Üst, 1986 (32. évfolyam, 1-24. szám)

1986-01-11 / 1. szám

Január 1­8. : Munkásőrök egységgyűlése Ismétlődő hagyomány már, hogy a munkásőr-közösségek az esztendő elején egység­gyűléseket tartanak. Az utób­bi időben társadalmi érdek­lődést keltő, politikai fóru­mokká lettek ezek a rendez­vények, és nyitottságukból adódóan lehetőséget terem­tettek arra is, hogy az idő­szerű politikai, gazdasági tennivalókra mozgósítsanak. Az 1986. évi egységgyűlé­seken — melyek január 4-én kezdődtek és február 1-én fejeződnek be —, várhatóan több tízezer emberhez szól­nak, és az egységparancsno­kok arról is számot adnak, hogy az adott terület mun­kásőrei mit tettek eddig az MSZMP XIII. kongresszusa határozatainak helyi megva­lósulásáért. Természetesen szó lesz ar­ról is, hogy miként dolgoz­tak az elmúlt esztendőben a munkásőrök; mit terveznek az adott egység munkásőrei az 1986-os évre; milyen mód­szerekkel akarják fokozni munkahelyi, közéleti és szol­gálati helytállásukat. Az egységgyűléseken má­sodízben adják át az orszá­gos parancsnok kitüntető plakettjeit és elismerő okle­veleit a munkásőrség tevé­kenységét kiemelkedően se­gítő nagyüzemi pártbizottsá­goknak, munkahelyi kollektí­váknak, s ugyancsak itt kap­ják meg a 20—25 éve szol­gáló munkásőrök feleségei is az országos parancsnok kö­szöntő levelét. A Vörös Csillag Érdem­renddel kitüntetett dunaúj­városi Mező Imre munkásőr­­egység gyűlésére január 18- án, délelőtt 9 órakor kerül sor, ahol az egység parancs­noka értékeli a dunaújvárosi munkásőrök tevékenységét, majd kitüntetéseket és jutal­makat adnak át, és végül a fiatal munkásőrök eskütétele zárja az évnyitó egységgyű­lést. Az ünnepi esemény napján a munkásőrök reggel 7 óra­kor gyülekeznek a Lenin té­ren, majd csapatzászlóval vonulnak gyűlésük színhelyé­re. r Év vége A terv az terv. És nem­csak azért kell megvalósí­tani, mert a teljesítés jövő évi bérfejlesztés zálo­a­ga, mert ez hozza a jutal­mat, mert rejti magában a dolgozók megtartásának le­hetőségét, mert a régi jó dol­gozók jobb megbecsülésének eszköze. Az éppen csak elmúlt esz­tendő kevés örömmel, annál több izgalommal traktálta a Lőrinci Hengerműt. Október elején még úgy tűnt fel, hogy az 1985. évi terv 160 tonnáját abszolút lehetetlen teljesíteni. Húsz nappal év vége előtt még mindig nem látszott semmi biztosíték ar­ra, hogy a terv maradékta­lanul megvalósulhat. Decem­ber 30-án azonban — el­mondhatatlan örömet kivált­va — az eredeti 160 ezer tonnás hengerlési tervet 689 tonnával még túl is sikerült teljesíteni. Évek óta nem ta­pasztalt, kollektív öröm száll­ta meg ezen a napon a Lő­rinci Hengerműt. Az ünnep­pé előlépett munkanap emel­kedett hangulatát megragad­va kértük a leányvállalat ve­zetőit, foglalnák össze az el­múlt évvel kapcsolatos véle­ményüket. G­a­á­l Lajos, a pártveze­tőség titkára: — Boldog vagyok! Boldog vagyok, mert sikerült gazda­sági elképzeléseinket mara­déktalanul valóra váltani. Mindamellett 1985-ben vég­rehajtottuk a politikai fel­adatokat is, amelyek ebben a politikailag rendkívül élénk esztendőben ránk vártak. Csak ennyit fűzhetek 1985- höz. H­ö­h n­­ Antal, a leányvál­lalat igazgatója: — Az elmúlt két-három évben nem kísérte ilyen jó hangulat az év befejezését. Nem lehetett jó kedvünk 1983-ban, mert abban az év­ben mind létszám, mind