Üst, 1988 (34. évfolyam, 1-23. szám)

1988-01-09 / 1. szám

* Egy szobor, ami nem kell • Sándor a válogatottban A megújulás jegyében A DUNAI VASMŰ DOLGOZÓINAK ÜZEMI LAPJA 1988. JANUÁR 9. MEGJELENIK KÉTHETENKÉNT. ÁRA: 1,50 FORINT XXXIV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Mit vár Ön 1988-tól? ж Várakozás Hogy az egyénnek is megérje 1988 Előttünk 1988. A felgyorsult változásokat elvállalni, ei lesz a dolgunk az új esztendőben. A próbatétel elől nem lehet kitérni. Tudjuk: a szocialista építés soron kö­vetkező feladataira nincsenek kész megoldások. A gazda­sági munka fő célja, hogy kezdetét vegye a párt gazda­sági-társadalmi kibontakozási programjának és a kormány stabilizációs tervének végrehajtása. Ez összefogás nélkül nem megy. Ha egyénileg talán nem is tudtuk kellően érzékelni, nehéz évek vannak mögöttünk, és nem keve­sebb gondot tartalmaznak az elkövetkezők. Józanul mérve az időt, tudhatjuk, hogy a tervezett stabilizációs időszak túlterjed egy esztendő ötvenkét hetén. Már tudjuk azt is, hogy­­ó gazdaságot élénkítő reformokat nem lehet el­odázni. Megszoktuk, hogy életszínvonalunk töretlenül fej­lődött - mert ez a társadalmunk sajátossága - és kevésbé szoktuk meg, ám elfogadtuk, hogy az mégsem töretlen, vannak átmeneti időszakok, amikor stagnál, illetve romlik. Felvetődik a kérdés: mi lesz ezután? A belső és külső egyensúly javítása érdekében a lakosság reáljövedelme és fogyasztása csökken, így írja elő népgazdasági ter­vünk. A fogyasztói árszínvonal pedig mintegy 15 százalék­kal növekedhet. Az elmúlt hetekben, hónapokban nyíltan elénk tárták, hol tartunk, milyenek az értékeink, a fogyatékosságaink, eredményeink és hibáink. Adósságállomány, fizetési egyen­súly, a költségvetés hiánya, milliók és milliárdok forintban, rubelben, dollárban, mind inkább beavatottá tettek ben­nünket állampolgárokat. Megismerhettük, a lényegén el­gondolkodva és vitatkozva, a megoldás felvázolt módoza­tait is. Következetes reform, szerkezetváltás, hogy mást ne említsek. A viták előttünk zajlottak. Már tudjuk, hogy nem lehet igent mondani a fejlődésre úgy, ha a fejlődés árára nemmel válaszolunk. Januári első olvasmányomként a párt politikai bizott­ságának vitatételeit lapozom az ideológiai munka időszerű kérdéseiről. Amennyiben a gazdaságot érintő reformok nem szenvedhetnek halasztást, akkor azok csak úgy jár­hatnak sikerrel, ha politikai intézményrendszer korszerűsí­tésével párosulnak. Ez természetesen fordítva is áll, mert friss szemléletet és gyakorlatot igényel a gazdaságban is. A szocialista építés során a következő feladatokra nincsenek kész megoldások, írtam a bevezetőben. Társa­dalmi rendszerünk a saját talaján érleli meg az újabb fejlődési szakaszok tényleges szükségleteit, határozza meg a továbblépés vagy lépésváltás irányát, ütemét és módsze­reit. Ennek során természetesen ellentmondások is szület­hetnek. A szocialista jövő csak általános vonásaiban vá­zolható fel, hiszen a mindenkori gyakorlat alakítja ki a meglévő állapotok meghaladásának feltételeit és lehető­ségeit is. Ezért, ha az eredményeket a lehetőségekhez mérjük, ha az új esztendő új kérdéseire helyes válaszokat adunk, akkor a célok vállalásában és megvalósításában kialakul a társadalmi összefogás, még akkor is, ha a nézetek, álláspontok több kérdésben megoszlanak. Azt minden­esetre tudomásul kell vennünk, hogy a stabilizáció érdekében nagyobb terheket kell vállalnunk, és egy ideig nem számíthatunk sem jövedelmünk, sem életszínvonalunk látványos növekedésére. A próbatétel elől nem lehet kitérni. Küszködni fogunk, ám alkotni is. A jobb és szebb jövő akaratában és hitében. Molnár Tibor DUNAFERR törzsgárdakötvény Módosul a törzsgárda-szabályzat A DUNAFERR törzsgárda­kötvény életbelépése, illet­ve az erre való jogosultság feltételeinek meghatározása miatt szükségessé vált a törzsgárdaszabályzat módo­sítása. A vezérigazgató meg­bízottja és az vszb a követ­kező közös döntést hozta: A törzsgárdaszabályzat el­ső paragrafusának első be­kezdése a következőkkel egészül ki: „A törzsgárda tagja lehet továbbá a vállalati párt, szakszervezet, KISZ és DKSE azon főállású dolgozó­­­ja, aki