Üst, 1979 (25. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-12 / 1. szám

Sikerekben gazdag ó esztendő Annak lett igaza, aki 1977 végén a mérsékelt eredmé­nyek ellenére sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kívánt a Dunai Vasmű dol­gozóinak. Az 1978-as év ugyanis — most már elmond­hatjuk — valóban sikerek­ben gazdag volt, és ha ezek a sikerek a közelgő nyere­ségrészesedés kifizetésében is megjelennek, akkor aligha­nem kinek-kinek személy szerint is boldog volt az el­múlt év. Először a radiátorüzem je­lentette december 16-án, hogy egy héttel az éves nagy­javítás miatt tervezett leállás előtt teljesítette éves tervét. December 22-én a hi­deghengermű jelezte, hogy amit rábíztak, azt teljesítette. December 23-án délelőtt az acél­műben elkészült az egy­millió százötvenezredik tonna martinacél, ami ugyancsak az éves terv idő előtti teljesítését je­lentette. Kém kellett, csak egy napot várni ahhoz, hogy a kohá­szok is felzárkózzanak a ter­vüket idő előtt teljesítők egyre bővülő seregéhez. Mert nem az a fontos, hogy már karácsony meghozta szilvesz­ter örömeit, hanem az, hogy az ily módon nyert idő to­vábbi igen fontos ezer ton­nák előállítására adott al­kalmat. Mit tűzött célul 1978-ra vállalatunk kollektívája? Mit is határoztunk el mi ma­gunk azon a bizonyos tavalyi évindító munkásértekezleten a hideghengermű csarnoká­ban? A tervek tanúsága sze­rint 810 ezer tonna nyers­vas, az elekkroacélgyártással együtt összesen egymillió 170 ezer tonna acél, egymillió 270 ezer tonna hengereltáru, 160 ezer tonna hajlított pro­fil, 50 ezer tonna spirálisan hegesztett cső, 24 ezer tonna acélszerkezet, 6 ezer tonna távvezeték-tartó szerkezet és egymillió 150 ezer négyzet­­méter lemezradiátor gyártá­sát terveztük. A célok zöme a vállalt határidő előtt valósult meg. A piaci igényekhez rugalmasan igazodva, né­mely termékfajta gyártá­sát ésszerűen visszafog­tuk, mások termelését — amelyek iránt olthatatlan a népgazda­ság étvágya — pedig a ter­vezett mennyiségen felül produkáltuk, így december 31-ig csaknem 20 ezer ton­nával sikerült megtoldani a nyersvasterv teljesítését, acélból 25 ezer tonnával ké­szült több, mint amennyit év elején hittünk volna. A hideghengermű dolgozói 13 ezer tonnával több hengerelt­árut adtak a népgazdaság­nak, mint amennyit a nép­gazdaság elvárt tőlük, a ra­diátorüzemben pedig 120 la­kás ellátására elegendő fű­tőtesttel gyártottak többet a tervezettnél. Sikereink legszebbike még­sem a mennyiségi túlteljesí­tés ércei között található. Dr. Szabó Ferenc, válla­latunk vezérigazgatója rámu­tatott, hol csillognak a leg­ékesebb eredmények. Mint elmondta, 1978-ban az értékesebb termékek javára változott a koráb­ban kialakult termékkíná­lat. Az elmúlt évben már 6 ezer 200 tonna különle­ges hajólemez és 2 ezer tonna nagy szilárdságú acéllemez készült a Dunai Vasműben. A vállalat röviddel a májusi vásár után megkezdte vásá­ri díjas termékeinek gyártá­sát, így ma már folyamatos gyártásba kerültek a fővá­rost majdan körülölelő gáz­körvezeték csövei, amelyek a korábban használt anya­goknál nagyobb szilárdságú acélból készülnek. A véko­nyabb csőfal alkalmazásának lehetősége pedig 8 százalékos anyagmegtakarítást tesz le­hetővé. A szerte a világban elismert Rába hátsó hidak­hoz szükséges különleges acéllemezek szintén Dunaúj­városból származnak. Az elmúlt évhez fűződik a jó minőségű, szénsze­gény acélok kifejlesztése, amelyekből dinamólemez készül a hengerek alatt a hengerműben. És még néhány új termék, a teljesség igénye nélkül csak úgy, a felsorolásból válogat­va: az, hogy vállalatunk megkezdte a közúti acélvé­dőkorlátok