ter­melés, mind nyereség szem­pontjából mélyponton volt a vállalat. A következő eszten­dő prókaév volt: 1984-ben önálló leányvállalatként pró­báltunk megfelelni a kohász­hagyományoknak. A most zárt esztendő elején azt mondogattuk, hogy 1985 ta­lán már könnyebb lesz, hi­szen minden lehetőségünk megvolt arra, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott körülmé­nyek között,­­jó színvonalon termelj­ük­. Az addig ta­pasztalt munkáselvándorlás megállt, sőt növekvő lét­számmal kezdtük az évet. Aztán jöttek a bajok: az el­ső neg­yedév után az év ele­ji gázkorlátozásokból adódó lemaradásunkat kellett be­hozni. A gázkorlátozást a FÁM üzemzavara követte. Az egész év azzal telt, hogy a rajtunk kívülálló okokból keletkezett lemaradásokat Lőrincen kellett pótolnunk. Tíz nap­pal az év vége előtt még nem láttunk reális lehetősé­get arra, hogy 160 ezer ton­nás termelési tervünket tel­jesítsük. December 30-ra azonban ez sikerült. Az 1985- ös esztendőt úgy érté­kelhetjük, hogy a Lőrinci Hengermű kiváló évet zárt. Nemcsak a termelési tervet sikerült túlteljesíteni, hanem 20 ezer tonnás exportter­­vünket már december 18-ra teljesítettük, sőt a járulékos termeléssel kapcsolatos el­képzeléseinket is megvalósí­tottuk. Dicséretet érdemel ez a kollektíva, amely a raj­tunk kívül álló okok nyo­mán kelt kritikus helyzete­ket — kedvét egy percre sem veszítve — tevékeny többle­tük hozzáadásával minden esetben kompenzálni tudta. Bokros Tamás, főmér­nök: — A vállalat műszaki szervezete nemcsak a terme­lést kísérő műszaki problé­mákat tartja szem előtt, ha­nem erősen figyelemmel kí­séri a termelés anyagellátá­sát, a termelés szervezését is. Mindamellett persze az 1985. évi eredményekhez fel­tétlenül hozzájárultak azok a műszaki megoldások, ame­lyeket év közben valósítot­tunk meg, így a kemence át­építése kapcsán bevezetett módosított megoldás, vagy az új osztrák középhenger alkalmazása és más kisebb beruházások. Tudván azon­ban azt, hogy a Lőrinci Hengerműben a legnagyobb probléma az mindenekelőtt a célprobléma, ennek meg­oldására törekedtünk. Most a Dunai Vasmű illetékes ve­zetőivel írásban lefektetett (ilyen eddig még nem volt) megállapodás alapján bíz­vást jelenthetem, hogy ilyen többé nem lesz Lőrincen. A megállapodást december 30- án írtuk alá, tehát még 1985 eredményeihez tartozik. Leg­nagyobb gondunkat tehát az óévvel együtt elbúcsúztathat­juk. Ecsedi József, a szak­­szervezeti bizottság titkára: — Bebizonyítottuk, hogy leányvállalati keretek között is meg tudunk állni a lábun­kon. Ez a státus nem egy jótéteményi funkció, az új helyzetbe bele kellett tanul­ni. Meggyőződésem, hogy akad még fejleszteni való, például az érdekeltségi rend­szerünkön. A dolgozókat ja­nuár 1-től december 31-ig folyamatosan ösztönözni kell, mégpedig úgy, hogy a kifi­zetések­ időben ne kerüljenek távol a teljesítményektől. Ha ezt sikerül keresztülvinnünk, 1986- ban még szélesebb mo­sollyal arcunkon zárhatjuk az évet. Juhász Béla 1986. január 11. Kongresszusi és felszabadulási munkaverseny Közel a finishez nai Másfél évvel ezelőtt a Du­nasmű kollektívái is csatlakoztak a kongresszusi és jubileumi munkaverseny­hez. Pótfelajánlásaikal és azok teljesítésével méltó mó­don ünnepelték munkájuk­kal is 1985 tavaszának ün­nepét. Elhatározásaik szerint