Üst, 1967 (13. évfolyam, 3-24. szám)

1967-02-12 / 3. szám

Készülünk a BNV-re A Budapesti Nemzetközi Vásár májusban nyitja meg kapuit a nagy­­közönség előtt. A különböző vállala­toknál, így a Vasműben is már most nagy a készülődés. Még november­ben külön intézkedési terv készült, ami rögzíti az egyes gyárrészlegek vásárral kapcsoltos feladatait. A Vasmű ez évben is saját pavi­lonban mutatja be termékeit. A К 12-es típusú könnyű vasszerkezeti csarnok gyártását rövidesen megkez­dik a lemezfeldolgozó gyárrészleg­nél. Tervek szerint az elmúlt évhez hasonlóan a fő helyet a meleg- és a hideghengermű termékei foglalják el. Kiállításra kerülnek különböző méretű spirál csövek, hidegen hajlí­tott szelvények és újdonságként a Vasmű egyik új terméke, a dinamó lemez. Elkészült a belső elrendezés rajza is. Úgy tervezik, hogy a különböző típusú könnyű vasszerkezeti épüle­teket maketteken is bemutatják. Eze­ket a maketteket az ipari tanulók ké­szítik. Követendő példák A hengerművek Kún Béla KISZ-csúcsszervezetének kezdeményezésére a gyárrészleg fiataljai kapcsolatot te­remtettek a városi gimnázium és szakközépiskola I e, Kún Béla nevét viselő osztályával. Első találkozásukon az üzemet mu­tatták be a diákoknak, majd ezt jól sikerült klubdélután követte. A szel­lemi vetélkedő mellett a fő téma a pályaválasztás, s annak gondjai vol­tak. * A Kún Béla KISZ-alapszervezet akciópr­ogramjában ezt olvassuk: „Vállaljuk egy városi játszótér pat­­ronálását... ” Ez igazán követendő példa. Nem­csak a gyermekek, hanem a szülők is megelégedéssel, hálásan fogadnak, ha a KISZ-alapszervezetek miné­l több ilyen vállalást tennének, a Mentőautó Vietnamnak. A kohá­szati gyárrészleg üzemi négyszöge az elmúlt hetekben arról tanácsko­zott, hogy a vietnami nép harcát egy mentőautó ajándékozásával kel­­lene támogatni. A vásárláshoz szük­séges anyagi alapot a többi gyári részlegekkel közösen kívánják elő­teremteni. A legutóbbi KISZ-titkári értekezleten a kohászat KTSZ-titkára ismertette a javaslatot, melynek meg­valósításához a többi gyárrészleg ki­­szesei is felajánlották segítségüket. * Sok dolgozó már januárban telje­sítette ezévi társadalmi munkaválla­lását a hideghengermű gépészeti üzem dolgozói közül. A vidámparki műjégpálya építési munkái során különösen kitűntek Skach Sándor, Alpok Imre és Mónus József, akik odaadó példamutatással dolgoztak azon, hogy az új létesítményt mi­előbb birtokukba vegyék a sportoló fiatalok. Országgyűlési képviselő jelölő gyűlés a Dunai Vasmű Kultúrtermében A Hazafias Népfront a március 19-i választási listára országgyűlési képviselő jelöltnek javasolta Nies János elvtársat, a Vasmű kohászati gyárrészleg dolgozóját. A jelölő gyűlésen többszáz fő je­lent meg és a gyűlés aktívnak bizo­nyult. A javaslat elhangzása után Nies elvtárs felszólalt, megköszönte az előlegezett bizalmat és egyben is­mertette az elmúlt időszakban vég­zett munkáját. Ismertette a Vasmű és a város ez évi beruházási tervét, valamint távlati tervét. Nies elvtárs beszámolója után töb­ben felszólaltak közvetlen munkatár­sai közül, s elmondották, hogy Nies elvtárs a munka területén is meg­állta helyét, munkatársai úgy ismer­ték meg, akinek a szavára adni le­het. Amit vállal, azt igyekszik ma­radéktalanul teljesíteni. A jelölőgyűlés elnöke szavazásra bocsátotta a listára való felvételt. A gyűlés egyhangúlag elfogadta. Jambrik Ferenc Schönek Károly munkásőr század szolgá­latvezető, az üzemfenn­tartási gyárrészleg tűzren­dészeti előadója. Párttag. A bemutatott munkásőr elvtársak tíz éve, a valamennyien Munkásőrség megalakulása óta teljesí­tenek szolgálatot. Az el­telt tíz év folyamán több­ször részesültek dicséret­ben, jutalomban , elis­merésben. Százhuszonnyolc fegy­vertársukkal