Unitárius Hirnök, 1934 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1934-01-01 / 1. szám

2. minőségét az emberség mikénti megnyilatkozása adja. Az életfolyam maga pedig az életformáló erők összetevődése útját követi. Mi emberek egyéni hozzájárulásainkkal alkotjuk azokat az erőket, me­lyek sorsdöntő tényezői a Nagy Igazodásnak. Amelyik kornak arra való emberei vannak, az irányt jelez a haladás útján. Amelyiknek fiai korcsnak bizonyulnak, az méltán viseli az idők szégyen­bélyegét homlokán. A hiú várakozások ideje elmúlt. Az embernek ma a maga szerencsére kovácsává kell lennie, ha az élet harcában meg akarja állani helyét és az új teremtés küzdelmében, örök hivatása szerint, Isten munkatársa kíván lenni. A vallási maradiság szellemet idéz csupán, mikor a ma nehéz­ségei megszüntetését isteni csodatételtől várja. Az ember nagyra­­hivatottságát felismerni késlekedő orthodox protestantizmus pedig tétlenségre kárhoztatja az időt, mikor vélt eredendő bűnök tudata ébresztgetésével, kegyelem­esdéssel ostromolja a fellegeket, de az alkotó erők összefogására képtelen. Az Unitarizmus ébredező ön­tudata az emberi felelősségérzet súlya alatt alkotó munkára hívja a mindnyájunkban cselekvő­képes erőket és hiú ábránd szövögetés helyett munkásokat toboroz az Új Jeruzsálem, az eszmények or­szága megépítésére. Ennek az Építő Szellemnek a zászlaja alatt szólunk hozzátok. Testvéreink, kérték, a ránk köszöntött új esztendőben legyünk igazabb emberek. Jertek, segítsetek buzgóságtokkal kitermelni magunkból az emberibb embert, életvergődésünkből egy igazabb, szebb, jobb, nemesebb Életet. Élteinken keresztül a Gondviselés Élet-igenlése alkot. És ne­künk tudatában kell lennünk annak, hogy csak azon az életen van áldás, melyet bensőnkön keresztül az örök Igazság, Jóság, Szeretet és Békesség szelleme sugároz be. Fel tehát az öntudatosulás útján az istenes, épitő munkára! Életünkkel, odaadásunkkal, alkotó munkával formáljunk boldogabb újesztendőt! Se ilyen falálh­ozás buffenîl»en« Buşteniben, a Prahova völgyében lakó híveinknek régi vágya teljese­dett be Karácsony másodnapján, mikor unitárius istentiszteleten vehettek részt és hitünk szerint részesülhettek az emlékezés szent vendégségében. Busteni-i híveink nagy része a ravai egyházközségből való. Onnan jöttek a Regátba munka alkalmat keresni, a hatalmas papírgyárban és a rendkívül eleven életet élő üdülő telepen. Híveink régóta nélkülözve a rendszeres lelki gondozást, (vannak, akik 8—10—12 éve élnek immár itt, családjaikkal együtt) Kovács Lajos busteni-i ref. lelkész biztatására elhatározták, hogy az év legbensőségteljesebb ünnepén, Karácsonykor unitárius lelkészt hívnak meg istentisztelet tartására és úrvacsora osztásra. így jutott el a Prahova völgyébe, a felemelően szép testvéri találkozásra regáti missziónk: unitárius

Next