Üst, 1979 (25. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-12 / 1. szám
Sikerekben gazdag ó esztendő Annak lett igaza, aki 1977 végén a mérsékelt eredmények ellenére sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kívánt a Dunai Vasmű dolgozóinak. Az 1978-as év ugyanis — most már elmondhatjuk — valóban sikerekben gazdag volt, és ha ezek a sikerek a közelgő nyereségrészesedés kifizetésében is megjelennek, akkor alighanem kinek-kinek személy szerint is boldog volt az elmúlt év. Először a radiátorüzem jelentette december 16-án, hogy egy héttel az éves nagyjavítás miatt tervezett leállás előtt teljesítette éves tervét. December 22-én a hideghengermű jelezte, hogy amit rábíztak, azt teljesítette. December 23-án délelőtt az acélműben elkészült az egymillió százötvenezredik tonna martinacél, ami ugyancsak az éves terv idő előtti teljesítését jelentette. Kém kellett, csak egy napot várni ahhoz, hogy a kohászok is felzárkózzanak a tervüket idő előtt teljesítők egyre bővülő seregéhez. Mert nem az a fontos, hogy már karácsony meghozta szilveszter örömeit, hanem az, hogy az ily módon nyert idő további igen fontos ezer tonnák előállítására adott alkalmat. Mit tűzött célul 1978-ra vállalatunk kollektívája? Mit is határoztunk el mi magunk azon a bizonyos tavalyi évindító munkásértekezleten a hideghengermű csarnokában? A tervek tanúsága szerint 810 ezer tonna nyersvas, az elekkroacélgyártással együtt összesen egymillió 170 ezer tonna acél, egymillió 270 ezer tonna hengereltáru, 160 ezer tonna hajlított profil, 50 ezer tonna spirálisan hegesztett cső, 24 ezer tonna acélszerkezet, 6 ezer tonna távvezeték-tartó szerkezet és egymillió 150 ezer négyzetméter lemezradiátor gyártását terveztük. A célok zöme a vállalt határidő előtt valósult meg. A piaci igényekhez rugalmasan igazodva, némely termékfajta gyártását ésszerűen visszafogtuk, mások termelését — amelyek iránt olthatatlan a népgazdaság étvágya — pedig a tervezett mennyiségen felül produkáltuk, így december 31-ig csaknem 20 ezer tonnával sikerült megtoldani a nyersvasterv teljesítését, acélból 25 ezer tonnával készült több, mint amennyit év elején hittünk volna. A hideghengermű dolgozói 13 ezer tonnával több hengereltárut adtak a népgazdaságnak, mint amennyit a népgazdaság elvárt tőlük, a radiátorüzemben pedig 120 lakás ellátására elegendő fűtőtesttel gyártottak többet a tervezettnél. Sikereink legszebbike mégsem a mennyiségi túlteljesítés ércei között található. Dr. Szabó Ferenc, vállalatunk vezérigazgatója rámutatott, hol csillognak a legékesebb eredmények. Mint elmondta, 1978-ban az értékesebb termékek javára változott a korábban kialakult termékkínálat. Az elmúlt évben már 6 ezer 200 tonna különleges hajólemez és 2 ezer tonna nagy szilárdságú acéllemez készült a Dunai Vasműben. A vállalat röviddel a májusi vásár után megkezdte vásári díjas termékeinek gyártását, így ma már folyamatos gyártásba kerültek a fővárost majdan körülölelő gázkörvezeték csövei, amelyek a korábban használt anyagoknál nagyobb szilárdságú acélból készülnek. A vékonyabb csőfal alkalmazásának lehetősége pedig 8 százalékos anyagmegtakarítást tesz lehetővé. A szerte a világban elismert Rába hátsó hidakhoz szükséges különleges acéllemezek szintén Dunaújvárosból származnak. Az elmúlt évhez fűződik a jó minőségű, szénszegény acélok kifejlesztése, amelyekből dinamólemez készül a hengerek alatt a hengerműben. És még néhány új termék, a teljesség igénye nélkül csak úgy, a felsorolásból válogatva: az, hogy vállalatunk megkezdte a közúti acélvédőkorlátok