most „A Haza fegyveres Szolgá­latában 10 év" kitüntetés­ben részesülnek. A párt kiváló katonái Február 18-án ünnepélyes megemlékezésre gyüle­kezik a dunaújvárosi Mező Imre Munkásőr Zászlóalj. A párt 134 dunaújvárosi kiváló katonáját köszöntik a parancsnokok és a fegyvertársak; köszöntik a párt, a társadalmi és államigazgatási szervek, és köszöntjük valamennyien, mi dunaújvárosiak. Köszöntjük őket a munkásőrségben becsülettel, helytállással eltöltött tíz esztendejük és a munkásőrség megalakulásának tize­dik évfordulója alkalmából. A munkásőrség a Magyar Szocialista Munkáspárt kezdeményezésére, az ellenforradalom elleni harcban alakult társadalmi fegyveres testület. A párt és a kormány felhívására a népi hatalom­hoz, a szocializmushoz hű, legáldozatkészebb munká­sok, parasztok és más dolgozók ezrei tömörültek és fogtak fegyvert a munkásőrségben a proletárdiktatúra, a szocialista rendszer védelmében. Igaz kommunistá­hoz illő, a példamutató megnyilvánulás nagy fegyver­ténye volt ez a magyar munkásosztálynak. A munkásőrséget a munkásosztály, az egész dol­gozó nép bizalma, megbecsülése és szeretete övezi. Munkájuk, helytállásuk alapján elmondhatjuk, hogy méltó utódaik az 1919-es Magyar Vörös Hadsereg for­radalmi hagyományainak. Teljes joggal képviselik a Magyar Tanácsköztársaság Vörös őrségének felejthe­tetlen hagyományait. Őket köszöntjük, akik az ellenforradalom leveré­sében az odaadás példás fegyvertényével bizonyították hűségüket. Őket köszöntjük, akik részesei gyermekeink, bol­dog jövőnk zálogai békés, biztonságos növekedésének. Őket köszöntjük, akik vállalták dolgozó népünk, szocialista hazánk nemzeti függetlenségének fegyver­rel való védelmét, az ezzel járó fáradalmakat, meg­próbáltatásokat. Őket köszöntjük, akik a hosszú tíz év alatt lanka­datlan, töretlen helytállással szereztek megbecsülést a munkásőr címnek. És köszöntjük a munkásőr-feleségeket, akik a csa­lád nevelési gondjait férjeik helyett is vállalták és vállalják. Köszöntjük! És köszönjük, hogy óvják és ápolják a dolgozó néppel való kapcsolatot, segítik a soraikba lépő fia­talokat, hogy méltó utódok kezébe kerüljön az a fegy­ver, melyet a nép állama adott kezükbe. Köszönjük, hogy munkáskezükben ezzel a fegyverrel segítették munkás államunk békés fejlődését, előrehaladását és szocialista társadalmunk töretlen építését Köszönjük! És gratulálunk ez alkalommal mind a 134 elv­társnak, közöttük a Vasmű 93 munkásőr dolgozójá­nak, akik most becsületüket, tíz éves nagyszerű helyt­állásukat dokumentáló és elismerő kitüntetéseik méltó várományosai. Gratulálunk! Weisz U. Ferenc szakaszparancsnok helyet­tes, a meleghengermű szakmunkása. Párttag. Radvány Mihály századpa­ra­ncs­nok, az elegytér üzemvezetője. Párttag. Szép Micsicsák János munkásőr, nyugdíjas. Szabó János munkásőr műmester, az épületjavító üzem cso­portvezetője, a gyárrész­­leg csúcsbizottságának szervező titkára. Gertner Sándor rajparancsnok, az üzem­fenntartási gyárrészleg művezetője. Párttag, alap­szervezeti titkár. ^ ! TÖRTÉNÉSZEKNEK ! ^ Második Rákóczi Ferenc sohasem talál­­­­kozott a labancokkal, nem harcolt a ku­­sb­rncok élén, nem parolázott Esze Tamással, 5 nem volt fejedelmi rangja, és még álmá­­­k­ban sem járt, Rodostóban. És az sem igaz,­­ hogy egy időben Beatles frizurát, hordott. Egyébként valóban első Rákóczi. Ferenc­z egyenes leszármazottja., első szülötte a Ъ háznak. S Első Rákóczit személyesen is volt szeren­c esem megismerni. Keménykötésű ember, 5 rövid hajjal, kurta bajusszal és hiányos S fogsorral. Középvidám, és a késszorUdsa S félkemény. így mondta: — A Dunai Vas­­nt­ Értékesítési Főosztályának van egy­­ szállítmányozási osztálya, annak , meg egy szállítmányozási részlege, eme részlegnek­­ pedig hatvanhat dolgozója. Mármost: ha a hatvanhat közül bá­rmelyiket (aki tudja!)