Ujság, 1941. szeptember (18. évfolyam, 199-222. szám)
1941-09-24 / 217. szám
SZERDA, 1941 SZEPTEMBER 24 ÚJSÁG Harun al Rasid nyomán 400.800 pengő sorsa Mi történt a tegnapi húzáson? Nos, végre történt valami, amire az ember felfigyel. Már az az ember, aki aggodalommal nézte hónapok óta az utcákon felsorakozó vásárolni kívánókat, aki elhúzva mellettük hallotta a megjegyzéseket. Végre történt valami. Nem rendelet, nem ukáz, hanem valami olyasmi, ami jelentőségében sokkal nagyobb, mint ahogyan az első pillanatban látszik. A miniszter munkásruhát húzott magára, államtitkára paraszti gúnyát és beálltak a sorba! A történet első pillanatra és főiképpen budapesti ékes kedélyűek számára talán kissé romantikusan hat. A miniszter Harun al Rasidot játszik! Az államtitkár csizmát húzott és paraszti jelmezt vett magára! Nos, kevés okosabb dolog történt az utóbbi időben, mint ez a két álruha s ez a beállás a sorba! Az ember mindig nehezen hiszi el, amit más beszél, mindig inkább hisz a saját füleinek. S a miniszter és államtitkára most saját fülével hallotta nemcsak azt, ami fáj, hanem azokat a megjegyzéseket és érzelmeket is, amelyek annyira jellemezték a régi világháborúban s jellemzik ma is a sorbaállók hangulatát. Egészen bizonyos, hogy a magyar Harun al Rasid számára többé nem elvont kérdés a közélelmezés egy-egy bökkenője, hanem véresen húsbavágó probléma, melyet minden körülmények között úgy igyekszik majd megoldani, ahogyan az élet kívánja s nem úgy, ahogyan a bürokrata elképzeli. Az új közélelmezési miniszter e kirándulása után nem szép szavakkal igyekszik majd a sorbaállókat hazafias tűrésre figyelmeztetni, hanem azon lesz, hogy magát a sorbanálást szüntesse meg. S azt a pszichózist, ami a sorbanállás jól ismert velejárója. Igen okos és bölcs dolog volt Irta Vándor Kálmán azért is ez az álruhás kirándulás, mert legalább azt a hangot is hallotta a miniszter úr, amit egyes kereskedőik használnak a sorba kényszerített, elkeseredett vásárlókkal szemben. Kár lett volna, ha nem szerez róla tudomást. S igen bölcs az a figyelmeztetés, amelyet most a kereskedőkhöz intézett. Azokhoz, akik cézároknak képzelik magukat, mert a közönség rászorultabb mint más időkben. Ez a hang azonban nemcsak azokban a boltokban dívik, ahol lisztért, zsírért, cukorért, vajért állanak sorba a rászorultak. Ezt a hangot megtaláljuk olyan kereskedésekben is, amelyek nem ezekkel a cikkekkel foglalkoznak. Hogy csak személyes példát mondjak, legutóbb egy ruhára való szövetet kerestem. Bementem egy üzletbe s olyan fölényesen, olyan irányiveti módon tárgyalt velem a textilkereskedő és alkalmazottja, mint ahogyan okos üzletember sohasem beszél vevővel. De talán jó volna, ha ezek a kereskedők tudomásul vennék azt az egyszerű igazságot, hogy nem a háború és a háborús árömség a világ normális állapota. Most nem beszélek arról a romboló hatásról, amit nemzeti szempontból idéz elő az iőkéges időben gorombáskodó kereskedő rossz modora. De beszélek arról, hogy ezek a gorombáskodó kereskedők a saját érdekeiket is igen rosszul szolgálják! Ma rájuk vagyunk szorulva. De ez rendkívüli állapot! Ez csak addig tart, amíg a háború tart! Aztán megint béke lesz! És áru lesz! És a vásárló nem lesz arra kényszerítve, hogy ha tetszik, ha nem, ha megfelel az ár és áru, ha nem, bemenjen abba az egy bizonyos boltba vásárolni! Hanem rendelkezésére fog állani egy sereg cég bőséges áruraktára. Bölcs dolog lenne, ha ezek az árak a miniszter úrtól megtanulnák, hogy amit tesznek, az haza November 9-én hajnaltól gyökeresen megváltozik Budapest és környéke közlekedése Ekkor lép életbe a „jobbra hajts, balra előzz!