Üst, 1962 (6. évfolyam, 1-20. szám)

1962-01-19 / 1. szám

VI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM A Dunai Vasmű dolgozóinak lapja Megjelenik kéthetenként A Szakszervezeti választások elé A Szakszervezetek Országos Tanácsának és a Vasas Szak­­szervezet Elnökségének határozata alapján a Dunai Vas­műben 1962. március 15-ig le kell folytatni a szakszervezeti választásokat. Az ütemezés szerint januárban bizalmi vá­lasztásokat, februárban műhelybizottságok választását, már­cius 14-én pedig a Szakszervezeti Bizottság választását tart­juk meg. E nagy munka lefolytatása komoly feladatot ró a szakszer­vezeti aktívákra. Hiszen a választások során nem kevesebb, mint 500 bizalmit kell megválasztani, az eddigi 17 műhely­bi­zottság helyett, éppen a munka megjavítása érdekében, 35 műhelybizottságot választunk, mintegy 320 taggal. Ezután kö­vetkezik a Szakszervezeti Bizottság, a Társadalombiztosítási Tanács és a Számvizsgáló Bizottság megválasztása. A fentiek szerint tehát, mintegy 900 szakszervezeti aktíva kerül megvá­lasztásra, akik 2 évig irányítói lesznek a szak­szervezeti moz­galmi munkának a Vasműben. A­z 1959-es választásokon a szénelőkészítő egyik dolgozója felvetette, hogy a szakszervezet nem jól dolgozik, mert a szakszervezeti vezetők túlságosan jó viszonyban vannak a gazdasági vezetőkkel és véleménye szerint akkor volt helyes a szakszervezet tevékenysége, amikor a szakszervezeti funk­cionáriusok szemben álltak a gazdasági vezetőkkel, 1945 előtt. Nagyon helyes volt, hogy ennek a dolgozónak nem szak­­szervezeti funkcionárius, hanem egyszerű dolgozó magyaráz­ta meg nézetének helytelenségét, elmondva, hogy 1945 előtt valóban ez volt a feladata a szakszervezeteknek, ma viszont elsőrendű feladata a szakszervezeteknek, hogy a gazdasági vezetőket segítve, velük együtt­működve a népgazdaság fej­lesztése érdekében vezessék a dolgozókat. Ma a szakszerveze­teknek és a gazdasági vezetésnek a célja egy, a szocializmus építése. Nem könnyű feladatot végeznek a szakszervezet funk­cionáriusai, amikor az egyéni érdekeket igyekeznek a társa­dalmi érdekekkel összehangolni. U­ruscsov elvtárs az SZKP XXII. kongresszusán a követke­­zőket mondta: »A jelenlegi szakaszban a szakszervezetek tevékenységében a kommunista építés programjának megvaló­sításáért vívott harcnak kell a fő helyet elfoglalnia. A dolgo­zó emberről való gondoskodás, a szakszervezetek nagyszerű feladata és kötelessége. Szakszervezeteink hivatottak arra, hogy a szakszervezeti munka hagyományos elveit felhasznál­va ezeket új, kommunista formákkal és módszerekkel gazda­gítva, tevékenyen bevonják, a dolgozó tömegeket a termelés és valamennyi közügy igazgatásában. A­mint láthatjuk, szakszervezeteinknek a szocializmus, majd 'гл­ később, a kommunizmus építésében komoly feladatai vannak. Egyre nő a szakszervezetek jelentősége, melyekről elmondhatjuk, hogy az igazgatás, a gazdaság­vezetés, a kom­munizmus iskolája. A szakszervezeteknek feladata, hogy gon­doskodjanak a tömegek szocialista tudatosságának fokozásá­ról, szervezzék a szocialista munkaversenyt, vegyenek részt a munka és a fogyasztás mértékének ellenőrzésében. Fejles­­­szék a munkások és alkalmazottak aktivitását, segítsék a dol­gozókat a technikai haladás, munka termelékenységének emelésében, kifejtett munkájukban. A Dunai Vasműben dolgozó minden szakszervezeti tagnak a fenti feladatokat kell látnia a szakszervezeti választások idején és olyan szakszervezeti vezetőket kell választani, akik képesek arra, hogy a Vasmű dolgozóit ennek a nagy feladat­nak a végrehajtásában vezessék. Néhány szó a munkakezdésről (2. oldal) A Kohász SE elmúlt évi munkájáról (4. oldal) Kötelesség vagy szívesség? (3. oldal) 1962. JANUÁR 19. Kiváló dolgozók Morvai Sándor, Szállító gyárrészleg Székely István, Tűzálló gyárrészleg Halálos baleset nélkül zártuk az 1961-es évet A DUNAI VASMŰ fennállása óta első ízben zárta halálos bal­eset nélkül az évet. Ez az egy tény is mutatja, hogy a munkás­védelem területén kifejtett mun­kásságunk nem eredménytelen. Szükséges és meghozza a gyü­mölcsét a havonta megtartott rendszeres munkásvédelmi okta­tás. Még nagyobb eredménye lenne azonban, ha a művezetők nem havonta ugyanazt monda­nák el a dolgozóknak. E célból helyesnek tartanánk, ha a Szak­­szervezeti Bizottság munkásvé­delmi akadémia sorozatot indíta­na be, melyre a művezetők meg­jelenését kötelezővé tenné. Így biztosítani lehetne a közvetlen munkairányítók magasabb szintű munkásvédelmi képesítését. Néz­zük meg röviden az elmúlt év­ben gyárrészlegeinknél hány bal­eset történt. Dunai Vasműben összesen 465 fő szenvedett üzemi balesetet. A kiesett munkanapok száma 7162. Az év folyamán egyetlen súlyos csonkulásos baleset történt, egy láblevágás. Az év folyamán a legtöbb baleset a hengerműnél történt. Több mint 85 balesetből kifolyólag 175 munkanap esett ki a termelésből. Utána az acél­mű gyárrészleg következik, 62 balesettel, a kiesett munkanapok száma 105. A legkevesebb bal­eset az anyagvizsgáló gyárrészleg­­nél történt. A fenti számok vilá­gosan igazolják, hogy legtöbb tennivalónk a hengermű gyár­részlegnél van munkásvédelem terén. Ha az 1962. év első hetét vizsgáljuk, meg kell állapítani, hogy munkásvédelmi szempont­ból az új év nagyon rosszul kez­dődött. Egy hét alatt 3 csonk­u­­lás, és egy lábtörés történt. Ezen­kívül a kisebb balesetek száma megközelíti a 20-at.

Next