a munkaversenyt nem fejez­ték be az MSZMP­resszusának lezajlása kéng­és a felszabadulási ünnepség után, hanem egész évben folytatták. Lapunkban nyo­mon követtük a brigádok, üzemek felajánlásainak tel­jesítését, bepillantást nyer­tünk egy-egy kisebb kollek­tíva életébe, mindennapjaiba, munkájukba. Most utolsó alkalommal készítettünk összeállítást munka­verseny-vállalásokról, a amiben az év tizenegy hó­napjában elért eredménye­ket ismertetjük. Termelés és értékesítés A kokszvegyészeti gyár­egység novemberben az 54 ezer tonna koksztermelési tervét túlteljesítette tonnával. Egész évben 1740 no­vemberig 101,5%-ra teljesí­tették vállalásukat. Vegyi termékeik exportjánál no­vemberig kiemelkedő teljesí­tést értek el; reklamáció­mentesen 157,6 ° C-os kiszállí­tást értek el. A nagyolvasztó gyáregység nyersvastermelése elmaradt a felajánlott mennyiségtől, az év tizenegy hónapjában halmozottan 27 267 tonnával. Tömörítvényből viszont 29 571 tonnával, salakból 8974 tonnával gyártottak többet. A meleghengermű és a hideghengermű brigádjai vállalták, szocialista hogy a minőségi termelésirányítási munka javításával, a tech­nológiai és programozási fe­gyelem növelésével a havi kiemelt belföldi tételes fel­adatokat 85—85 °­ o-ra teljesí­tik. A meleghengermű kollektívája 85,7%-ra, a hi­­deghengerműsök 85,3%-ra teljesítették a vállalást. A lemezfeldolgozó profil­üzeme és spirálcsőüzeme ter­mékeiknek árváltozásával 135 millió forint többletbe­vételt értek el november vé­géig. Az energia-gyáregység egész évben 1500 km3 csepp­folyós nitrogén értékesítését vállalta, ezzel szemben no­vember végéig 4260 km3-t értékesítettek. Az üzemfenntartás kollek­tívája legfontosabb munkáit elvégezte: az alkatrészgyár­tás a tervezett javításokhoz, valamint a technológia za­vartalan termeléséhez szük­séges alkatrészeket, techno­lógiai szerszámokat megfe­lelő mennyiségben és minő­ségben határidőre legyártot­ta. Az üzemvitel területén dolgozó gépész, villamos kol­lektíváktól az év utolsó hó­napjai nagy erőfeszítéseket követeltek. A kokszolónál gépész, villamos jellegű ál­lásidő nem volt, az I. számú kohónál viszont az állásidők a termelési célkitűzések el­maradásánál is mutatkoztak. Az építészeti karbantartás novemberi feladatait a vál­lalásoknak és az elvárások­nak megfelelően teljesítette. A szállító gyáregység fel­adatai különösen az év vé­gére kerültek a figyelem középpontjába. November­ben a tervezett 90 ezer ton­na késztermékkel szemben 101 098 tonnát szállítottak ki. A szükségleteknek meg­felelően 89 irányvonatot ké­peztek. Az alacsony vízállás miatt novemberben a kikö­­tőüzem nem tudta teljesíte­ni felszállítási tervét. Az értékesítési főosztály szocialista brigádjai a gyár­tás során keletkezett, prog­ramszerűten hidegen és me­legen hengerelt tábla- és te­kercstermékek elhelyezését megoldotta. November 30-ig ilyen módon 50 millió forint többletárbevételt ért el a vállalat. A tervezőiroda brigádjai 1985-re az éves tervezési tervük 10%-os túlteljesítésé­re válalkoztak. Még ezt is sikerült túlszárnyalniuk, összesen 19,2%-ra. A minőség legalább olyan fontos Fontos vállalási pontjuk volt a kollektíváknak, a termékek minőségének és programszerűségének javítá­sa. A kokszvegyészet kollek­tívája a kohókoksz minősé­gének javítására tette meg vállalását, amit