Üst, 1967 (13. évfolyam, 3-24. szám)
1967-02-12 / 3. szám
Készülünk a BNV-re A Budapesti Nemzetközi Vásár májusban nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt. A különböző vállalatoknál, így a Vasműben is már most nagy a készülődés. Még novemberben külön intézkedési terv készült, ami rögzíti az egyes gyárrészlegek vásárral kapcsoltos feladatait. A Vasmű ez évben is saját pavilonban mutatja be termékeit. A К 12-es típusú könnyű vasszerkezeti csarnok gyártását rövidesen megkezdik a lemezfeldolgozó gyárrészlegnél. Tervek szerint az elmúlt évhez hasonlóan a fő helyet a meleg- és a hideghengermű termékei foglalják el. Kiállításra kerülnek különböző méretű spirál csövek, hidegen hajlított szelvények és újdonságként a Vasmű egyik új terméke, a dinamó lemez. Elkészült a belső elrendezés rajza is. Úgy tervezik, hogy a különböző típusú könnyű vasszerkezeti épületeket maketteken is bemutatják. Ezeket a maketteket az ipari tanulók készítik. Követendő példák A hengerművek Kún Béla KISZ-csúcsszervezetének kezdeményezésére a gyárrészleg fiataljai kapcsolatot teremtettek a városi gimnázium és szakközépiskola I e, Kún Béla nevét viselő osztályával. Első találkozásukon az üzemet mutatták be a diákoknak, majd ezt jól sikerült klubdélután követte. A szellemi vetélkedő mellett a fő téma a pályaválasztás, s annak gondjai voltak. * A Kún Béla KISZ-alapszervezet akcióprogramjában ezt olvassuk: „Vállaljuk egy városi játszótér patronálását... ” Ez igazán követendő példa. Nemcsak a gyermekek, hanem a szülők is megelégedéssel, hálásan fogadnak, ha a KISZ-alapszervezetek minél több ilyen vállalást tennének, a Mentőautó Vietnamnak. A kohászati gyárrészleg üzemi négyszöge az elmúlt hetekben arról tanácskozott, hogy a vietnami nép harcát egy mentőautó ajándékozásával kellene támogatni. A vásárláshoz szükséges anyagi alapot a többi gyári részlegekkel közösen kívánják előteremteni. A legutóbbi KISZ-titkári értekezleten a kohászat KTSZ-titkára ismertette a javaslatot, melynek megvalósításához a többi gyárrészleg kiszesei is felajánlották segítségüket. * Sok dolgozó már januárban teljesítette ezévi társadalmi munkavállalását a hideghengermű gépészeti üzem dolgozói közül. A vidámparki műjégpálya építési munkái során különösen kitűntek Skach Sándor, Alpok Imre és Mónus József, akik odaadó példamutatással dolgoztak azon, hogy az új létesítményt mielőbb birtokukba vegyék a sportoló fiatalok. Országgyűlési képviselő jelölő gyűlés a Dunai Vasmű Kultúrtermében A Hazafias Népfront a március 19-i választási listára országgyűlési képviselő jelöltnek javasolta Nies János elvtársat, a Vasmű kohászati gyárrészleg dolgozóját. A jelölő gyűlésen többszáz fő jelent meg és a gyűlés aktívnak bizonyult. A javaslat elhangzása után Nies elvtárs felszólalt, megköszönte az előlegezett bizalmat és egyben ismertette az elmúlt időszakban végzett munkáját. Ismertette a Vasmű és a város ez évi beruházási tervét, valamint távlati tervét. Nies elvtárs beszámolója után többen felszólaltak közvetlen munkatársai közül, s elmondották, hogy Nies elvtárs a munka területén is megállta helyét, munkatársai úgy ismerték meg, akinek a szavára adni lehet. Amit vállal, azt igyekszik maradéktalanul teljesíteni. A jelölőgyűlés elnöke szavazásra bocsátotta a listára való felvételt. A gyűlés egyhangúlag elfogadta. Jambrik Ferenc Schönek Károly munkásőr század szolgálatvezető, az üzemfenntartási gyárrészleg tűzrendészeti előadója. Párttag. A bemutatott munkásőr elvtársak tíz éve, a valamennyien Munkásőrség megalakulása óta teljesítenek szolgálatot. Az eltelt tíz év folyamán többször részesültek dicséretben, jutalomban , elismerésben. Százhuszonnyolc