Unitárius Egyház, 1932 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1932-01-15 / 1-3. szám
1932. jan.—febr.—márc. 15. UNITÁRIUS EGYHÁZ 3. tanítói fizetések szintjét nem tudja kilátásban helyezni, hanem annak még felét sem tudja biztosítani, csupán azon jóval aluli összeghez nyújt reménységet. Az oktató személyzet pedig dolgozik. Dolgozik egyharmad fizetésért, a középiskoláknál 50 százalékkal nagyobb óraszámban, az elemi iskoláknál az egyházi munkák garmadájával megterhelve, oszatlan iskolával, mindennap kitéve védtelenül a hatalom felügyelőinek nyilai elé, lelkük fenekén az élet után vergődés elbúsult küzdelmének melléktermékeivel, a jobb jövő reményeinek beletemetett hulláival. Ezt az önfeláldozó réteget, ezt a „Néró gyertyáidként égő lelkű szövétneksereget, ezt a Fárosz őrséget kell emberi megélhetési fokra emelni. Ezeket a lelki és szellemi oszlopokat kell szilárd alapra helyezni. Ki kell lelkükből szárítani azt a gyűlöletet, amely kenyéradó egyházunk vezetőségével szemben a hamu alól föllobbanhat. Le kell simítani homlokukról az indulatok, vertikális ráncait Ne égjenek újból a „Néró fáklyái“. Azokat az iskolákat amelyek csakugyan nélkülözhetetlenek meg kell tartani, azokat pedig, amelyek csak az önfeláldozó munkát váltják ki, de egyéb jelentőségük nincs, szerződésileg át kell adni. Az így felszabadult költségből a megmaradó iskolák tanerői látandók el. Ma már ez a hivatalos felfogás is általánosságban. A középiskolákra nézve pedig, amelyek a fenntartási költségek legsúlyosabb összegeit igénylik, kimondandó az egyenlő teherviselés elve. Ez pedig nem egyéb, mint a közalap tehermentesítése oly módon, hogy mindkét főgimnázium alsó tagozatának személyi és dologi kiadásai is ránehezednének az iskolai alapokra és az egyházközönségre. Az egyházunk életében történelmi fontosságú 1930. évi főtanácsi ülés legfőbb eredménye a székelykeresztúri főgimnázium második megalapítása volt. Nevezett főtanács temetésre készült. Határozata megszüntette a székely unitárius főgimnázium felső tagozatát s ezzel az intézet létjogát is, de egyidejűleg kihívta a székelység sok százados ellenálló erejét is s székelyszékek szülöttei, néhol erejük végső megfeszítésével is az iskola megmentésére siettek. Már az első felhívásra a hozzájárulások akkora tömege jelentkezett, hogy a fenntartás lehetősége reményen felül biztosítva volt. Ugyanazon az említett főtanácson kijelentések hangzottak el, amelyek a „Vitam et sanguinem“ hangnemére emlékeztettek. Az óra most ütött, s a „vitam et sanguinem“ mellé most az „avenam“ot is ki kell mondani. A kolozsvári főgimnázium fönntartása mellett hatalmas tömeg nyilatkozott meg, de az a győzelmes tömeg nem a saját életét és vérét kínálta fel, hanem a keresztúri főgimnáziumét s nem a saját „avená”-ját, hanem alap vagyonát és jövedelmét. A keresztény igazságérzet azt kívánja, hogy egyenlő mértékkel mérjünk. Mutassák meg most már a kolozsvári főgimnázium akkori hívei, hogy nemcsak a közvagyonból tudnak Kolozsvárért áldozatot hozni, hanem a saját kényelmük kis részének feláldozásától sem riadnak vissza. Mutassák meg azok az iskolabarátok, hogy az unitárius vallást magasabb emberi szempontból követik s ha az egyház kulturális érdeke, saját fajunk lelki művelődése elvárja, ideiglenesen le tudják egyszerűsíteni életkörülményeiket a Gandi-féle vegetarianizmusig, de hitünk élő világosságait az iskolákat megszűnni nem engedik. És lássuk egyházunk iskolaügyeiért lelkesedő vezetőinket kiszállani falukra, lássuk őket bizalmas beszélgetésben az egyszerű földművesekkel, vagy az elkeseredett ipari munkással, lássuk őket házról házra járni és a megajánlásokat gyűjteni, úgy, mint a keresztúri iskola barátai tették. Lássuk a magabíró lépéseket hittestvéreink ajtói felett Kolozsváron, Tordán s másutt is, úgy, mint Keresztúron és környékén. A példát már megmutattuk, az ösvény ki van taposva csak menni kell. Adjanak alkalmat a kolozsvári főgimn önfeláldozó barátai, hogy jól végzett munkájuk eredményéért kalapot emelhessünk előttük. Hadd kapcsoljon össze ismét a közös munka, a közös teherviselés tudata és a közös lelkigyönyör két főgmnáziumunk fönntartásának sikerén. Hadd kapcsoljon össze az adományozás lelki gyönyörének könnyhullatása, kapcsoljon egybe annak a tudata, hogy fajunk, hittestvéreink Szemei küzdelmünket gyönyörűséggel szemlélik. Mutassák meg igazi arcukat az egyházkörök, az egyházközségek és az egyének. A keresztúri, az udvarhelyi és a felső fehéri körök egységesen foglaltak állást, más körök egyházközségek elszórtan szintén csatlakoztak a keresztúri iskola fenntartásához, de Háromszék, Marosszék és a küküllői kör nagy része, az aranyosi és a kolozsdobokai körök egészen érintetlenek. Be kell járni, föl kell kérni ! Föl kell keresni családonként őket, mert szóból ért a székely, nem ukázból!