Üst, 1989 (35. évfolyam, 1-24. szám)

1989-01-12 / 1. szám

1989. JANUÁR 12. MEGJELENIK KÉTHETENKÉNT, ÁRA: 1,50 FORINT XXXV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM A politikai megújulás jegyében A közeljövőben három dokumentumot tárgyalnak meg vállalatunk kommunistái. A dokumentumok azt a célt szolgál­ják,hogy megkeresse az MSZMP a helyes utat a megújuláshoz. A Dunai Vasmű pártbizottsága a vállalatnál folyó pártviták szervezésével és irányításával egy munkacsoportot bízott meg, Sárközi György vezetésével. A vita céljáról, lebonyolítá­sának módszeréről őt kérdeztük meg.­ ­ Az elmúlt év végén a Du­nai Vasmű pártértekezlete úgy határozott, hogy pártvitára bo­csátja a politikai munka meg­újításával kapcsolatos javasla­tát. Mint ismeretes ezt a javas­latot egy munkacsoport állí­totta össze. Ezzel párhuzamosan a Köz­ponti Bizottság is kidolgozott két részanyagot, mely szintén a politikai munka megújítására irányul. Tartalmával pedig na­gyon szorosan kapcsolódik a Dunai Vasműben leírt javasla­tokhoz. Pontosabban a munka­helyi és a lakóhelyi pártszerve­zetek szerepe, tevékenysége és feladatának megújításával fog­lalkozik. Ezenkívül a párton belüli választási rend megújítá­sával kapcsolatos témakörök­kel. Természetesen mindehhez szorosan kapcsolódik maguk­nak a párttagoknak szerepük és feladatuk. Ezekben a kérdé­sekben kért a Dunai Vasmű pártbizottsága és a Központi Bizottság is a tagságtól véle­ményt, pártvita formájában. A pártvitát január 10-dike és feb­ruár 15-dike között kell lebo­nyolítani, két lépcsőben. Az első lépcsőben, minden pártcsoporthoz eljutnak a vita­anyagok. Kérésünk az, hogy tanulmányozza át a pártcso­port, vitassa meg. Ezenfelül, egy, a pártbizottság által össze­állított kérdőívet töltsenek ki kollektíven. A pártcsoportok­ban folytatott viták lezárását követően a kérdőíveket ele­mezzük, az abból kiolvasható javaslatok és információk alap­ján kiegészítéseket teszünk az eredeti javaslathoz és ezután kérjük azt, hogy minden párt­­alapszervezet taggyűlésen vi­tassa meg. A taggyűléseken az anyagok kidolgozásában részt vett, fel­készült propagandisták is jelen lesznek, így a pártalapszerve­­zeti viták során meg lehet is­merkedni azokkal az informá­ciókkal is, amelyeket máshova tettek fel, így lehet azokkal is foglalkozni, illetve a különböző érvek ütköztetésével minden párttagnak lehetősége lesz ar­ra, hogy felkészülten tudjon dönteni arról, hogy a legfonto­sabb kérdésekben neki mi az álláspontja. A taggyűlések után az a ké­résünk, hogy minden párttag egyénileg is töltse ki a kérdőí­vet. Ezeknek a kérdőíveknek az információit felhasználva fogja kialakítani a Dunai Vasmű pártbizottsága az állás­foglalás-tervezetét, illetve Központi Bizottság által ki­­a­dott dokumentumokról kiala­kult véleményt, amelyet a már­cius végén, vagy április elején megtartandó vállalati pártérte­kezlet elé fog terjeszteni, dön­tés céljából. A pártvita szerve­zése során nagyon fontos szem­pontnak tartottuk azt, hogy minden párttag közvetlenül is részt vehessen a döntések elő­készítésében. Vitatkozhasson, olyan informáltsága legyen, mint azoknak, akik kidolgoz­ták az anyagot. A közös gon­dolkodás eredményeként jus­son konszenzusra a vasmű