gyártását, tőkés behozatalt váltott ki. A ne­héz és középnehéz acélszer­kezet-gyártás főleg a saját beruházásainkon, elsősorban a konverteres acélmű építé­sén hozza meg gyümölcseit. Tavaly megtörtént a felké­szülés, idén pedig már két­ezer 500 tonna szerkezet ké­szül az országos építőipari program, a CLASP-rendszer megvalósulását segítendő. A jármű- és a bútoripar idén a hajlított és vékonyfalú zárt profilok választékának bőví­tésére számíthat. A számok mögött 11,6 mil­liárd­­ forintos nettó árbevé­teli tervünk 102,6 százalékos, és 580 millió forintos nyere­ségtervünk még sokkal na­gyobb arányú túlteljesítése húzódik meg. Annak ellenére azonban, hogy valamennyien e két szám kedvező alakulását érezzük meg közvetlenül, ki-ki személy szerint jövedelmén, büszkék mag­a is exportsikereinkre lehe­tünk, ami jó mércéje lehet egész évben végzett munkánknak. Vállalatunk a hazai igé­nyek és a szocialista export­kötelezettség teljesítésén túl — minőségjavító törekvése­inknek köszönhetően — bő­víteni tudta tőkésexportját, így tervezett dollárbevéte­lünket több, mint 10 millió dollárral teljesítettük túl. J. B. XXV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM MEGJELENIK KÉTHETENKÉNT 1979. JANUÁR 12. Társadalmi munka ’78-ban Vállalatunk 8630 dolgozója végzett társadalmi munkát az elmúlt esztendőben (az össz. dolgozói létszám 75,36 százaléka) összesesen 368 ezer 334 munkaórát. Válla­lásunkat túlteljesítettük 160,5 százalékra. Ez a teljesítmény úgy is megfogalmazható, hogy vállalatunk minden dolgozója 32,17 óra társadal­mi munkát végzett volna. Az 1978-ban végzett tár­sadalmi munka értéke 7 mil­lió 366 ezer 680 forint. Ter­melési értéke 80 millió fo­rint. A városi tanácsnak át­utalt összeg a kommunista műszakok teljesítménye alap­ján 3 millió 382 ezer 320 fo­rint. (Ebből az összegből VIT-alapra 263 ezer 738 fo­rintot fizettünk be.) Társadalmi munkát vég­zett 50 óra felett 860 dolgo­zónk. 75 óra felett 404 dol­gozónk és 350-en végeztek 100 óra felett. A gyáregysé­gek közül a központi kar­bantartás dolgozói 61 ezer 309 órát, az erőmű 52 ezer 596, a hengermű 41 ezer 104 órát teljesített. Ülésezett a párt-vb Január 8-án ülésezett a párt-végrehajtó bizottság. A testület tagjai megtárgyalták a XI. kongresszus utáni párt­fegyelmi alakulásáról készült jelentést. Az ülés napirend­jén szerepelt még a szakszer­vezetben dolgozó kommunis­ták munkájáról szóló jelen­tés is. Lapunk nyomdai munkála­taival egyidőben ülésezik a vállalati pártbizottság. Az ülés napirendjén a pártbi­zottság 1979. évi programja szerepel. cselekvési Ugyan­ezen az ülésen tárgyalják meg és fogadják el a párt­­bizottság 1979. I. félévi mun­katervét. A cselekvési programról következő lapszámunkban részletes tájékoztatást adunk. Ülést tartott a VSZB Napirenden a jogsegélyszolgálat munkája Január 5-én ülést tartott a Vállalati Szakszervezeti Bi­zottság. Megtárgyalta és jó­váhagyta az 1979. évi bérfej­lesztés irányelveit, valamint az MMK idei költségvetését. Harmadik napirendként a jogsegélyszolgálat tavalyi munkáját értékelte a testület az írásos jelentés és statisz­tika, valamint a jogsegély­­szolgálat vezetőjének, dr. Gémes Antalnak a szóbeli kiegészítője alapján. Az előző évi statisztikából kiderül, hogy összesen 1992 esetben fordultak dolgozó­ink a jogsegélyszolgálathoz, tanácsadását legtöbbet a ko­hászati gyáregység dolgozói vették igénybe, a kimutatás szerint az állomány 19,72 százaléka. A munkajogi ügyek szá­ma 372, ezek zöme a munka­­viszony keletkezésével, meg­szűnésével és bérkérdésekkel kapcsolatos. Valamivel ma­gasabb a családjogi esetek aránya, amelyek közül a há­zassági és