­­ megkérdezik, hogy ki a műszakvezetőjük, és azt a választ kapják, hogy Rákóczi Fe­­­­renc, akkor hát az vagyok én .. .­­ Megkérdeztem. Tessék­: tényleg ő az. A 5 fiú-Rákóczi, vagyis a második, amott fent, s a MŰM 316. számú Iparitanuló Intézeté­­be­nek másodéves villanyszerelő tanulója, aki­­ egy szerény matematikai háziversenyben,­­ de kemény viadalban tisztes második he­­­­lyezést küldött ki magának — kuruc segít­­­­ség nélkül. | Ez tehát a színtiszta igazság, | így higyjen az ember a történészeknek!... s csökkent a tűzesetek száma Az elmúlt évben a megelőző tűz­rendésze­ti munka eredményeként 54,1 százalékkal csökkent a tűzese­tek száma. A bekövetkezett tüzek legtöbbje is olyan jelentéktelen volt, hogy anyagi kár alig keletkezett A kárérték az előző évhez viszonyítva 93,8 százalékkal csökkent A tűzesetek csökkenése nem a vé­letlen műve. Az év folyamán minden dolgozó legalább egyszer tűzrendé­­szeti gesztek oktatáson vett részt A hő­és villanyszerelők külön vizsgáztak a tűzrendészeti előírások­ból. A közel 150 fős önkéntes tűz­oltó testület mellett mintegy 450 ak­tíva vesz részt a tűzrendészeti bi­­zotságokban, vagy végez tűzrendé­szeti megbízott feladatot Ahol nem volt megfelelő a meg­előző tevékenység, ott nem maradt el a felelősségre vonás sem. Hatvan­nyolc esetbeen nyúltak a prémium­elvonás, illetve figyelmeztetés esz­közéhez, 23 esetben pedig szabály­sértési eljárás indult. Az elmúlt év tűzrendészeti mun­kája igen jó. Ez azonban nem jelenti azt, hogy erre az évre nem maradt tennivalónk. Az elmúlt hetek egy­két eseménye is azt mutatja, hogy a tűzesetek megelőzésével állandóan és rendszeresen kell foglalkozni. Nemrégen történt a hideghenger­műben. Az egyik darus nadrágját benzinben mosta ki, a nadrág még nem teljesen száradt meg, amikor magára vette. A darukosár megtelt a benzingőzzel és az első kapcsolás alkalmával a kapcsoló elektromos szikrájától ferobbant. A darus sú­lyos égési sérüléseket szenvedett a kezén. Szerencséje, hogy gondatlan­ságáért nem az életével fizetett. Hasonló tűzeset fordult elő az ipa­ri tanulóknál is. Az egyik tanuló ben­zinlámpával melegített. A lámpából kifogyott a benzin, utántöltéskor az égőfejet otthagyták a lámpa mellett, amire ráfröccsent a benzin és tüzet fogott Az­ egyik tanuló égési sebeket szenvedett A Zó­ja brigád levele A Vasmű szocialista brigádjai or­szágon belül és külföldön is létesí­tettek kapcsolatokat Az érkező le­velek kézbesítésének azonban van egy igen komoly akadálya. Az érke­zett levelek címzése rendszerint hiá­nyos. Az elmúlt héten például Kom­­munárszkból érkezett levél valame­lyik Zaja brigád címére. Ilyen nevű brigád igen sok van a Vasmű terü­letén. A most érkezett levelet az il­letékes brigád átveheti szerkesztő­ségünkben. Az irattár azt kéri a brigádoktól, hogy címük megadásakor ne csak a brigád nevét, hanem a pontos mun­kahelyet is adják meg, mert csak így kézbesíthetők az érkező levelek. „Népünkben erős , hazaszeret érzése, történelmi múltunk, nemzeti kultúránk értékes hagyományainak őrzése, ápolása.” (Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának a IX. kongresszuson elhang­zott beszédéből.) E­z emberiség történelme az osztályhar­cok története. Minden népnek megvan a maga múltja amely bizonyos fokig meghatározza jövőjét is. Nem lehet helyes az az álláspont, amely a fejlődés útját a nemzet azon sajátosságai nélkül jelöli meg, amelyet éppen történelme tükröz. Az a megállapítás is helyénvaló, mely szerint a népek közössé­géből egyetelen nemzetet sem lehet kiragadni, valóságos értékelés csak akkor lehetséges, ha figyelembe vesszük a külső és belső té­nyezőket egyaránt. Minden