Unitárius Élet, 1976 (30. évfolyam, 1-4. szám)

1976-01-01 / 1. szám

méltó gyümölcsöt az Örök élet számára. Ezért tartja az unitárius ember a legnagyobb értéknek az életet, hogy abban hivatását megélve, Isten országát mun­kálva, a jézusi szeretet magvait hintve, méltó legyen Isten bennünket ölelő örök szeretetére. Adja Isten, hogy ennek a húsvétnak tanítása és bi­zonyossága kísérjen el bennünket életünk, alkonyáig, a temetőkertig, hogy majd kilépve az örök életbe, ve­gyük az élet koronáját, melyet Isten ad az ő hazatérő gyermekeinek! Ámen. Dr. Izsák Vilmos Keresztény Magvető 1975. évi 1. számából Dr. Bakos Lajos püspök ünneplése Dr. Bakos Lajos dunántúli református püspök, a a hazai református püspökök nesztora nemrégiben töl­tötte be életének 70. évét. Több, mint tíz esztendeje áll egyházkerülete élén. Bölcs és melegszívű pásztor, nagyszerű egyházkormányzó, tudós teológus és igaz ember. Egyháza legmagasabb testülete és az Állami Egyházügyi Hivatal magasrangú képviselői köszöntöt­ték e neves évforduló alkalmából. Mi unitáriusok is tisztelettel és szeretettel köszönt­jük az áldozatot vállaló és áldozatot hozni tudó em­bert, aki megjelenő új könyve honoráriumát a nyíregy­házi református szeretetintézménynek ajándékozta. Egyházunk jó kívánságait veszprémi lakásán dr. Fe­­rencz József püspök és Bartók Béla főgondnok jan. 31-én személyesen tolmácsolták. Az esztergomi érsek kinevezése VI. Pál pápa kinevezte dr. Lékai László püspök, esz­tergomi apostoli kormányzót esztergomi érsekké. A ki­nevezéshez a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az előzetes hozzájárulást megadta. VI. Pál pápa dr. Ijjas József kalocsai érseket ki­magasló érdemei elismeréséül pápai trónállóvá ne­vezte ki. Dr. Lékai László esztergomi érsek, febr. 13-án, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke előtt esküt tett. Kinevezése alkalmából püspökünk és főgondnokunk táviratilag üdvözölte az új esztergomi érseket, aki azt táviratilag megköszönte. Febr. 24-én Esztergomban történt ünnepélyes beiktatásán egyházunkat püspö­künk képviselte. Az új esztergomi érsek a febr. 15-i napilapokban bölcs és jó hatást kiváltó nyilatkozatot adott a napi­sajtónak, melyben az egyház és a haza egyenlő szol­gálatát hangsúlyozta. Munkaköre ellátásához Isten gazdag áldását kérjük. Kriza János és a kortárs eszmeáramlatok ” címen írt értékes beszámolót a Vigilia 1976. évi januári számában Tóth Sándor. Elmondta, hogy „az el­múlt évben a nagy folklorista halálá­nak centenáriumára emlékezve a Magyar Tudományos Akadémia Nép­rajzi Kutató Csoportja és a Magyar Néprajzi Társaság háromnapos ple­náris ülést tartott.” Tóth Sándor méltatásából idézzük a két unitárius előadáshoz fűzött megjegyzéseit. Fi­lep Antal Kriza egyik mondatához „Jó remény fejében csináljuk az adósságot, nem tudom bizonyosan, képesek leszünk-e megfizetni is” a következőket fűzte: „Pedig mi va­gyunk örökre az ő adósai.” Filep An­tal dolgozata — írja Tóth Sándor — pedagógustörténeti újdonságokkal lepett meg, s ha szabad ezúttal is öku­­menéről beszélni, egyháztörténeti különlegességekkel. Filep ugyancsak visszautalva a XVI. századra, kimu­tatta a folyamatot az unitárius egy­ház pedagógiai tevékenységében, és statisztikailag alátámasztva kijelen­tette, hogy Krizáék iskola­fenntartó működése ma is tiszteletet ébreszt, hiszen az „50 ezernyi kis közösség, amelyik lényegében nagyon szerény anyagi teherbíró képességű volt, egy főiskolát és 3—4 középiskolát tartott fenn. A korabeli viszonyaink közt ez óriási szám. Akár a protestáns, akár a katolikus iskolarendszerrel vetjük egybe, imponáló.” Hogy Kriza, mint püspök és tanár mit tett „az iskolai kedv fokozásáért”, Filep az alábbi adatokkal igazolta: Kriza és egyik ta­nártársa alapította Keresztény Mag­vető módszeresen közölt az oktatás, nevelés értékeit hangoztató prédiká­ciókat. Nagy terjedelmet szentel a folyóirat a pedagógia, iskolaügy elvi, szervezési, tervezési problémáinak. E témakörben olyan kiváló munkatár­sai voltak, mint maga Brassai Sá­muel ...” Idézzük továbbra is Tóth Sándor írását: Kriza közéleti szereplésének méltatását Kovács Lajos kolozsvári unitárius püspök — Kriza utódja és dédunokája — folytatta azz­al, hogy a tulajdonában levő forrásmunkákat idézve bebizonyította: a neves tudós etikai meggyőződésből cselekedett mindig, a néphez és a haladáshoz pártolva kezdettől fogva. Utalt Jakab Elek életrajzi munkájára, amelyben az áll, hogy a humanista Kriza a „munkásosztály emelését, a szabad­ságot igen fontosnak tartotta.” (Meg­jegyezzük: a korabeli angol unitárius gondolkodás ilyen témájú műveit szép számmal lefordította, s így — ugyancsak Jakab szavad — „oly eszmevilággal gazdagította a magyar irodalmat, mely egészen új, erede­ti ..Tudtunkkal eddig ez a hatás irodalmunkban kidolgozatlan). Ko­vács Lajos a Vadrózsák gyűjtőjének jellemét elemezve elmondotta, hogy hiányzott gondolkodásmódjából a szűkkeblű felekezetiség, a rideg for­­maiság. A „keresztény türelmet és minden ember testvériességét” ta­nította s igazolta életével. Nem ismerte a „nemzeti elfogult­ságnak, fölényességnek és egyolalú­­ságnak az árnyékát sem.” 1866-ban Arany Jánossal közölte véleményét egy, a román népköltészetből kiválo­gatott és magyarra fordított gyűjte­ményről : „Én ... s a román népköltési gyűjteményt kiadandónak tartom, még azon esetben is, ha az ilyen nép­­költemények csak prózába lennének fordítva­, mert így is szellemi nyere­ségnek, nemzeti irodalmunk gazda­godásának ítélném azt, hogy a gond­viselés által nekünk egy hazába, egy nemzet-családi életre rendeltetett népnek egész gondolat- és érzés- és akaratvilágával módunk van megis­merkedni. Tóth Sándor beszámolója a továbbiakban a szimpóziumon el­hangzott legfontosabb előadásokat is­mertette.

Next