Unitárius Egyház, 1906. október - 1907. szeptember (2. évfolyam, 4-12. szám)

1907-04-15 / 7. szám

1907. április 15. UNITÁRIUS EGYHÁZ. 121 szolgálatból kilépett tagoknak, akik attól kezdve — mint már említve is volt — csak félannyit, vagy még kevesebbet kaptak, mint azelőtt. Álljon itt egy példa: az 1897. évi jövedelem 88 százaléka 73 írt. 95 kr., az 1897 febr. 22-én tartott gyűlésben ezen kulcs szerint osztatott fel: Volt 3 özvegy s egy nyugdíjas pap és 7 szolgá­latban lévő tag. Előbbiek 2—2-őt számítva 8 rész­hez voltak jogosultak; utóbbiak 7-en héthez s így az összeg 15 részre volt osztandó. Jutott egy részre 4 frt. 93 kr. és kapott egy özvegy két ilyen részt, vagyis 9 frt. 86 krt. Míg ha a cél­nak megfelelően ad segélyt az alap, jutott volna mindegyiknek 18 frt. 48 kr. A többi esztendő is — kevés eltéréssel az ösz­­szegeket illetőleg •—• ehez hasonló volt. No, hát ez csak különbség s bizony méltán lett volna szavuk, vagy bajuk a szegény özvegyeknek, ha eszükbe jut, hogy lehet segíteni rajta. És bizo­nyára nem kis örömmel fogadták, amikor a gyá­­molda, 16 évi tévés pályafutás után, az üzleti tér­ről ismét a rendes útra terelődött és újból 16—18 frt. segélyt nyújtott a szegény özvegyeknek. Ezekből látható, hogy, ha a gyámolda — több címen összegyűlt vagyonát kereskedelmi va­gyonai tekintik; amint ezt E. F. utazásában egy helyen nevezi, semmiképpen sem szolgálja a ne­mes ügyet méltóságos igazsággal. Nem, mert a­míg az eredeti szabály az irány­­adó, addig az alap valóban gyámolda, de ahogy az 1886-ban alkotott szabály lesz az útmutató, átalakul évi osztalékot adó, kisebb rendű takarék üzletté. Az új gazda új elegyített cél szolgálatába vitte a gyámolda vagyonát. (Folytatása következik.) Pál Ferenc: Főgimnázium Székelykeresztu­ron, a „Keresztény Mag­vető“ 1907. évi I. füzetében „Főgimnázium Szé­kely keresztu­­rona címmel rövid értesítést irtam­ (g. k.) jelzéssel arról a rendkívüli tanácsülésről, amely a székely keresztúri gimnázium kifejlesztésével és ál­landó segélyezésével foglalkozott. Az „Unitárius Egyház“ ez évi március 15. száma ugyanilyen címen foglalkozik e kis cikkecskével, melyről azt állítja, hogy „tévedéseivel nagyon alkalmas arra, hogy a székelykeresztúri főgimnázium barátainak lelkesedését lehűtse“ s ezért a névtelen cikkező e tévedéseket helyre akarja igazítani. Azt állítot­tam — a megvilágító adatok közlése nélkül — hogy a közpénztár többet ad a keresztúri gimná­ziumra, mint a kolozsvári főgimnáziumra. Ezzel én senki lelkesedését lehűteni nem akartam, csak egyszerűen egy tényt konstatáltam. A cikkíró ezt tévedésnek mondja s közli helyreigazító ada­tait. A vitatkozás szándéka nélkül én is közlök egy néhány hiteles adatot, amelyek megmutatják, hogy nem én tévedtem. 1906-ban Kolozsvárról kapott a székelykeresztúri gimnázium 18,786 kor. Ez összegből a keresztúri gimnáziumnak Kolozs­várt kezelt alapjai 9661 kor. adtak, a közpénztár a fennmaradó 9125 kor. A kolozsvári főgimnázium 1906-ban kapott 15,600 kor. Ez összegből saját alapjaink adtak a fillérek elhagyásával 6888 kor., a közpénztár pedig 8712 kor. Ami már a cikkező amaz állítását illeti, hogy a közpénztár 30,000 kor. deficitjét ,­a kolozsvári kollégium szükségei okozzák, s erre a deficitre „kár volt hivatkozni“, felhívom a figyelmet arra, hogy „kollégium“ és „főgimnázium“ két különböző fogalom. A kollégiumban benne vannak a pap­nevelő intézet tan-, internátusi és konviktusi he­lyiségei, az egyházi adminisztráció helyiségei: elnöki, titkári iroda, tanácsterem, pénztári és számvevői helyiség, a levéltár és egyházi nagy könyvtár helyiségei, igazgatói, tanári, gépészi és szolgai lakások, az internátus és konviktus he­lyiségei. Ezt a különbséget egyszer már meg kell állapítani s állandóan figyelemben tartani, mert különben abba a tévedésbe esünk, amibe a cikkező is, hogy a közpénztár deficitjét a főgimnázium rovására írnák. Pedig ez az állítás — ami pedig szólt­ében el van terjedve — a tényeket ferde s a valóságnak meg nem felelő világításba helyezné. Hogy a kérdéses híradásom a lelkesedést nem hűtötte le, azt a Székelykeresztúron megjelenő hetilap egyik vezércikkéből látom, amely a gimná­zium fejlesztésén érzett örömét éppen az én cikkecs­kémből vett idézetekkel támogatja. Örvendek, hogy ez — úgy hiszem — általános öröm keletkezé­sére az én soraim is befolyással voltak s örömöm még nagyobb volna, ha a névtelen cikkező szá­mításai valóra válnának, amelyek szerint „a fő­gimnázium fenntartása az egyháznak egy fillér­rel sem fog többe kerülni, mint a 6 osztályú gimnáziumé“. De akkor volna legnagyobb az örö­möm, ha a főgimnáziumot minél hamarább meg­nyithatnék, mert akkor — azt hiszem — meg­­nemesednek az „Unitárius Egyházinak utóbb kissé eldurvult hangja*) s megszűnhetnek azok a *) Sulyos vád! de nem védekezem! az elfogulatlan olvasó közönség.

Next