Üst, 1983 (29. évfolyam, 1-24. szám)
1983-01-08 / 1. szám
Új bérszabályozás Menetidő: 18 perc Tudni kell a múltat * & Mit vár 1983-tól? Fordulatszám Olimpiai ötpróba * A DUNAI VASMŰ DOLGOZÓINAK ÜZEMI LAPJA XXIX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM MEGJELENIK KÉTHETENKÉNT, ÁRA: 1,20 FORINT 1983. Január 8. Értékesítési lehetőségeink 1983-ban Nem az eladás a gond, hanem a termelés Amióta a kohászat válságban van, az értékesítési gondok rányomják bélyegüket a kohászati üzemek működésére. A nagyvállalatok csökkentett termeléssel próbálnak lábon maradni, hiszen készleteket termelni nem éppen kifizetődő és emellett nem is lelkesítő feladat. Vállalatunk termékei az elmúlt év tapasztalatai szerint keresettek, eladhatók. Mi várható 1983-ban ezen a területen, errről kérdeztem Búza Antal kereskedelmiigazgatóhelyettest. — Fő gondunk 1983-ban nem a termékek értékesítése lesz, hanem a termelés mennyiségének teljesítése — mondja Búza Antal. A tervező munka jelenlegi szakaszában úgy látjuk, hogy a termelő egységeink nem tudják kielégíteni a vasművel szemben támasztott igényeket. A belföldi megrendelések teljesítése mellett a nem rubel elszámolású piacokra mintegy 50—100 ezer tonnával kevesebb termék jut, mint 1982-ben. A 230 ezer tonna hengerelt áru exportálásával zemben ebben az évben előláthatólag 120—170 ezer onna szállítását vállalhatok. tő — Milyen okokra vezeth vissza ez a csökkenés? — • Legkritikusabb pontunk a nyersvas hiánya lesz. Az év elején úgy látjuk, hogy 710—720 ezer tonna nyersvas áll rendelkezésünkre az 1981. évi 840 ezer tonnával szemben. A vállalat vezetése azon dolgozik, hogy a hiányt felszámolja, vagy csökkentse, de hogy milyen mértékben sikerül ez az év folyamán, ma még nem tudjuk. nyersvastermelés a kettes kor hó két hónapos átépítése és külső nyersvasforrás hiánya miatt is alakul az előbb említett 700 ezer tonna mil. értékre. Emiatt az acéltermelés sem éri el az 1982. évi mennyiséget. A hengerművek milyen mértékben teljesíthetik a megrendelőik kívánságát? — 1982-ben a hengerműi termékeknél a belföldi igényeket nem sikerült teljes mértékben kielégíteni, ezért ebben az évben 30 ezer tonnával növelni kell a belföldi értékesítést hengerműveinkben. A melegen hengerelt táblalemez gyártásánál és a hidegen hengerelt tekercsnél kisebb a berendezések kapacitása, mint ami a megrendelők igénye lenne. Ezt a helyzetet csak nehezíti a létszámhiány, a lőrinci hengerműnél pedig komoly gondokat okoz ez a probléma. Az év elején enyhülni fog a meleghengerműi kapacitásgond a lefejtő darabolósor üzembe helyezésével, s így a belföldi igények ütemes szállítása mellett exportra is tudnak majd termelni. A hidegen hengerelt tekercsek gyártásánál javulást hoz a lemezfeldolgozóban üzembe lépő hasítósor, számításaink szerint a második félévtől a kapacitásgond így megoldódhat. — A termékeknél továbbfeldolgozott gondot okoz-e az értékesítés? — A lemezfeldolgozó egyetlen termékénél, a nagy átmérőjű spirálcsöveknél vannak gondjaink. Itt a rendelések hiányával küszködünk. Jelenleg a hármas spirálgyártó gépnek két hónapra való rendelése van csupán. Az üzem dolgozóinak foglalkoztatása jelenleg megoldott, a munkarend megfelelő átállításával. A profilüzemben az 1982. évi export mellett az ez évi belföldi igények már nagyobbak, mint a várható termelés. A radiátorüzem problémája szintén a létszámhiány, csak két műszakban