Üst, 1988 (34. évfolyam, 1-23. szám)
1988-01-09 / 1. szám
* Egy szobor, ami nem kell • Sándor a válogatottban A megújulás jegyében A DUNAI VASMŰ DOLGOZÓINAK ÜZEMI LAPJA 1988. JANUÁR 9. MEGJELENIK KÉTHETENKÉNT. ÁRA: 1,50 FORINT XXXIV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Mit vár Ön 1988-tól? ж Várakozás Hogy az egyénnek is megérje 1988 Előttünk 1988. A felgyorsult változásokat elvállalni, ei lesz a dolgunk az új esztendőben. A próbatétel elől nem lehet kitérni. Tudjuk: a szocialista építés soron következő feladataira nincsenek kész megoldások. A gazdasági munka fő célja, hogy kezdetét vegye a párt gazdasági-társadalmi kibontakozási programjának és a kormány stabilizációs tervének végrehajtása. Ez összefogás nélkül nem megy. Ha egyénileg talán nem is tudtuk kellően érzékelni, nehéz évek vannak mögöttünk, és nem kevesebb gondot tartalmaznak az elkövetkezők. Józanul mérve az időt, tudhatjuk, hogy a tervezett stabilizációs időszak túlterjed egy esztendő ötvenkét hetén. Már tudjuk azt is, hogyó gazdaságot élénkítő reformokat nem lehet elodázni. Megszoktuk, hogy életszínvonalunk töretlenül fejlődött - mert ez a társadalmunk sajátossága - és kevésbé szoktuk meg, ám elfogadtuk, hogy az mégsem töretlen, vannak átmeneti időszakok, amikor stagnál, illetve romlik. Felvetődik a kérdés: mi lesz ezután? A belső és külső egyensúly javítása érdekében a lakosság reáljövedelme és fogyasztása csökken, így írja elő népgazdasági tervünk. A fogyasztói árszínvonal pedig mintegy 15 százalékkal növekedhet. Az elmúlt hetekben, hónapokban nyíltan elénk tárták, hol tartunk, milyenek az értékeink, a fogyatékosságaink, eredményeink és hibáink. Adósságállomány, fizetési egyensúly, a költségvetés hiánya, milliók és milliárdok forintban, rubelben, dollárban, mind inkább beavatottá tettek bennünket állampolgárokat. Megismerhettük, a lényegén elgondolkodva és vitatkozva, a megoldás felvázolt módozatait is. Következetes reform, szerkezetváltás, hogy mást ne említsek. A viták előttünk zajlottak. Már tudjuk, hogy nem lehet igent mondani a fejlődésre úgy, ha a fejlődés árára nemmel válaszolunk. Januári első olvasmányomként a párt politikai bizottságának vitatételeit lapozom az ideológiai munka időszerű kérdéseiről. Amennyiben a gazdaságot érintő reformok nem szenvedhetnek halasztást, akkor azok csak úgy járhatnak sikerrel, ha politikai intézményrendszer korszerűsítésével párosulnak. Ez természetesen fordítva is áll, mert friss szemléletet és gyakorlatot igényel a gazdaságban is. A szocialista építés során a következő feladatokra nincsenek kész megoldások, írtam a bevezetőben. Társadalmi rendszerünk a saját talaján érleli meg az újabb fejlődési szakaszok tényleges szükségleteit, határozza meg a továbblépés vagy lépésváltás irányát, ütemét és módszereit. Ennek során természetesen ellentmondások is születhetnek. A szocialista jövő csak általános vonásaiban vázolható fel, hiszen a mindenkori gyakorlat alakítja ki a meglévő állapotok meghaladásának feltételeit és lehetőségeit is. Ezért, ha az eredményeket a lehetőségekhez mérjük, ha az új esztendő új kérdéseire helyes válaszokat adunk, akkor a célok vállalásában és megvalósításában kialakul a társadalmi összefogás, még akkor is, ha a nézetek, álláspontok több kérdésben megoszlanak. Azt mindenesetre tudomásul kell vennünk, hogy a stabilizáció érdekében nagyobb terheket kell vállalnunk, és egy ideig nem számíthatunk sem jövedelmünk, sem életszínvonalunk látványos növekedésére. A próbatétel elől nem lehet kitérni. Küszködni fogunk, ám alkotni is. A jobb és szebb jövő akaratában és hitében. Molnár Tibor DUNAFERR törzsgárdakötvény Módosul a törzsgárda-szabályzat A DUNAFERR törzsgárdakötvény életbelépése, illetve az erre való jogosultság feltételeinek meghatározása miatt szükségessé vált a törzsgárdaszabályzat módosítása. A vezérigazgató megbízottja és az vszb a következő közös döntést hozta: A törzsgárdaszabályzat első paragrafusának első bekezdése a következőkkel egészül ki: „A törzsgárda tagja lehet továbbá a vállalati párt, szakszervezet, KISZ és