“ A BSzKRt teljesen átalakítja forgalmi hálózatát. A beruházások nem kevesebb, mint 12 millió pengőbe kerülnek Budapesten és a főváros környékén november 9-én hajnalban lép életbe a jobboldali közlekedés. A BSzKRt a jobboldali közlekedéssel kapcsolatban már heteik óta átépítési és átalakítási munkákat végeztet. Átépítik a villamoskocsikat és az autóbuszokat is. Most alakítják át a villamosvasúti vágányokat, a járdaszigeteiket, a várócsarnokokat, a jelzőberendezéseket és áthelyezik az országos jelentőségű útvonalak mentén a baloldalon álló vámépületeket is. A fővárosnak és a fővárosi üzemeknek ezek a munkálatok több mint 12 millió pengőjébe kerülnek. Szendy Károly polgármester kérte a kormányt, hogy ennek a hatalmas összegnek felét a kincstár vállalja magára. A legtöbb költséget a villamosvágányátépítési munkák okozzák. A BSzKRt teljes vonalhálózatán, a HÉV egyelőre csak a budaifoki és nagytétényi vonalán, továbbá a rákosszentmihályi és pestszenterzsébeti vonalrészeken tér át a jobbmenetre. A HÉV a gödöllői, a csepeli, a dunaharaszti, a ráckevei és a szentendrei vonalain, továbbá a földalatti vasúton teljesen elkülönített pályatesteken bonyolítja le a forgalmat. Ezért ezeken a vonalakon a jobboldali közlekedésre csak később térnek át. A jobboldali közlekedéssel kapcsolatos átalakítások közül a BSzKRt november 9-ig csak azokat hajtja végre, amelyek nélkül az áttérés nem lenne keresztülvihető. A rendkívüli viszonyok következtében a sínek beszerzése nehézségekbe ütközött és ezért a BSzKRt a használóton kívül álló villamosvágányokat felszedette. Teljesen átépítik a Baross-teret A főváros közlekedési ügyosztályának irányításával készült el a BSzKRt munkaterve a jobboldali közlekedés bevezetésére. A villamosközlekedéssel kapcsolatos átalakítások közül legnagyobb méretű a keleti pályaudvar előtti vágányhálózat átépítése. Az új elrendezésnél a BSzKRt ügyelt arra, hogy egyirányú villamosok ugyanarról a megállóhelyről induljanak és ezért a keleti pályaudvar főhomlokzata előtt három vágánypár létesül. Ezek közül az, amelyik a pályaudvarhoz legközelebb esik, a Thököly-út felé haladó kocsik részére szolgál. A középső így: JoAxiKót &a£á£á\a (£vut amiékéntek) Jxta Ratsay Jótztaf. Az ajakad elhallgatott. Két jó szemed már zárva, örök anyánk, a Temető Busan bezárt magába. Jaj, drága Pajtás, a szived Mit álmodik most rólunk? Meghallod-e, ha könnyesen Alvó szivedhez szólunk? Sírodra hulló könnyeink Halott szivedbe szívd be, Könyörögj értünk, amikor Kezed a Mennybe nyit be .. . Ne fázzanak az ujjaid, Melyekkel simogattál... Annyi jót érezz odalenn, Amennyit itt fenn adtál... Álmodjad azt, hogy élsz tovább S örökre boldog lettél... Álmodd, hogy most is simogat Kit legjobban szerettél.. . Napraforgó írta Fehér Jenő Vertfalu házacskák kiskertjeinek, napsütötte tanyák gazos udvarainak virágóriása a napraforgó. A fák