Unitárius Élet, 1985 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1985-01-01 / 1. szám
KÖZÖS FELELŐSSÉGGEL E címen a Magyar Nemzet dec. 15-i számában a jeles publicista, Vértessy Péter vezércikknek beillő formában ad számot arról a találkozóról, melyet dec. 13-án a Parlamentben tartott Sarlós István miniszterelnök-helyettes, s melyen részt vett Miklós Imre államtitkár, két elnökhelyettese társaságában és a magyarországi egyházak és felekezetek felelős vezetői. Ebből az írásból idézzük az alábbiakat: RÉGI, JÓ HAGYOMÁNYA társadalmi életünknek, hogy a Hazafias Népfront vezetői évente vendégül látják baráti beszélgetésen a magyarországi egyházak és felekezetek képviselőit. Arra azonban először került sor, hogy az egyházi vezetők a Minisztertanács elnökhelyettesének meghívására és vendégeként a Parlamentben ismerkedjenek hazánk, s a világ gondjaival, az országunk előtt álló feladatokkal. Sarlós István miniszterelnök-helyettesnek a találkozóra invitáló sorai hangsúlyozták, hogy a magyar állam és a magyar egyházak között évtizedek együttes munkájának gyümölcseként kialakult jó, partneri viszonyból természetesen következik, hogy az esztendő vége felé a számvetés munkájában, a következő — az ország életében ünnepi — esztendő feladatainak felelős áttekintésében az állami vezetés számít a magyarországi egyházak és felekezetek vezetőinek segítségére, véleményére is. Nem a protokolláris események közül való volt tehát az eszmecsere, hanem valódi, kötetlen munkamegbeszélés. Amint bevezető mondataiban a miniszterelnök-helyettes hangsúlyozta is: a teremben ülők mindnyájan — ki-ki a maga helyén — az ország népének a képviselői, az állami vezetés éppúgy, mint az egyházak vezetése osztozik a nagyobb közösség, a haza gondjaiban, örömeiben. Az, hogy Magyarországon az állam és az egyházak viszonya jó és kiállja a nemzetközi összevetés próbáját, jogosíthat fel mindenkit, hivő és nem hivő állampolgárokat arra a reményre, hogy a jövőben is minden állampolgár, egész Magyarország javára fejlődik majd. Sarlós István rövid áttekintését adta ezután a nemzetközi helyzetnek, s országunk belső állapotának, eredményeinknek. Őszintén szólt a gondokról is. Arról például, hogy az életszínvonal megőrzéséért vívott harcban is észre kell vennünk: a lakosság egyes rétegei, csoportjai anyagi gondokkal kerültek szembe az utóbbi időben. Beszélt arról, hogy a kormányzat tervei között intézkedéssorozat szerepel e rétegek gondjainak enyhítésére, s ugyanakkor arra is, hogy legyen igazságosabb a javak elosztása , az elvégzett munka mennyiségének és minőségének alapján. Szólt arról is, hogy népünk túlnyomó többsége támogatja a párt és a kormány politikáját, egyes társadalmi kérdések megítélésében mégsem lehet elvárni a teljes egyetértést, s reálisan látnunk kell: akadnak, akik néha a teljes elutasítás álláspontjára helyezkednek. E helyzetekben az állami és a pártvezetés munkamódszere a meggyőzés, a vita, mint ahogy a világon oly nagyra értékelt és elismert magyar külpolitika is a párbeszédet tartja a konfliktusok rendezéséhez vezető egyetlen, racionális útnak. Bevezetőjében a miniszterelnök-helyettes számos olyan fontos témáról szólt, mint népgazdaságunk helyzete, társadalmunk erkölcsi, etikai gondjai, nemzetiségi politikánk, vagy például a zöldség-gyümölcs piac ellentmondásai. Az 1985-ös esztendő kiemelkedő eseményeiről, felszabadulásunk negyvenedik évfordulójáról, az MSZMP XIII. kongresszusáról és az új választójogi törvény alapján lebonyolítandó választásokról beszélve, hangsúlyozta: a készülődéstől ne elsősorban az emelkedett ünnepélyességet várjuk, az ország életében e fontos eseményekre a hétköznapok eredményes munkájával lehet a legméltóbban felkészülni. Miként az MSZMP nemrégiben közzétett kongresszusi irányelveinek vitájában sem a dicsérő