párt­tagsága a legfontosabb kérdé­sekben. TÖRŐDNEK VELÜK 2399 Egy híján kettőezer-négy­száz tagot tartott nyilván a vasmű nyugdíjas szakszervezeti bizottsága az esztendő forduló­ján. A munkásművelődési ott­hon földszinti helyiségeiben szép számmal találtam isme­rőst, korosabbakat és fiatalab­bakat nyugdíjasaink soraiból. Köztük Sólyom, Ujszászi és Bukszár elvtársakat is, akik a vezetőség tagjai. Pillanatok alatt belemelegedtünk a beszél­getésbe. A szociálpolitika és az érdek­­védelem el nem hanyagolható, fontos területe a nyugdíjasok­kal való törődésnek. Úgy lát­szik, hogy ez a volt munkálta­tó, a Dunai Vasmű és a Vasas részéről egy­aránt példás, sok esetben követendő. Hetenként kétszer, kedden és pénteken délután kettőtől ötig tart a „hi­vatalos idő”. A kilencfős bi­zottság, a már említetteken kí­vül Ráczné, Horváthné és a négy fő bizalmi: Konrád, Balá­zsi, Magyar és Mihalekné szak­társak irányítják a 61(!) fős bi­­zalmi testületet. A gazdasági ügyeket Balázs Lászlóné lát­ja el. A tudósítói kíváncsiság főleg arra késztet, hogy az anyagia­kat firtassam. Nos, néhány té­tel amit szégyenkezés nélkül felsorolhatunk. A múlt esztendőben kifize­tésre került 250 ezer forint szo­ciális és 500 ezer forint rendkí­vüli segély. Üdültetési támoga­tásra 220 ezer forintot fordítot­tak. Hetenként 750 fő veszi igénybe rendszeresen a vasmű­ves hozzájárulást a kedvezmé­nyes étkeztetéshez. Az SZMT-től legutóbb ka­pott összeget ajándékutalvá­nyokra, kisebb karácsonyi ajándékcsomagokra költötték. Ezeket a bizalmiak juttatták el a címzettekhez. Feljegyeztem azt is, hogy nem kevesebb, mint 500 nyug­díjasunk jött vissza dolgozni a múlt esztendőben, a nyugdíjas­bizottság elnökének egyetértő aláírásával. Az aktívák továbbképzése, a közel tíz kirándulás, a két nagylétszámú nyugdíjas-talál­kozó mindegyike önmagáért beszél. 1988. jelentős feladata volt azoknak a kigyűjtése, akik leg­alább 25 éves vasműves mun­kaviszonnyal maguk mögött, korábban kerültek nyugdíjba és nem jutottak az életjáradé­kos kötvénytulajdonosok közé. Az NJST il. több alkalommal közölte a felhívást, hogy az ér­dekeltek hol és meddig jelent­kezhetnek. Sólyom elvtárs, a nyugdíjas-bizottság elnöke el­mondta, hogy kereső és kutató munkájukkal a vasmű munka­ügyi szerveit is segítették, ám megítélése szerint még jócskán akadnak olyanok, akiknek el­kerülte a figyelmét gyárunk gesztusa, amivel régi dolgozóit támogatja. Tehát aki csak mos­tanában szerez minderről tudo­mást, annak elmondjuk, hogy a jogosultsága nem évül el. Ha jelentkezik, 1989-re, erre az évre nyugdíjának arányában megkapja az őt megillető összeget, 3-8 ezer forint kö­zött. Függetlenül attól, hogy tagja-e a szakszervezetnek, vagy kívülálló, ügyét kézbe ve­szi a nyugdíjas-bizottság. Molnár Tibor Részvénytársaság lakásépítésre Akárki bérelheti Az egyre erősödő infláció nagymértékben korlátozza a la­káshoz jutás lehetőségét. Mivel ez az egyik leghatározottabb értékmegőrzési forma - még az abszolút lakáshiány ellenére is - minden ésszerű határt átlépve emelkedik az ára. Jelentősen próbára téve ezáltal azokat a vállalatokat, amelyek külön­féle szempontok miatt kiemelt feladatuknak tekintik dolgo­zóik ilyen irányú segítését. A Dunai Vasműnek is