DKSE azon főállású dolgozója, aki ezekhez a szervezetekhez a Dunai Vasműtől került áthelyezésre.” A második paragrafus az alábbiak szerint módosul: „A törzsgárda a vállalati szakszervezeti bizottság, valamint a vezérigazgató vagy megbízottja irányítása alatt áll és a törzsgárdával kapcsolatos kérdésekben közösen döntenek." Az ötödik paragrafus hetedik bekezdése az alábbiak szerint módosul: „Azoknak a törzsgárdatagoknak, akik a Dunai Vasműnél 25 évet folyamatosan dolgoztak és ezalatt példamutató magatartást tanúsítottak, lelkiismeretes munkát végeztek, a vállalat vezérigazgatója, a vszb-vel közös döntésben vállalati emlékplakettet (az emlékplakett sorszámosan készül) valamint DUNAFERR törzsgárdakötvényt adományozhat. a Az emlékplakett, valamint DUNAFERR törzsgárdakötvény adományozása a gyáregységvezető és az üszb (iszb) együttes javaslata alapján történhet. A 25 éves folyamatos DV törzsgárdatagság előírása alól — például politikai, társadalmi érdekből történt áthelyezés miatt — a vezérigazgató a vszb-vel közös döntésben adhat felmentést. A vállalati emlékplakettet, valamint a DUNAFERR törzsgárdakötvényt — az első évet kivéve — a Kohász Vasasnapon megelőzően ünnepélyes keretek között kell átadni. A DUNAFERR törzsgárdakötvénnyel járó kedvezmény anyagi terheit a vállalat viseli és az e kedvezményben részesülő dolgozókat nyugdíjba vonulásukat követően meghatározott összegű rendszeres nyugdíjkiegészítés illeti meg. A nyugdíjkiegészítés 1988- ban 1100 forint havonta, amely három évente meghatározandó összeggel emelkedik. A feltételeknek megfelelő dolgozók közül csak azok részesülhetnek a kedvezményben, akik 1987. december 31- én a Dunai Vasművel munkaviszonyban álltak. A DUNAFERR törzsgárdakötvényre jogot szerzett illetve azzal rendelkező dolgozó fenti kedvezményekre való jogosultsága csak abban az esetben marad meg, ha nyugdíjazásáig a munkaviszonya és a törzsgárdatagsága a Dunai Vasművel folyamatosan fennmarad." Az évindító munkásgyűlésről jelentjük... Д nehezebb körülmények között is számítani lehetett dolgozóink áldozatkészségére, tenniakarására Mit ígér az új esztendő; miként vélekedik az ipar első embere a kohászatról; hogyan látja üzeme, szakmája jövőjét a kétkezi munkás - ilyen és ehhez hasonló gondolatok uralták azok szavait, akik január 4-én reggel kisebb-nagyobb csoportokban igyekeztek a vasszerkezetgyártó üzem csarnokába, ahol az évindító munkásgyűlést tartották. A megjelenteket, köztük Berecz Frigyes ipari minisztert, Herczeg Károlyt, a vasasszakszervezet főtitkárát; Barts Oszkárnét, a megyei pártbizottság első titkárát; Borovszky Ambrust, a vasasszakszervezet elnökét; Mádlné dr. Maár Ilonát, a városi pártbizottság első titkárát, valamint a város és a vasmű társadalmi életének vezető tisztségviselőit Fehéri Béla, a Dunai Vasmű pártbizottságának titkára köszöntötte, s élve az alkalommal, boldog és eredményes új esztendőt kívánt a vállalat minden dolgozójának. Majd eladta a siót dr. Szabó Ferenc vezérigazgatónak, aki így kezdte munkásgyűlési beszédét: — Már i hagyomány, hogy az új esztendő első munkanapján tájékoztatást adunk dolgozóinknak az elmúlt év tapasztalatairól, valamint az új év tennivalóiról. Az elmúlt esztendőt értékelvén, örömmel számolok be arról, hogy több év után, 1987-ben egyértelműen sikeres munkát végeztünk. Ezért köszönetet mondok gyáregységeink, főmérnökségeink és főosztályaink valamennyi dolgozójának. A '87. évi mutatóink közül ki kell emelni a nyereséget, ami várhatóan 800 millió forint lesz, s ez mintegy 300 millió forinttal haladja meg az 1986-ban elért nyereségünket. Meg kell jegyeznem, hogy az iméntieken felül, a kohó jövőre esedékes átépítése költségeire, az eredményünkből 400 —500 millió forintot tartalékolunk. A továbbiakban dr. Szabó Ferenc vázolta a nyereséges gazdálkodás összetevőit, és azt hangsúlyozta, hogy a sikerben az energiaköltségek csökkentésének, a termelés mintegy 10 százalékos növelésének, a minőség javulásának, a tőkés piaci árak növekedésének, s mindezek feltételeként a jó minőségű, kohói ércbetétnek meghatározó volt