Unitárius Élet, 2012 (66. évfolyam, 1-6. szám)

2012-01-01 / 1. szám

Kászoni József Dávid Ferenc igazsága Olvasmány: Máté 10,1-16. Textus: János 17,3 + Máté 10,16 Ünneplő Gyülekezet, Kedves Rádióhallgatók! A Magyar Unitárius Egyház alapítá­sa 444. évfordulójának megünneplésé­re gyűltünk össze ezen a jeles napon Nagy Ignác utcai belvárosi templomunkba. Szeretem a kerek évfordulókat, ezen belül az olyat, mint a mai. Csupa négyes számmal fémjelzett. Ha elölről, ha há­tulról olvassuk, visszafele, az évszám ugyanannyit je­löl. Nem kell nekünk ehhez hozzátenni és ebből elvenni semmit, így szép és így jó és így kerek, ahogy van. Az idén 2012 vízkereszt vasárnapján érke­zett el ennek a szép ünnepnek az ideje, azóta hogy őseink 1568. január 6-13. között a tordai országgyűlé­sen elsőnek a világon kimondták a vallási és lelkiis­mereti szabadság törvényét. Emlékezetünkön keresztül idézzük magunk elé új­ból ezt a régi, számunkra jól ismert törvényt. „Urunk őfelsége miképpen ennek előtte való gyűlésibe orszá­gával közönséggel az religio dolgáról végezett, azon­­képpen mostan és ez jelen való gyűlésébe azont erősíti, tudniillik, hogy midőn helyökön a prédikáto­rok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, kiki az ő értelme szerint, és az község ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kényszerítéssel ne kényszerítse az is lelke azon meg nem nyugodván, de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő néki tetszik. Ezért pe­nig senki az superintendensek közül, se egyebek az prédikátorokat meg ne bánthassa, ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől, az előbbi constitutiók sze­rént, és nem engedtetik ezt senkinek, hogy senki fog­sággal, avagy helyéből való priválással fenyegessen az tanításáért, mert a hit Istennek ajándéka, ez hallás­ból lészön, mely hallás Istennek igéje által vagyon.” Ebben az erdélyi rendek és karok határozatba fog­laltak három alapelvet, amely körül abban a korban Európa-szerte parázs vita folyt és véres harcok dúl­tak. • Amikor a prédikátorok az evangéliumot hirdetik, ki-ki az ő értelme szerint tegye azt - hirdeti az első. • Minden gyülekezet olyan prédikátort tarthasson, akinek tanítása neki tetszik - mondja a második. • Sem a szuperintendensek, sem mások nem bántal­mazhatják, nem fenyegethetik a prédikátorokat vagy másokat vallásukért, mert a hit Isten ajándéka - összegzi a harmadik. A tordai országgyűlés tehát törvénybe iktatta az evangélium szabad értelmezésének és a prédikátorok szabad megválasztásának elvét, s megtiltotta, hogy hi­téért bárkit is üldözzenek. Egyszóval: meghirdette a lelkiismereti szabadságot és a vallási türelmet. A mai évforduló alkalmából felmerül a kérdés: mi­ért számítjuk az unitárius egyház alapítását a tordai or­szággyűléstől, amikor még vallásunknak neve, egyházunknak szervezete sem volt abban az időben? Azért, mert a tordai országgyűlés kimondta a szabad versenyt a hitélet területén, és az unitarizmus nem egyéb, mint a szabad vizsgálódás lehetősége a ke­resztény vallás dolgaiban, béketűrés a más nézetet vallókkal szemben. Unitarizmus és vallásszabadság egymástól elválaszthatatlan. Itt az unitárius gondolat a vallás szabad gyakorlatának biztosításában rejlik. Amikor később nevet kellett adni a mozgalomnak, unitáriusoknak kezdték nevezni Dávid Ferenc köve­tőit, szemben a háromsághívőkkel, a trinitáriusokkal, mert az evangélium kötetlen vizsgálata folyamán visszatértek a jézusi alapra, és az egy istenség eszmé­jét újították fel. Az igazsághoz akkor is közelebb kerülünk, ha megállapítjuk azt, hogy a törvény kihirdetésekor egy­házszervezete sem volt a mi őseinknek. Dávid Ferenc ugyanis, mint a többi nagy reformátor, nem egy új egyház alapításának az igényével lépett fel, hanem a már meglévőt akarta megújítani. Az unitárius egyház szervezete csak akkor alakult ki, amikor a meglévő egyház és a többi egyházak elzárkóztak a reformtö­rekvésektől, sőt ellentámadásba mentek át, és a sza­badelvű kisebbségeknek védekezniük kellett. Név és szervezet - csak külső burok egy gondolat körül, amelyet Dávid Ferenc indított el, amelyet a tordai országgyűlés törvényerőre emelt, és amelyet Dávid Ferenc mártírhalála mélyített el, s tett hinni és élni érdemessé követői számára. Ezért most, amikor egyházunk alapításának 444. évfordulóját ünnepeljük, nemcsak az egyistenhiten alapuló egyház kezdetéről, hanem a lelkiismereti sza­badság és a vallási türelem gondolatáról is megemlé­kezünk. Azt szeretnénk felmutatni, hogy ezek az alapelvek miként hatottak és érvényesültek megtartó erőként az eltelt közel négy és fél évszázadon keresztül, ezen belül pedig a kommunizmus nehéz évtizedei alatt, és hogyan lettek a változás után, a lassan magára talált egyház irányt jelző és fejlődést biztosító elvei. A mai megemlékezés azt is jelenti, hogy az ünnepi érzéseken és gondolatokon túl a mai nemzedék is azonosulni akar és tud ezekkel az eszményekkel, és ugyanazon az elkötelezett hivatástudattal, egyházunk iránti hűséggel éli meg az unitárius hitét és öntudatát, ahogy azt évszázadokkal ezelőtt élt elődeink is tették. Erdélyben a lutheri, majd azt követően a kálvini reformációval a reformáció folyamata nem ért véget, ezzel a két reformált vallással az nem teljesedett be. A radikális reformáció kellett ahhoz, hogy a reformá­ció folyamata befejeződjön. A radikális reformáció fogalma a jeles amerikai tudós, George Hunston Williams kutatásai nyomán honosodott meg az újkori szakirodalomban. Williams Unitárius Élet • 1

Next