Üst, 1987 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1987-01-10 / 1. szám
A DUNAI VASMŰ DOLGOZÓINAK ÜZEMI LAPJA 1987. JANUÁR 10._________MEGJELENIK KÉTHETENKÉNT, ÁRA: 1,50 FORINT XXXIII. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM Felhalmozott problémáink ne húzódhassanak tovább DR. KAPOLYI LÁSZLÓ IPARI MINISZTER AZ ÉVINDÍTÓ MUNKÁSGYÜLÉSEN Az új esztendő első munkanapján, január 2-án reggel sokan igyekeztek a vasszerkezetgyártó és kovácsüzem felé, amelynek nagycsarnokában évindító munkásgyülést tartott a vasmű gazdasági, párt- és társadalmi vezetése. A munkásgyűlésen többek között részt vett dr. Kapolyi László, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, ipari miniszter; dr. Sziklai Antal, az MSZMP Fejér Megyei Bizottságának titkára; Borovszky Ambrus, a vasasszakszervezet elnöke, továbbá Fehéri Béla, a vállalati pártbizottság titkára. A megjelenteket, a munkásgyűlés hallgatóságát Bús Gyula, a vszb titkára köszöntötte, majd dr. Szabó Ferenc, a vasmű vezérigazgatója vette át a szót. A munkásgyűlés előadója bevezetőként utalt arra, hogy a Dunai Vasmű kollektívája egy évvel ezelőtt azt határozta el: a hazai igények kielégítése mellett növeli dollárelszámolású termékei exportját, javítja a munka minőségét, s ezen át fokozza a vállalati eredményt, nyereséget, hogy dolgozóinak keresete, jövedelme a népgazdasági átlagon, vagy afelett lehessen. Célkitűzés volt a kokszolóblokk beruházásának olyan ütemű megvalósítása is, hogy az új blokk a termelést 1986-ban megkezdhesse, és ehhez a szükséges létszámot önerőből biztosítsák. Azt is elhatározta a vállalat vezetése, hogy a nehéz gazdasági helyzet dacára, a szociális támogatásokat igyekszik szinten tartani vagy növelni. Nos, e vázolt célkitűzéseket a vasmű kollektívája lényegében teljesítette. A termelési adatok a tervhez közeli értékeket mutatják. A kisebb lemaradásokat a hasonló arányú túlteljesítések ellensúlyozzák. Az év folyamán jelentősen nőtt a kohókoksztermelés, emelkedett a vállalat termelési értéke, s a Lőrinci Hengermű produktumával együtt ma már több mint 20 milliárd forint a Dunai Vasmű termelési értéke. A vezérigazgató külön is hangsúlyozta, hogy a tőkésexportterv megvalósítása jelentős eredmény, mivel az 1985. évi 58 millió dollárral szemben, ezúttal 70-71 millió dollárt tesz ki az export. Ez a növekedés lehetővé tette azt, hogy a vasmű dolgozóinak keresete 15 millió forinttal több lehessen, s így a bérszínvonal kb. 6 százalékkal lesz több az előző évi értéknél. A párt és a kormány által szorgalmazott inflációellenes politika időszakában a vasmű dolgozóinak bérszínvonal-emelkedését jónak kell tekinteni. A munkásgyűlés előadója a továbbiakban a vállalat magatartásáról szólt. Utalt arra, hogy az év folyamán a szállítások ütemességére, a termékek minőségére lényeges panasz nem érkezett majd a következőket hangsúlyozta: — Ezzel együtt látnunk kell azt is, hogy az 1986-os évben termékeink minőségénél voltak gondok, elsősorban az időszakonként fellépő, nagyobb mérvű leminősülésre gondolok, ami termékeink áraiban is megmutatkozott. Különösen sok volt a leminősülés a Japánba küldendő exportnál, s a visszamaradt árut más piacokon kellett elhelyeznünk. De gond volt a spirálcső alapanyagának gyártásában is. A minőségi problémák felidézése után. dr. Szabó Ferenc arról szólt, hogy a 3-4 esztendővel korábban tapasztalt létszámcsökkenési folyamat megállt, s a DV- ben az elmúlt két évben emelkedett a létszám. 1986- ban 400-an választották munkahelyül a vasműt. Ez a presztízs kedvező. És az is hozzátartozhat, hogy az év során a vállalat 150 dolgozóját sikerült lakáshoz juttatni, s mintegy 5000-en pedig az üdültetést vették igénybe. A továbbiakban az 1987. évi feladatokra tért át az előadó, és így fogalmazott: “ Az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi ülésén egyértelmű irányelveket adtak munka a műszaki-gazdasági javítására. Ugyancsak feladatainkat határozta meg az országgyűlés decemberi ülésszaka, valamint a népgazdaság 1987. évi terve. Ezeken túlmenően, külön is volt alkalmunk végiggondolni a kohászat, ezen belül a Dunai Vasmű előtt álló feladatokat, amikor az Állami Tervbizottság döntéséhez készítettük elő a vaskohászat jövőjére vonatkozó terveinket. Gyakorlatilag e tervek szellemében állt össze a vasmű 1987. évi terve is, amelynek az a mozgatórugója, hogy saját lehetőségeink minél jobb kiaknázásával segítsük a népgazdaság gondjainak megoldását, s egyben teremtsük meg annak a feltételét, hogy dolgozóink anyagilag is érdekeltek legyenek a munka minőségének javításában, valamint a vállalati eredmény növelésében. • Ilyen értelemben az idén a Dunai Vasmű termelésének további növelésével számolunk, amelyhez az alapot az ÁTB döntése, a kohászat jövőjének átértékelése adja. Még akkor is, ha Ózdon a termelés bizonyos mérvű