Állami gimnázium, Újverbász, 1902
A Ratio Educationis általában helyesen határozza meg az iskola feladatát, de magyar nemzeti szempontból a cél megjelölése határozottan hiányos. A Ratio Educationis által fellendített iskolaügyet a legnagyobb buzgósággal karolták fel a magyarországi reformált egyházak. A reformált egyházak iskolai szabályzatában megtaláljuk azt a nemzeti vonást, amelyet a Ratio Educationisban hiában keresünk. Ezek a szabályzatok nem elégednek meg az iskola feladatának oly általános meghatározásával, aminőt a Ratio Educationis ad. Nemcsak polgárt és tudóst kívánnak az iskolától, hanem magyar polgárt, aki ehhez a földhöz ragaszkodik, magyar tudóst, aki tudományával a magyar nemzeti eszmét szolgálja. Amit a Ratio Educationis érintett, ami után a magyarországi reformált egyházak iskolai szabályzataikban annyira vágyakoztak, azt megvalósította az 1848.-ik év. Az 1848.-ik év határjelző nemzetünk életében nemcsak politikai, társadalmi, hanem iskolai, tanügy-politikai tekintetben is. Az a szellem, amely 1792—1848-ig bejárta rombolva és építve egész Európát az a szellem, amely a feudalizmus jármától megszabadította a megvénhedt Európát, az a szellem, amely a népek millióit felszabadította a jobbágyság igájából, s a születés szerint széttagolt beteg társadalmat egységes nemzeti társadalommá alakította át, az a szellem, amely az eddigi felsőbb tízezer helyett annyi milliót tett a haza igaz gyermekévé, az édes hazai föld igaz részesévé, nem hagyhatta érintetlenül az iskola szervezetét sem. Át kellett alakulnia az iskolának is nemzetivé, magyarrá úgy nyelvében, mint szellemében. Át kellett alakulnia az iskolának nemzetivé, azaz olyanná, a melyben a német és latin nyelv helyett, a magyar, a nemzet nyelve foglalja el méltó helyét, olyanná, a melyben a kasztok helyett a nemzet lép elő ideálképpen, olyanná, a melyben a magyar nyelv mellett a társadalmi egyenlőséget is tanulták. A XIX. század büszke lehet — mondja Felméri) — egyenlőségi érzetére, s az emberi méltóság iránt való nagy tiszteletére. A mely országban a nép az alkotmány sáncai mögé bevetetett, az ipso facto kötelezte magát, hogy a régen nomád vagy állati életre kárhoztatott nép minden fiát polgárrá és hazafivá nevelje, azaz olyanná, hogy bízzék a tanultságban, higgyen a szellem műveiben s legyen érzéke a nemzeti élet nagy feladatai iránt. A nevelésnek tehát nemzetinek kell lennie, ha az iskola meg akarja valósítani azt a célját, hogy a nép minden fiából honpolgárt, hazafit neveljen, még pedig olyant, akinek érzéke legyen a nemzeti élet nagy feladatai iránt. Nevelésünk csak akkor lesz nemzeti, ha 1) Felméri. A neveléstudomány kézikönyve 83 .