Unitárius Egyház, 1936 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1936-01-15 / 1. szám

1936 jan. 15. UNITÁRIUS EGYHÁZ: határozat, mint a többségre — nem titkolhatjuk el és nem tehetjük, hogy kifejezést ne adjunk annak a meggyőződésünknek, hogy az egyház­­szervezeti élet megújhodásának szükségessége éppen annyira, vagy még jobban fennáll a napi­rendre térés után mint azelőtt, sőt a leszavazás lényeges érve éppen a szükségességnek. A való­di lelki megnyugvás tehát mégsem költözött egészen közénk. Érezzük azonban olyan nemes ellenzék­nek magunkat, hogy ezt lépten-nyomon nem fogjuk hánytorgatni, hanem bezárjuk magunkba egy alkalmasabb atmoszféra érkeztéig. Délután két órakor Berde-közebédre gyűltünk össze a Kollégium tornatermében, hol a Berde serleggel kezében Vári Albert dékán mondott a jóltevők fejedelméhez méltó, egész élete és szel­leme erejét közénk varázsló emlékbeszédet, mely után egymást követték a pohárköszöntők. További tanácskozás során következett Főtisz­telendő Püspök úr évi jelentése, mely tükörképét adta egy év alatt végzett egyházi munkának és küzdelemnek. Egyházi titkár a fia E. K. Tanács jelentését olvasta fel, mely a végnélküli küzdel­mek sorozatát tüntette fel az elmúlt évben egyházi helyzetünk szomorú adottságában. Némi örömsugár tükröződött vissza a jelentésben és lelkünkben Hall Alfréd és Steiskai külföldi hitro­konok rokonszenves látogatásának és abból eredő hatások visszaidézésére. Jószágfelügyelőség jelen­tése, bár vitákat is váltott ki — jóreménységgel töltött el. E tárggyal kapcsolatosan elhangzott hoz­zászólásokhoz jegyezzük meg, hogy a célhoz jut­­tával sem visz közelebb az olyan megnyilatkozás, amilyet szindi lelkész a fia füveinkkel kapcsolato­san megengedett magának. Nyugdíjbizottság évi jelentésére az érdemleges reflexiót majd a jegy­zőkönyvből való részletes elolvasás utánra tartjuk fenn. Most csak azt kérdezzük meg, várjon a kon­verziós veszteségekkel szenvedett-e nagyobb vesz­teséget a nyugdíjintézet, vagy a minden esztendő­ben annyit ostorozott egyházközségi hátralékok­kal, amelyek ha lassan is de­konvertálás nélkül 100 százalékosan és még hozzászámított nemzeti­banki kamatokkal, csak megtérülnek? Teológiai tanszékek betöltésénél — őszinte tisz­teletünk és becsülésünk akkor is és most minde­­nik érintett és érdekelt személynek — a 66 sza­vazat 33 szavazattal szembeni fölényének a ta­­nultságát magunkkal hoztuk. Azét is, amit 33 szavazat kifejez, azét is, amit 66 szavazat mutát. Mi azonban az elért győzelemben cseppnyi tanú­­jelét sem láttuk annak a más esetekben öntuda­tos belátásnak sőt önérzetnek, melynek fordított­jaként egyházunk egyetlen főiskolájának igazgató­­sági presztízse már másodízben kiskorúan meg­aláztatok. Jellemző egyházunkban a papi jellegre és jellemre mért ez a szívtelen magatartási haj­lam.­­ . . A jogtanácsosi elszámolással kapcsolatosan­ csendet parancsolunk szánkra, amint csendben történt a bizottság jelentésének tudomásulvétele is, de olyan jeleket olvastunk ki a hosszas tár­gyalás mögött és a jelentés sorai között, amelyek hideg verítéket gyöngyöznek a gondolkozó, el­mélyedő homlokára. Még sok kisebb nagyobb érdeklődést és vitát kiváltó tárgy volt soron, melyeket mellőzve még megjegyezzük, hogy a költségvetés vitája rendjén nem tudtuk megérteni a leszavazás eredményé­ben azt a szű­kkeblűséget, amely a bukaresti és regáti missziós ügy jobban megalapozott és do­tált felkarolását, valamint az egyház anyagi rom­lásának megakadályozása terén eddig is már si­kert felmutató jogtanácsos tiszteletdíját nem tar­totta olyan lényegesnek, életbevágóan fontosnak, hogy azt megszavazza, pedig mindkettő van ak­kora jelentőségű és horderejű bizonnyal, mint a Band és Baraolt-i szórványgondozói lelkészség beállítása. Végül annyi sikert testületi szempontból elköny­velhetünk, hogy a nyugdíjbizottság átalakításán és újraválasztásánál,ha nem is Geréb féle indít­vány szerint, de a tagok számarányának tekintet­bevételével történt az új nyugdíjbizottság megvá­lasztása, melybe aszerint hat világi, öt lelkész, két tanár, két tanító, egy teológiai tanár, egy nyugdíjas tag választatott. Várjuk és reméljük a jó munkát­­és bizottsági gyűlésekbe a rendes meghívásokat. Ürmösi Károly esperes a fia hálát adó imája, kölcsönös köszönetnyilvánítások Elnökség részére és viszont és a Főpásztor áldása zárta be a há­rom napig tartó tanácskozást. Jelen volt,­ ­­­ az útjelzőkre irányválasztásnál, válasszuk ki az ösvényt, melyen haladnunk kell. A bizonytalanság ezer mysticuma rémit s mégis haladnunk kell. Megállunk egy pillanatra mig éjfélt jelez a ha­rang, új esztendő érkezését köszönti és sietünk tovább a rohanó idővel, melynek sebessége sok­ Figyeljünk 3.

Next