visszafejlesztését, az LKM-ben pedig a termékszerkezet váltását kell megoldani. Számunkra viszont külön jelentősége van annak, hogy a Dunai Vasmű kollektívájának a termelést kell (kisebb mértékben) növelnie, miközben a technológiaváltás felelősségteljes feladatát végre kell hajtanunk. • Jól érzékelteti feladatainkat az, hogy koksztermelésünket csaknem a duplájára növeljük. Az új blokkot már az első évében igyekszünk kihasználni, és természetesen működtetjük a két régit is. Várhatóan (a népgazdasági igényeken túlmenően), végzünk majd bérkokszosítást. A pellet még bizonytalan Az idei feladatok sorában növelik azt, s az ÁTB hatómeghatározó a nyersvas ter rozatának megfelelően mintmelés. Erről úgy szólt a egy 900 ezer tonnát gyártómunkásgyűlési értékelő, hogy nak majd 1987-ben. A nyers Törődni a tanulókkal Újévi körkérdezgetés Műszakról - műszakra Egy lépcsővel magasabb fokon Focistáink félévi mérlege %lül is technológiaváltási saját koncepciónknak, melynek lényege: a nyersvasgyártás fokozása közepette csökkentjük martinacél-termelésünket és helyette viszont növeljük a konverteracél részarányát. E koncepciónk megvalósítását nagyon komolyan vesszük, és szeretnénk legalább annyira előrehaladni az idén, hogy a három martinkemence üzemelése helyett két martinnal dolgozzunk, s így fokozatosan megszüntethetjük teljesen a martinacélgyártást. Az italozás visszaszorításáért vas mennyisége annak mértékében változhat, hogy az előirányzott pellett mikor, milyen formában áll a vasmivek rendelkezésére. Ez utóbbiakról így beszélt dr. Szabó Ferenc: — Ez idő tájt tervünk legbizonytalanabb pontja a pellet mennyisége, helyesebben annak vasműbe való ütemes szállítása. Bízunk benne, hogy a kormányzati szervek segítségével rövid időn belül rendeződik ez a gond, és mi eleget tudunk tenni a kormány döntésének, azon ben munkásgyűlés további szakaszában a vasmű idei tervének legfontosabb pontjairól beszélt az előadó: — Mintegy 60 ezer tonnával növeljük acéltermelésünket elsősorban a konverteracélt, és a termelt acél 96-98 százalékát a folyamatos öntőművön öntjük le. Ez a feladat a FÁM dolgozóitól precíz szervezést, folyamatos együttműködést követel, hisz a FÁM eredeti kapacitása 800 ezer tonna. Korszerűsítéseink, szervezési intézkedéseink nyomán 1986-ban 1 millió 270 ezer tonnás (96 százaléknyi) öntési szintet értünk el, ami világviszonylatban is kiemelkedő eredmény. Arról nem is beszélve, hogy olyan minőséget is öntünk a FAM-on, amit más országokban továbbra is kokillába öntenek. sőt — A hengereltáru termelést növelni kívánjuk, mintegy 40 ezer tonnával. Főleg a táblalemez arányára vonatkozik ez, amit a tőkés piacokon értékesíthetünk. De nagyobb mennyiségben gyártunk hidegen hajlított profilt, csövet és radiátort is. — Az építőipari tevékenység visszaesése miatt az idén gondot okoz a salak értékesítése. Ennek ellenére keresni kell az elhelyezési lehetőségeket s meg kell oldanunk a mészpor értékesítését mészhidrát formájában. Kitért a vezérigazgató arra is, hogy 1986-ban „megkeresett” bérpreferenciával csak abban az esetben lehet számolni az idén, ha a tőkés export mértéke eléri a '86 évit. Ezt követően a CV-termékek minőségének javítására hívta fel a figyelmet. Az eddigieknél jobban kell ügyelni a spirálcsőnek, valamint a „kényesebb” exporttételek alapanyagainak a gyártására. Szólt arról is, hogy a saválló és az erősen ötvözött lemezek gyártási, programozási rendjét (a hazai felhasználókkal történő egyeztetés után) lényegesen egyszerűsíteni kell. Majd újabb témakörre áttérve, így fogalmazott: “ A minőség javításáért, továbbá a gazdaságos anyagfelhasználásért, valamint a költségek csökkentéséért műszaki-fejlesztési pályázatot nyújtottunk be a különböző főhatóságokhoz. Gyakorlatilag tizennégy témában vagyunk érdekeltek, s mintegy 500 millió forintnyi pénzügyi forrást pályáztunk meg. Ezek közül legfontosabb a konverteres acélmű kombinált fúvatásának a megvalósítása; az I. és a II. számú kokszolóblokk termelésének szárazkokszoltóban történő hűtése; a lemezfeldolgozói termelés robotizálása ; a minőség ellenőrzéséhez szükséges méréstechnika megvalósítása; a tolókemencék számítógépes hőszabályozása; s a FÁM számítógéppel történő folyamatirányítása. — Várjuk ezeknek a pályázatoknak az elbírálását, hogy kellő pénzügyi segítséggel láthassunk hozzá gyakorlati megvalósításukhoz. Persze, feladataink a rekonstrukciós jellegű, karbantartási munkák elvégzését is megkövetelik, így például a II. számú kohó korszerűsítésének előkészítését, s ennek részeként a szovjet féllel való sokféle egyeztetést. Az 1987. évi terv főbb összetevői Előtérben a műszaki feladatok A szovjet partner szerepéről külön is szólt dr. Szabó Ferenc. Elmondotta, hogy arra vállalkoztak: „kulcsrakészen" átépítik kohóinkat, természetesen a magyar (Folytatás a 3. oldalon)