kivételével mindenekre, ami növény, úgy néz le két méter magasságból, még az emberre is. De hát ő nem néz le senkit és semmit, őt nem érdekli a földön cseperedő alantas virágnemzet sokadalma, bármennyi gyönyörűség sugározzák is belőlük, ő csak felfelé néz az irdatlan kék semmiség felé, ott sem a felhőtornyokat, felhőbárányokat, felhőrózsákat keresi, nem is merül bele álmodozó szemekkel a fenséges azúrba, őt csak a nap érdekli, az izzó tűzóriás, arra szegzi tekintetét, azt bámulja, imádja, bálványozza naptámadattól napáldoztáig. Szinte hallani véli az ember a napmenyasszonya virág epekedő danáját: Képeddel alszom el, képeddel ébredek. Mint ahogy azt a jó Nadányi János a tizenhetedik század közepe táján oly szépen megírta könyvében a napraforgó fűről: — A parasztok órájának hívják némelyek, merthogy a reggeli, délesti és estvéli órákat körüljárásával jelzi, a napot felkeltétől a délen által, napnyugtáig követi, még borús időben is, mintha ennek lelkétől újulna meg. Délben minden irányban kiterjeszti magát, mintha vőlegényét kezével ölelni akarná, éjjel pedig összevonódik, becsukódik, mintha a napot siratná. — Nadányi János uram azonban nem a maga megfigyeléseiből merített, hanem a francia Mirault könyvéből vette át ezt a szép leírást, ami nem is a mi óriási napraforgónkra vonatkozott, hanem egy egészen kicsiny, a falusi kiskertekben ma is közönséges, sárgaszínű virágra, a kalendulára, a körömvirágra. Azonban Mirault sem dicsekedhetett az eredetiséggel. ő meg visszanyúlt Kr. u. az első századig. Akkor írta meg Plinius a nap után forduló fa „rettenetes“ barátságát a naphoz, majdnem szóról-szóra úgy, amint azt Mirault után Nadányi ecsetelte nekünk. Azonban Plinius napjáró virága is más növény volt, még csak nem is a körömvirág, hanem egy már a régi görögök által ismeretes Heliotropium-faj. A heliotropium szó maga is a nap felé fordulást jelent, így jutott el kézről-kézre, könyvről-könyvre, szájról-szájra a napraforgó meséje azon állomásig, amikor megjelenik Európába az Amerikából átplántált Helianthus, a napvilág, a mi napraforgó góliátunk, melyre aztán a spanyolok — mert Spanyolhonban terjedt el először — Plinius-stílusban reáaggattak mindent, amit egy jól kiérdemelt napmenyasszonyra rá lehet akasztani. Amiből is kiviláglik, hogy a napraforgó nem egy növény, hanem egész dinasztia, melynek tagjai a legkülönbözőbb nemzetségekhez tartoznak. Plinius a heliotropiánokon kívül egy napraforgó kutyatejet is emleget, a középkorban pedig a körömvirág mellett az égkék virágú katáng is napnéző fa hírében állott. Ma, a vagy kétszáz éve Mexikóból ideszakadt, hatalmas, óriás virágzatú, a köznéven tányérrózsaként is tisztelt utolsó tagja uralkodik a napraforgó dinasztiának. Nem vetélytársak fogják megbuktatni, hanem maga a tudomány fogja detronizálni, a tudomány, mely szülte és kétezer éven át fenntartotta ezen a díszes polcon a napraforgó bűvészeket. Hogy Plinius napraforgói mit műveltek, az az ő kétezer éves leírásából tisztán kiolvasható, abba semmit kerek e világon belemagyarázni és abból semmit letagadni nem lehet. De, hogy a nálunk termő Heliotropiumok és a napraforduló kutyatej azokkal a jeles tulajdonságokkal nem rendelkezik, amelyeket a római tudós oly szépen elmesélt, legalább