Üst, 1982 (28. évfolyam, 1-18. szám)

1982-01-12 / 1. szám

Nem örülnek nekünk Levél a Volántól Mi lesz a lemezből? * * *• Kihívás és válasz Vállalkozási lehetőségek Kohász Kupa ’81 XXVIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM MEGJELENIK KÉTHETENKÉNT, ÁRA: 1,20 FORINT 1982. Január 12. A célok világosak Évzáró vezetői összejövetel a vállalat kultúrtermében Hagyományainknak megfelelően az év utolsó munkanapján illalatunk vezetői, dr. Szabó Ferenc vezérigazgató, V­e­r­b­ó Itván pb-titkár, Bús Gyula VSZB-titkár és Farkas István a SZ-bizottság titkára évzáró összejövetelen találkoztak a Dunai­­smű gyáregységi négyszögeivel, valamint a főosztályok veze­tve­. Az évzáró összejövetelen vállalatunk vezérigazgatója röviden összefoglalta az 1981-es év munkáját és szólt a következő év­­ adatairól. »1. évi munkáról sajnos nem lehetett felsőfokon dicsérő odáírni. Az elmúlt esztendő igen sok olyan tanulsággal i­­elyek elemzése és a hibákból levont tanulságok elő­­egy eredményesebb esztendő munkáját­ elkövetett hibák között szólt a vezérigazgató, hogy nem legfejlőilő vállalatunk piaci munkája és üzletkötési hibák is ■ ek közt említette meg, hogy esetenként nem tisztázták a műszaki, kereskedelmi feltételeket és a szállítási lehe­lj Ш. it gond volt a gyártási folyamatokban is, ahol esetenként •h­­a­jk­itlan, illetve hibás technológiával dolgoztak, de sok gon­­jot­ okozott a technológiák be nem tartása is. Az 1981. évi djóink közt szerepelt a berendezések műszaki állapota és fennta­rtottságának színvonala. Az említett gondok párosultak a vezetői munka színvonala­ik visszaesésében is. Ez elsősorban a közvetlen termelésh­á­­­ítás területén volt tapasztalható, de általánosságként megálla­pította, hogy sok vezetőnél hiányzik az alapos szakmai tudás, a pkmai felelősségérzet és a szolgált ügy szeretete. Г : irányítási gondok is hozzájárultak munkánk negatív mérlegé­ Щ n. Előfordult, hogy az egyéni érdekek háttérbe szorították a jzösségi érdekeket, és az önállóság is csorbát szenvedett. Mind­­ígyc ahhoz vezettek, hogy romlott az adott szó hitele. Összegezésében vállalatunk vezérigazgatója megállapította, így az előirányzottnál lényegesen gyengébb eredményeinkben lát magunk munkája a hibás. Ezután az 1­982. évi feladatokról szólt. Elmondta, hogyha V­.Sm­ levonjuk az előző év tapasztalatait, akkor méltóak lehe­k­;..­. a nagyobb feladatok megvalósítására is. Az 1982-es esz- 9­­z pedig ilyen feladatokat jelent. A vállalatunk kollektívája I. V.j­ l megtárgyalt és végrehajthatónak minősített terv szerint, . .­­ tegy 20 százalékkal többet fogunk termelni, közel 80 száza­lékoi­ növeljük tőkés exportunkat, és megduplázzuk nyeresé­­t V . -t. Alapvető cél, hogy folytassuk a minőségi munkáért folyó harcunkat. Minőséget a temékben, minőséget a gazdaságos­ságban, minőséget a munkánk szervezésében, irányításában és végrehajtásában. Ez legyen az 1982-es esztendő jelszava. Ha mindezeket megvalósítjuk, akkor csökken az anyag- és energia­felhasználás, értékesebbé válnak termékeink, javulnak export­lehetőségeink, és vállalatunk nyeresége. Az említett célok elérése érdekében javítani kell a munka szervezését és szervezettségét minden területen, de különösen a termelés területén. A különböző szintű politikai, gazdasági és társadalmi veze­tésnek összehangolt, jó irányító munkát kell végezni. A feladatok végrehajtása érdekében 1982-ben korszerűsödik vállalatunknál a gyáregységi és a vezetői érdekeltségi rendszer. Felülvizsgálják az egyes munkahelyek anyagi érdekeltségét is, és ezeket az alapvető célkitűzésekhez igazítják. Korszerűsítésre kerül a meglévő bonyolult irányítási rendszer. A jelenlegi meg­ítélés szerint csökkenteni kell a vezetői szintek és az irányító lépcsők számát, ugyanakkor konkrétabban kell megfogalmazni egyes termelő és gazdálkodó egységek feladatait. A vállalat vezetése felkarolja mindazokat az önálló kezde­ményezéseket, amelyek elősegítik a válalati munka hatékonysá­gát. Ezeket anyagilag tisztességgel megbecsülik, és kihasználják azokat a lehetőségeket is, amelyeket a kormány biztosít a