Uránia Nemzeti Almanach, 1831 (4. évfolyam)
Horváth Endre: A' négyes Áldozat
234 Közelített a’ hagyott napok utolsója. ,,Holnap , megszóllamlik a’ régen halgató vasszivü apa; holnap indulok. Aszszony! szedd üszsze leányod gúnyáit. A’rendelések már megtétettek.“ ' Róza. ’ „Ugyan még sem szállottál magadba ! Kühyörüly rajtam ! könyörülly leányodon !“ Dili*. „Te nem lész apácza, te rajtad mit könyürüllyek ! Leányodért híjába esenkedel. El vagyon végezve, és úgy marad.“ Klotilda apja karjai közé veti magát, és: „könyörülly rajtam, zápora köztt rebegj; könyörülly rajtam, édes nemzőm! hajullyon hozzám apai szived! meghasasztod szivemet, ha tőletek el kell válnom. Maradhassak, hol születtem; imádkozom éretted holtig , holtom után is áldlak , — engedgy meg apám !“ Dur. „Lám az annya tanítvánnyal Tartozol véle, imádkozzál érettem, áldgy a klastromban ; ott legjobban reá érsz.“ Élót. „Apám! nem mehetek.“ Dur. „El kel menned.“ Klót. „Nem maradhatok ott.“ Dur. „Jöjj ki csak, nem is élsz tovább.“*