Unitárius Élet, 1972 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1972-01-01 / 1. szám
írásos emléket állított az 1968. évi emlékzsinaton elhangzott megnyilatkozásoknak. Dr. Kiss Elek püspök egy hosszú életen keresztül tanított, prófétai lelkének lobogásával állandóan utat mutatott, munkásságát az unitárius egyháztörténelem a nagy püspökök érdemei mellett fogja a krónika lapjaira feljegyezni. Hosszú életén keresztül hűséges társa és támogatója volt felesége, Andrássy Emília. Két leánya és unokái körében sok örömben, és egyik kisunokájának elvesztése alkalmával megpróbáltatásban is része volt. Az örömöt derűvel, a székely ember mosolygós tekintetével, a bánatot a befelé forduló lélek engedelmességével viselte. Így hordozta a betegség megpróbáltatásait is. Közvetlen munkatársait élete utolsó hónapjaiban önállóságra bátorította. 1971. december 7-én reggel utoljára mosolygott közvetlen szeretteire, majd halk hangon így szólt „én most merre menjek”. A feleletet a lecsukódó szemek és az örökre elnémuló ajak önmagának adta meg. Holttestét a kolozsvári unitárius templomban ravatalozták fel. A temetés 1971. december 11-én volt. Közel száz palástos unitárius lelkész vette körül koporsóját. A gyászistentiszteleten Szabó Árpád kolozsvári lelkész imádkozott. Gyászbeszédében dr. Kovács Lajos professzor, püspökhelyettes egyházi főjegyző méltatta dr. Kiss Elek püspök érdemeit, emberi méltóságát. A zsúfolásig tele templomban a gyászbeszéd bevezető gondolataiban dr. Kovács Lajos ezeket mondotta — ahogyan arra egy a temetés alkalmával Kolozsvárt tartózkodott hívünk visszaemlékezett. Negyvenhárom évvel ezelőtt 1928-ban ravatal állott e templom piacán és hangzott a prédikátor — a későbbi püspök dr. Varga Béla — komor fenségű szava. Ebben a koporsóban fekszik Ferencz József unitárius püspök, élt 93 esztendőt. A könnyek helyett a hálás emlékezés mély hangulata ülte meg a lelkeket. A gyülekezet és talán az egész egyház úgy érezte, hogy az ősz főpásztor elhunytával nemcsak egy nagy ember nemes élete ért véget, hanem 52 évi főpásztori munkája végeztével egyházunk életében is egy jelentős történelmi korszak zárult le. Ma ezen a napon — folytatta beszédét dr. Kovács Lajos — immáron azóta negyedszer, püspök ravatala áll a templom piacán. Megfáradt és örök pihenőre tért püspökétől búcsúzik egyháza, és mindazok, akik tisztelték és szerették őt. A komor gyász hangulata és a mély részvét hangja csendült fel a prédikátor ajkán, amikor mondja: Ebben a koporsóban fekszik dr. Kiss Elek unitárius püspök, élt közel 84 évet. Az ősz főpásztor egy negyedszázadon át a fiatal papi nemzedék prófétai lelkű professzora,majd történelmet formáló időben egy újabb negyedszázadon át, egyháza bölcs vezetője, híveit szerető hű pásztor, a béke és a testvériség hirdetője. Az örökkévaló világba most távozó öreg püspök élete is teljes és áldott volt és távozásával egyházunk életének egy újabb történelmi szakasza zárult le. A romániai unitárius egyház nevében dr. Barabássy László főgondnok búcsúzott. A romániai Vallásügyi Hivatal nevében Nenciu Gheorge alelnök, az ortodox egyház nevében Mladin nagyszebeni metropolita és Herineanu kolozsvári püspök, a református egyház nevében Nagy Gyula kolozsvári püspök, a katolikus egyház nevében Márton Áron gyulafehérvári püspök, a protestáns teológiai intézet képviseletében dr. Dávid Gyula rektor búcsúzott meleg szavakkal. A szülőfalu utolsó üdvözletét Bíró Lajos medeséri lelkész tolmácsolta. A házsongárdi temetőben a végtisztességet Ürmössy Gyula közügyigazgató adta meg. A sírt elborították a koszorúk, köztük a magyarországi unitárius egyház utolsó üdvözlete is. Emlékezetét megőrizzük Dr. Ferencz József Negyvenegy esztendőn keresztül szolgálta az unitárius egyházat. Azok közé a lelkészek közé tartozott, akik szent nyugtalansággal minden teendőt megláttak szolgálati helyükön s élenjártak a munkálkodók sorában. Budapesten kezdte lelkészi pályáját és itt fejezte be. Közben 1912-től 1920-ig Abrudbányán, 1920-tól 1936-ig Haranglábon s ezzel együtt Erzsébetvároson, 1936-tól 1942-ig Komjátszegen, 1942-től 1945-ig szórványokban, 1945-től 1951-ig Debrecenben, 1951-től 1953-ig Budapesten állt a gyülekezetek élén. Abrudbányán villanyt vezetnek be a papilakba, kikövezik a templomot és szőnyeget terítenek rá. Haranglábon a megépült iskola nyomán keletkezett nagy adósságát az egyházközségnek kifizetik s Erzsébetvároson házat vásárolnak, abban imaházat és lelkészi lakást rendeznek be s rendes lelkészi állást szerveznek az addigi filia helyett. Komjátszegen új parókiát és iskolát építenek. Debrecenben a háborús nyomokat nagy szorgalommal tüntetik el a templomon, az egyházi épületeken s a hívek lelkében. Budapesten, ahol már csak két évet szolgált, a hívek otthonainak volt kedves és gyakori meglátogatója. Legjobb munkatársa Buzogány Kálmán 1887—1971. volt mindig és mindenben a felesége, a nagytiszteletű asszony, aki kiemelkedő kulturáltságával és komoly zenei tehetségével részese volt a gyülekezeti munka mind megannyi eredményének. Néhai Buzogány Kálmán lelkész testvérünk jogot és teológiát végzett s szellemében az igényesség jellemezte, életének legfőbb tartalmát az unitárizmus szolgálatában találta meg s ezt sajátos tehetséggel és színnel gyakorolta. Emberi magatartásában határozottság volt, látásmódjában koncepció s mindezt tudatosan népének szolgálatába állította. Újszékhelyen született; Székelykeresztúron és Kolozsváron végezte középiskoláit, ez utóbbi helyen az Unitárius Teológiai Akadémiát és a jogi egyetemet. Magas kort ért meg — 84 éves volt, amikor az Úr visszahívta lelkét. Hosszú életében egészséges volt, 1971 őszén kezdett betegeskedni, s december 15-én meghalt. Temetése 1972. január 6-án volt a Farkasréti temetőben Bencze Márton budapesti lelkész szolgálatával. A ravatalnál Dr. Ferencz József püspök búcsúzott az egyetemes egyház nevében. „ ... akár éljünk, akár hallunk, az Úrei vagyunk.” (Pál Rom. 14. 8.) B. M. Kedves Olvasóinknak Istentől áldott kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk UNITÁRIUS ÉLET 3