Unitárius Egyház, 1938 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1938-01-15 / 1-2. szám

puft'j v4(a^cf+[ L l ^ ^ XXXI. évi 1—2 szám jan.—febr. 15 1938 m EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. m im M­­.r. mn unitárius lelkészkor. A lelkészkor megbízásából szerkeszti: ÜTŐ LAJO­S I. G. Dúcai unitárius lelkész. l$«gteUn*!r viniulén M 15.-én. — Ara egy évre 80 leu. Pártoló dij 100 ieu. Kéziratok a •*•‚%«■›.*» ás az előfizetési dijak Ormássy Gyula unitárius lelkész pénztárnok címére küldendők ! Filia? u. p. I. Q. Dúc? Juni. Odorheiu Cenzúrát. •­ Új idők, új emberek. Sem dicshimnuszt zengeni, sem áradozó sza­vak és kifejezések sorfalai között triumfálni nem akarjuk főtanácsunk által megválasztott új egy­házvezetőinket. Azért nem, mert ők maguk sem kívánják ezt. Egyszerű, néhány sorban adjuk hát hírü­l egyházkritikai lapunk hasábjain is, hogy az a­­szellem, melyet kezdettől fogva a lap magáé­nak vallott és vall, e pillanatban ünnepel. Ünnepel, mert igazolva látja bennük és általuk önmagát, ünnepel mert úgy érzi, hogy a változott idők változott szellemének kürtzengése végre be­lehatott az értelembe és szivekbe, midőn őket elhívta állásaikra és ünnepel, mert az uj idők szellemétől áthatott mindhárom uj egyházvezetőnk egyéniségének alaptónusa egy disztingvált demok­ratizmustól sugallt lelkiség, népközösségi szelle­men épülő egymásra ismerés, egymásra találtság, párosulva tudással, átgondoltsággal és energiával — amely szellemnek érkezéséért e lap mondhatni kezdettől fogva, változott időkben még fokozot­tabban — kopogtatott, sürgetett, porolt, annyi keserves harcot meddőn megvívott, tán le is ve­­zettetett, de ime most: igazolást nyert. Dr. Varga Béla püspök úr személye bemuta­­tatás nélkül is előttünk áll. Ő az aki elmondotta magáról azt a keveset és mindent köszöntő sza­vaiban: odavisztek, ahova menni nem akarok, de, ha elhívtatok, minden ezonnúl és tehetsége,a­­mel ott akarok lenni, ahol látni ,szeretnétek. Vál­lalta egy változott kor, változott szellem és adott­ság emberfeletti, sokszor kíméletlen terheit és feladatait, mert úgy nezte, hogy ezek elől kitér­nie nem lehet és len szabad Egyetlen kikötése Völöi munkatársakat adjatok mellém, aki­k­n­­él dolgozhatom és akik velem dolgozzanak. E egy kijelentése volt felénk is, kik az egyház 11 - ek napszámosai vagyunk: ne is „prunus inter paret*• ként tekintsetek, csak elsős­ég nélkül egyenlőne­k. És mennyire Isten, egyházunk és népünk szolgá­latának kiirth­adója ez a szó me! megértjük-e, felfogjuk-e ? — Kimondatott: a többi a mi szent kötelességünk!! Mert valóban az egyenlőség ma nem szolgaság, hanem a­­ változott idők kate­gorikus imperatívusza, ez ma tíz erdélyi unitárius püspök igaz lelki szabadsága. Egyenlő az egyen­lők között. Nem tekintély feladás és nem tekin­tély rombolás, hanem ann­ak teljes kiépíteni aka­rása, mert igy kívánja az idő jövőt munkálni utak­ szelleme. Új prófétának új próféciája ez közöttünk, de új, hivatott próféták mindig meg­érzik és megértik :a uj idők szellemét! Ugyanerről a szellemről tett nyílt és határozott bizonyságot Dr. Gál Miklós főgondnok úr is, bi­zalmat köszönő és köszöntő szavaiban : „és kér­lek benneteket legyek én a ti számotokra egy­­egyszerűen csak: főgondnok.“ A napi parancs­nál többet mondó, egy új indulás új mentaliása e kijelentés és az előbbinél teljesen: kongruens. Fémjelzése ez: egészséges közösségi szellem megteremtése és kiépítése, törvénytisztelet, cél­szerűség és jövőbelátás alapján. Isten országában nincs­ különbség a­ reggel és délben érkezett mun­kások között, ott két dolog van: hivatottság és egyenlőség. A hivatottságot várja és megköveteli e főgondnoki kijelentés, hogy ugyanakk­or, a tte­kintély hitét, a jövő muntálásának észi lendüle­­tében egymás helyes értékelése és m­­egbecsi­lése elvén alapuló egyenlőség váltsa fel.'Az úr nem nagyobb az ő szolgájánál és csak­­az' K' tö, dírtgf

Next