Unitárius Egyház, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1932-01-15 / 1-3. szám

1932. jan.—febr.—márc. 15. UNITÁRIUS EGYHÁZ 3. tanítói fizetések szintjét nem tudja kilátásban helyezni, hanem annak még felét sem tudja biz­tosítani, csupán azon jóval aluli összeghez nyújt reménységet. Az oktató személyzet pedig dolgozik. Dolgozik egyharmad fizetésért, a középiskoláknál 50 szá­zalékkal nagyobb óraszámban, az elemi iskolák­nál az egyházi munkák garmadájával megterhel­ve, oszatlan iskolával, mindennap kitéve védtele­nül a hatalom felügyelőinek nyilai elé, lelkük fe­nekén az élet után vergődés elbúsult küzdelmé­nek melléktermékeivel, a jobb jövő reményeinek beletemetett hulláival. Ezt az önfeláldozó réteget, ezt a „Néró gyertyáidként égő lelkű szövétnek­­sereget, ezt a Fárosz őrséget kell emberi megél­hetési fokra emelni. Ezeket a lelki és szellemi oszlopokat kell szilárd alapra helyezni. Ki kell lelkükből szárítani azt a gyűlöletet, amely kenyér­adó egyházunk vezetőségével szemben a hamu alól föllobbanhat. Le kell simítani homlokukról az indulatok, vertikális ráncait Ne égjenek újból a „Néró fáklyái“. Azokat az iskolákat amelyek csakugyan nélkü­lözhetetlenek meg kell tartani, azokat pedig, a­­melyek csak az önfeláldozó munkát váltják ki, de egyéb jelentőségük nincs, szerződésileg át kell adni. Az így felszabadult költségből a megmara­dó iskolák tanerői látandók el. Ma már ez a hi­vatalos felfogás is általánosságban. A középiskolákra nézve pedig, amelyek a fenn­tartási költségek legsúlyosabb összegeit igénylik, kimondandó az egyenlő teherviselés elve. Ez pe­dig nem egyéb, mint a közalap tehermentesítése oly módon, hogy mindkét főgimnázium alsó ta­gozatának személyi és dologi kiadásai is ránehe­zednének az iskolai alapokra és az egyházkö­zönségre. Az egyházunk életében történelmi fontosságú 1930. évi főtanácsi ülés legfőbb eredménye a székelykeresztúri főgimnázium második megala­pítása volt. Nevezett főtanács temetésre készült. Határozata megszüntette a székely unitárius főgimnázium felső tagozatát s ezzel az intézet létjogát is, de egyidejűleg kihívta a székelység sok százados ellenálló erejét is s székelyszékek szülöttei, né­hol erejük végső megfeszítésével is az iskola megmentésére siettek. Már az első felhívásra a hozzájárulások akkora tömege jelentkezett, hogy a fenntartás lehetősége reményen felül biztosítva volt. Ugyanazon az említett főtanácson kijelentések hangzottak el, amelyek a „Vitam et sanguinem“ hangnemére emlékeztettek. Az óra most ütött, s a „vitam et sanguinem“ mellé most az „avenam“­­ot is ki kell mondani. A kolozsvári főgimnázium fönntartása mellett hatalmas tömeg nyilatkozott meg, de az a győzelmes tömeg nem a saját éle­tét és vérét kínálta fel, hanem a keresztúri fő­gimnáziumét s nem a saját „avená”-ját, hanem alap vagyonát és jövedelmét. A keresztény igaz­ságérzet azt kívánja, hogy egyenlő mértékkel mérjünk. Mutassák meg most már a kolozsvári főgimnázium akkori hívei, hogy nemcsak a­ köz­vagyonból tudnak Kolozsvárért áldozatot hozni, hanem a saját kényelmük kis részének feláldo­zásától sem riadnak vissza. Mutassák meg azok az iskolabarátok, hogy az unitárius vallást magasabb emberi szempontból követik s ha az egyház kul­turális érdeke, saját fajunk lelki művelődése elvár­ja, ideiglenesen le tudják egyszerűsíteni életkö­rülményeiket a Gandi-féle vegetarianizmusig, de hitünk élő világosságait az iskolákat megszűnni nem engedik. És lássuk egyházunk iskolaügyeiért lelkesedő vezetőinket kiszállani falukra, lássuk őket bizal­­mas beszélgetésben az egyszerű földművesekkel, vagy az elkeseredett ipari munkással, lássuk őket házról házra járni és a megajánlásokat gyűjteni, úgy, mint a keresztúri iskola barátai tették. Lás­suk a magabíró lépéseket hittestvéreink ajtói felett Kolozsváron, Tordán s másutt is, úgy, mint Ke­resztúron és környékén. A példát már megmutat­tuk, az ösvény ki van taposva csak menni kell. Adjanak alkalmat a kolozsvári főgimn­ önfelál­dozó barátai, hogy jól végzett munkájuk eredmé­nyéért kalapot emelhessünk előttük. Hadd kap­csoljon össze ismét a közös munka, a közös te­herviselés tudata és a közös lelkigyönyör két fő­­gmnáziumunk fönntartásának sikerén. Hadd kap­csoljon össze az adományozás lelki gyönyörének könnyhullatása, kapcsoljon egybe annak a tudata, hogy fajunk, hittestvéreink Szemei küzdelmünket gyönyörűséggel szemlélik. Mutassák meg igazi arcukat az egyházkörök, az egyházközségek és az egyének. A keresztúri, az udvarhelyi és a felső fehéri körök egységesen foglaltak állást, más körök egyházközségek el­szórtan szintén csatlakoztak a keresztúri iskola fenntartásához, de Háromszék, Marosszék és a küküllői kör nagy része, az aranyosi és a kolozs­­dobokai körök egészen érintetlenek. Be kell járni, föl kell kérni ! Föl kell keresni családonként őket, mert szóból ért a székely, nem ukázból!

Next