleségem van és gyermekeim. (Egy régi könyvet forgat a kezében: „Leicesteri pedigrés és királyi leszármazottak“, Leicester, 1886, Clarke and Hodgson kiadása Lapozgat benne és mutatóujja megáll egy családfánál. Pagetek És fent, a családfa ormán egy név: III. Eduard.) John Pagetnek két fia maradt. Walter, aki 12 éves korában meghalt és Olivér, aki 20 éves korában feleségül veszi egyik angliai rokonát, de két év múlva ragályban pusztul el. Házasságából egyetlen leány született: Ilona, aki először Claude Mackenziehez, egy kalandos sorsú utazóhoz ment férjhez azután elvált és nőül ment Teleki László grófhoz. John Paget szőke falvi birtokát még életében eladta Angliában élő testvérének, Edmund Artur Pagetnak. Kérte is, hogy költözzék Erdélybe. „Az én hazám a birodalom. Anglia“ — válaszolta Edmund Paget. De fiát, Oliver Algernon Pagetet 13 éves korában, 1877-ben leküldte Erdélybe. A királyi sarj nagybátyjánál nevelkedett, John Pagetnél, Aranyosgyéresen. Soha többé nem hagyta el Magyarországot. Egy év múlva már tökéletesen beszél magyarul és egyszer, mikor angliai vendégek érkeznek a híres kastélyba, a kis Oliver Paget komolyan mondja feléjük: — Én magyar vagyok! Már gyermekkorában különc. Milyen ködös, ki nem bogozható útjai ezek egy idegen léleknek: Oliver Paget legszívesebben magyar parasztok közt él, egész nap velük kóborol a mezőkön, népdalokat dudorász, magyar paraszti gúnyába öltözik, barátai béresgyerekek és jobbágyivadékok. A magyar táj fogta meg vagy magyar lélek? Ezt nem tudja senki, órákig elül a határban, nézi a gólyákat vagy fecskék röptét. És közben zengő, mély hangján a magyar nép dalait énekli. — Ő volt az apám — mondja Claude Paget a radnóti házban, kissé szomorú, látszik rajta, hogy az apja életében mély sorstragédiát fojtott az idő. A királyi sarj és a libapásztor házassága . Az apám a kolozsvári unitárius gimnáziumban végzett, azután a budapesti egyetem műszaki karán tanult. Átvette a szőkefalvi birtokot, de eladta. Nagynyulason vesz később földet, kastélyt, azután Tekerőpatakon, később márvány leányát. Feleségül veszi Gyárfás Etelkát, egy kúriai biró leányát. Akkor már Maroscsapon élnek. Egy nap angliai ismerős érkezik a kastélyba, a londoni úr ártatlan bókokat mond a fiatal magyar asszonynak. Oliver Paget ezt a néhány szót soha nem tudja elfelejteni, elválik feleségétől és sértett lélekkel elvonul. A szomorú házasságból két gyermek születik: John, aki 1914-ben önként jelentkezik frontszolgálatra és orosz földön hősi halált halt . Anna, aki ma Brázovay Dezső földbirtokos felesége. Ma is Brázován él. Felesége pedig román Ügyvédhez megy nőül, ma is él az egyik erdélyi kisvárosban. Kis csend. Arról beszél most Claude Paget, hogyan indult meg a föld ... — Válása után apám búskomor lesz és elhatározza, hogy Angliába költözik. Sürgönyválaszt kér egyik angliai rokonától, hogy megvan-e még az ősi birtok Thorpe Satchville-ben? Egyetlen barátja egy osztrák földesur, aki megvenné birtokát, ha apám hazaköltözne Angliába. — A birtokot nem adom el. De ha megvan az angliai birtok, az erdélyit neked ajándékozom — válaszoljál Néhány nap múlva megjön a sürgöny válasz: „Birtok még megvan. Stop Gyere azonnal.“ Oliver Pagel erre osztrák barátjával íratja erdélyi birtokát. És két nap múlva remegő kézzel olvassa a második sürgönyt: „Birtokot eladtuk. Ne ' gyere. A Pagel-család.