Unitárius Élet, 1985 (39. évfolyam, 1-6. szám)

1985-01-01 / 1. szám

KÖZÖS FELELŐSSÉGGEL E címen a Magyar Nemzet dec. 15-i számában a jeles publicista, Vértessy Péter vezércikknek beillő formában ad számot arról a találkozóról, melyet dec. 13-án a Parlamentben tartott Sarlós István miniszterelnök-helyettes, s melyen részt vett Miklós Imre államtitkár, két elnökhelyette­se társaságában és a magyarországi egyházak és felekezetek felelős vezetői. Ebből az írásból idézzük az alábbiakat: RÉGI, JÓ HAGYOMÁNYA társadalmi életünknek, hogy a Hazafias Népfront vezetői évente vendégül lát­ják baráti beszélgetésen a magyarországi egyházak és felekezetek képviselőit. Arra azonban először került sor, hogy az egyházi vezetők a Minisztertanács elnök­­helyettesének meghívására és vendégeként a Parla­mentben ismerkedjenek hazánk, s a világ gondjaival, az országunk előtt álló feladatokkal. Sarlós István mi­niszterelnök-helyettesnek a találkozóra invitáló sorai hangsúlyozták, hogy a magyar állam és a magyar egy­házak között évtizedek együttes munkájának gyümöl­cseként kialakult jó, partneri viszonyból természete­sen következik, hogy az esztendő vége felé a számvetés munkájában, a következő — az ország életében ünne­pi — esztendő feladatainak felelős áttekintésében az állami vezetés számít a magyarországi egyházak és fe­lekezetek vezetőinek segítségére, véleményére is. Nem a protokolláris események közül való volt te­hát az eszmecsere, hanem valódi, kötetlen munkameg­beszélés. Amint bevezető mondataiban a miniszterel­nök-helyettes hangsúlyozta is: a teremben ülők mind­nyájan — ki-ki a maga helyén — az ország népének a képviselői, az állami vezetés éppúgy, mint az egy­házak vezetése osztozik a nagyobb közösség, a haza gondjaiban, örömeiben. Az, hogy Magyarországon az állam és az egyházak viszonya jó és kiállja a nem­zetközi összevetés próbáját, jogosíthat fel mindenkit, hivő és nem hivő állampolgárokat arra a reményre, hogy a jövőben is minden állampolgár, egész Ma­gyarország javára fejlődik majd. Sarlós István rövid áttekintését adta ezután a nem­zetközi helyzetnek, s országunk belső állapotának, eredményeinknek. Őszintén szólt a gondokról is. Ar­ról például, hogy az életszínvonal megőrzéséért vívott harcban is észre kell vennünk: a lakosság egyes réte­gei, csoportjai anyagi gondokkal kerültek szembe az utóbbi időben. Beszélt arról, hogy a kormányzat ter­vei között intézkedéssorozat szerepel e rétegek gond­jainak enyhítésére, s ugyanakkor arra is, hogy legyen igazságosabb a javak elosztása , az elvégzett munka mennyiségének és minőségének alapján. Szólt arról is, hogy népünk túlnyomó többsége támogatja a párt és a kormány politikáját, egyes társadalmi kérdések meg­ítélésében mégsem lehet elvárni a teljes egyetértést, s reálisan látnunk kell: akadnak, akik néha a teljes el­utasítás álláspontjára helyezkednek. E helyzetekben az állami és a pártvezetés munkamódszere a meggyőzés, a vita, mint ahogy a világon oly nagyra értékelt és elismert magyar külpolitika is a párbeszédet tartja a konfliktusok rendezéséhez vezető egyetlen, racionális útnak. Bevezetőjében a miniszterelnök-helyettes szá­mos olyan fontos témáról szólt, mint népgazdaságunk helyzete, társadalmunk erkölcsi, etikai gondjai, nem­zetiségi politikánk, vagy például a zöldség-gyümölcs piac ellentmondásai. Az 1985-ös esztendő kiemelkedő eseményeiről, fel­­szabadulásunk negyvenedik évfordulójáról, az MSZMP XIII. kongresszusáról és az új választójogi törvény alapján lebonyolítandó választásokról beszélve, hang­súlyozta: a készülődéstől ne elsősorban az emelkedett ünnepélyességet várjuk, az ország életében e fontos eseményekre a hétköznapok eredményes munkájával lehet a legméltóbban felkészülni. Miként az MSZMP nemrégiben közzétett kongresszusi irányelveinek vitá­jában sem a dicsérő megjegyzések