Üst, 1970 (16. évfolyam, 1-23. szám)
1970-01-12 / 1. szám
jól sikerült a finis Az elmúlt év során havi tervteljesítési beszámolóinkban sokszor adtunk hírt a gyárrészlegek lemaradásáról. Az utolsó hónapban kiemelkedően jó termelési eredmények születtek, melyek eredményeként a vasmű — az év közbeni kudarcok ellenére — ismét sikeres esztendőt zárt. Bár az év elején meghatározott feladatokat évközben módosítani kellett, mégis dinamikus fejlődésről számolhatunk be. Az elmúlt év során a vasmű termelése mintegy 8 százalékkal növekedett. Az éves teljes termelési tervet 100,6 százalékra, a befejezett termelési tervet pedig sikerült teljesíteni. 100,8 százalékra December hónapban a vállalat a készárutervét 117,2 százalékra teljesítette. A gyárrészlegek a december havi, illetve < 4 ’s tervüket a következőképpen teljesítették: A kokszvegyészeti gyárrészleg december havi tervét 93,9 százalékra, éves tervét pedig 105,6 százalékra teljesítette. Havi és éves színtér is a kiemelt termékeit megfelelő mennyiségben állította elő. A kohászati gyárrészleg egységei közül a kohó december havi tervét 95 százalékra, éves tervét pedig 97,6 százalékra teljesítette. Lemaradásának okai között fontos helyet foglal el a koksz minőségének problémája. Az acélmű 39,2 százalékos telteljesítést hozott decemberben, éves tervét pedig 96,8 százalékra teljesítette. vartins 4415 tonnával maradt le terv-előirányzatától. A lemaradás reális értékeléséhez tudni kell, hogy így is hatalmas volt a fejlődés, mert 1968-hoz viszonyítva 59 ezer tonna céllal többet gyártottak. A tűzálló egység december havi tervét 109,2 százalékra, éves tervét pedig 109,5 százalékra teljesítette. Tonnákban kifejezve 1067 tonna terméket gyártottak terven felül. Nagy rekordok születtek a hengerműveknél. A meleghengermű december hónapban 126,4 százalékos tervteljesítést ért el. Ezzel a nagyon jó eredménnyel sem sikerült az éves tervet teljesíteni. Az éves eredmény 94,4 százalék volt. A meleghengermű a kész áru tervétől 11401 tonnával maradt le. A hideghengermű hasonló jó finist vágott ki: a havi tervet 130,4 százalékra teljesítette! Az éves terv végső száma pedig 102,6 százalék. A meleg- és a hideghengermű egyaránt több terméket állított elő, mint az előző esztendőben. Tehát a vállalatra jellemző fejlődés itt is megvolt. A meleghengermű 85 ezer tonnával, a hideghengermű pedig 82 ezer tonnával több terméket állított elő, mint az előző esztendőben. Nincs szégyenkeznivalójuk a lőrincieknek sem. Az elmúlt esztendőben is példamutató eredményt értek el. December havi tervüket 142 százalékra, éves tervüket pedig 108,8 százalékra teljesítették. Az előző évhez viszonyítva itt 9000 tonna termékkel többet gyártottak. A lemezfeldolgozó gyárrészleg az év utolsó hónapjában 139,8 százalékos tervteljesítést ért el. Ez a kiugró eredmény sem volt elég az éves lemaradás behozásához. A mindenki által ismert évközbeni rendelési problémák miatt ez a gyárrészleg éves tervét 98,6 százalékos eredménnyel zárta. Nem lennénk igazságosak, ha nem szólnánk a fejlődésről. Ez a gyárrészleg 52 millió forint értékű termékkel gyártott többet, mint az előző esztendőben. Az energiagazdálkodó és szolgáltató gyárrészleg 112,5 százalékos havi, illetve 101,5 százalékos éves tervteljesítéssel búcsúzott az óesztendőtől. Az üzemfenntartási gyárrészleg extern tervét decemberben 101,8 százalékra, éves szinten pedig 113 százalékra teljesítette. Az extern munkák mellett eleget tett tartalékalkatrész gyártási kötelezettségének is. Eredményes évzárás Lőrincen A Lőrinci Hengermű az elmúlt 1969-es gazdasági évet sikeresen zárával Az előző évinél 9 ezer tongyártottak többet 1969-ben. Igaz, hogy a népgazdaság igényelte és a terven felül felajánlott és legyártott 4 ezer tonnát — objektív okok miatt, vasúti