“ — Azt, hogy az első sürgönyt ki adta fel, senki sem tudja. Apám nem is kutatta. Erdélyi birtoka pedig az osztrák mágnás kezén maradt, aki a telekkönyvi átírás után eltűnt Erdélyből és az ajándékot soha nem adta vissza. Oliver Paget körül forogni kezd a világ. Borongós lesz, komor és magános. Mindenkit kerül, vagyona roncsait feléli és egy őszi napon beállít az idegen kézre került maroscsaposi birtokra és bekopogtat egy Székely nevű öreg béreséhez: — Azért jöttem, hogy megkérjem a leányát. A leány: Székely Erzsébet, libapásztor. A királyi sarj megesküszik vele s magános, nyomorult életet él. — Ebből a házasságból születtem én — mondja Claude Paget. — Három testvérem közül Albert Oliver Jenő tisztviselő Rákoscsabán, Oliver Robert 1916 tavaszán meghalt, Erzsébet pedig Bonta Sándor radnóti román kereskedőhöz ment férjhez. Ebből a házasságból egy gyermek született, ifj. Bonta Sándor. Ezt a gyermeket magam is láttam. Milyen mély és rejtélyes egy lélek útja: az angol anya és román apa gyermeke büszkén magyarnak vallja magát! így végződött Már éjszaka lett, dermesztő, kemény erdélyi éjszaka, mikor a történet végéhez értünk. Angol vonatkozásokat kerestem Erdélyben akkor, lázasan jegyeztem az erdélyi Pagetek fojtott életregényét. — Az édesapjával mi lett? — Lerongyolódott, leszegényedett. Egyszer azután találkozott régi barátjával, Sándor József belügyminiszterrel. Sándor József sokat mulatott nála. — Koldus lettem mondta az apám a régi barátnak. Sándor József pedig adótisztviselőt csinált belőle Székelykereszttúron, azután járási számivő lett Nagydisznódon. A háború után a székesfehérvári pénzügyigazgatósághoz került. Kiderült, hogy angol állampolgár és elbocsátották. Hazajött Erdélybe és koldusszegényen halt meg Marosugrán 1927- ben. — És az angliai rokonok? Mécses mellett beszélgettünk. A villódzó fény vonásokat rajzolt az arcára, a félhomályban olyan különösen csillogott ez a nyomott emberi arc. — A rokonok? Keserű mosoly. Fanyar mosoly. — Egyszer, évekkel ezelőtt járt nálam egyik rokonom, Godfrey E. Turton londoni újságíró, a „News Cronicle“ munkatársa. Tizenhárom évvel ezelőtt. Világkörüli utón járt, a világon szerteszét élő rokonait mind felkereste. Szibériában is járt s Indiában. Hozzám E. Grimm, a kolozsvári egyetem angol tanára vezette el. Sokat leveleztünk is. Kissé megtanult magyarul is. Egyszer ezt írta: „Ne jöjjön Angliába. Rettenetes nagy háború készül...“ Ezt írta 1936-ban! Éjfél lett, mikor elbúcsúztunk. Azóta is őrzöm ezeket a kusza jegyzeteket, azt írtam akkor rá kissé szeszélyesen. Ennyit mondott egy erdélyi angol lélek magyar lármafája. Ruffy Péter Jégpálya a pesti utcákon Tömeges szerencsétlenségeket okoz a síkos járda Csütörtökön a hajnali órákban ólmos esőzés kezdődött és csakhamar jégkéreg fedte a főváros utcáit. A főváros köztisztasági hivatala azonnal megkezdte az úttesteknek homokkal való felszórását. A munkálatoknál hatvan altiszt és ezerszáz munkás dolgozott, továbbá tizenkét homokszóró-autó is üzemben állt. A budai hegyvidék meredek utcáit salakkal, a hidakat bányakaviccsal, az úttesteket pedig bányahomokkal hintették fel, ez a munka csütörtökön egész napon át folyt, mert az ólmos eső azonnal megfagyott s újabb és újabb jégkéreg keletkezett. A főkapitányság szigorúan utasította a kerületi rendőrkapitányságokat, hogy