Unitárius Egyház, 1942 (35. évfolyam, 1-10. szám)

1942-01-01 / 1. szám

2. oldal. Székelykereszturköri Unitárius Egyház 1942. jan. 1. Ekárt Andor: A lelkészkor élére a régi elnök lemondása folytán új ember került. A többség bizalma Ekárt Andor csehétfalvi lelkészt hívta el e tisztségre. E megbízatás súlyos feladatot jelent. A lelkész­kori elnöknek jelentős szerep jut az egyházi élet­ben. Felmérni a lelkészkar munkakészségét, annak megfelelő mezőt biztosítani. A szerepkört szélesí­teni és értékelését kikövetelni nem könnyű fel­adat. Az új magyar életben való elhelyezkedésnél minden testület a maga feladatait lelkiismeretesen akarja megoldani. Ebben a törekvésben a lelkész­kar sem maradhat hátra. Ismerjük, hogy a bolse­­vizáló törekvés ezt a munkakört társadalmi feles­leg címen akarja elsülyeszteni. Az ezzel szembe helyezkedő küzdelem viszont nélkülözhetetlennek nyilvánítja. Ezt a kérdést nem egészen a háború dönti el, mert a lelkek jövőbeni­­ bontakozó élet­küzdelmeit a véres háborúkon kívül eső élet­rugók fogják a fejlődés útjára állítani. Jövőbe látásunk itt tisztán mutatja a nekünk juttatott szerepkört- De azt is érezzük, hogy a küzdelemre nagyon fel kell készülni. Nem lehet csupán ünnepi szónok­lások frázisos hangulatában élni. Verejtékes munka, másokért való önfeláldozás, nagy lelki tusák el­szenvedései lesznek a határvonalak. És itt sok minden függ a vezértől. Mennyire tud lelkesíteni, mennyire látja meg az élet szakadékait és meny­nyire tudja megmutatni az azokon átvezető ösvé­nyeket. Az elnöki székből távozó vezér rátermettsége és határozott útvonala ebben a tekintetben meg­találta a helyes irányt. Az új vezér sem fog el­maradni a színvonaltól. Ekárt Andor eddigi mun­kásságát ismerjük. Határozott jellem, kialakult világnézet, a pályájára való jól felkészültség, lan­kadatlan szorgalom jellemzik egyéniségét. Mint képesített teológiai tanár kinőtt a falusi pap szű­­kebb látköréből és ismeri az élet mai problémáit. Ezért hozzá fűzött reményünk és bizalmunk erős és amikor ezt kifejezésre juttatjuk, e helyről is köszöntjük az egyetemes lelkészkar új elnökét és sok sikert kívánunk vállalt feladatához. Belmissziónk­ központi kiépítése. (El nem mondott főtanácsi felszólalás). A belmisszió egyházunkban életkérdés s nem csodálható, hogy Főtanácsunk tárgysorozatában a részletekbe menően megvitatott pontok közé tar­tozott. Időszerűségét a bécsi döntés következmé­nyei élesen kiemelték. Szinte máról holnapra kel­lett rádöbbennünk a valóságra, hogy a négy szé­kely vármegye kivételével a megnagyobbodott or­szág tekintélyes része unitárius szórvány, vagy missziós területté változott, ahol nemcsak a kiter­jedés nehézségeivel, de az egyes csoportok időközi helyváltoztatásával is meg kellett birkóznunk. A tri­anoni csonka hazából különösen a vidéki tiszt­viselői kar szívesen jött vissza Erdélybe s viszont a Székelyföldről kirajzó, az Ókirályságból és Dél­erdélyből menekülő iparos, kereskedő és kétkezi munkások csoportosan kerestek életlehetőségeket nemzetiségi vagy csonkaországi bánya, ipar- és gyártelepeken. Az uj élet rendje mozgalmasságot idézett elő, mely természetszerűleg éreztette hatá­sát a sodródó unitárius tömegekben is. Egy esz­tendő leforgása alatt szótárunkban új nevek buk­kantak fel, unitárius gócok nevei, melyek itt-ott, mint Nagybánya, Dés, Beszterce történelmi emlé­keket idéztek fel, de helyenként mint Felsőgalla és környéke érintetlen, szűz talajon keletkeztek. Az egyház a lehetőségek szerint gondjaiba vette és irányította a keletkező gócok híveinek életét, sőt önkéntes munkaerők bevonásával az egyes csoportok kialakulásának irányításába is befolyt, így történt meg az, hogy pl. az egyik csoportot levelezés és személyes intervenciók folytán Nagy­bányára, majd később Felsőgallára tömörítette, meg akarván menteni különösen a délerdélyi me­nekülteket a teljes szétszóródástól és az ezzel járó elkallódástól. A tekintélyes szám és a szaporodó gócok azonban a központi megszervezést sürget­ték. Pethő István drámai hatású cikke az Unitárius Értesítőben, amelyet felhívás formájában a Fő­tanácson is megismételt . Dr. Fikker János gya­korlati javaslata bizonyos vonatkozásokban dön­­ t

Next