gyártását, tőkés behozatalt váltott ki. A nehéz és középnehéz acélszerkezet-gyártás főleg a saját beruházásainkon, elsősorban a konverteres acélmű építésén hozza meg gyümölcseit. Tavaly megtörtént a felkészülés, idén pedig már kétezer 500 tonna szerkezet készül az országos építőipari program, a CLASP-rendszer megvalósulását segítendő. A jármű- és a bútoripar idén a hajlított és vékonyfalú zárt profilok választékának bővítésére számíthat. A számok mögött 11,6 milliárd forintos nettó árbevételi tervünk 102,6 százalékos, és 580 millió forintos nyereségtervünk még sokkal nagyobb arányú túlteljesítése húzódik meg. Annak ellenére azonban, hogy valamennyien e két szám kedvező alakulását érezzük meg közvetlenül, ki-ki személy szerint jövedelmén, büszkék maga is exportsikereinkre lehetünk, ami jó mércéje lehet egész évben végzett munkánknak. Vállalatunk a hazai igények és a szocialista exportkötelezettség teljesítésén túl — minőségjavító törekvéseinknek köszönhetően — bővíteni tudta tőkésexportját, így tervezett dollárbevételünket több, mint 10 millió dollárral teljesítettük túl. J. B. XXV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM MEGJELENIK KÉTHETENKÉNT 1979. JANUÁR 12. Társadalmi munka ’78-ban Vállalatunk 8630 dolgozója végzett társadalmi munkát az elmúlt esztendőben (az össz. dolgozói létszám 75,36 százaléka) összesesen 368 ezer 334 munkaórát. Vállalásunkat túlteljesítettük 160,5 százalékra. Ez a teljesítmény úgy is megfogalmazható, hogy vállalatunk minden dolgozója 32,17 óra társadalmi munkát végzett volna. Az 1978-ban végzett társadalmi munka értéke 7 millió 366 ezer 680 forint. Termelési értéke 80 millió forint. A városi tanácsnak átutalt összeg a kommunista műszakok teljesítménye alapján 3 millió 382 ezer 320 forint. (Ebből az összegből VIT-alapra 263 ezer 738 forintot fizettünk be.) Társadalmi munkát végzett 50 óra felett 860 dolgozónk. 75 óra felett 404 dolgozónk és 350-en végeztek 100 óra felett. A gyáregységek közül a központi karbantartás dolgozói 61 ezer 309 órát, az erőmű 52 ezer 596, a hengermű 41 ezer 104 órát teljesített. Ülésezett a párt-vb Január 8-án ülésezett a párt-végrehajtó bizottság. A testület tagjai megtárgyalták a XI. kongresszus utáni pártfegyelmi alakulásáról készült jelentést. Az ülés napirendjén szerepelt még a szakszervezetben dolgozó kommunisták munkájáról szóló jelentés is. Lapunk nyomdai munkálataival egyidőben ülésezik a vállalati pártbizottság. Az ülés napirendjén a pártbizottság 1979. évi programja szerepel. cselekvési Ugyanezen az ülésen tárgyalják meg és fogadják el a pártbizottság 1979. I. félévi munkatervét. A cselekvési programról következő lapszámunkban részletes tájékoztatást adunk. Ülést tartott a VSZB Napirenden a jogsegélyszolgálat munkája Január 5-én ülést tartott a Vállalati Szakszervezeti Bizottság. Megtárgyalta és jóváhagyta az 1979. évi bérfejlesztés irányelveit, valamint az MMK idei költségvetését. Harmadik napirendként a jogsegélyszolgálat tavalyi munkáját értékelte a testület az írásos jelentés és statisztika, valamint a jogsegélyszolgálat vezetőjének, dr. Gémes Antalnak a szóbeli kiegészítője alapján. Az előző évi statisztikából kiderül, hogy összesen 1992 esetben fordultak dolgozóink a jogsegélyszolgálathoz, tanácsadását legtöbbet a kohászati gyáregység dolgozói vették igénybe, a kimutatás szerint az állomány 19,72 százaléka. A munkajogi ügyek száma 372, ezek zöme a munkaviszony keletkezésével, megszűnésével és bérkérdésekkel kapcsolatos. Valamivel magasabb a családjogi esetek aránya, amelyek közül a házassági