kocsik hiánya és a nagy hó miatt, — már nem tudták kiszállítani. Ezek a teljesítmények felülmúlták a korábbi tervszámokat; ilyen szép éves eredménnyel a lőrinciek még nem dicsekedhettek. A sikeres termelés részben köszönhető a gyár műszaki és gazdasági vezetőinek, a gyárrészleg kollektívájának, szocialista brigádjainak, a szervezett jó munkának, másrészt és nem utolsósorban a jó alapanyagnak, valamint a kétkemencés üzemelésnek. Az évzáró ünnepségen dr. Reimport Zoltán műszaki vezető mondott köszönetet a gyárrészleg minden dolgozójánaki szocialista brigádjának, és kérte, esztendőben is hasonló hogy az 1970, szorgalommal végezzék munkájukat, hogy az új évet hasonló sikerekkel zárják. Ez az év sem lesz könnyebb. Igaz, most csak 145 ezer tonna termelést irányoztak elő, de a gyárrészleg az év második felében egy hónapon át nem fog üzemelni, mert akkor telepítik le az 1-es új ollót, valamint a II-es számú kemencét akkor fogják újjáépíteni, illetve meghosszabbítani. Már az első negyedév is kissé akadozva fog menni, ha az alapanyagellátást nem tudják idejében biztosítani. Zökkenőkre pedig számítanunk kell. Ezek a szép gazdasági eredmények, melyeket a lőrinciek elértek, biztatóak a gyárrészlegek közötti verseny megnyerését tekintve, de mi lőrinciek nagyon bízunk abban, hogy az élüzem címet is elnyerjük. Jánosi Zoltán Legutóbbi lapszámunkban szóltunk az „Erzsébet’-daru szereléséről. Nos, a Ganz-MÁVAG dolgozói azóta össze is szerelték ezt a szokatlan magas méretű darut. Az arányokat jól érzékelteti az acélmű pánik kéménye A DUNAI VASMŰ DOLGOZÓINAK ÜZEMI LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, I. SZÁM MEGJELENIK KÉTHETENKÉNT 1970. JANUÁR 12. Amíg a SzímmMSzi f • Ebben a papírcsákós, papírtrombitás, konfettivel beszórt, malacpecsenyés és kocsonyás, konyakkal, koktélokkal, fehér- és vörösborokkal átitatott, pezsgőhabos szilveszterben gondolt-e valaki a kötelességből virrasztókra ? A lőszerraktárak előtt sétáló, géppisztolyt szorító katonák, az ügyeletet tartó orvosok és ápolónők, a vasutasok, martinászok és pincérek mellett — például a diszpécserre?! — Többen, mint gondolná — nevet Újfalusi Ferenc, s hitelt kell adnunk szavainak. Az idei volt a negyedik szilveszter, hogy papírtrombiták helyett telefonok lármáztak körülötte. — Valahogy így jött ki a lépés. Tavaly például a munkatársam tizenhat éves kislánya először szilveszterezett, s hogy ott lehessen ő is, felajánlottam a műszakcserét. Nem tartottam ugyan kizártnak, hogy a televízió különb műsort adott az itteninél, de higgye el, nem unatkoztam. Hatezer tonna anyagot szállítottunk ki ezen az egyetlen éjszakán, s hogy fogalma legyen, mit jelent ez, zárójelben hozzáteszem: máskor ezer tonna is jó. Ment a meló, mint a karikacsapás. A rekord mellett még egy eset teszi emlékezetessé a hetvenes év kezdetét. Vagy a hatvankilences év végét? — ki tudja. Szóval, pontosan éjfélkor, mikor a rádióban játszották a Himnuszt, megszólalt a telefon: az acélmű művezetője kért a csapoláshoz távvezetéken oxigént. Persze, azonnal telefonáltam a töltést irányító oxigéngyári dolgozóknak. Ilyenkor nem lehet ünnepelni.. . — Hamarosan jelentkeztek a barátok és munkatársaim a Csillagból és Napsugárból, Hóvirágból meg az Ifjúsági Presszóból, s koccintottak az egészségemre. Felhívott az acélmű elegymestere is, de érezhetően más hangjaiban: a erős havazás és a váltó befagyása miatt nem tudtak eleget szállítani a Martinba. Természetesen azonnal riasztottam a pályafenntartás és a gondnokság embereit, s bejött Liszka elvtárs is, a gondnokság üzemvezetője, hogy személyesen irányítsa munkát. Valamivel később kiküldtük a diszpécser-kocsit a hótolók vezetőiért, hogy reggelre, amikorra a dolgozók jönnek, járhatók legyenek az utak. A három közül egyedül