kis­vállalkozásaik létrehozásával. Az új esztendő feladatai közt szerepel oktatási rendszerünk átalakítása annak érdekében, hogy képzési rendszerünk a minő­ségi munkát segítse elő. Mindenütt számor­ kérü­k az adott szó hitelét. A Dunai Vasmű helye és szerepe — gondjaink ellenére is — népgazdaságunkon belül egyre erősödik. A termelő feladatokon felül ez évben folytatja vállalatunk a konverteres acélmű beru­házását, és megkezdődik a kokszolómű építése is. Ez utóbbi gyors felépítését kívánja az ország tőlünk. Számtalan egyéb fejlesztési témában is előrelépés várható. Vezérigazgatónk évzáró értékelését a következő szavakkal fejezte be: “ Meg vagyok győződve róla, hogy az előttünk álló nagy feladatok és célok lelkesítően hatnak a Dunai Vasmű munká­saira, műszaki és egyéb alkalmazotti dolgozóira és vezetőire egy­aránt. Kívánom, hogy az 1982-es évet lényegesen jobb eredmén­­nyel zárjuk, mint azt, amelyet most búcsúztatunk. E munkához kívánt sok sikert a vállalat párt-, szakszervezet, KISZ és gazdasági vezetése nevében. Gyorsmérleg a társadalmi munka A vasmű pártbizottsága mellett működő társadalmi munkacsoport elkészítette az elmúlt évben végzett kom­munista műszakok, illetve a társadalmi munkák végzésé­ről szóló jelentését. A jelen­tésből kitűnik, hogy vállala­tunk kollektívája létszám­ban, teljesített óraszámban és a végzett munka értéké­ben is jelentősen többet tel­jesített az előző évinél és a megtett vállalásoknál is. A vasmű dolgozóinak 91,2%-a végzett társadalmi munkát, fejenként átlagban 35,1 órát. A végzett társa­dalmi munka értéke 42 mil­lió 773 ezer forint. Ez mint­egy 10 millió forinttal több az előző évinél. A kommunista műszako­kon a vasm­­ű dolgozói közül 9446-an vettek részt. Mint ismeretes, az itt végzett mun­ka értéke átutalásra kerül a városi tanács számlájára. A kommunista műszakok után 1981-ben 3 millió 297 ezer forintot utalt át vállalatunk a városi tanácsnak. Ez az összeg több mint 1 millió forinttal több az előző évi­nél.­­ A gyáregységek közül, ha létszámarányos megjele­nést vizsgáljuk, akkor az energia vezet. Itt az össz­­dolgozóknak 93,8%-a vett részt a társadalmi munká­kon. Utána a lemezfeldolgo­zó 92%-kal, majd a henger­művek következnek 87,9 °, 0- kal. Az egy főre vetített társa­dalmi munkaórák számában ugyancsak az energia vezet, itt fejenként 51,8 órát vé­geztek. Második a szállítók 51,1, harmadik pedig az igazgatóság II. dolgozói 37,5 óra fejenkénti munkavégzés­sel. A társadalmi munka vég­zésére természetesen ez év­ben is szüksége lesz válla­latunknak és városunknak. A városban végzett társadal­mi munkák közül kiemelke­dik majd a Piac tér befe­dése. Társadalmi munkát kell majd végezni a II. szá­mú orvosi rendelőnél, illetve a sportlétesítmények fejlesz­tésénél is. A vállalaton belüli társa­dalmi munka a hagyomá­nyos módon folyik, lényege­sebb változást csupán az je­lent, hogy a nagyberuházá­sok területére is szerveznek ez évben társadalmi munkát. Az első belépő Nehéz eldönteni, ki az év első új belépője a vasműbe, hiszen egyszerre többen is intézik felvételüket. Mi min­den évben a munkaügy ál­tal megadott dolgozót tekint­jük annak, így az idén Kul­csár Károly lakatossal be­szélgettünk. Kiderült, hogy az új dol­gozó tulajdonképpen régi, hi­szen 1976-ban dolgozott már a vasműben, az erőgépjaví­tóknál. Akkor feleségével az albérlet helyett a megvásá­rolt kis dunavecsei házat választották, így Kulcsár Ká­roly a vecsei tsz dolgozójává, tagjává vált. A város, az ipar azonban visszacsábította őket, felesé­ge egyébként is dunaújvá­rosi. Egy elegymester isme­rőse ajánlotta, hogy az elegytérre jöjjön dolgozni, ez nem egy műszak, mint az erőgépjavító, így a pénz is több. A tsz-ben végigdolgozta az évet — ez nem mindegy zár­számadáskor — és január első munkanapján jelentke­zett a vasműben. Szerencséje volt, a felvételit, orvosi vizs­gálatot egy nap alatt el tud­ta végezni, negyedikén már a felső elegytéren lehetett. Az új munkahelyről sokat hallott már, járt is erre, hi­szen anyósa itt a közelben dolgozik. Ideiglenes belépőjén elegy­téri csoportvezetői beosztás megjelölés