Unitárius Élet, 1976 (30. évfolyam, 1-4. szám)
1976-01-01 / 1. szám
méltó gyümölcsöt az Örök élet számára. Ezért tartja az unitárius ember a legnagyobb értéknek az életet, hogy abban hivatását megélve, Isten országát munkálva, a jézusi szeretet magvait hintve, méltó legyen Isten bennünket ölelő örök szeretetére. Adja Isten, hogy ennek a húsvétnak tanítása és bizonyossága kísérjen el bennünket életünk, alkonyáig, a temetőkertig, hogy majd kilépve az örök életbe, vegyük az élet koronáját, melyet Isten ad az ő hazatérő gyermekeinek! Ámen. Dr. Izsák Vilmos Keresztény Magvető 1975. évi 1. számából Dr. Bakos Lajos püspök ünneplése Dr. Bakos Lajos dunántúli református püspök, a a hazai református püspökök nesztora nemrégiben töltötte be életének 70. évét. Több, mint tíz esztendeje áll egyházkerülete élén. Bölcs és melegszívű pásztor, nagyszerű egyházkormányzó, tudós teológus és igaz ember. Egyháza legmagasabb testülete és az Állami Egyházügyi Hivatal magasrangú képviselői köszöntötték e neves évforduló alkalmából. Mi unitáriusok is tisztelettel és szeretettel köszöntjük az áldozatot vállaló és áldozatot hozni tudó embert, aki megjelenő új könyve honoráriumát a nyíregyházi református szeretetintézménynek ajándékozta. Egyházunk jó kívánságait veszprémi lakásán dr. Ferencz József püspök és Bartók Béla főgondnok jan. 31-én személyesen tolmácsolták. Az esztergomi érsek kinevezése VI. Pál pápa kinevezte dr. Lékai László püspök, esztergomi apostoli kormányzót esztergomi érsekké. A kinevezéshez a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az előzetes hozzájárulást megadta. VI. Pál pápa dr. Ijjas József kalocsai érseket kimagasló érdemei elismeréséül pápai trónállóvá nevezte ki. Dr. Lékai László esztergomi érsek, febr. 13-án, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke előtt esküt tett. Kinevezése alkalmából püspökünk és főgondnokunk táviratilag üdvözölte az új esztergomi érseket, aki azt táviratilag megköszönte. Febr. 24-én Esztergomban történt ünnepélyes beiktatásán egyházunkat püspökünk képviselte. Az új esztergomi érsek a febr. 15-i napilapokban bölcs és jó hatást kiváltó nyilatkozatot adott a napisajtónak, melyben az egyház és a haza egyenlő szolgálatát hangsúlyozta. Munkaköre ellátásához Isten gazdag áldását kérjük. Kriza János és a kortárs eszmeáramlatok ” címen írt értékes beszámolót a Vigilia 1976. évi januári számában Tóth Sándor. Elmondta, hogy „az elmúlt évben a nagy folklorista halálának centenáriumára emlékezve a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoportja és a Magyar Néprajzi Társaság háromnapos plenáris ülést tartott.” Tóth Sándor méltatásából idézzük a két unitárius előadáshoz fűzött megjegyzéseit. Filep Antal Kriza egyik mondatához „Jó remény fejében csináljuk az adósságot, nem tudom bizonyosan, képesek leszünk-e megfizetni is” a következőket fűzte: „Pedig mi vagyunk örökre az ő adósai.” Filep Antal dolgozata — írja Tóth Sándor — pedagógustörténeti újdonságokkal lepett meg, s ha szabad ezúttal is ökumenéről beszélni, egyháztörténeti különlegességekkel. Filep ugyancsak visszautalva a XVI. századra, kimutatta a folyamatot az unitárius egyház pedagógiai tevékenységében, és statisztikailag alátámasztva kijelentette, hogy Krizáék iskolafenntartó működése ma is tiszteletet ébreszt, hiszen az „50 ezernyi kis közösség, amelyik lényegében nagyon szerény anyagi teherbíró képességű volt, egy főiskolát és 3—4 középiskolát tartott fenn. A korabeli viszonyaink közt ez óriási szám. Akár a protestáns, akár a katolikus iskolarendszerrel vetjük egybe, imponáló.” Hogy Kriza, mint püspök és tanár mit tett „az iskolai kedv fokozásáért”, Filep az alábbi adatokkal igazolta: Kriza és egyik tanártársa alapította Keresztény Magvető módszeresen közölt az oktatás, nevelés értékeit hangoztató prédikációkat. Nagy terjedelmet szentel a folyóirat a pedagógia, iskolaügy elvi, szervezési, tervezési problémáinak. E témakörben olyan kiváló munkatársai voltak, mint maga Brassai Sámuel ...” Idézzük továbbra is Tóth Sándor írását: Kriza közéleti szereplésének méltatását Kovács Lajos kolozsvári unitárius püspök — Kriza utódja és dédunokája — folytatta azzal, hogy a tulajdonában levő forrásmunkákat idézve bebizonyította: a neves tudós etikai meggyőződésből cselekedett mindig, a néphez és a haladáshoz pártolva kezdettől fogva. Utalt Jakab Elek életrajzi munkájára, amelyben az áll, hogy a humanista Kriza a „munkásosztály emelését, a szabadságot igen fontosnak tartotta.” (Megjegyezzük: a korabeli angol unitárius gondolkodás ilyen témájú műveit szép számmal lefordította, s így — ugyancsak Jakab szavad — „oly eszmevilággal gazdagította a magyar irodalmat, mely egészen új, eredeti ..Tudtunkkal eddig ez a hatás irodalmunkban kidolgozatlan). Kovács Lajos a Vadrózsák gyűjtőjének jellemét elemezve elmondotta, hogy hiányzott gondolkodásmódjából a szűkkeblű felekezetiség, a rideg formaiság. A „keresztény türelmet és minden ember testvériességét” tanította s igazolta életével. Nem ismerte a „nemzeti elfogultságnak, fölényességnek és egyolalúságnak az árnyékát sem.” 1866-ban Arany Jánossal közölte véleményét egy, a román népköltészetből kiválogatott és magyarra fordított gyűjteményről : „Én ... s a román népköltési gyűjteményt kiadandónak tartom, még azon esetben is, ha az ilyen népköltemények csak prózába lennének fordítva, mert így is szellemi nyereségnek, nemzeti irodalmunk gazdagodásának ítélném azt, hogy a gondviselés által nekünk egy hazába, egy nemzet-családi életre rendeltetett népnek egész gondolat- és érzés- és akaratvilágával módunk van megismerkedni. Tóth Sándor beszámolója a továbbiakban a szimpóziumon elhangzott legfontosabb előadásokat ismertette.