gyö­keresen meg kell reformálnia otthonteremtési elveit, mód­szereit. Megoldásként nagyon célszerű és időszerű javaslatot dolgoztak ki szakembereink. Mégpedig egy bérlakásépítési koncepciót, amit részvénytár­saság vállalkozási formában kí­vánnak megvalósítani. A tervekről Tóth Béla gazda­sági igazgatóhelyettest kérdez­tem: - Alapelvünk, hogy ele­gendő mennyiségű, mindenki által elérhető lakásmegoldást biztosítsunk az embereknek. A bérlakást igénylőnek nem kell előre takarékoskodni, csak a bérleti díjat folyamatosan fizet­ni. Ez pedig kisebb terhet ró a családok költségvetésére, mint bármely más lakáshoz jutási forma. Nem vizsgálja a szociá­lis helyzetet sem, így adott esetben egyedül­állóknak is ott­hona lehet. A lényeg az, hogy a bérlő fizetőképes legyen. - Milyen összegű díjra lehet számítani? - Huszonöt éves időtartamot nézve, évi 12 százalékos inflá­ciót feltételezve körülbelül százforintos havi négyzetméte­renkénti árban gondolkodunk. Ez az otthonteremtési forma, egy átlag család jövedelmének csak 30-35 százalékát igényli. Kétségtelenül magasabb arány ez a nyugat-európai átlagnál, de még mindig jobb, mint az albérleti költség. - Milyen lakásokat, és hol szeretnének építeni? - A részvénytársaság mint­egy 600 darab lakás építésére, üzemeltetésére vállalkozhat. Jelenleg a városban több alkal­mas hely is van, például a Bara­­csi út feletti rész. De a telepí­téskor nem szabad figyelmen kívül hagyni a városkörnyéki községeket sem. A házak maxi­mum két emeletesek lesznek, 1-4 szobás lakrészekkel, teljes összkomforttal, garázzsal és 50 négyzetméteres élőkerttel laká­sonként. - Mely vállalatokat szeretnék bevonni a részvénytársaságba? - Egyelőre a városi tanácsot, az OTP-t, a papírgyárat, az építőipari vállalatot és a BVM- et. De a részvénytársaság bőví­tési lehetőségei - még állam­­polgári oldalról is - adottak. - Ezek szerint a bérlakásokat nem csak a vasmű dolgozói ve­hetik igénybe? - Nem. Ehhez bárki hozzá­juthat, aki a bérleti díjat ki tudja fizetni. Sőt 15 év bentla­kás után a mindenkori nettó értéken meg is vásárolhatja la­kását. - Az ötlet nagyon jó, de mi­kor válik valóra? - Reméjük hamarosan. Az idén szeretnénk a tereprende­zési munkákat elkezdeni. Jö­vőre pedig terveink szerint már mintegy száz lakás áll majd a bérlők rendelkezésére. k. e. Erről szól... A PIACON IS FIZETNI KELL A vállalati gazdálkodásban mind nagyobb szerepe van a fizetőképességnek. A Dunai­­ Vasmű az elmúlt időszakban többször is került­­ nehéz helyzetbe amiatt, mert azok a vállalatok, akiknek eladta termékeit, nem tudtak fizetni. Ezért döntés született arról, hogy ez évtől­­ kezdve csak azok a vállalatok kapjanak anya­got, akik fizetőképesek. E témáról szól bőveb­ben írásunk. (2. oldal) MIT AKARUNK? A vállalatnál folyó politikai munka megújítá­sára program készült. E program jelentős része a tájékoztatás korszerűsítése. Ezzel egy új mun­kabizottság foglalkozik. A tájékoztatás fontos részének tartják a nyomtatott és elektronikus sajtót egyaránt. A munkabizottság azt akarja elérni, hogy a párt mint elvont fogalom, mint misztikum megszűnjön. A munkabizottság el­képzeléseit mutatja be írásunk. (3. oldal) MAGUNK KÖZÖTT? Gyárunkban dolgozó idősebb kommunistákat