áll, de mint mondja, még nem biztos, mert lehet, hogy a kemencé­hez az adagolókhoz kerül. Persze a próbaidő is hátra van­­ mindkét részről. Egyenlőre az elegymester­­rel együtt a kocsikat rende­zi, a kanalakat pakoltatja. A váltóműszaktól nem fél, a tsz-ben is előfordult, hogy éjszaka vagy délután kellett bemenni. Elégedett a vár­ható fizetésével is, bizonyára ez is hozzájárul, hogy úgy, gondolja, most már végleg a vasműnél marad. Gondja az, hogy a dunave­csei házat mikor sikerül du­naújvárosira cserélni, vagy itt venni helyette. Az új év­től elsősorban e lakásprob­léma kedvező megoldását várja. T. L. ifôiS^állalatunk kollektívája­­,­.л5 a nem fizikai állomány­­•j­ í. levő dolgozóknak 1981.­­jmber 30-a jelentette az munkanapot, s hozzá­­hasonlóan a folytonos és« gsjtmatos munkarendben gőzökön kívül a fizikaiak fűrészének is befejeződött , év ezzel a nappal. De míg Síp? szilveszteri pezsgők dur­rantak, a kokszolóban, s a­ohászatnál a martinkemen­­céknél, vagy a konverternél termelő munkával, s éjfélkor p­ár perces köszöntéssel ad­­ták ilték egymást a műszak­­i­n levők, s gondolatban ők családtagjaik között vol­­­­tak. Aztán haladt tovább munka. Hogy hogyan, milyen a­­­z eredményekkel zárult az év, s hogy hogyan, milyen körülmények között kezdő­dött az 1932-es év, erre a kérdésre válaszolnak gazda­sági vezetők összeállításunk­ban. — Kollektívánk december 25. és 26-ára teljesítette az éves tervét —­ mondja G­e­­r­e­n­c­s­é­r Pál, a kokszve­gyészeti gyáregység vezetője. A 780 ezer tonna kokszot sikerült legyártanunk a ka­rácsonyi ünnepekre, év vé­gére pedig 10 ezer 909 ton­na többletkoksz gyártását si­került elérnünk. A termelési tervünk így 101,4%-ot,­ a ter­melési értéktervünk pedig a 108%-ot érte el. Az 1981-es évben elkezdő­dött az új kokszolóblokk alapozási munkája, s már ez is előrelendítette a mun­kakedvet, hiszen jobb mun­kakörülmények között dol­goznak majd az emberek. A technológia személyzete fi­gyeli a beruházást, a későb­biek során ellenőrző jelleget is ölt majd ez a figyelés. 1981-ben problémát oko­zott a melléktermékként ke­letkező ammóniumszulfátunk értékesítése, a keletkezett tízezer tonnából mintegy há­romezer tonnát sikerült ér­­­tékesítenünk. Reméljük, hogy fennmaradó mennyiséget az új év első negyedévében ki tudjuk majd szállítani. A szilveszteri, újévi ünne­pek nyugodtan teltek, nem zavarta sem üzemzavar, sem egyéb probléma a műszak­ban lévők munkáját. — Az 1981-es évet össze­sen 1 millió 198 ezer 500 ton­na acél gyártásával zártuk — válaszol a kérdésre Pos­té­n­y­i Balázs, a kohászati gyáregység vezetője. Az SM- acélműben 1 millió 17 ezer 633 tonna acélt gyártottunk, elektroacélból az előirány­zott 17 ezer tonna helyett 15 ezer 160 tonnát sikerült tel­jesíteni. A konverteres acél­műben 165 ezer 705 tonna acélt gyártottak a legfiata­labb üzemrészünk dolgozói. Mindehhez a kohók nyers­­vasgyártásának jó ütemű munkájára volt szükség, en­nél az üzemrészünknél 849 ezer 500 tonna nyersvas elő­állítását érték el a dolgozók, így az acélműveket jól el tudtuk látni folyékony és szilárd nyersvassal. Az új év gonddal, mégpe­dig az I. kohó kettes léghe­­vítőjének meghibásodásával kezdődött a számunkra. Így az első nagy munkát az 1/4- es jelű léghevítő bekötése jelenti az első napokban. A termelés 1982. január elsején és másodikán is zök­kenőmentesen folytatódott, a Martin-acélmű és a konver­teres acélmű is a napi át­lagnak megfelelő körülbelül négyezer tonna acélt legyár­totta.­­ — Az utolsó munkana­punk nekünk december 31-e volt — mondja Demeter Béla művezető, a szállító gyáregység kikötői részlegé­nek művezetője. A nappalos műszak a decemberben ér­kezett vörösércet MAHART- uszályból rakodta ki. Az éves tervünket túlteljesítet­tük, hogy mennyivel, arról még pontos adataim nincse­nek. Január 2-án indultunk új­ra. A folyamatosan érkező ércet rakodjuk ki az év első napjaiban, berakodásra pe­dig az iraki vasszerkezetek, és a hengereltáruk várnak. Különösebb gondjaink nem voltak az év végén, s az év elején, reméljük ez így is marad az elkövetkezendő 1982-es évben. T. Sz.

Next