Unitárius Értesítő, 1936 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1936-01-01 / 1. szám
munkája, hogy 1933. január 1-ét a lap szerkesztése a mai kezekbe került. Iván László, az új szerkesztő gyökeres kúrát ígért s az anyagi bajok orvoslásához látott. A lap ezentúl havonta egyszer, negyedrét alakban, de ugyanolyan terjedelemben jelent meg, mint addig. A nyomdai árakat leszorította s a máig is dolgozó unitárius nyomdásszal, Máté Ernővel kedvező megegyezést kötött, az előfizetést szorgalmazta, a lap munkatársainak táborát felfrissítette s azok számát gyarapította. Így igyekezett anyagi és szellemi téren új módszereket alkalmazni s igy sikerült is az évet pénztári fölösleggel lezárni. Azóta hála Istennek és a mi derék olvasóinknak, előfizetőinknek és jóbarátainknak, lapunk élete ki van egyensúlyozva s habár érezzük az idők nehézségét, de a megértés, a jóakarat mindig megment úgy az eladósodástól, mint az érdeklődés hiányától, így állunk ma s ha Isten segít, ezt a helyet szeretnők továbbra is megtartani. Igyekszünk olvasóközönségünket minden unitárius eseményről híven és az evangélium szempontjából nézve tájékoztatni. Szeretnők továbbra is megtartani azt a ragaszkodást, amelyet olvasóink részéről eddig is több ízben tapasztaltunk. Ami az anyagiakat illeti, talán egyesek sokalják a lap előfizetési árát, az évi négy pengőt, noha más lapokkal összehasonlítva, ez az összeg nagynak nem mondható. Azonban mi mégis — ezen a téren is — meglepetést tartogatunk előfizetőink részére. Azok részére, akik évről-évre hűségesen befizették az előfizetési díjakat. Most még nem akarunk beszélni róla, azt akarjuk, hogy a tett, az eredmény beszéljen! Lapunk külsejében a mai számtól kezdve máris változás van. Maksay László képzőművészeti főiskolai hallgató ízléses betűkből új fejlécet rajzolt, hogy ezáltal is emeljük a külső csinosságot. De sor kerül egyéb újításra is. Tizenöt év fordulóján megköszönjük olvasóinknak és előfizetőinknek, hogy mellettünk hűségesen kitartottak, baráti kézszorításunkat és üdvözletünket küldjük határokon innen és határokon túl s kérünk minden jó magyar unitáriust, hogy szeresse és támogassa alföldi egyházunk egyetlen lapját: az Unitárius Értesítőt! Iván László: ESZMÉK VILÁGA______ Az unitárizmus korunk szemszögéből nézve Ahhoz az építkezéshez, amely az unitárius gondolat folytontartó kiépítését jelenti, szeretnék magam is néhány téglával hozzájárulni. E téglák anyagát nem az unitárizmus hősi korszakának földjéből veszem, hanem a kor talajából. Néhány gondolatomnak adok kifejezést a kornak és a vallási felfogásnak viszonyáról és szeretném kijelölni azt a helyet, amelyet a mai életben az unitárizmus eszmekörét tekintve elfoglalhat, sőt el kell foglalnia. Gondolataim irányelvét előrebocsájtom. Nem az égiekből, a hit transcendentális elemeiből közeledem a földi élet felé, hanem megfordítva. A nagy költő, Dantepéldája lebeg előttem, aki az Inferno szomorú kapuitól az égi fényrózsa lángsugaráig jutott. A mai élet is hasonló Dante poklához. A világ gazdasági élete pang, e munkanélküliség állandóan nő és vele a legsötétebb nyomor. A nemzetek egymással szemben lábhoz tett fegyverrel néznek farkasszemet. Osztályellentétek viaskodnak és bizonyára nem fog késni sokáig az a szikra, amely lángba borítja az egész világot. A többségi politikai pártok türelmetlenségénél talán csak a vallási türelmetlenség nagyobb. A „cuius regio, eius religio“ elve ma akként érvényesül, hogy a létfenntartás is kötve van valamely valláshoz való hozzátartozósághoz. Ebben a vigasztalan Infernoban a menekülő léleknek a tudomány sem nyújthat biztos menedéket. Korunk tudományos élete sokszor túllépi feladatának, céljának korlátait és fénysugarát hivalkodva az örök égi vándor fény kévéivel méri össze. A tömegek lelkét ideig-óráig leköthetik nagy népi megmozdulások is, de Ágoston, Hippó püspökének önvallomása messzebb hangzik el az emberi lélekben, mint az Internacionale, vagy a Horst Wessel induló. Korunk kollektív eszmeáramlata nem képes kitölteni azt az űrt, amelynek érzetére az ember a mai ember önmagára döbben. A mai kor vallásos élete transcendentális lényegű és mégis merev dogmák ellentmondásaiban vergődik. Az egyéni vallásos élmény, a lélek vallási munkaterületének egyéni kimélyitése egyre ritkább. Az egyéni Istenkeresés, az Istenszeme élményt kiala- Siessen előfizetni! U. E. XV. 13