Üst, 1987 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1987-01-10 / 1. szám

A DUNAI VASMŰ DOLGOZÓINAK ÜZEMI LAPJA 1987. JANUÁR 10._________MEGJELENIK KÉTHETENKÉNT, ÁRA: 1,50 FORINT XXXIII. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM Felhalmozott problémáink ne húzódhassanak tovább­ ­ DR. KAPOLYI LÁSZLÓ IPARI MINISZTER AZ ÉVINDÍTÓ MUNKÁSGYÜLÉSEN­­ Az új esztendő első munkanapján, január 2-án reggel sokan igyekeztek a vasszerkezetgyártó és kovácsüzem felé, amelynek nagycsarnokában évindító munkásgyülést tartott a vasmű gazda­sági, párt- és társadalmi vezetése. A munkásgyűlésen többek között részt vett dr. K­a­p­o­l­y­i László, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja, ipari miniszter; dr. Sziklai Antal, az MSZMP Fejér Megyei Bizottságának titkára; Borovszky Ambrus, a vasasszakszervezet elnöke, továbbá F­e­h­é­r­i Béla, a vállalati pártbizottság titkára. A megjelenteket, a munkásgyűlés hallgatóságát Bús Gyula, a vszb titkára köszöntötte, majd dr. Szabó Ferenc, a vasmű vezérigazgatója vette át a szót. A munkásgyűlés előadója bevezetőként utalt arra, hogy a Dunai Vasmű kollek­tívája egy évvel ezelőtt azt határozta el: a hazai igények kielégítése mellett növeli dollárelszámolású termékei exportját, javítja a munka minőségét, s ezen át fokoz­za a vállalati eredményt, nyereséget, hogy dolgozóinak keresete, jövedelme a nép­­gazdasági átlagon, vagy afe­lett lehessen. Célkitűzés volt a kokszo­lóblokk beruházásának olyan ütemű megvalósítása is, hogy az új blokk a termelést 1986-ban megkezdhesse, és ehhez a szükséges létszámot önerőből biztosítsák. Azt is elhatározta a válla­lat vezetése, hogy a nehéz gazdasági helyzet dacára, a szociális támogatásokat igyekszik szinten tartani vagy növelni.­ Nos, e vázolt célkitűzése­ket a vasmű kollektívája lé­nyegében teljesítette. A ter­melési adatok a tervhez közeli értékeket mutatják. A kisebb lemaradásokat a ha­sonló arányú túlteljesítések ellensúlyozzák. Az év folya­mán jelentősen nőtt a kohó­­koksztermelés, emelkedett a vállalat termelési értéke, s a Lőrinci Hengermű produk­tumával együtt ma már több mint 20 milliárd forint a Dunai Vasmű termelési ér­téke. A vezérigazgató külön is hangsúlyozta, hogy a tőkés­­exportterv megvalósítása je­lentős eredmény, mivel az 1985. évi 58 millió dollár­ral szemben, ezúttal 70-71 millió dollárt tesz ki az ex­port. Ez a növekedés lehető­vé tette azt, hogy a vasmű dolgozóinak keresete 15 mil­lió forinttal több lehessen, s így a bérszínvonal kb. 6 százalékkal lesz több az elő­ző évi értéknél. A párt és a kormány által szorgalma­zott inflációellenes politika időszakában a vasmű dol­gozóinak bérszínvonal-emel­­kedését jónak kell tekinte­ni. A munkásgyűlés előadója a továbbiakban a vállalat magatartásáról szólt. Utalt arra, hogy az év folyamán a szállítások ütemességére, a termékek minőségére lénye­ges panasz nem érkezett majd a következőket hang­súlyozta: — Ezzel együtt látnunk kell azt is, hogy az 1986-os évben termékeink minőségé­nél voltak gondok, elsősor­ban az időszakonként fel­lépő, nagyobb mérvű lemi­­nősülésre gondolok, ami ter­mékeink áraiban is megmu­tatkozott. Különösen sok volt a leminősülés a Japánba küldendő exportnál, s a visszamaradt árut más piaco­kon kellett elhelyeznünk. De gond volt a spirálcső alapanyagának gyártásában is. A minőségi problémák fel­idézése után. dr. Szabó Fe­renc arról szólt, hogy a 3-4 esztendővel korábban ta­pasztalt létszámcsökkenési folyamat megállt, s a DV- ben az elmúlt két évben emelkedett a létszám. 