Az Üstökös, 1858 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1858-09-11 / 4. szám
Humoristico-Telletristicus hetilap. BÜRO ÓZDI BÁCSI CSÍXTEVÉSEI. " •Foly tapott azonban mérhetetlen mennyiségű válogatott czimeket és ideális pofonveréseket in effigie az a paraszt asszony, a kitől a maiszterné a kacsatojásokat vette, s akivel bizonyosan meg is vívott volna, ha valaha rá tudott volna ismerni, így azonban csak in contumaciam ítélhette el az ördögök általi elvitetésre. Még azután esztendő múlva is ki lehetett vele csalni a házból, akármilyen roszidőben, ha valaki azt kérdezte tőle : megnőttek - e már a gólyák, hanem akkor aztán szaladhatott a ki kérdezte. A maiszternő nyáron már négy órakor fölzavarta az egész cselédséget, amit persze igen okosan tett, de a mi nekünk akkor nem látszott kellemesnek. Ő maga egy kis benyíló kamrában aludt, mi pedig, két legény, két inas és én, a műhelyben. Amint a legelső pitymállat bevilágított az ablakán,már kikiabált hozzánk, s aki fel nem kelt addig, míg ő kijött, annak volt nemulass. Sokáig törtem rajta fejemet, hogy lehetne ezen a calamitáson segíteni, végre gondoltam ki valamit. — Egy este Hanzival egy nagy fatálat tatás, megtöltöttünk csirizzel, a közé meg kevertünk kormot; éjszaka aztán, mikor sötét lett, kimentünk vele az udvarra; a majszterné ablaka arra nyílt, azt végül végig befestettük ezzel a fekete ragasztókkal. Másnap reggel aludtunk kedvünkre, míg csak a nap az orrunkra nem sütött, még akkor sem keltünk volna fel, ha a vészhetetlen sok légy engedte volna az embert tovább aludni. Majszterné az alatt csak várta odabenn nagy haraggal, hogy mikor virrad már meg, de csak nem akart világosodni az ég. Mélységes sötét éjszaka volt nála. Egyszer aztán ebben a mélységes éjszakában meghallja, hogy ütik a mustával a bőrt odakinn a műhelyben. Kijön s akkor látja, hogy milyen rettenetes nappal van odakinn. Dühös volt, hogy mert a nap fölkelni az ő tudta nélkül? hát az ő kamrájában mért nincs világosság? Akkor látja, hogy milyen gonoszul be van kulimászolva az ablaka. Hanzi inas az első rohamot az ágy alatt várta ki, én azonban kiugrottam az udvar közepére, felfutottam egy nagy szederfára, s onnan hall-