kérdezett meg munkatársunk arról, miként véle­kednek napjainkban a politikáról, a gazdaság­ról, a vezető szerepről, közhangulatról. Egyálta­lán mit várnak a jövőtől. A kérdésre adott vála­szok olvashatók cikkünkben. (4. oldal) BIZTOS LÁBBAL A BIZTOSI?) TALAJON Az ez évi feladatok tervezésénél, a munka meghatározásánál alaposan el kellett szakad­niuk a konvencióktól, a több éves gyakorlattól a KISZ-eseknek. A kialakult helyzetben határo­zott, markáns politikai programmal és nép­szerű célokkal őrizheti meg a KISZ a tagságát és hitelét. Éves munkaprogramok lényeges elemei olvashatók ki a cikkből. (5. oldal) HUSZONÖT NAP A JÖVŐNKÉRT A meleghengermű életében már több nagy­javítás volt. Az elmúlt év végén végrehajtott azonban jelentősen eltért az előzőektől. A javí­tás nagyarányú rekonstrukcióval is párosult. Az elvégzett munkáról nyilatkoztak munkatár­sainknak a karbantartók és a hengerművesek is. Az ő véleményük tükröződik írásunkban. (6. oldal) KEVÉS A REMÉNY A BENTMARADÁSRA Hiába a kitűnő technikai háttér, férfi NB I-es kézilabdacsapatunk nem kényeztette el a híve­it. A D. Kohász együttese, jelenleg alaposan leszakadva, a kieső helyen áll. Az okok elemzé­sével foglalkozik cikkünk. (7. oldal) Bizonytalanság a döntés előtt Mit akar a szakértelmiség? Az Országos Szakszervezeti Tanácskozás küldöttei decem­berben állást foglaltak a szak­­szervezeti mozgalom gyökeres tartalmi és szervezeti átalakí­tása mellett. Az elfogadott do­kumentumok jogilag garantál­ják a szakszervezeti szervező­dés szabadságát - ami melles­leg már­ több mint 30 éve em­beri jog - így a szakértelmisé­giek önálló szervezetté alakulá­sát is. Hogy miért akarnak önálló szakszervezetet? Mert a válla­latoknál dolgozó szakértelmi­ségi kisebbségek érdekei folya­matosan háttérbe szorultak az elmúlt évtizedekben. Önálló képviselet hiányában pedig, e réteg nem tudta kivédeni hely­zetének romlását. Ezek ismeretében azt hinné az ember, hogy vállalatunk mérnök, közgazdász, jogász szakemberei kapva kapnak az adandó alkalmon és tagjai kí­vánnak lenni a megalakulandó vasműs szervezetnek. Annak, amely rétegük sajátos érdekei­nek megfelelően határozza meg programját, belső szerve­ződésének rendjét. Amely védi a szakértelmiség anyagi, szel­lemi és kulturális érdekeit. Furcsa, de eddig a szervezők süket fülekre találtak. Persze erre sokféle magyarázat lehet. Egyik, hogy vállalatunknál e réteg nagy többsége vezető be­osztású. A munkaadók közé sorolandók. Nem tudnak fel­tétlenül azonosulni egy öt éve itt dolgozó - mondjuk - mér­nök érdekeivel. De úgy tűnik, e mérnök sem tud mit kezdeni az újfajta érdekképviselet lehe­tőségével. Bizonytalan. Mert mi lesz ha ...? - tucatnyi kér­dést tesz fel üdüléssel, lakáshoz jutással és egyébbel kapcsolat­ban. A másik gondjuk, hogy a szervezők csak magukra szá­míthatnak. Mindig falba ütköz­nek. Igazán sem a szakszerve­zettel, sem saját rétegükben nem jutnak közös nevezőre. Pedig a kezdeményezés jó. De hogy milyen formában, az még a jövő titka. Egyelőre klubdélután formájában pró­bálják kedd délutánonként ki­deríteni: hogyan tovább? Meg­kísérlik megtalálni azt a mód­szert, amivel meggyőzhetik a vasmű hasonszőrű dolgozóit ar­ról,­hogy értük csinálják! k. e.

Next