fegyvertársukkal most „A Haza fegyveres Szolgálatában 10 év" kitüntetésben részesülnek. A párt kiváló katonái Február 18-án ünnepélyes megemlékezésre gyülekezik a dunaújvárosi Mező Imre Munkásőr Zászlóalj. A párt 134 dunaújvárosi kiváló katonáját köszöntik a parancsnokok és a fegyvertársak; köszöntik a párt, a társadalmi és államigazgatási szervek, és köszöntjük valamennyien, mi dunaújvárosiak. Köszöntjük őket a munkásőrségben becsülettel, helytállással eltöltött tíz esztendejük és a munkásőrség megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából. A munkásőrség a Magyar Szocialista Munkáspárt kezdeményezésére, az ellenforradalom elleni harcban alakult társadalmi fegyveres testület. A párt és a kormány felhívására a népi hatalomhoz, a szocializmushoz hű, legáldozatkészebb munkások, parasztok és más dolgozók ezrei tömörültek és fogtak fegyvert a munkásőrségben a proletárdiktatúra, a szocialista rendszer védelmében. Igaz kommunistához illő, a példamutató megnyilvánulás nagy fegyverténye volt ez a magyar munkásosztálynak. A munkásőrséget a munkásosztály, az egész dolgozó nép bizalma, megbecsülése és szeretete övezi. Munkájuk, helytállásuk alapján elmondhatjuk, hogy méltó utódaik az 1919-es Magyar Vörös Hadsereg forradalmi hagyományainak. Teljes joggal képviselik a Magyar Tanácsköztársaság Vörös őrségének felejthetetlen hagyományait. Őket köszöntjük, akik az ellenforradalom leverésében az odaadás példás fegyvertényével bizonyították hűségüket. Őket köszöntjük, akik részesei gyermekeink, boldog jövőnk zálogai békés, biztonságos növekedésének. Őket köszöntjük, akik vállalták dolgozó népünk, szocialista hazánk nemzeti függetlenségének fegyverrel való védelmét, az ezzel járó fáradalmakat, megpróbáltatásokat. Őket köszöntjük, akik a hosszú tíz év alatt lankadatlan, töretlen helytállással szereztek megbecsülést a munkásőr címnek. És köszöntjük a munkásőr-feleségeket, akik a család nevelési gondjait férjeik helyett is vállalták és vállalják. Köszöntjük! És köszönjük, hogy óvják és ápolják a dolgozó néppel való kapcsolatot, segítik a soraikba lépő fiatalokat, hogy méltó utódok kezébe kerüljön az a fegyver, melyet a nép állama adott kezükbe. Köszönjük, hogy munkáskezükben ezzel a fegyverrel segítették munkás államunk békés fejlődését, előrehaladását és szocialista társadalmunk töretlen építését Köszönjük! És gratulálunk ez alkalommal mind a 134 elvtársnak, közöttük a Vasmű 93 munkásőr dolgozójának, akik most becsületüket, tíz éves nagyszerű helytállásukat dokumentáló és elismerő kitüntetéseik méltó várományosai. Gratulálunk! Weisz U. Ferenc szakaszparancsnok helyettes, a meleghengermű szakmunkása. Párttag. Radvány Mihály századparancsnok, az elegytér üzemvezetője. Párttag. Szép Micsicsák János munkásőr, nyugdíjas. Szabó János munkásőr műmester, az épületjavító üzem csoportvezetője, a gyárrészleg csúcsbizottságának szervező titkára. Gertner Sándor rajparancsnok, az üzemfenntartási gyárrészleg művezetője. Párttag, alapszervezeti titkár. ^ ! TÖRTÉNÉSZEKNEK ! ^ Második Rákóczi Ferenc sohasem találkozott a labancokkal, nem harcolt a kusbrncok élén, nem parolázott Esze Tamással, 5 nem volt fejedelmi rangja, és még álmákban sem járt, Rodostóban. És az sem igaz, hogy egy időben Beatles frizurát, hordott. Egyébként valóban első Rákóczi. Ferencz egyenes leszármazottja., első szülötte a Ъ háznak. S Első Rákóczit személyesen is volt szerenc esem megismerni. Keménykötésű ember, 5 rövid hajjal, kurta bajusszal és hiányos S fogsorral. Középvidám, és a késszorUdsa S félkemény. így mondta: — A Dunai Vasnt Értékesítési Főosztályának van egy szállítmányozási osztálya, annak , meg egy szállítmányozási