minden te­kintetben teljesítettek. A nagyolvasztó az első és másodosztályú nyersvas ará­nyát a vállalt 88%-kal szemben halmozottan no­vember végéig 89,65 °­ C-ra tel­jesítette. Az üsttartósságot a felajánlott 170 csapolással szemben összesítve 215 csa­polásra emelték. Az acélmá­sok vállalták, hogy a minő­séghibás adagokat 13%-ról 6%-ra csökkentik, összessé­gében 3,99%-ra tudták teljesí­teni. Teljesült az a vállalá­suk is, hogy a konverter­adagoknál az üsttartósságot 2 öntéssel növelik. (16,8 ön­tésről 20,47 adag/öntésre tel­jesült.) Vállalták továbbá, hogy a hidegen hengerelt alapanyagok kiemelt minő­ségét konverterből gyártják, és a metallurgiai hiba miatti hideghengerműi leminősü­­lést 14%-ra csökkentik, ös­­­szesítve 9,57%-ra teljesült. A hengersorüzem szocia­lista brigádjai programszerűtlen a szalagsori termék­képződést 2,33%-ra teljesí­tették (a vállalt 2,4% volt), a hideghengerműi termékek­nél 0,44%-ra (a vállalt 0,6% volt). A meleghengersor sza­lagbetétre vonatkoztatott se­­lejtképződés 0,64% lett, vállalt 0,6 helyett. A kiké­­­szítő üzem szocialista bri­gádjai vállalták, hogy a ki­készítői hibás termékeket 0,3%-on belül tartják. No­vember végéig 0,36%-ot ér­tek el, nem teljesült a vál­lalásuk. A hideghengermű valamennyi brigádja vállal­ta, hogy a belföldi járulékos termékképződést az előző évhez képest 23%-kal csök­kentik. November 30-ig ez a vállalásuk már 30,1%-ra teljesült. A MEAF szocialista bri­gádjainak minőségjavító te­vékenysége összetett munká­kat takart. Az exportra szállított termékeknél az át­futási idő 10%-os csökkené­sét betartották a kokszve­gyészeti meó­dolgozói. A ki­szállított termékekre nem ér­kezett kifogás. Egyedi dara­bos ellenőrzéseket végeztek, a kiszállításokra is különfé­le javaslatokat tettek. A hi­deghengerműi adagok fel­­szakadás miatti leminősülése minden eddigi eredménynél alacsonyabb volt, mindössze 6,0%. Kiemelt fontosságú feladatként kezelték a ju­goszláv bugák átvételét. A műszer- és automatika­­gyár részleg kollektívái a szabályozók kiesési idejét 4%-ra vállalták, a teljesítés halmozottan 2,33%, a mű­szerkiesési időt szintén 4%­­ra vállalták, a teljesítés 0,58% lett. Az energiagyár­egység 79,2%-os kazánhatás­fok tartására vállalkozott, halmozottan nem sikerült teljesíteniük, 77,35%-ot értek el. Az anyag- és energiataka­rékosság területén is jelen­tős eredmények születtek az év folyamán. Részletesen 1985 decemberi utolsó lap­számunkban írtunk erről. Egyéb vállalások Tulajdonképpen összegben nem fejezhető ki a munka­­védelmi főosztály brigádjá­nak vállalása, de szervesen hozzátartozik a vállalat eredményes, balesetmente­­sebb munkavégzéséhez. El­lenőrzéseket tartottak a gyáregységeknél, munkavé­delmi tanfolyamokat indítot­tak, elkészítették a sérülések, balesetek gépi nyilvántartá­sához szükséges adatlapokat. Munkájuk eredménye is, hogy a statisztikaköteles bal­esetek száma 1984. november időszakához képest 23-ról 15- re csökkent. Az anyagforgalmi főosz­tály szocialista brigádjai fő­ként a hulladékok értékesí­tésével értek el jelentős eredményeket, ilyen volt például az alumíniumdara­­kiváltásuk a salakból kiter­melt alumíniummal. Értéke meghaladta a 2 és fél mil­lió forintot. Az iparszervezési főosztály üzemrendészetének szocia­lista brigádjai