is nem oly feltűnő mértékben, hogy az a laikusnak is észrevehetővé váljék, az egészen bizonyos. A középkor napraforgó hősei, a katáng és a körömvirág virágzata sem követi a napjárását. Nem tekinti őket ma már senki sem napraforgónak. Az oly gyorsan teret hódító amerikánus tányérrózsa virágzata sem fordul reggel, délben, este a nap felé, hanem szépen kelet felé fordítja kerek orcáját és úgy is marad, amíg csak a száron van. öltelmére is csak ráfogták, hogy napraforgó. A napraforgó mögött tehát egy közel kétezer éves tévedés húzódik meg és e mérhetetlen idő alatt senkinek sem jutott eszébe, leellenőrizni Plinius tudományos megállapításait, sőt a középkor és a jelenkor még tovább fejlesztette a napraforgók regéjét, ahelyett, hogy megcáfolta volna és kimondotta volna az igazságot. Még századunk elején is, mint színtiszta igazság ragyog a tudományos könyvekben a napraforgó ezermesterkedése, azonban már határtalan ellenvetések is hallatszanak, annyira félénkek, hogy még 1931-ben is felvetődhetik az a kérdés: — Forog-e vagy nem forog? — Lélektani érdekesség, hogy az ember mennyire kritikátlanul fogadja el azokat a hagyományokat, melyek nem életbevágó fontosságúak. Még a tanult, szakképzett világ is mennyire fázik a megkövesedett hibák kiküszöbölésétől és az igazság kimondásától. Igaz is. A lezajlott kétezer vagy kétszáz, vagy két évtized alatt kinek lett volna fontos az, hogy forog-e napraforgó a nap után vagy sem. Meg aztán, mikor oly szép ez a mese. Nem kár érte? Pedig, de sokan látták, de sokan nézték, de sokan gyönyörködtek a virágszirmokból készült naptányérokban. Roppant könnyű lett volna megállapítani a valóságot, hiszen némely helyen csak az ablakon, vagy az ajtón kell kinézni, hogy szemben találjuk magunkat vele. Én, ha ide kisétálok a Pasaréten nyílt új utcába, a szép Torockóutra, látom ott egy kertészetben százszámra terem a napraforgó. Reggel arra veszem utam, délben arra jövök vissza, este még egyszer oda sétálok és tizenkét óra alatt tisztázódik, hogy napraforgó-e a napraforgó? De tizenkét órából összesen még egy teljes órát sem szántam annak a tévedésnek tisztázására, mely kétezer év óta bolondította a világot. Én már régen tudom, hogy a napraforgó világa nem követi a nap járását, mégis kétségeskedem, ha arra a kétezer esztendőre gondolok. Pedig határozottan izgat a kérdés. Kit ne izgatna, ha az olyasféle embert nem, mint jómagam? Még csak rá sem szánom magam. Csak reggel arra sétálok a napraforgós mezőny felé. Hát persze valamennyi keletnek néz, egyenesen a jó napocska szemébe. Még a bimbók is, sőt a csúcson lévő, lombtölcsérbe burkolódzó pirinyó kölyök-bimbócskák is, a lombtölcsérrel együtt, mind-mind keletnek nézve tisztelik a napot. Ehhez azonban még nem kell napraforgónak lenni. A papsajt is, meg az aprószulák, a katáng a százszorszép, a pitypang, a kertekben a begónia, a legtöbb dália és a sok tarka-barka egyéb virág, minő kelet felé fordulva mondja reggeli imáját. Ezt a jelenséget ismerjük. A tudomány heliotropismusnak nevez. A lényeg az, hogy a növény zöld részei a világosság, az aránylag több fény felé törekszenek. Nemcsak virágaikat, leveleiket is úgy helyezik el, hogy a legtöbb 3 Még "valamennyien hatása alatt állunk annak az izgalmas