gyermektartási perek száma emelkedik ki. Polgárjogi ügyekben 842 esetben járt el, illetve adott tanácsot a jogsegélyszolgálat. Ez az igen magas szám kü­lönböző vásárlásokat, öröklé­si ügyeket takar. Gyakran kérik a dolgozók adás-vételi szerződések elké­szítését. Ezt a jogsegélyszol­gálat — összhangban a VSZB véleményével — lakás- és házvásárlás esetén akkor vá­­lalja, ha a vétel célja az ott­hon teremtése, más ingatlan esetén pedig, ha a vételár nem magas és szociális szem­pontok is indokolják. A jogsegélyszolgálat a dol­gozó képviseletét perekben csak akkor látja el, ha ezzel a gyáregység gazdasági, poli­tikai és társadalmi vezetői egyetértenek és a VSZB tit­kára engedélyezi. Az ilyen ügyek száma nem volt ma­gas az elmúlt évben és bőví­teni az idén sem akarják. A VSZB állásfoglalása alapján — eltérően az eddigi gyakorlattól — a jogsegély­­szolgálat a jövőben szándé­kos bűncselekményt elköve­tőknek nem ad jogi tanácsot, segítséget. Vállalatunk jog­segélyszolgálata 1975 elején indult azzal a céllal, hogy védje a dolgozók érdekeit, jogi tájékoztatást, tanács­adást nyújtson és — nem titkoltan —, hogy csökken­jen a munkaidő alatt ügyei­ket a városban intézők szá­ma. A VSZB úgy látja, hogy a jogsegélyszolgálat az előző évben is megfelelően végez­te feladatát, betöltötte szere­pét. Ezért a testület a jogse­gélyszolgálat dolgozóinak el­ismerését fejezte ki. Dupla vagy semmi alapon... Január 4., csütörtök, 8 óra 30 perc. A tél első, igazán kemény rohama mintha alábbhagyott volna, a nap is elő-előbukkan a hósúlyos felhők közül, bár a hőmérők higanyszálai ma is messze a nullapont alatt maradtak. A csonttá fagyott földből úgy merednek az égnek a kon­verteres acélmű két csarno­kának korallvörösre festett tartóoszlopai, mint villám­sújtotta erdő lelombozódott fái. Az oszloperdő tövében itt-ott kátrányos hordókban duruzsol a meleg, a kapkodó lángokat pufajkás, vöröslő arcú, gémberedett kezű mun­kások veszik körül. Meleged­nek. A hideg még a csontnál sem fordul vissza. A golyós­tok­ba befagy a tinta. — Most még istenes — hallom Horváth Gyulá­nak, a KGYV osztályvezető­jének hangját szőrmesapkája és gallérja közül, miközben afelé a pont felé igyekszünk, ahol két év múlva a kon­verterkörték fognak állni. — Tegnap még szél is volt a mínusz tizenkét fok mellé. — Néhány lépés után folytatja: — De most sem lehet sok­kal melegebb. Mínusz nyolc fok alatt fázni szokott a fü­lem. Afölött már nem. Az esemény színhelyén már jónéhányan összegyűl­tek. Ebben a készülő „felvo­násban” a KGYV negyven szerelője a főszereplő, de itt van mindenki, aki érdekelt a konverteres acélmű tízmilli­­árd forintos beruházásában. Itt vannak szinte valameny­­mennyien a konverter léte­sítmény­ felelősei, élükön Rózsa László létesítmény­­főmérnökkel. Kicsit hátrébb a KOGÉPTERV tervezőinek egy csoportja. Egy, még a földön heverő óriási acél­­szerkezet mellvédje mögött a KGYV vezetői Farkas Sándor, a vállalat helyettes igazgatója körül. Kicsit hát­rébb a tűz körül a Ganz- MÁVAG dolgozói, és felbuk­kan a kíváncsiak között a lengyel szerelőmunkások egyik vezetője is. Minden arc a sárgán virító, 300 tonna teherbírású DF.MAG óriás­daru felé fordul amelynek horgára roppant nagy elő­szerelt szerkezetrészt akasz­tottak. — Ezen a helyen fognak állni a konverterkörték — magyarázza Horváth Gyula — és emiatt itt nagy a helyigény. A két függőle­ges oszlop közé itt nem tud­tunk egy vízszintes tartót be­építeni, a terhet ez a most beemelésre kerülő, úgyneve­­­zett kiváltó tartó fogja egye­dül viselni. Ezért is kiváltó a neve. Egy gerendát vált ki. A kiváltó tartó két és fél méter széles, tizenhárom