részlege, eme részlegnek pedig hatvanhat dolgozója. Mármost: ha a hatvanhat közül bármelyiket (aki tudja!) megkérdezik, hogy ki a műszakvezetőjük, és azt a választ kapják, hogy Rákóczi Ferenc, akkor hát az vagyok én .. . Megkérdeztem. Tessék: tényleg ő az. A 5 fiú-Rákóczi, vagyis a második, amott fent, s a MŰM 316. számú Iparitanuló Intézetébenek másodéves villanyszerelő tanulója, aki egy szerény matematikai háziversenyben, de kemény viadalban tisztes második helyezést küldött ki magának — kuruc segítség nélkül. | Ez tehát a színtiszta igazság, | így higyjen az ember a történészeknek!... s csökkent a tűzesetek száma Az elmúlt évben a megelőző tűzrendészeti munka eredményeként 54,1 százalékkal csökkent a tűzesetek száma. A bekövetkezett tüzek legtöbbje is olyan jelentéktelen volt, hogy anyagi kár alig keletkezett A kárérték az előző évhez viszonyítva 93,8 százalékkal csökkent A tűzesetek csökkenése nem a véletlen műve. Az év folyamán minden dolgozó legalább egyszer tűzrendészeti gesztek oktatáson vett részt A hőés villanyszerelők külön vizsgáztak a tűzrendészeti előírásokból. A közel 150 fős önkéntes tűzoltó testület mellett mintegy 450 aktíva vesz részt a tűzrendészeti bizotságokban, vagy végez tűzrendészeti megbízott feladatot Ahol nem volt megfelelő a megelőző tevékenység, ott nem maradt el a felelősségre vonás sem. Hatvannyolc esetbeen nyúltak a prémiumelvonás, illetve figyelmeztetés eszközéhez, 23 esetben pedig szabálysértési eljárás indult. Az elmúlt év tűzrendészeti munkája igen jó. Ez azonban nem jelenti azt, hogy erre az évre nem maradt tennivalónk. Az elmúlt hetek egykét eseménye is azt mutatja, hogy a tűzesetek megelőzésével állandóan és rendszeresen kell foglalkozni. Nemrégen történt a hideghengerműben. Az egyik darus nadrágját benzinben mosta ki, a nadrág még nem teljesen száradt meg, amikor magára vette. A darukosár megtelt a benzingőzzel és az első kapcsolás alkalmával a kapcsoló elektromos szikrájától ferobbant. A darus súlyos égési sérüléseket szenvedett a kezén. Szerencséje, hogy gondatlanságáért nem az életével fizetett. Hasonló tűzeset fordult elő az ipari tanulóknál is. Az egyik tanuló benzinlámpával melegített. A lámpából kifogyott a benzin, utántöltéskor az égőfejet otthagyták a lámpa mellett, amire ráfröccsent a benzin és tüzet fogott Az egyik tanuló égési sebeket szenvedett A Zója brigád levele A Vasmű szocialista brigádjai országon belül és külföldön is létesítettek kapcsolatokat Az érkező levelek kézbesítésének azonban van egy igen komoly akadálya. Az érkezett levelek címzése rendszerint hiányos. Az elmúlt héten például Kommunárszkból érkezett levél valamelyik Zaja brigád címére. Ilyen nevű brigád igen sok van a Vasmű területén. A most érkezett levelet az illetékes brigád átveheti szerkesztőségünkben. Az irattár azt kéri a brigádoktól, hogy címük megadásakor ne csak a brigád nevét, hanem a pontos munkahelyet is adják meg, mert csak így kézbesíthetők az érkező levelek. „Népünkben erős , hazaszeret érzése, történelmi múltunk, nemzeti kultúránk értékes hagyományainak őrzése, ápolása.” (Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának a IX. kongresszuson elhangzott beszédéből.) Ez emberiség történelme az osztályharcok története. Minden népnek megvan a maga múltja amely bizonyos fokig meghatározza jövőjét is. Nem lehet helyes az az álláspont, amely a fejlődés útját a nemzet azon sajátosságai nélkül jelöli meg, amelyet éppen történelme tükröz. Az a megállapítás is helyénvaló, mely szerint a népek közösségéből egyetelen nemzetet sem lehet kiragadni, valóságos értékelés csak akkor lehetséges, ha figyelembe vesszük a külső és belső tényezőket egyaránt. Minden