nép történelmének, így a mienk­nek is vannak olyan eseményei, amelyekre büszkén gondolunk és hangoztatjuk, de van­nak e történelemnek olyan lapjai is, melyeket szívesen elfelejtenénk. A megtörtént dolgokat nem lehet elfelejteni, s ezért nem szabad megfeledkezni sem róluk. Sokkal inkább he­lyesebb, ha az elkövetett hibából leszűrjük a tanulságot, s jövőnk építő munkájához fel­használjuk. Ez nem csak a jelen, hanem a múlt eseményeire is egyaránt vonatkozik A történelmi események értékelése min­den esetben az uralmon levő osztály érdekei szerint történik. Ezért a magyar történelem eseményeit sokáig torzított képekben próbál­ták valóságnak feltüntetni — az uralmon levő elnyomó osztályok érdekeinek megfelelően. Népünk történetében először — hiszen a Ta­nácsköztársaságnak rövid fennállása alatt erre nem volt ideje — a dolgozó nép érdekeinek megfelelő, valóságos történelemértékelés lá­tott napvilágot a felszabadulás után. Bevezetőmben utaltam rá, hogy a történe­lem az osztályharcok története. Ez a magyar nép múltjának eseményeit vizsgálva is igaz megállapítás. Ha így nézzük történelmünk lapjait, akkor azonnal szembetűnik, hogy né­pünk ezer éves fennállása egybefonódik a zsarnokság, az elnyomás elleni küzdelem­mel. A teljesség igénye nélkül — hiszen e cikk keretében nincs lehetőség az elvi meg­állapításokat minden történelmi eseményre konkretizálni — megállapíthatjuk, hogy né­pünk egyaránt, sokszor egyidőben küzdött a létére törő külső hatalom és az életét kiszi­polyozó belső elnyomás ellen. Elegendő itt utalni a törökök vagy az osztrákok elleni több évszázados küzdelemre, az erdélyi parasztfel­kelés vagy a Dózsa-féle parasztháborúra. Nemzeti történelmünk utolsó szakaszaiban még több adatot találunk erre vonatkozóan, hiszen a századforduló óta megszakítás nél­küli az a küzdelem, melyet dolgozó népünk folytatott felemelkedése, felszabadulása érde­kében. A történelmet a tömegek alakítják. Hiába élt volna Zrínyi vagy Rákóczi, Kossuth vagy Bem tábornok, Szamuelly vagy Ságvári — ha mögéjük nem sorakozik fel népünk igaz­ságot akaró tömege. Éppen ezért hazájukért, vagy osztályuk felemelkedéséért életüket ál­dozó névtelen hősöket ugyanolyan megbecsü­lésben kell részesíteni, mint neves történelmi hőseinket. D­e hiába adták volna életüket a nemes célért Rákóczi kurucai, az 1848/49-es szabadságharc népfelkelői, a Tanács­­köztársaság vöröskatonái, vagy a hazánkat felszabadító szovjet katonák és velük együtt a magyar partizánok, ha népünk a kivívott szabadsággal nem tudna mit kezdeni. Felada­tunk nemcsak az, hogy történelmünk dicső lapjaival büszkélkedjünk, hanem az is, hogy tanuljunk elődeinktől. Eredményeikből, hibá­ikból egyaránt. Meg kell tanulnunk azt, hogy nem elég egy nép szabadságvágya, vagy kivívott sza­badsága, ha utána babérkoszorúval a fején pihenni tér. Nem elég egy osztálynak kivívni jogos szabadságát s utána elfeledkezni az elnyomókról. Nem elég a történelem haladó harcosait emlegetni s közben mi magunk csak egyéni hasznunkat látjuk magunk előtt, lát­nunk kell azt, hogy míg egy nemzet létére törnek, addig nekünk kötelességünk odaállni mellé. Míg elnyomás van a világon bárhol, addig nekünk is kötelességünk a felemel­kedésért harcolókat segítenünk. Tanulnunk kell történelmünk neves vagy névtelen hősei­től. A megváltozott körülmények most nem fegyvert adnak dolgozóink kezébe, hanem azt kívánják, hogy a munka mezején állja meg mindenki a helyét. Ott, ahol az ország érdeke megkívánja. S míg elődeink a harcban mu­tattak helytállást és hazaszeretetet, addig nekünk a munkában kell megmutatni azt. Csak így lehetünk méltó folytatói népünk történelmének. Lazányi László A KONGRESSZUS SZELLEMÉBEN Történelmünk lapozgatása hősben h)

Next