munkaver­­seny-vállalásaikat a vállalat munkafegyelmi helyzetének megszilárdításával kapcsola­tosan tették meg. Munkájuk közé tartoztak a különféle ellenőrzések : külső vállalat telephelyén, olajszennyezés és vagyonvédelm területén, közlekedési ellenőrzés, álló­­eszközleltár-ellenőrzésen va­ló részvétel. A kongreszusi és jubileumi munkaverseny az év folya­mán felszínre hozott több olyan kezdeményezést, mun­kavállalást, ahol a tartalé­kokat az eddig nem látott módon felszínre lehetett hozni. Minden brigád és kol­lektíva arra törekedett, hogy az alaposan átgondolt válla­lásukat teljesítsék (bár az alaposan átgondolt vállalás ellenkezőjére is akadt példa). A brigádmozgalom egy ér­tékes és színes programmal gazdagodott a munkaverseny során, egyben közelebb hoz­ta a brigádtagokat is egy­máshoz a munka és az egyre több közös, munkán kívüli rendezvények során. A múlt évben elkezdődött lendület­ről szeretnénk a jövőben is hírt adni, folytatásaként a megkezdett jó példának. Eh­hez természetesen az szükséges, hogy a kollektí­vs­ták ugyanolyan szinten dol­gozzanak (legalább), mint a kongresszusi és jubileumi munkaverseny idején. T. Sz. ж Állták a szavukat Az élet szokásos tempója közepette, egyik lapszámunk­tól a következő megjelenésé­ig, ugyanazon helyszínre nem szoktunk visszatérni. Az óesztendő utolsó időszakának szállítási feladatai viszont oly jelentősek voltak, hogy min­denképpen vissza kellett tér­nünk erre a témára. Mint a mellékelt felvételen is látható, az év utolsó nap­jaiban főleg az exportra ke­rülő termékek kiszállítását szorgalmazták az illetékesek, hisz ennek a feladatnak a si­keres teljesítéséhez jelentős vállalati és népgazdasági ér­dek fűződött. A tennivalókról, helyeseb­ben a szállítók decemberi munkájáról Péter Mihály gyáregységvezető-helyettes a következőket mondta: — Túl vagyunk már az év végi leltározáson, így pontos adatok birtokában szólhatok az óesztendő utolsó napjai­nak eredményeiről. Ennek lényege: 1985. december 30-ára a tőkésexportunkat, de­cember 31-én, délután 6 órá­ra pedig a belföldi megren­deléseinket is teljesítettük. Decemberben összességében több mint 101 ezer tonna árut szállítottunk ki. A ki­szállított áruból 39 ezer 270 tonna ment tőkésexportra, és ezen belül 11 ezer tonnányi árut ponyvázottan bocsátot­tunk útjára. Ez utóbbi áru­­mennyiség kiszállítása már önmagában is sikeresnek számít, mivel ele­ddig ennyi terméket még nem készítet­tünk elő ponyvázott védelem­­re, és ilyen módon nem is szállítottunk ki. A sikeres munkáért valamennyi részt­vevőnek dicséret jár. Jó volt érezni, látni, hogy ki-ki maga posztján felelősségtel­­­jesen dolgozott, szorgoskodott a sikerért. — Ezek szerint gondtala­nul zárult az 1985-ös eszten­dő? — Azért nem olyan szép a menyasszony! Az év végi hajrázás azt is magával hoz­ta, hogy a termelők jóvoltá­ból 12 ezer tonna lett a zá­rókészletünk, amiből 9,5 ezer tonnányi áru belföldi meg­rendelőinknek készült. Ez az árumennyiség főleg a hideg­­hengerművek munkáját ne­hezíti. Az elkövetkező na­pokban tehát azon munkál­kodunk, hogy készleteinket elfogadható mértékre szorít­suk le, és újra a termeléssel szinkronban szervezhessük szállítási feladatainkat. Mindez viszont egy csipet­nyit sem kisebbíti az év végi hajrázásban becsülettel helytálltak sikerét. L. A.

Next