Uránia Nemzeti Almanach, 1831 (4. évfolyam)

Horváth Endre: A' négyes Áldozat

234 Közelített a’ hagyott napok utolsója. ,,Hol­­nap , megszóllamlik a’ régen halgató vasszivü apa; holnap indulok. Aszszony! szedd üszsze leányod gúnyáit. A’rendelések már megtétettek.“ ' Ró­za. ’ „Ugyan még sem szállottál magad­ba ! Kühyörüly rajtam ! könyörülly leányodon !“ Dili*. „Te nem lész apácza, te rajtad mit könyürüllyek ! Leányodért híjába esenkedel. El vagyon végezve, és úgy marad.“ Klotilda apja karjai közé veti magát, és: „könyörülly rajtam, zápora köztt rebegj; kö­­nyörülly rajtam, édes nemzőm! hajullyon hoz­zám apai szived! meghasasztod szivemet, ha tő­letek el kell válnom. Maradhassak, hol születtem; imádkozom éretted holtig , holtom után is áld­­­­lak , — engedgy meg apám !“ Dur. „Lám az annya tanítvánnyal Tarto­zol véle, imádkozzál érettem, áldgy a klastrom­ban ; ott legjobban reá érsz.“ Élót. „Apám! nem mehetek.“ Dur. „El kel menned.“ Klót. „Nem maradhatok ott.“ Dur. „Jöjj ki csak, nem is élsz tovább.“*

Next