Tóth István érkezett meg, s dicséretére legyen mondva, reggelre végzett a munkával. — Beszéljek a mi munkánkról is? Jó. Feladatunk az operatív irányítás, a vasmű üzemeiben felmerülő üzemzavarok elhárításának segítése és irányítása. Különösen szemmel kell tartanunk a kiszállítást, helyt kell állni a legváratlanabb helyzetekben is. Telefonálnak a kórházból, hogy vér kell a baleseteseknek? Negyedóra múlva a diszpécseri kocsi robog az önkéntes véradókkal. Oxigén kell a koraszülöttnek? Adunk. Vidékre mentek a tűzoltók? Riadóztatjuk az önkénteseinket, s ők tartanak ügyeletet. Felelősségteljes munka, szentigaz. Egyidejűleg kell hozzá koncentrálás és figyelemmegosztás, tapintat és határozottság. Aztán még egyszer határozottság és kitűnő memória. Memória és az üzemi problémák alapos ismerete, é я '9У kívánok-e valamit jöjni véle? Persze!... Valahol olvastam, hogy egy Terta 538-as készülék hibátlan működéséhez ezerkétszáz dolognak kell egyeznie. Van önnek — kérdem én — fantáziája ahhoz, hogy elképzelje, mi mindennek kell egyeznie egy ilyen gyáróriás hibátlan működéséhez? Van vagy nincs — egyre megy. Tény, hogy itt az utolsó шрлп minden stimmel. Azt kívánom, hogy a hetvenes évben minden nap így menjen. Ámbár lehet, hogy ez enyhe maximalizmus... Káposztás János A kohászati nagyvállalatok vezetőinek értekezlete után A vezérigazgató nyilatkozata — olvasóinknak Szokásos, hogy az év elején értékelő és feladatkiszabó megbeszélést tart a Kohó- és Gépipari Minisztérium. Ez az értékelés most dr. Kocsis József kohó- és gépipari miniszterhelyettes vezetésével történt Salgótarjánban, ugyanis van egy olyan szokás, hogy ezt az értekezletet felváltva, különféle kohászati üzemeknél rendezik meg évente. A megbeszélésen részt vett Borovszky Ambrus elvtárs, vállalatunk vezérigazgatója, Sárosi József elvtárs, a Dunai Vasmű Párt Végrehajtóbizottságának titkára és Veres János elvtárs, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára vs. zérigazgató a megbeszélésről vetájékoztatta az Üst Szerkesztőségét. Borovszky elvtárs tájékoztatóját az alábbiakban szó szerint közöljük: A válasz: egyértelmű igen A miniszterhelyettes értékelése elsősorban abból indult ki, hogy körülbelül most egy évvel ezelőtt a a KGM-vállalatok milyen feladatot kaptak, amit teljesíteniük kell. Feladatuk volt elsősorban a fokozottabb hazai igények kielégítése, másodsorban az, hogy a baráti szocialista országok és a tőkés országok iránti exportkötelezettségeiknek eleget tudjanak tenni, s mindemellett a termelékenységet is fokozzák. A mi számunkra tehát a lényeg az volt, hogy azokat a célkitűzéseket, amelyeket egy évvel ezelőtt a magyar kohászaton belül a Dunai Vasműnek meghatároztak, teljesítettük-e. Erre nagyon határozott igennel lehet válaszolni, mert a Dunai Vasmű gyakorlatilag a változott belföldi igényeket maradéktalanul kielégítette, természetesen azocialista igényeket is, és emellett igen tekintélyes mértékben fokozta a tőkés exportját. Ez volt az egyik fő megállapítás. A miniszterhelyettes véleménye Kocsis elvtárs kiemelte a Dunai Vasmű múlt évi munkái közül, mint kiemelkedőt, a meleghengermű motorcseréjét, aminek következtében a Dunai Vasmű melegen hengerelt teljesítménye növekedhetett. Igen pozitíven értékelte az oxigén bevezetését az acélműbe. Ezt a két dolgot említette meg a miniszterhelyettes, nagyon pozitíven aláhúzva. Egy kisebb jelentőségű dologra is kitért. Arra, hogy az év végén általában nagyon sok vállalat nem tudta a készáruját kiszállítani, mert vagonproblémái voltak. A Dunai Vasmű ezek között is a jó helyen szerepelt, gyakorlatilag a tervezett készáru mennyiségét kiszállította, az országos nehézségek ellenére is megtalálta a lehetőségét annak, hogy készáruját kiszállítsa. A miniszterhelyettes ezt is pozitíven