az őrszemélyzet járja végig a házakat és utasítsa a házfelügyelőket a járdáknak hamuval és homokkal való felhintésére. Az úttestek eljegesedése következtében mind az autóbusz, mind a villamosforgalomban átmeneti zavarok voltak. A jégtől síkos utcán sok baleset történt. A mentők kilenc autója állandóan útban volt, hogy a városban történt baleset áldozatait kórházba vigye és alig érkeztek meg a kórházba a sérülttel, már újból balesethez hívták őket. Tizenöt orvos és harminc ápolónő segédkezett a rengeteg balesetnél. Péter István 72 éves paksi napszámost térdtöréssel a Verseny útca 12. számú ház elől, Kálmán József 28 éves cipészsegédet combtöréssel a József-körút és Népszínház utca sarkáról, Danub Jánosné 42 éves gyári munkásnőt kartöréssel a Baross-utca 120. számú ház elől, Patkó András útmester 28 éves feleségét kartöréssel az Attila-utca és Korláthutca sarkáról, Újvári Jánosné 41 éves gyári munkásnőt agyrázódással a Bocskai utca 134. számú ház elől, Pap Károly asztalosmester 31 éves feleségét a Szentendrei-út 66. számú ház elől, Bakos János 29 éves zirci földművest lábtöréssel a nyugati pályaudvar érkezési oldaláról, Szabolcs Károly 56 éves banktisztviselőt lábtöréssel az Akadémiautca 5. számú ház elől, Sziber Ferenc 52 éves kéményseprőt zúzott sérülésekkel a Kőbányai-út és Könyves Kálmán utca sarkáról, Kalmár István altiszt 59 éves feleségét zúzott sebekkel a VIII. kerületi, kapitányság elől, Kozári Julia 19 éves gyári munkásnő, érdi lakost lábtöréssel a Sobiesky János utca 18. számú ház elől, Tóth Júlia kávéfőzőnőt agyrázkódással és zúzott sérülésekkel a Vasváry Pál utca 6. számú ház elől, Szőlősi Mária 60 éves pestszenterzsébeti asszonyt lábtöréssel a Thökölyút 41. számú ház elől, Nagy Béla 39 éves rákosszentmihályi hentest kartöréssel a Molnár utca 1. számú ház elől, László Józsefné 63 éves kegydíjast lábtöréssel a Fehérváriút 62. számú ház elöl, Gölöncsér Jánosné 60 éves gyári munkásnőt agyrázkódással az Apaffy út 5. számú ház elől, Horvát Emilné 65 éves asszonyt combtöréssel az Erzsébet körút 45. számú ház elől, Tóth László 63 éves lakatost lábtöréssel a Dobozi utca és Magdolnautca sarkáról, Kóczán András 58 éves kovácsot lábficammal a Bocskai út 44. számú ház elől, Kemecsei Józsefné 72 éves kegydíjast lábtöréssel a Szent László-térről, Vigyikán Károly 29 éves gyári munkást töréssel a Pongrácz-úti városi házak elől, Mravik Pál 38 éves villanyszerelőt töréssel a Hunfalviutca és Ostrom-utca sarkáról, Zobor Kálmán 49 éves szállítómunkást töréssel a Váci-út 34. számú ház elől, Frank Gyuláné felügyelőnőt töréssel a Szondy-utca 2. számú ház elől, Német Imre 36 éves napszámost töréssel a Béke-utca és Frangepán utca sarkáról, Kis Balázs 40 éves napszámost zúzódással a Szapáryutca és Kőbányai út sarkáról vitték kórházba. A budapesti mentők ezenkívül elsősegélyben közel 100 embert részesítettek. A pestkörnyéki városokban: Újpesten, Kispesten és Pestszenterzsébeten az ottani mentők jelentése szerint aránylag kevés baleset történt. s A .'mai drámai napok filmje! Szerelem a hadititkok között! Vigyázat! Kém Terra RENÉ DELTGEN, KIRSTEN HEIBERG LOTTE KOCH és MICHAEL BOHNEN film páfi taktáí aszMIL. Egy könyv, amelyről naprólnapra többet beszélnek! Földi Mihály Egy barátság története Kapható minden könyvkereskedésben és Ibusz-pavilionban KIADÁS