nép történelmének, így a mienknek is vannak olyan eseményei, amelyekre büszkén gondolunk és hangoztatjuk, de vannak e történelemnek olyan lapjai is, melyeket szívesen elfelejtenénk. A megtörtént dolgokat nem lehet elfelejteni, s ezért nem szabad megfeledkezni sem róluk. Sokkal inkább helyesebb, ha az elkövetett hibából leszűrjük a tanulságot, s jövőnk építő munkájához felhasználjuk. Ez nem csak a jelen, hanem a múlt eseményeire is egyaránt vonatkozik A történelmi események értékelése minden esetben az uralmon levő osztály érdekei szerint történik. Ezért a magyar történelem eseményeit sokáig torzított képekben próbálták valóságnak feltüntetni — az uralmon levő elnyomó osztályok érdekeinek megfelelően. Népünk történetében először — hiszen a Tanácsköztársaságnak rövid fennállása alatt erre nem volt ideje — a dolgozó nép érdekeinek megfelelő, valóságos történelemértékelés látott napvilágot a felszabadulás után. Bevezetőmben utaltam rá, hogy a történelem az osztályharcok története. Ez a magyar nép múltjának eseményeit vizsgálva is igaz megállapítás. Ha így nézzük történelmünk lapjait, akkor azonnal szembetűnik, hogy népünk ezer éves fennállása egybefonódik a zsarnokság, az elnyomás elleni küzdelemmel. A teljesség igénye nélkül — hiszen e cikk keretében nincs lehetőség az elvi megállapításokat minden történelmi eseményre konkretizálni — megállapíthatjuk, hogy népünk egyaránt, sokszor egyidőben küzdött a létére törő külső hatalom és az életét kiszipolyozó belső elnyomás ellen. Elegendő itt utalni a törökök vagy az osztrákok elleni több évszázados küzdelemre, az erdélyi parasztfelkelés vagy a Dózsa-féle parasztháborúra. Nemzeti történelmünk utolsó szakaszaiban még több adatot találunk erre vonatkozóan, hiszen a századforduló óta megszakítás nélküli az a küzdelem, melyet dolgozó népünk folytatott felemelkedése, felszabadulása érdekében. A történelmet a tömegek alakítják. Hiába élt volna Zrínyi vagy Rákóczi, Kossuth vagy Bem tábornok, Szamuelly vagy Ságvári — ha mögéjük nem sorakozik fel népünk igazságot akaró tömege. Éppen ezért hazájukért, vagy osztályuk felemelkedéséért életüket áldozó névtelen hősöket ugyanolyan megbecsülésben kell részesíteni, mint neves történelmi hőseinket. De hiába adták volna életüket a nemes célért Rákóczi kurucai, az 1848/49-es szabadságharc népfelkelői, a Tanácsköztársaság vöröskatonái, vagy a hazánkat felszabadító szovjet katonák és velük együtt a magyar partizánok, ha népünk a kivívott szabadsággal nem tudna mit kezdeni. Feladatunk nemcsak az, hogy történelmünk dicső lapjaival büszkélkedjünk, hanem az is, hogy tanuljunk elődeinktől. Eredményeikből, hibáikból egyaránt. Meg kell tanulnunk azt, hogy nem elég egy nép szabadságvágya, vagy kivívott szabadsága, ha utána babérkoszorúval a fején pihenni tér. Nem elég egy osztálynak kivívni jogos szabadságát s utána elfeledkezni az elnyomókról. Nem elég a történelem haladó harcosait emlegetni s közben mi magunk csak egyéni hasznunkat látjuk magunk előtt, látnunk kell azt, hogy míg egy nemzet létére törnek, addig nekünk kötelességünk odaállni mellé. Míg elnyomás van a világon bárhol, addig nekünk is kötelességünk a felemelkedésért harcolókat segítenünk. Tanulnunk kell történelmünk neves vagy névtelen hőseitől. A megváltozott körülmények most nem fegyvert adnak dolgozóink kezébe, hanem azt kívánják, hogy a munka mezején állja meg mindenki a helyét. Ott, ahol az ország érdeke megkívánja. S míg elődeink a harcban mutattak helytállást és hazaszeretetet, addig nekünk a munkában kell megmutatni azt. Csak így lehetünk méltó folytatói népünk történelmének. Lazányi László A KONGRESSZUS SZELLEMÉBEN Történelmünk lapozgatása hősben h)