Unitárius Egyház, 1936 (29. évfolyam, 1-10. szám)
1936-01-15 / 1. szám
1936 jan. 15. UNITÁRIUS EGYHÁZ: határozat, mint a többségre — nem titkolhatjuk el és nem tehetjük, hogy kifejezést ne adjunk annak a meggyőződésünknek, hogy az egyházszervezeti élet megújhodásának szükségessége éppen annyira, vagy még jobban fennáll a napirendre térés után mint azelőtt, sőt a leszavazás lényeges érve éppen a szükségességnek. A valódi lelki megnyugvás tehát mégsem költözött egészen közénk. Érezzük azonban olyan nemes ellenzéknek magunkat, hogy ezt lépten-nyomon nem fogjuk hánytorgatni, hanem bezárjuk magunkba egy alkalmasabb atmoszféra érkeztéig. Délután két órakor Berde-közebédre gyűltünk össze a Kollégium tornatermében, hol a Berde serleggel kezében Vári Albert dékán mondott a jóltevők fejedelméhez méltó, egész élete és szelleme erejét közénk varázsló emlékbeszédet, mely után egymást követték a pohárköszöntők. További tanácskozás során következett Főtisztelendő Püspök úr évi jelentése, mely tükörképét adta egy év alatt végzett egyházi munkának és küzdelemnek. Egyházi titkár a fia E. K. Tanács jelentését olvasta fel, mely a végnélküli küzdelmek sorozatát tüntette fel az elmúlt évben egyházi helyzetünk szomorú adottságában. Némi örömsugár tükröződött vissza a jelentésben és lelkünkben Hall Alfréd és Steiskai külföldi hitrokonok rokonszenves látogatásának és abból eredő hatások visszaidézésére. Jószágfelügyelőség jelentése, bár vitákat is váltott ki — jóreménységgel töltött el. E tárggyal kapcsolatosan elhangzott hozzászólásokhoz jegyezzük meg, hogy a célhoz juttával sem visz közelebb az olyan megnyilatkozás, amilyet szindi lelkész a fia füveinkkel kapcsolatosan megengedett magának. Nyugdíjbizottság évi jelentésére az érdemleges reflexiót majd a jegyzőkönyvből való részletes elolvasás utánra tartjuk fenn. Most csak azt kérdezzük meg, várjon a konverziós veszteségekkel szenvedett-e nagyobb veszteséget a nyugdíjintézet, vagy a minden esztendőben annyit ostorozott egyházközségi hátralékokkal, amelyek ha lassan is dekonvertálás nélkül 100 százalékosan és még hozzászámított nemzetibanki kamatokkal, csak megtérülnek? Teológiai tanszékek betöltésénél — őszinte tiszteletünk és becsülésünk akkor is és most mindenik érintett és érdekelt személynek — a 66 szavazat 33 szavazattal szembeni fölényének a tanultságát magunkkal hoztuk. Azét is, amit 33 szavazat kifejez, azét is, amit 66 szavazat mutát. Mi azonban az elért győzelemben cseppnyi tanújelét sem láttuk annak a más esetekben öntudatos belátásnak sőt önérzetnek, melynek fordítottjaként egyházunk egyetlen főiskolájának igazgatósági presztízse már másodízben kiskorúan megaláztatok. Jellemző egyházunkban a papi jellegre és jellemre mért ez a szívtelen magatartási hajlam. . . A jogtanácsosi elszámolással kapcsolatosan csendet parancsolunk szánkra, amint csendben történt a bizottság jelentésének tudomásulvétele is, de olyan jeleket olvastunk ki a hosszas tárgyalás mögött és a jelentés sorai között, amelyek hideg verítéket gyöngyöznek a gondolkozó, elmélyedő homlokára. Még sok kisebb nagyobb érdeklődést és vitát kiváltó tárgy volt soron, melyeket mellőzve még megjegyezzük, hogy a költségvetés vitája rendjén nem tudtuk megérteni a leszavazás eredményében azt a szűkkeblűséget, amely a bukaresti és regáti missziós ügy jobban megalapozott és dotált felkarolását, valamint az egyház anyagi romlásának megakadályozása terén eddig is már sikert felmutató jogtanácsos tiszteletdíját nem tartotta olyan lényegesnek, életbevágóan fontosnak, hogy azt megszavazza, pedig mindkettő van akkora jelentőségű és horderejű bizonnyal, mint a Band és Baraolt-i szórványgondozói lelkészség beállítása. Végül annyi sikert testületi szempontból elkönyvelhetünk, hogy a nyugdíjbizottság átalakításán és újraválasztásánál,ha nem is Geréb féle indítvány szerint, de a tagok számarányának tekintetbevételével történt az új nyugdíjbizottság megválasztása, melybe aszerint hat világi, öt lelkész, két tanár, két tanító, egy teológiai tanár, egy nyugdíjas tag választatott. Várjuk és reméljük a jó munkátés bizottsági gyűlésekbe a rendes meghívásokat. Ürmösi Károly esperes a fia hálát adó imája, kölcsönös köszönetnyilvánítások Elnökség részére és viszont és a Főpásztor áldása zárta be a három napig tartó tanácskozást. Jelen volt, az útjelzőkre irányválasztásnál, válasszuk ki az ösvényt, melyen haladnunk kell. A bizonytalanság ezer mysticuma rémit s mégis haladnunk kell. Megállunk egy pillanatra mig éjfélt jelez a harang, új esztendő érkezését köszönti és sietünk tovább a rohanó idővel, melynek sebessége sok Figyeljünk 3.