eseménynek, hogy a 14.752. számú osztálysorsjegy boldog tulajdonosa megnyerte a 800 pengős nyeremény mellett a 400.000 pengős jutalmat is. A sorsjegy, a húzás, ez ma a beszédtéma otthon, hivatalban, utcán, kávéházban. Amiről pedig annyit beszélünk, arról illik pontosan tudnunk is, hogy mi az? Hogyan is történt tegnap és hogyan történik mindig a húzás? Az osztálysorsjáték húzásának módját a pénzügyminiszter képviseletében a Pénzintézeti Központ szabályozza az ú. n játéktervben. Ennek értelmében a húzások Budapesten a pénzügyminiszter saegbizottja, kb. közjegyző közreműködésével nyilvánosan történnek. Ugyancsak a közjegyző és a pénzügyminiszter megbízottja jelenlétében számlálják meg, nézik át és keverik össze azokat a cédulatekercseket, amelyek egy része az egyes sorsjegyek számát, a másik része pedig az egyes nyeremények összegét tünteti fel. Ezeket a cédulákat azután beönlik a szám-, illetve a nyereménykerékbe. Ez a két kerék tulajdonképpen az amit a közönség általában egy gyűjtőszóval szerencsekeréknek nevez. A húzás azután úgy történik, hogy az egymással szemben felállított két kerék mindegyikét jól megpörgetik, azután mindegyikből egyidejűleg kihúznak egy cédulát. Az egyik cédulán egy sorsjegyszám, a másikon egy nyereményösszeg van. Mindkettőt a nagy nyilvánosság előtt azonnal felolvassák és leírják. A két cédulát azután egymásra hajtva zsinórra fűzik, hivatalosan lepecsételik és őrizetbe veszik. Ilyen tökéletes, a hatóság és a nyilvánosság által ellenőrzött gépezet vigyáz arra, hogy a Sors igazán és függetlenül nyilváníthassa ki a maga akaratát. Ilyen szigorú, szinte bírósági főtárgyaláshoz hasonló hideg tárgyilagossággal dönt a véletlen 400.800 pengő sorsáról fiatlan és rorboló hatású és megtanulnák, hogy a háború és az árvmség nem tart örökké s akikor majd mi, vásárlók választjuk meg, hogy kinél vásárolunk! villamosvágány a Bethlen Gábor utca felé haladó és az onnan érkező 411-es kocsik végállomása lesz. A keleti pályaudvar homlokzatától legtávolabb eső vágányokról indulnak majd a Rákócziút és a Fiumei út felé haladó villamoskocsik. A Baross-téren végállomásozó vonalak közül a Thököly-úton közlekedő 17/A és a 67-es számú villamosok végállomása a jelenlegi helyén marad. A Fiumei-úton közlekedő 21-es és 37-es, továbbá a Rákóczi-úton közlekedő 19-es kocsik részére új és korszerű közös visszafordító vágány épül a Thököly-úti oldalon lévő parkban. Az utasok tehát könnyen elérhetik a pályaudvart, nem kell sokat gyalogolniuk. A 7-es autóbusz megállóhelye is közelebb kerül a pályaudvarhoz. A Baross téri hatalmas villamospályaudvar üzembehelyezése után megszűnik a szült Festetich-utcában a kocsik összetorlódása, ugyanis a Festetich-utcában közlekedő 21., 2.1., 25., 37. és 53-as viszonylatok a jövőben mindkét irányban a Fiumei úton haladnak, az 53-as kocsi pedig nem is érinti a keleti pályaudvart. Újra szabályozzák a forgalom rendjét A jobboldali közlekedésre való áttéréssel kapcsolatban a Vilmos császár-út és a Nagymező-utca sarkán úgynevezett vágányfonódás épül; a Mária Terézia laktanya előtti, a Gróf Haller-utcai és a Személynök-utcai végállomásokat átalakítják; a Gubacsi-úton,és a Közvágóhídnál a vágánybekötéseket is megreformálják; a Horthy Miklós-út és a Somogyi-út sár-