Kévekötés, 1933-1934 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1933-10-01 / 1. szám

VI. évfolyam 1933 október hó IFJÚSÁGI FOLYÓIRAT. — MEGJELENIK HAVONKÉNT A Dávid Ferenc Egylet Ifj. Köreinek Egyetemes Szervezete megbízásából szerkeszti és kiadja: FIKKER JÁNOS kövendi unitárius lelkész. A főpásztor szavai az ifjúsághoz. Dr. Boros György. A Kévekötés új szerkesztője fölkeresett mielőtt a lapot megindítná. Szívesen láttam, mert az ifjúsághoz olyan közel érzem maga­mat, mint a termőfa a gyümölcséhez. Boldogan szemlélem minden helyzetében és fáj, nagyon fáj, hogy ma az ifjak helyzete olyan bizonytalan, mint az útszélén termőfa gyümölcséé. Addig amig virág, addig amig csak fejlő­dik, még a járókelők is szívesen tekintenek rá, de midőn még csak alig félérett, kíméletlenül bánnak vele. Nagy része kárba vész a céltalan és kíméletlen forgalomban. Igen nagy részének a magvába, mondhatom a szívébe kártékony féreg helyezkedik be. Sápadt, sínylődő, egész­ségtelen, könnyen elpusztuló lesz. Nemcsak testi baj, hanem talán még inkább lelki baj és betegség bántja mai ifjúságunkat. Az nem baj, ha küzdeni kell. Az jót tesz, ha nála az agy- és izom­munka együttart. Jól volt mondva az isteni ige: fáradsággal keres­sed kenyeredet, a testedet, a telkedet. A kévekötést úgy szemlélem, mint unitá­rius ifjúságunk összefoglalóját Minthogy min­den esztendőben újabb termést hoz egyházunk élőfája, minden évben újakat fog össze a Dávid Ferenc Egylet ifjúsági köre. Jól eső és báto­rító érzés a kezdő ifjú embernek, hogy ő tar­tozik valahová. Hogy neki vannak vele tartó és hozzátartozó barátai. Az aranyosmenti ifjak büsz­kén gondolnak a Szamos, a Nyárád, a Küküllők, a Nyikó, a Maros, az Olt tájékára, mert tud­ják, hogy ott rokonifjak, jó testvérek, hasonló munkával foglalkoznak, s vasár- és ünnepnapo­kon ugyanazokat a zsoltárokat és istent dicsőitő énekeket éneklik. Bátorító és buzdító az együvé tartozás ér­zése. Gyönyörködik az ember szive, midőn a templom karzatjai telve vannak ifjakkal s lenn a padsorokból a lányok virágos szép arca dí­szíti az istenházát. És milyen boldogság nekünk, akik már túl vagyunk az ifjúságon, látni őket, az utánunk következőket. Titeket drága ifjúság: fiaink, leányaink, örömeink, reményeink s min­den boldogságunk! Kévébe kötve, egybe ölelve látlak s úgy érzem, hogy keblemet hevíti a ti gyorsan do­bogó szivetek. Ej ha ti azt megéreznétek, hogy a ti főpásztor-atyátok, az ő többi pásztoraival együtt, milyen erősen szeretne s akarna boldo­­gitni titeket. Ej ha ti szüleitek mellé helyezné­tek a lelki atyát s bizalmatok hozzá fordulna a mikor gond, aggódás, bizonytalanság búsitja telketeket! Az első ifjúsági lapot régen a nagy Brassai bácsi a fiatalság barátjának nevezte. Igaz bará­totok ő. Szeressétek, olvassátok és általa tájé­kozódjatok unitárius egyházunk és szent vallásunk felől. Meg fogjátok látni, hogy ha a hitben erő­sek tesztek, az étet bajait és gondjait könnyeb­ben és jobban el fogjátok hordozni. Küldöm nektek főpásztori szeretetteljes kö­szöntésemet. 1. szám.

Next