termelnek, így az igények itt is meghaladják a termelés mértékét. Az acélszerkezetek gyártásánál egyensúly van a kiszállítás és a megrendelések között. • — Nem beszéltünk még a kokszolómű termékeiről. — A koksz értékesítése nem gond, piacképes úgy az ipari, mint a háztartási koksz. Termelésben is hozzák a tervet. Külön feladat azonban ebben az évben is az ammóniumszulfát értékesítése. — Összegei:,, milyen képet alkot a vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese a termékek értékesítéséről? — Eladási gondunk az ammóniumszulfáton kívül nincs, rendeléshiányunk pedig csak a nagy átmérőjű spirálcsövek gyártásánál van. A többi termékből tőkésexportra is jóval nagyobb mennyiséget el lehetne adni, ha a fellépő problémák, a nyersvashiány és kapacitásgondunk megoldódna. A tavalyi mennyiségi értékesítési szintet így nem valószínű, hogy eléri a vállalat. — tihanyi — Halló iái ... — Központi diszpécseriroda? Milyen jelzések érkeztek 1982 utolsó napján az ügyeletes diszpécserhez? — Semmi különösről nem tudok beszámolni — válaszol Martinké György diszpécser. A naplónk bejegyzései szerint üzemszünet volt a hengerműveknél. A kohók, az acélművek és a kokszoló, a többi folyamatosan termelő üzemmel együtt szilveszter éjszakáján is dolgozott. Kokszoló az évzárás előtt teljesítette tervét. Rendbontásról és balesetről nem kaptunk jelzést, csendesen, nyugalmasan telt az utolsó éjszaka 1982-ben. Lényegében ugyanezt a választ kaptam a gázmentőktől is, akik otthonukban tartottak ügyeletet. Az üzemi mentőszolgálat mentőkocsijának sem kellett kivonulnia balesethez, rosszulléthez.. Egy-két fájdalomcsillapító fogyott csupán az ügyeletes orvos Kovács gyógyszerkészletéből. László tűzoltóparancsnok szokatlanul csendes, nyugodt éjszakáról számolt be, és ezt a nyugodtságot, csendességet kívánjuk 1983-ra tűzoltóinknak. Miért eredményes a lemezfeldolgozó? Nem titok: piackutatás-szervezés-termelés A lemezfeldolgozó gyáregység acélszerkezetgyártó kollektívája feszített tempóban 1982. december 30-ára teljesítette tervét. Ez a tervteljesítés, a 32,5 ezer tonna szerkezet legyártása egyben azt is jelentette, hogy minden vevőjüknek kedvében jártak, leszállították a kért szerkezeteket; azt is jelentette, hogy nyolcezer tonnával többet gyártottak, mint 1981-ben, s azt is jelentette, hogy sikeresen vizsgáztak, mint piackutatók, szervezők és gyártók. Nem elírás a piackutatás. 1982. január elsejétől az önálló gyáregységi értékesítési jog felruházta a kollektívát a piackutatás lehetőségével, és egyben komoly munkára is ösztökélte őket. A piackutatáson és a szervezésen állt, vagy bukott az acélszerkezetgyártók munkája, keresete, s nem utolsó sorban az a lehetőség, hogy az elkövetkezendő években még jobban megerősítsék a vasműs szerkezetek jó hírnevét. Horváth István gyáregységvezető az elért eredmény ellenére szerényen beszélt, amikor az önálló értékesítési jog meghonosításáról kérdeztem. 