méter magas és az emelő­­szerkezettel együtt nem ke­vesebb mint 140 tonna súlyt képvisel. Mindez egyetlen daru horgára akasztva. A Január 4., csütörtök, 9 óra. DEMAG óriásdaru mo­torjai felbőgnek égrenéző kipufogóinak zárólemezei idegesen felpattannak, roppant szerkezet megmoz­­­dul, megremeg, ?"tán egy halk sóhajtással elszakad a fagyos földtől. Az emelés megkezdődött. — Ekkora csarnok­szerke­zeti elemet még nem emel­tek ebben az országban — csatlakozik hozzánk harma­dikként Móricz Zoltán, a KGYV helyi építésvezetője. — Maguk a tervezők is úgy nyilatkoztak, hogy ilyen még nem volt. Speciális, szovjet import anyagból készült. Ez nagy szilárdságú acél. A ha­gyományos anyaghoz képest két és félszeres a szilárdsága. Ez annyit jelent, hogy ha­gyományos acélból két és félszer ennyi anyag kellett volna ugyanilyen tartókapa­citás produkálásához. — Meg a megmunkálás nehézségét — egészíti ki Horváth Gyula. Ez az anyag speciális, első osztályú varra­tokat igényel. Csak úgy he­geszthető, ha az anyag elő van melegítve. Előmelegítés nélkül azonnal elrepedne a varrat mentén. A kiváltó tartóelemeit a KGYV Tápiószelei Vasszer­kezeti Gyáregységében készí­tették. Budapestről érkeztek a helyszínre a hegesztők, akik az előszerelést ebben a nagy hidegben elvégezték. Január 4., csütörtök, 9 óra 15 perc. Az imbolygó szerke­zetrész már a pódium ma­gasságában, a földtől mint­egy nyolc méterre lehet. Négy sarkára kötött kötelek­kel tartják irányba. Szeren­csére a szél ma nem zavarja a munkát. — Két napja azzal ijeszt­gettek bennünket, hogy ma legalább 50 kilométeres szél lesz — mondja mosolyogva Farkas Sándor, a KGYV helyettes igazgatója, aki azért utazott Pestről ide, hogy láthassa ezt az eleddig példa nélkül álló munkafá­zist. A 30 kilométeres szél­ben pedig már nem lehet emelni. Dupla, vagy semmi alapon fogtunk hozzá. Sike­rülni fog, hiszen legfeljebb 20 kilométeres szél ha van. Nem is lehetett volna el­halasztani ezt az emelést. A KGYV szerelői a pirosbetűs ünnepnapok kivételével min­den ünnep előtti és ünnep utáni napon azért küzdöttek, hogy január 4-én megtörtén­hessen ez az emelés. — Ez egy kulcsfontosságú darab — magyarázza Hor­váth Gyula. — Ennek az al­só, üreges része egy darupá­lya darabja. Ehhez kapcsoló­dik a szavazat, innen lehet északi irányba folytatni szerelést. Szóval több külön­­­böző munka megkezdésének feltétele volt ez az emelés. Január 4., csütörtök, 10 óra. A kiváltó tartó már olyan magasan van, hogy messziről is látni. A néző­sereg is egyre bővül. A pu­fajkák­­ között egyre több a télikabát, a sportosabb lem­­berjack, odébb feltűnik egy csillogó, sötét színű női bun­da, majd megjelenik az el­maradhatatlan csau színű hétnyolcados kabátka is, fö­lötte fehér Védősisak. — Na, itt a nagy pillanat — mondja a fehér sisak gaz­dája és minden­felé bátorító mosolyokba csomagolt köszö­néseket szór. A sisak alatt dr. R­é­p­á­s­i Gellért, válla­latunk műszaki igazgatója érkezett. a A nagy pillanat pedig, hogy 140 tonnányi szerkezet megérkezett 26 méteres ma­gasságába. Ott fent a magas­ban három elszánt szerelő jelenik meg, kis kék vödör­ben húzzák fel a szükséges rögzítő csavarokat maguk után. Január 4., csütörtök, 10 óra 15 perc. A szerkezetóriás a helyén van. Most a Ganz- MÁVAG-osok következnek, akik a merevítő-tartó szavu­­zatot emelik a helyére. konverteres acélmű csarno­­­kainak szerkezetileg egyik legfontosabb fő tartóját a helyére emelték. Január 4., csütörtök, 10 óra 35 perc. A nézősereg szétszé­n­ledt. Maradtak, akik voltak: pufajkás, lángoló arcú, gémberedett kezű munkások. Mert a munka még csak ez­után kezdődik igazán... Juhász Béla

Next