1986- ban 400-an­­ választották munkahelyül a vasműt. Ez a presztízs kedvező. És az is hozzátartozhat, hogy az év során a vállalat 150 dol­gozóját sikerült lakáshoz juttatni, s mintegy 5000-en pedig az üdültetést vették igénybe. A továbbiakban az 1987. évi feladatokra tért át az előadó, és így fogalmazott: “ Az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi ülé­sén egyértelmű irányelveket adtak munka a műszaki-gazdasági javítására. Ugyan­csak feladatainkat határozta meg az országgyűlés decem­beri ülésszaka, valamint a népgazdaság 1987. évi ter­ve. Ezeken túlmenően, kü­lön is volt alkalmunk vé­giggondolni a kohászat, ezen belül a Dunai Vasmű­­ előtt álló feladatokat, amikor az Állami Tervbizottság döntéséhez készítettük elő a vaskohászat jövőjére vonat­kozó terveinket. Gyakorlati­lag e tervek szellemében állt össze a vasmű 1987. évi ter­ve is, amelynek az a moz­gatórugója, hogy saját lehe­tőségeink minél jobb kiak­názásával segítsük a nép­gazdaság gondjainak megol­dását, s egyben teremtsük meg annak a feltételét, hogy dolgozóink anyagilag is érdekeltek legyenek a mun­ka minőségének javításában, valamint a vállalati ered­mény növelésében. • Ilyen értelemben az idén a Dunai Vasmű ter­melésének további növelésé­vel számolunk, amelyhez az alapot az ÁTB döntése, a kohászat jövőjének átértéke­lése adja. Még akkor is, ha Ózdon a termelés bizonyos mérvű visszafejlesztését, az LKM-ben pedig a termék­­szerkezet váltását kell meg­oldani.­­ Számunkra viszont kü­lön jelentősége van annak, hogy a Dunai Vasmű kollek­tívájának a termelést kell (kisebb mértékben) növelnie, miközben a technológiavál­tás felelősségteljes feladatát végre kell hajtanunk. • Jól érzékelteti felada­tainkat az, hogy kokszterme­lésünket csaknem a duplá­jára növeljük. Az új blok­kot már az első évében igyekszünk kihasználni, és természetesen működtetjük a két régit is. Várhatóan (a népgazdasági igényeken túl­menően), végzünk majd bér­­kokszosítást. A pellet még bizonytalan Az idei feladatok sorában növelik azt, s az ÁTB ható­­meghatározó a nyersvas ter­ rozatának megfelelően mint­­melés. Erről úgy szólt a egy 900 ezer tonnát gyártó­­munkásgyűlési értékelő, hogy nak majd 1987-ben. A nyers­ Törődni a tanulókkal Újévi körkérdezgetés Műszakról - műszakra Egy lépcsővel magasabb fokon Focistáink félévi mérlege %­lül is technológiaváltási sa­ját koncepciónknak, mely­nek lényege: a nyersvas­­gyártás fokozása közepette csökkentjük martinacél-ter­­melésünket és helyette vi­szont növeljük a konverter­acél részarányát. E koncep­ciónk megvalósítását nagyon komolyan vesszük, és szeret­nénk legalább annyira elő­rehaladni az idén, hogy a három martinkemence üze­melése helyett két martinnal dolgozzunk, s így fokozato­san megszüntethetjük telje­sen a martinacélgyártást. Az italozás visszaszorításáért vas mennyisége annak mér­tékében változhat, hogy az előirányzott pellett mikor, milyen formában áll a vas­­­mivek rendelkezésére. Ez utóbbiakról így beszélt dr. Szabó Ferenc: — Ez idő tájt tervünk leg­bizonytalanabb