1982-et jobb évnek mondta az előzőnél, s az eredményeket is szimpatikusabbnak nevezte, mint az 1981-es évit. A munkát nagy és komoly jelzőkkel illette. Hogy is vágtak a feladatba? — Mivel értékesítési előadói gyakorlattal nem rendelkeztünk, legelőször megkerestük a termékeink értékesítésével foglalkozó előadókat, vállalják-e ezt a feladatot a lemezfeldolgozó gyáregység keretein belül is — kezdte Horváth István. A nemleges válasz után saját dolgozóinkból kellett kiállítani az értékesítéssel foglalkozó gárdát. A választás olyanokra esett, akik megfelelő iskolai végzettséggel és gyakorlati tapasztalattal is rendelkeztek az acélszerkezetgyártás területén. Jól képzett társaság alakult ki. Az első lépés az volt, hogy minden nagyobb megrendelőnkkel személyes kapcsolatot alakítottunk ki az első negyedévben. Az alapcél az volt, hogy a rendelők igényeivel összhangban legyenek a teljesítések. Ugyanakkor súlyos tehertételként hatot ránk, hogy 1981-ből 6,5 ezer tonna termeléselmaradásunk volt, s ugyanebben az évben a szerződéskötések után a fizikai létszám lecsökkent 25%-kal. Nos, ezt a lemaradást is be kellett hoznunk. Éves programot dolgoztunk ki a hátrány ledolgozására, s ezt az első félév végére sikerült is teljesíteni. Az év végére pedig szinkronba került a kapacitás, a termelés és a szerződésteljesítés. — Mik voltak azok a legfontosabb feladatok, amiket az értékesítés területén meghatároztak m^uknak? — Az első pillanattól kezdve, ahogy az értékesítés a gyáregység hatáskörébe került, fontosnak tartottuk a piacfelmérést, az állandó kapcsolattartást a rendelőkkel, a termékkorszerűsítési igényt, s mindezek a végrehajtó szervezet munkáját adták. Az összhang egy év után megszületett, de nagy munkánk fekszik ebben az összhangban. A gyáregység vezető gárdája hetente foglalkozott az acélszerkezetgyártás körüli dolgokkal. Az egész gyáregységi irányítási szervezetet átszerveztük a cél elérése érdekében. Ezenkívül felülvizsgáltuk a kooperáló partnerek munkáját, s ahol a minőségi munka nem volt megfelelő, felszámoltuk a kapcsolatot, s újat hoztunk létre. — A megrendelők milyen szerkezetekre adtak rendelést? — Főleg mezőgazdasági tárolóépületekre alkalmas szerkezetekre kaptuk a megrendeléseket. Tavaly nagyon kedvező feltételekkel lehetett tárolókat építeni, így a megrendelésünk is megnőtt. A vállalat vezetése minden igényt a kért szerkezetek teljesítésének rendelt alá. Igaz, hogy csak az év utolsó napjára, de sikerült teljesítenünk a tervet. — A dolgozókat hogyan ösztönözték a jobb és több munkára? — Az acélszerkezet-gyártás vonalán 25—30% mozgóbér adható megfelelő minőségű termelés esetén. Ez a gyártástól a horganyzásig érvényes. A több termelés érdekében pedig a vállalatnál elsőként hoztuk létre a gazdasági munkaközösségeket. Ez a munka nem mehetett a főmunkaidős munka rovására, összességében kellett minőségben és mennyiségben teljesíteni az elvártakat. Hozzá kell ehhez tenni, hogy 1982. január 1-től a személyi és tárgyi feltételek mellett is 10%-os normafeszítést írt elő a bérszabályzatunk. Végső soron, akik a gazdasági munkaközösségekben is dolgoztak, megduplázhatták az évi keresetüket. 2100 tonnát gyártaiak a munkaközösségek, s a szerkezeteket. legbonyolultabb Az acélszerkezet gyártása zömében Sándorházán történik, s a pálhalmai gazdasággal való együttműködésben jelentős fejlődés volt. — A jövő mit tartogat a gyáregység acélszerkezetgyártási lehetőségére? — Az Agroberrel és a MAT hódmezővásárhelyi gyárával közös külkereskedelmi társaságot hoztunk létre export fővállalkozásra. A vasmű teljes jogú tag a mezőgazdasági szerkezetek értékesítésében. Olyan típusszerkezeteket fejlesztünk ki, amelyek a közel-keleti piacokon is versenyképesek, ezenkívül jelentős szovjet érdeklődés mutatkozik a könnyű daruzott csarnokok szállítására. Jelenleg folyamatos információink vannak a külföldi és belföldi