a szerepe. A vállalat másik fontos mutatószámát, a tőkés exportot illetően úgy fogalmazott a vasmű vezérigazgatója, hogy az több mint 10 millió dollárral növekedett az előző évhez mérten, és a tőkés export abszolút összege 81 millió dollár lett. Az is lényeges, hogy a vasmű devizaegyenlege mintegy 7 millió dollárral javult. — Jelentős eredménynek tartjuk azt is — érvelt tovább a munkásgyűlés előadója —, jövedelmét hogy dolgozóink 10 százalékkal tudtuk emelni, és ezt alapvetően a tőkés export növelése, a vállalati eredmény javulása, továbbá a szakszerűbb munkaszervezés nyomán bekövetkezett létszámcsökkenés tette lehetővé. Olyan volt a vállalati légkör, hogy dolgozóink elsősorban a munkára tudtak összpontosítani, és a nehéz helyzetekben is számíthattunk kollektíváink áldozatkészségére, tenniakarására. Kitért az előadó arra is, hogy a műszaki-gazdasági megújuláshoz kellő feltételeket teremtettek, majd témát váltva, a vasércpellet kohósítását értékelte, s azt hangsúlyozta, hogy jobb minőségű betéttel energiamegtakarítást jelentős lehet elérni, növelhető a termelés, továbbá kiegyensúlyozott és minőségileg jobb munkát lehet végezni, nemcsak kohónál, hanem a termelés a azt követő folyamataiban is. Ezt követően a kokszolóműről szólt dr. Szabó Ferenc, és a következőket mondta: “ A múlt évben nagy feladatunk volt a kokszolómű munkájának szervezése, azokkal a gondokkal, amelyek tervezési, kivitelezési, üzemeltetési hiányosságokból adódtak. De azokkal a gondokkal is, amik a kokszigény csökkenésére, illetőleg a szénellátási nehézségekre vezethetők vissza. Ezért állítottuk le a II-es számú blokkot. Ám az év folyamán a vállalatvezetésnek visszatérő feladata, gondja volt az I-es számú blokk fenntartásának, avagy leállításának a kérdése. A kokszolómű beruházási hiányosságai morálisan is jelentős gondot okoztak az e területen dolgozóknak. Azonban az esztendő során, a portalanítás kivételével, a többi nehézséget megoldottuk. Ettől függetlenül, köszönet és elismerés illeti az itt dolgozókat, akik a nehézségek közepette is vállalták a munkát. Beszéde további részében az új szabályozórendszer, az új adórendszer előkészítéséről szólt a vezérigazgató, és elmondta, hogy ezt a feladatot jól oldotta meg a vasmű szakgárdája; az új elveknek megfelelően munkálták ki a Dunai Vasmű 1988. évi tervét, amelyet az igazgató tanács, a szakszervezeti bizottság előzetesen már elfogadott. Időben alakították ki a bérbruttósítás elveit is, így november közepén a főbizalmiak testülete már dönthetett is a személyre szóló kérdésekben. — Természetesen a népgazdaság helyzete a Dunai Vasmű kollektíváját is élénken foglalkoztatja — tért át egy újabb kérdéskörre dr. Szabó Ferenc. — Figyelemmel kísértük a Központi Bizottság július másodiki programjának előkészítését, majd annak kibontakoztatását. Vállalatunk dolgozói számára is egyértelmű az a követelmény, hogy azt a vezetési stílust, azt a munkamorált, ami az országot ilyen helyzetbe hozta, mihamarabb meg kell szüntetni, és meg kell találni a kibontakozás útját. Kollektívánk támogatja a kormány stabilizációs programját, és annak végrehajtását munkánk javításával fogjuk segíteni. De kérjük a még konkrétabb, a még egyértelműbb intézkedéseket a vállalati munka megújulásához. Annál is inkább, mert a kibontakozást illetően az a véleményünk, hogy annak kulcsa a korszerű termékek gyártásában, a termelőmunka jobb szervezésében, a termelés minőségi mutatóinak javításában, az átgondoltabb piaci munkában van. De ezt csak akkor lehet sikerre vinni, ha az ország valamennyi vállalatánál megvalósítják, és aközben persze megszüntetik felesleges szervezeteket, azok bürokratikus kapcsolatait, hisz főleg ez gátolja a gazdasági folyamatok természetes kibontakozását. A Dunai Vasmű vezetése az elmúlt évben is igyekezett a vállalat belső életéből kikapcsolni azokat a kedvezőtlen hatásokat, amelyek gátjai a munkának. De meg kell mondani azt is, hogy ez igen sok energiát vett el a vállalat vezetőitől. Hisz elég például arra a másfél évnyi vajúdásra utalni, ami a ko(Folytatás a 3. oldalon)