és gyermektartási perek száma emelkedik ki. Polgárjogi ügyekben 842 esetben járt el, illetve adott tanácsot a jogsegélyszolgálat. Ez az igen magas szám különböző vásárlásokat, öröklési ügyeket takar. Gyakran kérik a dolgozók adás-vételi szerződések elkészítését. Ezt a jogsegélyszolgálat — összhangban a VSZB véleményével — lakás- és házvásárlás esetén akkor válalja, ha a vétel célja az otthon teremtése, más ingatlan esetén pedig, ha a vételár nem magas és szociális szempontok is indokolják. A jogsegélyszolgálat a dolgozó képviseletét perekben csak akkor látja el, ha ezzel a gyáregység gazdasági, politikai és társadalmi vezetői egyetértenek és a VSZB titkára engedélyezi. Az ilyen ügyek száma nem volt magas az elmúlt évben és bővíteni az idén sem akarják. A VSZB állásfoglalása alapján — eltérően az eddigi gyakorlattól — a jogsegélyszolgálat a jövőben szándékos bűncselekményt elkövetőknek nem ad jogi tanácsot, segítséget. Vállalatunk jogsegélyszolgálata 1975 elején indult azzal a céllal, hogy védje a dolgozók érdekeit, jogi tájékoztatást, tanácsadást nyújtson és — nem titkoltan —, hogy csökkenjen a munkaidő alatt ügyeiket a városban intézők száma. A VSZB úgy látja, hogy a jogsegélyszolgálat az előző évben is megfelelően végezte feladatát, betöltötte szerepét. Ezért a testület a jogsegélyszolgálat dolgozóinak elismerését fejezte ki. Dupla vagy semmi alapon... Január 4., csütörtök, 8 óra 30 perc. A tél első, igazán kemény rohama mintha alábbhagyott volna, a nap is elő-előbukkan a hósúlyos felhők közül, bár a hőmérők higanyszálai ma is messze a nullapont alatt maradtak. A csonttá fagyott földből úgy merednek az égnek a konverteres acélmű két csarnokának korallvörösre festett tartóoszlopai, mint villámsújtotta erdő lelombozódott fái. Az oszloperdő tövében itt-ott kátrányos hordókban duruzsol a meleg, a kapkodó lángokat pufajkás, vöröslő arcú, gémberedett kezű munkások veszik körül. Melegednek. A hideg még a csontnál sem fordul vissza. A golyóstokba befagy a tinta. — Most még istenes — hallom Horváth Gyulának, a KGYV osztályvezetőjének hangját szőrmesapkája és gallérja közül, miközben afelé a pont felé igyekszünk, ahol két év múlva a konverterkörték fognak állni. — Tegnap még szél is volt a mínusz tizenkét fok mellé. — Néhány lépés után folytatja: — De most sem lehet sokkal melegebb. Mínusz nyolc fok alatt fázni szokott a fülem. Afölött már nem. Az esemény színhelyén már jónéhányan összegyűltek. Ebben a készülő „felvonásban” a KGYV negyven szerelője a főszereplő, de itt van mindenki, aki érdekelt a konverteres acélmű tízmilliárd forintos beruházásában. Itt vannak szinte valamenymennyien a konverter létesítmény felelősei, élükön Rózsa László létesítményfőmérnökkel. Kicsit hátrébb a KOGÉPTERV tervezőinek egy csoportja. Egy, még a földön heverő óriási acélszerkezet mellvédje mögött a KGYV vezetői Farkas Sándor, a vállalat helyettes igazgatója körül. Kicsit hátrébb a tűz körül a Ganz- MÁVAG dolgozói, és felbukkan a kíváncsiak között a lengyel szerelőmunkások egyik vezetője is. Minden arc a sárgán virító, 300 tonna teherbírású DF.MAG óriásdaru felé fordul amelynek horgára roppant nagy előszerelt szerkezetrészt akasztottak. — Ezen a helyen fognak állni a konverterkörték — magyarázza Horváth Gyula — és emiatt itt nagy a helyigény. A két függőleges oszlop közé itt nem tudtunk egy vízszintes tartót beépíteni, a terhet ez a most beemelésre kerülő, úgynevezett kiváltó tartó fogja egyedül viselni. Ezért is kiváltó a neve. Egy gerendát vált ki. A kiváltó tartó két és fél méter széles, tizenhárom