értékesítési vonalról, árban és műszaki paraméterekkel versenyképesek a szerkezeteink. A jövőben a DV—6, DV—12 szerkezetek rendszergazdai értékesítési formáját tervezzük, komplett kivitelezést vállalnánk alvállalkozók közreműködésével, az Röviden ennyi a története egyéves múltra tekintő önálló értékesítésnek. Minden bizonnyal ennél többet mond az, hogy az év elején 30 ezer tonna acélszerkezet szállítására adták be igényüket a megrendelők, s további exportmegrendelésekre számítanak. Tihanyi Szilvia Fontos csarnokában gyáregységünk hatalmas embléma díszeleg évek óta. Fogaskerékbe ágyazott DH betűkkel. Megszólítom a közelben szorgoskodókat, tudják-e, mit jelent az a valami, ott a traverzek között. Egy húsz év körüli fiatal értetlenül rázza a sevalamivel korosabb JCI'’ . ,, ' ««як a munkatársnője is — vállát vonogatja. Némi tanácstalankodás után valaki kiböki: hát a „dé-há”. Apránként összeáll valami bizonytalan kép. Néhány éve indult valami mozgalom ... Egy-két ütemben kipróbálták ... Talán a meósok eszelték ki... A régi brigádunkban is vállaltattak valami ilyesmit... Igen, úgy hívták, hogy dolgozz hibátlanul... Hol van az már? Ha nem kérdezi, eszembe se jut... Valami, valami..., szinte minden „alig” válaszban. Tényleg — morfondírozok magamban — mivé lett a mozgalom? Az biztos, hogy megszületett, jól emlékszem, szinte az új gazdasági mechanizmussal egyidőben. Bevezetésére a vasműben is történtek lépések. A DH-célok többsége a gyártmány- és gyártáshibák csökkenté- megszűntetéo», ь, _ _ Sét irányozták elő. Mindez akkor lehetséges, ha a helyzetelemzés, a hibafelmérés az egyéni és a kollektív munkavégzés minősítéséből indul ki. Ebből adódott a munkarendszer egyik fő célja is, a munkavégzés minőségének javítása. Hatékonysága az általánosítható és az egyéni hibák felmérésén keresztül lehetséges, a két tényező szoros összhangjában. Emberileg bizonyára egyszerűbb a tárgyi hibák feltárására irányuló törekvés, mint a vezetők és a beosztottak munkavégzésének megítélése, javítása. Ezekre még jól emlékszem: DH bevezetésének folyamatábrája; munkaversenyre, gyártmányra, folyamatra, egységre, minőségre súlyozott DH-programok... Ennek a munkarendszer[ ««alakulása, vállalati П6К Ct AiUxc. _ bevezetése а IV. ötéves terv időszakára esett. Gazdaságpolitikánk akkori főbb célkitűzéseit így fogalmaztuk meg: a termelés hatékonyságának erőteljes növelése, a munka termelékenységének folyamatos emelése, a rendelkezésre álló eszközök célszerűbb felhasználása, a költségek csökkentése, az üzem- és munkaszervezés fokozottabb alkalmazása. Mindez napjainkban is időszerű. Kezembe került egy jelentős politikai testület értékelése. Tíz esztendeje látott napvilágot. Abból idézek: „Ahol a DH munkarendszer bevezetése óta hosszabb idő telt el, jelentős pozitív változás tapasztalható. Nőtt az árbevétel, a nyereség és a termelékenység. Javult az alapanyaggyártó és készterméket kibocsátó vállalatok kapcsolata. Korszerűbbé vált a vállalati struktúra, a munka- és üzemszervezés »««evinsuit^, javult az üzem‘Ölmi légkör, tartalma lett az üzemi demokráciának, erősödött a tulajdonosi szemlélet, érzékelhetően javult a termékek minősége.” Ki tud róla? Mi van a DH-val a vasműben? Csak egy porosodó embléma hirdeti az elmúlását? Tartok tőle: meg nem értett, hasznos és ma is aktuális eszközünkről mondtunk le. Érdemes lenne feléleszteni ! Molnár Tibor KI TUD RÓLA? ’ /\