megjegyzések jelentik a legfőbb értéket, hanem a valóságos gondokat és eredményeket feltáró, a továbblépés mikéntjét elemző vélemények. ILYEN, A GONDOKAT ÉS AZ EREDMÉNYEKET egyaránt áttekintő volt az egyházak, felekezetek vezetőivel folytatott beszélgetés további része is. Az egyházi vezetők felszólalásaikban kitértek arra, hogy milyen fontos világszerte megbecsülést szerezni a magyar kül- és belpolitikának. Beszéltek természetesen az egyházak vezetői aggasztó jelenségekről is. A kisnyugdíjasok, az alacsony keresetűek vagy éppen egyes, kis jövedelmű értelmiségi rétegek gondjait többek — közöttük Lékai László bíboros, Bartha Tibor református, Káldy Zoltán evangélikus, vagy Ferencz József unitárius püspök — is nagy nyomatékkal említették. De éppígy esett szó a beszélgetésen a fegyelmezett, hatékony munkavégzés fontosságáról vagy a döntések következetes végrehajtásáról. Lékai László bíboros és Káldy Zoltán evangélikus püspök külön is felhívta a figyelmet az egyházak vezetőit és a hívőket egyaránt aggasztó negatív erkölcsi jelenségekre. ŐSZINTE, FELELŐSSÉGTELI SZAVAK hangzottak el e parlamenti beszélgetésen. Annak a politikának jegyében, amelynek egyik fontos vívmánya az állam és az egyházak kapcsolatának — néha vitákat is magával hozó — kiegyensúlyozottsága. Annak a légkörnek jegyében, amely az egyházak számára természetessé tette, hogy márciusi, egyházközi béketanácskozásuk jelmondatául ezt válasszák: „Felelősséggel a hazáért és az emberiségért.” Mert a felelősségünk — minden állampolgáré — valóban közös. Vértessy Péter SZERVEZETI TÖRVÉNYÜNKRŐL „A Magyarországi Unitárius Egyház az egyetemes keresztény anyaszentegyház része, az evangéliumi élet elkötelezettje. Jézus példaadása szerint mindent az emberért tesz, Isten dicsőségére.” „Az unitárius egyház evangéliumi elkötelezettségét az 1568-ban tartott tordai országgyűlésen fogalmazták meg eleink.” „Az unitárius egyház a fejlődő és gyarapodó élet mellett kötelezte el magát és azt szolgálja. Ebből fakad a mi tennivalónk: fokozni és növelni az emberekben levő jó képességeket, s e törekvésünk arányában elnyerni Isten szent szellemének tisztító, javító és öntudatosító erejét, ezáltal olyan közösségi életet teremteni — Istennek országát itt a földön —, melyben a szeretet, a testvériség és a béke szelleme tölti el az emberek lelkét és cselekvési szándékát, s tág tere nyílik az alkotó munkának, népek, nemzetek és fajok egyetértésének és együtt való munkálkodásának.” „Örömmel járunk egy úton a szocializmust építő magyar népünkkel, s osztozunk minden örömében és minden gondjában. Erőinket fokozza az a lelki kötelék is, amely a világ unitárius és szabadelvű keresztényeivel, az International Association for Religious Freedom-mal, valamint a békéért küzdő szervezetekkel és emberekkel összeköt.” Ezeket a mondatokat korszerűsített szervezeti törvényünk bevezető részéből idéztük. Lapunk terjedelme nem teszi lehetővé a törvény részletes ismertetését, de úgy gondoljuk, szükség van arra, hogy az Egyházi Képviselő Tanács 1984. november 23-i ülésén elfogadott egyházi alkotmányunkról (I.: A Magyarországi Unitárius Egyház hatóságai és tisztségviselői) — mely csak az állami megerősítés után lép hatályba — olvasóinkat nagy vonalakban (elsősorban idézetek segítségével) tájékoztassuk. Már elöljáróban fel szeretnék azonban hívni a figyelmet arra, hogy a törvény 1 1 teljes példánya valamennyi egyházközségünknek birtokában van, s így híveinknek módjában áll azt részleteiben is tanulmányozni. Néhány szót az előzményekről. Mint ismeretes, az első világháborút követően Budapesten Igazgató Tanács alakult, s ez gyakorolta — élén a püspöki vikáriussal — a korábbi „IX. Duna—Tisza-menti Egyházkör” területén a főhatósági jogkört, ami 1940 és 1944 között újra a kolozsvári püspökség hatáskörébe került.