értékelte. Fő feladat a termelékenység fokozása Én hogyan értékelem a vasmű munkáját? Ismert az a magyar közmondás, hogy ha a vége jó, minden jó. Ez körülbelül így áll a vasműre is. Ténylegesen a végeredmények pozitíven jónak mondhatók. Ennek ellenére év közben sok olyan problémával küszködött a vasmű, amelyeknek végső fokon termelési kihatásai voltak. Én merem remélni, hogy 1970-ben lényegesen kevesebb ilyen természetű problémánk lesz. Mi az, ami a Dunai Vasmű feladatai között az első helyen szerepel? Az, hogy a meglévő lehetőségeket hogyan tudja a Dunai Vasmű maximálisan kihasználni. Ez alatt én ércre, idegen acél vásárlására gondolok. Tehát: hogyan tudja a Dunai Vasmű ezeket a lehető legnagyobb eredményességgel feldolgozni. Ez lenne talán az egyik dolog. A másik dolog, amivel 1970-ben nagyon intenzíven foglalkozni kell, következik a КВ-határozatból. Bár, ha nem lenne a КВ-határozat, véleményem szerint akkor is nagyon komolyan kellene foglalkozni vele, ez pedig a termelékenység, a munkaintenzitás kérdése. Magyarul: a munka szervezettsége. Véleményem szerint a legkülönfélébb szinteken, tehát igazgatósági szinten ugyanúgy, mint gyárrészlegi szinten, a munkaintenzitással, a munka szervezettségével nagyon gyon konkrétan határozottan és makell foglalkozni. Most már az elvi síkról leszállva, nagyon konkrétan megnézve egyegy munkahelyen az intenzitás kérdését. Azt hiszem, hogy ez lesz az egyik központi kérdés 1970-ben. A magyar kohászat jelenlegi apparátusa alkalmas-e azokra a feladatokra, amelyek 1970-ben hárulnak a vállalatokra? A miniszterhelyettes úgy ítélte meg, hogy ezekre a feladatokra ez a vezetői garnitúra alkalmas. S ha én ezt le akarom fordítani a saját nyelvünkre, akkor én is azt tudom mondani, hogy a Dunai Vasmű kollektívája alkalmas erre a lényegesen változott és nagyobb feladat ellátására. Vannak még tisztázatlan kérdések, de mi nagyon rövid időn belül megpróbáljuk a vasmű terveit gyárrészlegenként, gyáregységenként mindenkinek megadni, és közben, ha az alaphoz viszonyítva, amiből mi most a tervezéskor kiindultunk, valamiféle kedvezőbb helyzet állna elő, az végső fokon a végeredményt kedvezően befolyásolja Van egy pár tétel, amely nem teljesen tisztázott, de most nekünk a tervkészítésnél várni arra, hogy majd tisztázódik, és a terveket nem elkészíteni — helytelen lenne. Az is helytelen lenne, hogy most mindent optimálisan betervezzünk hogy meglesz. Most én azokra gondolok ezekben az esetekben, amiket a vasmű kívülről kap, tehát ami tőle független Tehát mi a terveinket el fogjuk készíteni, és ennek összességében produkálni kell azt az eredményességet, amiből azután végső fokon következik, hogy a dolgozók nyereségrészesedése körülbelül azon a szinten fog mozogni, mint amit ez évben elértünk. A vezérigazgató kívánsága Az én kívánságom 1970-ben az, hogy egy nagyon fontos dolgot minél több vezető megértsen, magáévá tegyen, és ez a munka szervezettsége. A munka szervezésével és szervezettségével való foglalkozás. Én biztos vagyok abban, hogy ha a munka szervezettségével való foglalkozást olyan szintre tesszük, amint ki-ki a saját szintjén foglalkozik vele, akkor egy sor problémánkat megoldottuk Ez nemcsak azzal a kérdéssel függ össze, hogy egy egységre, esőtermelésre kevesebb fő jut; ez a dolognak csak az egyik része. A másik a fluktuáció, aztán az, hogy a gyár egyik részében munkaerő kihasználatlanság van, más területen pedig a meglévő létszám nehezen tudja ellátni a feladatokat. Mert ha ez a felületvizsgálat megtörténik, akkor tulajdonképpen jobb elosztást, tehát a 13 ezer embernek a jelenleginél lényegesen jobb elosztását lehet produkálni. Tehát, ha én kívánok valamit, akkor azt kívánom, hogy sokan értsék meg a munka termelékenységével való foglalkozás fontosságát.