méter magas és az emelőszerkezettel együtt nem kevesebb mint 140 tonna súlyt képvisel. Mindez egyetlen daru horgára akasztva. A Január 4., csütörtök, 9 óra. DEMAG óriásdaru motorjai felbőgnek égrenéző kipufogóinak zárólemezei idegesen felpattannak, roppant szerkezet megmozdul, megremeg, ?"tán egy halk sóhajtással elszakad a fagyos földtől. Az emelés megkezdődött. — Ekkora csarnokszerkezeti elemet még nem emeltek ebben az országban — csatlakozik hozzánk harmadikként Móricz Zoltán, a KGYV helyi építésvezetője. — Maguk a tervezők is úgy nyilatkoztak, hogy ilyen még nem volt. Speciális, szovjet import anyagból készült. Ez nagy szilárdságú acél. A hagyományos anyaghoz képest két és félszeres a szilárdsága. Ez annyit jelent, hogy hagyományos acélból két és félszer ennyi anyag kellett volna ugyanilyen tartókapacitás produkálásához. — Meg a megmunkálás nehézségét — egészíti ki Horváth Gyula. Ez az anyag speciális, első osztályú varratokat igényel. Csak úgy hegeszthető, ha az anyag elő van melegítve. Előmelegítés nélkül azonnal elrepedne a varrat mentén. A kiváltó tartóelemeit a KGYV Tápiószelei Vasszerkezeti Gyáregységében készítették. Budapestről érkeztek a helyszínre a hegesztők, akik az előszerelést ebben a nagy hidegben elvégezték. Január 4., csütörtök, 9 óra 15 perc. Az imbolygó szerkezetrész már a pódium magasságában, a földtől mintegy nyolc méterre lehet. Négy sarkára kötött kötelekkel tartják irányba. Szerencsére a szél ma nem zavarja a munkát. — Két napja azzal ijesztgettek bennünket, hogy ma legalább 50 kilométeres szél lesz — mondja mosolyogva Farkas Sándor, a KGYV helyettes igazgatója, aki azért utazott Pestről ide, hogy láthassa ezt az eleddig példa nélkül álló munkafázist. A 30 kilométeres szélben pedig már nem lehet emelni. Dupla, vagy semmi alapon fogtunk hozzá. Sikerülni fog, hiszen legfeljebb 20 kilométeres szél ha van. Nem is lehetett volna elhalasztani ezt az emelést. A KGYV szerelői a pirosbetűs ünnepnapok kivételével minden ünnep előtti és ünnep utáni napon azért küzdöttek, hogy január 4-én megtörténhessen ez az emelés. — Ez egy kulcsfontosságú darab — magyarázza Horváth Gyula. — Ennek az alsó, üreges része egy darupálya darabja. Ehhez kapcsolódik a szavazat, innen lehet északi irányba folytatni szerelést. Szóval több különböző munka megkezdésének feltétele volt ez az emelés. Január 4., csütörtök, 10 óra. A kiváltó tartó már olyan magasan van, hogy messziről is látni. A nézősereg is egyre bővül. A pufajkák között egyre több a télikabát, a sportosabb lemberjack, odébb feltűnik egy csillogó, sötét színű női bunda, majd megjelenik az elmaradhatatlan csau színű hétnyolcados kabátka is, fölötte fehér Védősisak. — Na, itt a nagy pillanat — mondja a fehér sisak gazdája és mindenfelé bátorító mosolyokba csomagolt köszönéseket szór. A sisak alatt dr. Répási Gellért, vállalatunk műszaki igazgatója érkezett. a A nagy pillanat pedig, hogy 140 tonnányi szerkezet megérkezett 26 méteres magasságába. Ott fent a magasban három elszánt szerelő jelenik meg, kis kék vödörben húzzák fel a szükséges rögzítő csavarokat maguk után. Január 4., csütörtök, 10 óra 15 perc. A szerkezetóriás a helyén van. Most a Ganz- MÁVAG-osok következnek, akik a merevítő-tartó szavuzatot emelik a helyére. konverteres acélmű csarnokainak szerkezetileg egyik legfontosabb fő tartóját a helyére emelték. Január 4., csütörtök, 10 óra 35 perc. A nézősereg szétszénledt. Maradtak, akik voltak: pufajkás, lángoló arcú, gémberedett kezű munkások. Mert a munka még csak ezután kezdődik igazán... Juhász Béla