pontja a pel­let mennyisége, helyesebben annak vasműbe való ütemes szállítása. Bízunk benne, hogy a kormányzati szervek segítségével rövid időn belül rendeződik ez a gond, és mi eleget tudunk tenni a kor­mány döntésének, azon be­n munkásgyűlés további szakaszában a vasmű idei tervének legfontosabb pont­jairól beszélt az előadó: — Mintegy 60 ezer tonná­val növeljük acéltermelésün­ket­­ elsősorban a konverter­acélt, és a termelt acél 96-98 százalékát a folyamatos ön­tőművön öntjük le. Ez a fel­adat a FÁM dolgozóitól pre­cíz szervezést, folyamatos együttműködést követel, hisz a FÁM eredeti kapacitása 800 ezer tonna. Korszerűsí­téseink, szervezési intézke­déseink nyomán 1986-ban 1 millió 270 ezer tonnás (96 százaléknyi) öntési szintet értünk el, ami világviszony­latban is kiem­elkedő ered­mény. Arról nem is beszélve, hogy olyan minőséget is ön­tünk a FAM-on, amit más országokban továbbra is ko­­killába öntenek. sőt — A hengereltáru termelé­st növelni kívánjuk, mintegy 40 ezer tonnával. Főleg a táblalemez arányá­ra vonatkozik ez, amit a tő­kés piacokon értékesíthe­tünk. De nagyobb mennyi­ségben gyártunk hidegen hajlított profilt, csövet és radiátort is. — Az építőipari tevékeny­ség visszaesése miatt az idén gondot okoz a salak értéke­sítése. Ennek ellenére ke­resni kell az elhelyezési le­hetőségeket s meg kell olda­nunk a mészpor értékesítését mészhidrát formájában. Kitért a vezérigazgató ar­ra is, hogy 1986-ban „meg­keresett” bérpreferenciával csak abban az esetben lehet számolni az idén, ha a tő­kés export mértéke eléri a '86 évit. Ezt követően a CV-termé­­kek minőségének javítására hívta fel a figyelmet. Az ed­digieknél jobban kell ügyelni a spirálcsőnek, valamint a „kényesebb” exporttételek alapanyagainak a gyártására. Szólt arról is, hogy a saválló és az erősen ötvözött leme­zek gyártási, programozási rendjét (a hazai felhaszná­lókkal történő egyeztetés után) lényegesen egyszerűsí­teni kell. Majd újabb téma­körre áttérve, így fogalma­zott: “ A minőség javításáért, továbbá a gazdaságos anyag­felhasználásért, valamint a költségek csökkentéséért mű­szaki-fejlesztési pályázatot nyújtottunk be a különböző főhatóságokhoz. Gyakorla­tilag tizennégy témában va­gyunk érdekeltek, s mintegy 500 millió forintnyi pénzügyi forrást pályáztunk meg. Ezek közül legfontosabb a konverteres acélmű kombi­nált fúvatásának a megvaló­sítása; az I. és a II. számú kokszolóblokk termelésének szárazkokszoltóban történő hűtése; a lemezfeldolgozói termelés robotizálása ; a mi­nőség ellenőrzéséhez szüksé­ges méréstechnika megvaló­sítása; a tolókemencék szá­mítógépes hőszabályozása; s a FÁM számítógéppel törté­nő folyamatirányítása. — Várjuk ezeknek a pá­lyázatoknak az elbírálását, hogy kellő pénzügyi segít­séggel láthassunk hozzá gyakorlati megvalósításuk­hoz. Persze, feladataink a rekonstrukciós jellegű, kar­bantartási munkák elvégzé­sét is megkövetelik, így például a II. számú kohó korszerűsítésének előkészíté­sét, s ennek részeként a szovjet féllel való sokféle egyeztetést. Az 1987. évi terv főbb összetevői Előtérben a műszaki feladatok A szovjet partner szere­péről külön is szólt dr. Sza­bó Ferenc. Elmondotta, hogy arra vállalkoztak: „kulcsra­készen" átépítik kohóinkat, természetesen a magyar (Folytatás a 3. oldalon)

Next