Unitárius Egyház, 1930 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1930-01-15 / 1. szám
1930 jan. 15. UNITÁRIUS EGYHÁZ. jó hire már előre bearanyozta a vargyasi unitárius hivek lelkét és első napjától — a mostani percig világított és melegített és most mielőtt letépne az ő egének pereméről, az ő szószékéről s midőn már tünedeznek az első csillagok . . . . még egyszer,...........még egyszer reánk mosolyog. Jól megérdemelt, megszentelt nyugalmában kisérje és övezze Vargyas község osztatlan szeretete. Békesség vele. Felcser Lukács. LapUülj !10!: számában Ütő Lajos zenetanárról leadott rövid cikkünkért a felelősséget maga vállalja. Éhez több észrevételt nem fűzünk, azt azonban legyen szabad megjegyezni, hogy ha a vidéki alkalmazottaktól megkívánjuk, hogy a kenyeret adó felekezet tagja legyen, ezt a központban is keresztülvihetőnek véljük. — Egyik felekezet saját tanítónőjének felmondta az állást, mert szülői unitáriusok lettek, bár maga tartotta hitvallását, vájjon mi nem várhatjuk-e el, hogy saját iskoláinkban unitárius tanerők működjenek ? Különösen akkor, mikor az ilyen megbízatásokkal saját embereink szorulnak háttérbe ? Szemle teli az unitárius egyház üzenete ? Erre a kérdésre felel egy rövid, de tartalmas cikkben Mclachlan dr. a manchesteri College kiváló igazgatója. E szerint: a mi vallásunk az élettel minden tekintetben és viszonylatban kapcsolatban van. A mi vallásunk nemcsak bölcselet, habár egész világra kitekintő nézete van. Krisztus előttünk nagyobb tekintély, mint Aristoteles, Hegel, Shaw vagy Wells, mert Jézus tanításai az egész emberre vonatkoznak s nemcsak az értelemre vagy érzelemre csupán. Az életnek legparancsolóbb és legmesszibb érő elemei — a kötelesség érzet, remény és szeretet — megfejthetetlenül maradnak, ha nem abból az egyből merítjük, aki minden mindenekben és akiből vannak mindenek. — Nem politikai propaganda, ámbár minden egyesnek elismeri a jogát és kötelességét a társadalomban. A törvény nem képes arra, hogy a cselekvés forrását megtisztítsa, a tudomány sem tudja a beteg lelket meggyógyítani ; a művészet sem képes arra, hogy az élet sötétségéből világosságra vezessen. Mindezekből csak a vallás, mégpedig a Krisztus vallása vezethet ki. Nemcsak erkölcsiség, ámbár a Krisztus erkölcstana különösképpen emelkedett, mert a hit több, mint cselekvés szabályai az anyagi világban. A mi tapasztalat: könyvünkben a vallási és erkölcsi tényezők szerves kapcsolatban vannak, nemcsak mellérendelt állapotban és az értékek érzésén alapuló hit, a láthatatlanul is örökkévalóval hoz kapcsolatba. — Vallásunk teremtő, összegyűjti a múltnak legnemesebb hagyományait és legmélyebb tapasztalatait, de mindig arra törekszik, hogy az igazságnak új formájában fejezze ki magát; jóság és szépség találkozzanak az élő és fejlődő elmének szükségleteivel. Ennek következtében szabad, nem tartozik szolgai engedelmességgel az első, második, vagy a harmadik század hitvallásainak, sem Wesleynek vagy Martineaunak. A megtestesülésről való tanításunk egyetemes és nem részleges; minden helyre érvényes, nem helyi érdekű, örökkévaló és nem időleges. Krisztus olyan értelemben kijelentése Istennek, mint a héber próféták a nyolcadik században és minden idők szentjei és vértanúi. Az üdvösségről szóló tanításunk szellemi és nem anyagi és nem szertartások, idegen befolyás útján nyerjük meg az üdvöt, hanem odaadó, tiszteletteljes, alázatos magaviselettel. — Vallásunk optimista. A szeretet a legfőbb törvényünk. — Vallásunk megváltó vallás, azt tartván, hogy az ember a rossz szenvedélyek miatt eltért attól, ami jó és igaz, kívánjuk, hogy legyen a Krisztusban új teremtmény. Azok a formák, hogy a régebbi időben ezt hogy fejezték ki, nem zavarnak minket, megvolt valamikor a jogosultságuk és ma már megszűnt. A mi számunkra az erkölcsi szabályok, imádságok és mindenek fölött Krisztus követése hatalmas erőt adnak, hogy „halott énünk magasabb dolgokra“ emelkedjék. Nekünk be kell töltenünk azt, ami hiányzott az ő szenvedésében és megmenteni az embereket a bűntől életünk helyettes elégtételül szolgáló feláldozásával, az Isten és emberek iránt való szolgálatban. Szeretet, egyesülés és szolgálat; igazság és az igazság keresése; szépség és a szépségben való öröm, számunkra ezek az élet legnagyobb valóságai a földön, melyek a mi vallásunk gyökerében vannak. (Inquirer and Christian Life, nov. 16.) B. P. Bejárva a kerek világot, irta: Balázs Ferenc. — Megjelent Kolozsvárt 519 oldal terjedelemben. Kapható szerzőnél Székelykeresztúron. Ára 130. L. E munkában benne van az író világjáró útja, gazdag megfigyelése, életfilozófiája, világnézete ( 3