ezekhez a szerveze­tekhez a Dunai Vasműtől ke­rült áthelyezésre.” A második paragrafus az alábbiak szerint módosul: „A törzsgárda a vállalati szakszervezeti bizottság, va­lamint a vezérigazgató vagy megbízottja irányítása alatt áll és a törzsgárdával kap­csolatos kérdésekben közö­sen döntenek." Az ötödik paragrafus he­tedik bekezdése az alábbiak szerint módosul: „Azoknak a törzsgárdata­­goknak, akik a Dunai Vas­műnél 25 évet folyamatosan dolgoztak és ezalatt példa­mutató magatartást tanúsí­tottak, lelkiismeretes munkát végeztek, a vállalat vezér­igazgatója, a vszb-vel közös döntésben vállalati emlék­plakettet (az emlékplakett sorszámosan készül) vala­mint DUNAFERR törzsgár­­dakötvényt adományozhat. a Az emlékplakett, valamint DUNAFERR törzsgárda­kötvény adományozása a gyáregységvezető és az üszb (iszb) együttes javaslata alapján történhet. A 25 éves folyamatos DV törzsgárdatagság előírása alól — például politikai, tár­sadalmi érdekből történt át­helyezés miatt — a vezér­­igazgató a vszb-vel közös döntésben adhat felmentést. A vállalati emlékplakettet, valamint a DUNAFERR törzsgárdakötvényt — az el­ső évet kivéve — a Kohász Vasasnapon megelőzően ün­nepélyes keretek között kell átadni. A DUNAFERR törzsgárda­­kötvénnyel járó kedvezmény anyagi terheit a vállalat vi­seli és az e kedvezményben részesülő dolgozókat nyugdíj­ba vonulásukat követően meghatározott összegű rend­szeres nyugdíjkiegészítés il­leti meg. A nyugdíjkiegészítés 1988- ban 1­100 forint havonta, amely három évente megha­tározandó összeggel emelke­dik. A feltételeknek megfelelő dolgozók közül csak azok ré­szesülhetnek a kedvezmény­ben, akik 1987. december 31- én a Dunai Vasművel mun­kaviszonyban álltak. A DUNAFERR törzsgárda­­kötvényre jogot szerzett il­letve azzal rendelkező dol­gozó fenti kedvezményekre való jogosultsága csak abban az esetben marad meg, ha nyugdíjazásáig a munkavi­szonya és a törzsgárdatag­­sága a Dunai Vasművel fo­lyamatosan fennmarad." Az évindító munkásgyűlésről jelentjük... Д nehezebb körülmények között is számítani lehetett dolgozóink áldozatkészségére, tenniakarására Mit ígér az új esztendő; miként vélekedik az ipar első em­bere a kohászatról; hogyan látja üzeme, szakmája jövőjét a kétkezi munkás - ilyen és ehhez hasonló gondolatok uralták azok szavait, akik január 4-én reggel kisebb-nagyobb csopor­tokban igyekeztek a vasszerkezetgyártó üzem csarnokába, ahol az évindító munkásgyűlést tartották. A megjelenteket, köztük Berecz Frigyes ipari­­ minisztert, Herczeg Károlyt, a vasasszakszervezet főtitkárát; Barts Oszkárnét, a megyei pártbizottság első titkárát; Borovszky Ambrust, a vasasszakszervezet elnökét; Mádlné dr. Maár Ilonát, a városi pártbizottság első titkárát, valamint a város és a vasmű társadalmi életének vezető tisztségviselőit F­e­h­é­r­i Béla, a Dunai Vasmű pártbizottságának titkára köszöntötte, s élve az alkalommal, boldog és eredményes új esztendőt kívánt a vállalat minden dolgozójának. Majd eladta a siót dr. Szabó Ferenc vezérigazgatónak, aki így kezdte munkásgyűlési beszédét: — Már i hagyomány, hogy az új esztendő első munka­napján tájékoztatást adunk dolgozóinknak az elmúlt év tapasztalatairól, valamint az új év tennivalóiról. Az elmúlt esztendőt értékelvén, öröm­mel számolok be arról, hogy több év után, 1987-ben egy­értelműen sikeres munkát végeztünk. Ezért köszönetet mondok gyáregységeink, fő­mérnökségeink és főosztá­lyaink valamennyi dolgozó­jának. A '87. évi mutatóink közül ki kell emelni a nye­reséget, ami várhatóan 800 millió forint lesz, s ez mint­egy 300 millió forinttal ha­ladja meg az 1986-ban elért nyereségünket. Meg kell je­gyeznem, hogy az iméntie­­ken felül, a kohó jövőre esedékes átépítése költségei­re, az eredményünkből 400 —500 millió forintot tartalé­kolunk. A továbbiakban dr. Szabó Ferenc vázolta a nyereséges gazdálkodás összetevőit, és azt hangsúlyozta, hogy a si­kerben az energiaköltségek csökkentésének, a termelés mintegy 10 százalékos növe­lésének, a minőség javulá­sának, a tőkés piaci árak növekedésének, s mindezek feltételeként a jó minőségű, kohói ércbetétnek meghatá­rozó volt a szerepe. A