Katolikus gimnázium, Újvidék, 1880

k működése szintén meghatározott törvényeket tüntet föl: mi látjuk, hogy a történelemben bizonyos törvényszerűség mutatkozik és az előrelátás a ma­gánélet terén szintúgy mint a nyilvános életben bizonyos körülmények­höz jogosított — sőt, hogy ennek helyessége és kiterjedése, az egyes ember szel­lemi nagyságának leg­óbb critériuma. De e lények igazolására nem is vol szükséges egy B.-nek fellépni és e kérdésről úgy beszélni, mintha előtte még egy historikus sem jött volna ilyen gondolatra. Mióta az emberek társadal­m­akban élnek, kisebb-nagyobb mértékben ismerik a föltételeket, melyek nélkül társadalom nem lehetséges, — mióta egymással érintkeztek, tudták hogy az életnek megvan a maga logikája és bármennyire dicsekedjünk f­antörvényhozásunkkal — mi szerencsétlenek vagyunk, ha a lényekhez nem alkalmazzuk tetteinket; mióta történelmet írtak, mióta a po­étikáról értekeztek mióta a bölcselők az emberi szellem követelményeit feltárták , mindig­­ mindenütt feltételezték, hogy tetteink bizonyos törvényektől függnek és ezekkel kell keresni azok magyarázatát. Az egyedek ép úgy vannak áávetve sajá természetük törvényszerűségének mint a népek azoknak az előzményeknek melyek fejlődésük irányát meghatározták. Mi több! Az erkölcsi szabadság nem egyéb mint az erkölcsi törvények uralma az érzéki önkény felett. Mit tesz a történetíró, midőn egy esemény okaira rellectál és ez okos létesülését leírja magának az eseménynek ecsetelésében ? Egyszerűen consta­tálja a körülmények határozott természetét, a viszonyok szükségképi fejlődése vagy­is az okok és okozatok egymásutánjában előadja minden dolognak sajá természete után létesülését. De a természet, után létesülni nem más, mint a természet törvényei után létesülni. A történelem csak is azért tanulságos mert feltünteti a lényegében egy és ugyanazon emberi természetnek, a körül­mények által meghatározott legkü­önneműbb fej­ödési alakját. Az államférfi, a bölcselő csak azért tanulhat a történelemből, mert abban tűnik fel leg­jobban minden — az emberekre vonatkozó — törvény, akár annak létét akár változását, létesülését fürkészszük. A­ki feltünteti az ember létét és létesülését, — az minden észlelhető oldalról karó­ta fel az emberi természet felett uralkodó törvények lényegét Mi tehát elismerjük, hogy vannak törvények, melyek után fejlődünk, sőt azt is állítjuk, hogy e tényt elismerték már, mióta tudták, mi a rend, a törvény, a jog és jogtalanság. De B. és iskolája tovább mentek és azt állít­ják , hogy mi képesek vagyunk e törvényeket oly alakban felkarolni, hogy „azok alapján a jövendőt nem csak valószínűleg, hanem természettudományi bizonyossággal megmondhassuk — és hogy e rendszerét a történelmi fejlő­désnek még eddig senki sem volt képes felfogni." Mi e felfogással szemközt a következő tényekre fektetjük a fősúlyt. Az emberi ismeret, mint mindenütt, úgy a történelemben is korlátozott. Mi megismerjük a legkirívóbb tüneteket, mi azoknak vonatkozásait is

Next