jelentik a legfőbb értéket, hanem a valóságos gondokat és eredményeket feltáró, a továbblépés mikéntjét elemző vélemények. ILYEN, A GONDOKAT ÉS AZ EREDMÉNYEKET egyaránt áttekintő volt az egyházak, felekezetek veze­tőivel folytatott beszélgetés további része is. Az egy­házi vezetők felszólalásaikban kitértek arra, hogy mi­lyen fontos világszerte megbecsülést szerezni a ma­gyar kül- és belpolitikának. Beszéltek természetesen az egyházak vezetői aggasz­tó jelenségekről is. A kisnyugdíjasok, az alacsony ke­resetűek vagy éppen egyes, kis jövedelmű értelmiségi rétegek gondjait többek — közöttük Lékai László bí­boros, Bartha Tibor református, Káldy Zoltán evan­gélikus, vagy Ferencz József unitárius püspök — is nagy nyomatékkal említették. De éppígy esett szó a beszélgetésen a fegyelmezett, hatékony munkavégzés fontosságáról vagy a döntések következetes végrehaj­tásáról. Lékai László bíboros és Káldy Zoltán evangé­likus püspök külön is felhívta a figyelmet az egyházak vezetőit és a hívőket egyaránt aggasztó negatív erköl­csi jelenségekre. ŐSZINTE, FELELŐSSÉGTELI SZAVAK hangzottak el e parlamenti beszélgetésen. Annak a politikának jegyében, amelynek egyik fontos vívmánya az állam és az egyházak kapcsolatának — néha vitákat is ma­gával hozó — kiegyensúlyozottsága. Annak a légkör­nek jegyében, amely az egyházak számára természe­tessé tette, hogy márciusi, egyházközi béketanácskozá­suk jelmondatául ezt válasszák: „Felelősséggel a ha­záért és az emberiségért.” Mert a felelősségünk — minden állampolgáré — va­lóban közös. Vértessy Péter SZERVEZETI TÖRVÉNYÜNKRŐL „A Magyarországi Unitárius Egyház az egyetemes keresztény anyaszentegyház része, az evangéliumi élet elkötelezettje. Jézus példaadása szerint mindent az emberért tesz, Isten dicsőségére.” „Az unitárius egyház evangéliumi elkötelezettségét az 1568-ban tartott tordai országgyűlésen fogalmazták meg eleink.” „Az unitárius egyház a fejlődő és gyarapodó élet mellett kötelezte el magát és azt szolgálja. Ebből fa­kad a mi tennivalónk: fokozni és növelni az embe­rekben levő jó képességeket, s e törekvésünk arányá­ban elnyerni Isten szent szellemének tisztító, javító és öntudatosító erejét, ezáltal olyan közösségi életet teremteni — Istennek országát itt a földön —, mely­ben a szeretet, a testvériség és a béke szelleme tölti el az emberek lelkét és cselekvési szándékát, s tág tere nyílik az alkotó munkának, népek, nemzetek és fajok egyetértésének és együtt való munkálkodásá­nak.” „Örömmel járunk egy úton a szocializmust építő magyar népünkkel, s osztozunk minden örömében és minden gondjában. Erőinket fokozza az a lelki köte­lék is, amely a világ unitárius és szabadelvű ke­resztényeivel, az International Association for Reli­gious Freedom-mal, valamint a békéért küzdő szer­vezetekkel és emberekkel összeköt.” Ezeket a mondatokat korszerűsített szervezeti tör­vényünk bevezető részéből idéztük. Lapunk terjedelme nem teszi lehetővé a törvény részletes ismertetését, de úgy gondoljuk, szükség van arra, hogy az Egyházi Képviselő Tanács 1984. novem­ber 23-i ülésén elfogadott egyházi alkotmányunkról (I.: A Magyarországi Unitárius Egyház hatóságai és tisztségviselői) — mely csak az állami megerősítés után lép hatályba — olvasóinkat nagy vonalakban (elsősorban idézetek segítségével) tájékoztassuk. Már elöljáróban fel szeretnék azonban hívni a figyelmet arra, hogy a törvény 1­ 1 teljes példánya valamennyi egyházközségünknek birtokában van, s így híveink­nek módjában áll azt részleteiben is tanulmányozni. Néhány szót az előzményekről. Mint ismeretes, az első világháborút követően Budapesten Igazgató Ta­nács alakult, s ez gyakorolta — élén a püspöki viká­riussal — a korábbi „IX. Duna—Tisza-menti Egyház­kör” területén a főhatósági jogkört, ami 1940 és 1944 között újra a kolozsvári püspökség hatáskörébe került.

Next