Unitárius Értesítő, 1944 (23. évfolyam, 1-11. szám)
1944-01-01 / 1. szám
ÚJÉVI SZÓZAT Kedves Atyámfiai! — Isten kegyelméből ismét egy új esztendő küszöbén állunk. Imádságos érzések között gondolunk vissza a letűnt időre, amelyet magunk mögött hagytunk, s szent vágyakozással és gyermeki bizalommal tekintünk a bizonytalan jövőbe, ahol a mi emberi sorsunk a jóságos atyai gondviselés oltalma alatt áll... Ami elmúlt, azt számon tartjuk s hálatelt szívvel ismerjük el a csendes, családi örömet, amelyben részünk volt az elmúlt év folyamán; s lehajtott fővel és alázattal hordozzuk a bánatot és a veszteséget, amely itt-ott mindannyiunkat meglátogatott. A mai nehéz időkben csak csüggedetlen lelki erővel, és törhetetlen hittel állhatunk meg a mi megbízatásunkban, amelyet Isten szent kezéből vettünk. Akár vezető helyet töltünk be, akár kisegítő munkások vagyunk, dolgozzunk serényen, fáradhatatlanul, mert minden elmulasztott óra, vagy könynyelmű pillanat helyrehozhatatlan kárt jelent az egyház és a nemzet háztartásában. Márpedig a felelősséget, amely ezzel együtt jár, senki se tolhatja a másikra; mert kicsinyek és nagyok egyaránt felelősek vagyunk a jövő és a saját lelkiismeretünk ítélőszéke előtt. Népünk körében a két Slomoród mentén több gyülekezetünket meglátogattam s az ott tartott presbiteri konferencia tanulságos emléke mind a mai napig élénken, foglalkoztatja az én lelkemet. Oh, milyen szép is, a zsoltáríró szerint: „az Atyafiknak békességben való együtt lakozásuk!” Ilyen értelemben találkoztunk az abásfalvi Kultúrház avatáson is, ahol az országzászló ünnepélyes felvonása ugyanazokat a magasztos egyházi és hazafias érzéseket váltotta ki a résztvevők szívéből. Háromszékmegyei körútunk — a nagy alapító Berde Mózsa szülőházának kegyeletes meglátogatását is ideértve — örökre felejthetetlen marad a ma élő nemzedék előtt. Együtt voltunk. Együtt imádkoztunk. Együtt lelkesedtünk ősi unitárius hitünk szépségén és tisztaságán. Együtt zengedeztük szárnyaló énekeinket. És együtt köszöntöttük az újonnan kereszteltek kisded csoportjait, akikre jövőbelátó, bizakodó lélekkel kértük a mindenható Istennek szent áldását. Hisszük, hogy jó magyarok és jó unitáriusok lesznek, s lelkünk mélyén meg vagyunk győződve arról, hogy hitbeli meggyőződésük és hazafias kötelességérzetük sohasem fog ellentétbe kerülni egyik a mással. Mert unitáriusnak lenni és magyarnak lenni, mindig egyet jelentett, mindig ugyanaz volt s joggal várhatjuk és meg is követeljük az utánunk következő nemzedéktől, hogy ezt a századok által megszentelt hagyományt csorbítatlanul megőrizze. Erre a kipróbált erényre, erre a nemesveretű hazafiságra, erre az áldozatkész egyházias szellemre, most — a körülöttünk mindenütt dúló s minket is majdnem elnyeléssel fenyegető világháború ötödik lustrumában — ugyancsak szükségünk van. Szükségünk van azért, hogy a mendemondák és rémítgetések miatt meg ne inogjon a mi belső frontunk, hogy a maga önmérsékletével és megfontolt nyugalmával erőt sugározzon magából a külső front felé is... Nem különben pedig éjjel és nappal vívja a maga szent harcát az ezeréves határokért, amelyek a Teremtő szent Úristen telekkönyvében mozdíhatatlanul vannak megállapítva. Amidőn erről vallást teszek, egyúttal hálát élt szívvel köszönöm meg az ég Urának, hogy lelkipásztori szolgálatomban az unitárius Anyaszentegyház kötelékében mind ez ideig megtartott és megsegített s megengedte, hogy az Ő szent Fiának, az Úr Jézus Krisztusnak nyomdokában járva, a „szemtől-szemben” is találkozhassam Ő szent Felségével. Ez az én örömem. Ez az én dicsekedésem... E szent találkozó jegyében kérem az Örökkévaló Egy Igaz Istennek atyai áldását minden rendű és rangú testvéremre, a házi tűzhelyekre, a templomokra és iskolákra, a csendes hótakaró alatt pihenő barázdákra Erdély bércei közt és a nagy magyar Alföldön. Fogadjátok mindannyian, az Új Esztendő reggelén főpásztori üdvözletemet. JÓZAN MIKLÓS püspök. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS. Mindazon kedves Híveimnek és jóbarátaimnak, akik a szent Karácsony és az Újév alkalmából megtiszteltek üdvözlő soraikkal, ezúton mondok hálás köszönetet, kívánva egyúttal magam és családom részéről is kinek-kinek minden jót, áldott Ujesztendőt. Kolozsvár, 1944. I. 3. Atyafiságos szeretettel: Józan Miklós, püspök. Alapunk minden kedves olvasóidnak Isénte megáldott Mologuevd kívánunk. u. é. xxm. I.3