vállalat másik fontos mutatószámát, a tőkés ex­portot illetően úgy fogalma­zott a vasmű vezérigazgató­ja, hogy az több mint 10 millió dollárral növekedett az előző évhez mérten, és a tőkés export abszolút össze­ge 81 millió dollár lett. Az is lényeges, hogy a vasmű devizaegyenlege mintegy 7 millió dollárral javult. — Jelentős eredménynek tartjuk azt is — érvelt to­vább a munkásgyűlés elő­adója —, jövedelmét hogy dolgozóink 10 százalékkal tudtuk emelni, és ezt alap­vetően a tőkés export nö­velése, a vállalati eredmény javulása, továbbá a szaksze­rűbb munkaszervezés nyo­mán bekövetkezett létszám­­csökkenés tette lehetővé. Olyan volt a vállalati lég­kör, hogy dolgozóink első­sorban a munkára tudtak összpontosítani, és a nehéz helyzetekben is számíthat­tunk kollektíváink áldozat­készségére, tenniakarására. Kitért az előadó arra is, hogy a műszaki-gazdasági megújuláshoz kellő feltéte­leket teremtettek, majd té­mát váltva, a vasércpellet kohósítását értékelte, s azt hangsúlyozta, hogy jobb mi­nőségű betéttel energiamegtakarítást jelentős lehet elérni, növelhető a termelés, továbbá kiegyensúlyozott és minőségileg jobb munkát lehet végezni, nemcsak kohónál, hanem a termelés a azt követő folyamataiban is. Ezt követően a kokszoló­műről szólt dr. Szabó Fe­renc, és a következőket mondta: “ A múlt évben nagy feladatunk­ volt a kokszoló­­mű munkájának szervezése, azokkal a gondokkal, ame­lyek tervezési, kivitelezési, üzemeltetési hiányosságokból adódtak. De azokkal a gon­dokkal is, amik a koksz­igény csökkenésére, illetőleg a szénellátási nehézségekre vezethetők vissza. Ezért állí­tottuk le a II-es számú blokkot. Ám az év folyamán a vállalatvezetésnek vissza­térő feladata, gondja volt az I-es számú blokk fenntartá­sának, avagy leállításának a kérdése. A kokszolómű beruházási hiányosságai mo­rálisan is jelentős gondot okoztak az e területen dol­gozóknak. Azonban az esz­tendő során, a portalanítás kivételével, a többi nehézsé­get megoldottuk. Ettől füg­getlenül, köszönet és elisme­rés illeti az itt dolgozókat, akik a nehézségek közepette is vállalták a munkát. Beszéde további részében az új szabályozórendszer, az új adórendszer előkészítésé­ről szólt a vezérigazgató, és elmondta, hogy ezt a fel­adatot jól oldotta meg a vasmű szakgárdája; az új elveknek megfelelően mun­kálták ki a Dunai Vasmű 1988. évi tervét, amelyet az igazgató tanács, a szakszer­vezeti bizottság előzetesen már elfogadott. Időben ala­kították ki a bérbruttósítás elveit is, így november kö­zepén a főbizalmiak testü­lete már dönthetett is a személyre szóló kérdésekben. — Természetesen a nép­gazdaság helyzete a Dunai Vasmű kollektíváját is élén­ken foglalkoztatja — tért át egy újabb kérdéskörre dr. Szabó Ferenc. — Figyelem­mel kísértük a Központi Bi­zottság július másodiki prog­ramjának előkészítését, majd annak kibontakoztatását. Vál­lalatunk dolgozói számára is egyértelmű az a követel­mény, hogy azt a vezetési stílust, azt a munkamorált, ami az országot ilyen hely­zetbe hozta, mihamarabb meg kell szüntetni, és meg kell találni a kibontakozás útját. Kollektívánk támogat­ja a kormány stabilizációs programját, és annak végre­hajtását munkánk javításá­val fogjuk segíteni. De kér­jük a még konkrétabb, a még egyértelműbb intézke­déseket a vállalati munka megújulásához. Annál is in­kább, mert a kibontakozást illetően az a véleményünk, hogy annak kulcsa a korsze­rű termékek gyártásában, a termelőmunka jobb szerve­zésében, a termelés minő­ségi mutatóinak javításában, az átgondoltabb piaci mun­kában van. De ezt csak ak­kor lehet sikerre vinni, ha az ország valamennyi válla­latánál megvalósítják, és a­közben persze megszüntetik felesleges szervezeteket, azok bürokratikus kapcsola­tait, hisz főleg ez gátolja a gazdasági folyamatok termé­szetes kibontakozását. A Du­nai Vasmű vezetése az el­múlt évben is igyekezett a vállalat belső életéből kikap­csolni azokat a kedvezőtlen hatásokat, amelyek gátjai a munkának. De meg kell mondani azt is, hogy ez igen sok energiát vett el a vállalat vezetőitől. Hisz elég például­ arra a másfél évnyi vajúdásra utalni, ami a ko­(Folytatás a 3. oldalon)

Next