Az Üstökös, 1865 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1865-01-07 / 1. szám
3 A világhelyzetről. (Fk.) „Bonaparte locutus est!" — Ismerjük a Napoleonidáknak azt a szokását, hogy beszédeiket mindig a hallgatósághoz szokták idomítani. /. Napokon azt írta 1797-ben Károly főbe rezegnek , hogy „egy emberélet megmentése többet ér, mint a csatamező minden feladata.11 S ugyan ő volt, ki később Berthiernek azt mondta, midőn ez az összeírási lajstromot kezébe nyújtá: „és e szerint havonkint volna elkölteni való tízezer emberünk.11 III. Napóleon mindég az ellenkezőjét szokta mondani annak , amit elhallgat, tavaly azt mondta az orosz gorombaságokra, amit de Viichi válaszolt a haragos praelátusnak: „az ilyen mennykövek ellen itt az oldalamon a villámhárító“ ez idén pedig az egészen ellene intézett megtámadásra azt feleli, amit .Jean Paul idéz don Antonio a’ Ulloa után , hogy ha az ember a Caibon rovart széttöri a kezén , meghal a mérgétől , de ha lefújja onnan, szépen megmenekül tőle. Tudjuk jól, mit mondott a Corsikai azon kérdésre, miért oly kérlelhetlen heszúállók földjei? „mert azokat csekélységgel nem lehet megsérteni.“ Ebből értheti mindenki, hogy mit akartunk jelzeni? III. Napoleon ugyan bizonyosan emlékezik arra, amit Diderot mondott Katalin czárnőnek : „ha fölséged, mint drámairónő megbukik, még ’ mindig megmarad Oroszország czárnöjének; de ha én megbukom , mint drámairó, akkor én egészen megbuktam hanem azért alig hiszszük, hogy vigasztalására szolgáljon az inversa ratio : „ha én mint franczia császár megbukom, még mindig megmaradok — Julius Caesar élete koszorús szerzőjének.“ Nem ilyen nagyra még a professionals írók sem becsülik a koszorúikat. Blücher is nevetett, mikor az oxfordi egyetem megválasztotta doktornak: „tegyétek meg A megfordított ebéd. Párisban nagyszerű fogadás történt egy fiatal angol, egy franczia, egy muszka és egy spanyol gavallér között. Az angol abban fogadott, hogy ő ugyanazt az ebédet amit a másik három levesen kezdve elkölt, hátulról, a fekete kávénál kezdve elkölteni képes. Fogadhat Gneisenaid is legalább patikát tusnak, ő csinálja a pilidláimat Napóleon is alighanem ilyen pirulákra gondol, mikor kiadja magát doktornak, aki majd meg fogja gyógyítani Európát. Különösen az újévi beszédeinél megszoktuk már azt kérdeni tőle, amit Boilau kérdezett Mallebranchetől, mikor az panaszolta, hogy Arnould nem értette az ő művét az „eszmék világáról.“ — „Tehát igazán azt akarta ön, hogy megértse valaki, amit ír ?“ Azért mi is azt mondjuk , szerkesztő barátunknak , amit Siegel abbénak mondott az iskolás gyerek, mikor így szólítá meg : „adok neked egy almát, fiam , ha megmondod, hol van az Isten?“ — adok én önnek kettőt, viszont az, ha megmondja, hogy hol nincsen?11 Tehát ön is, szerkesztő barátunk, nekünk tíz Napoleon bort kínál, ha írunk önnek a felől, hogy mit mondott Napoleon ? — adunk mi önnek húszat, ha azt megírja, hogy mit nem mondott el? Egyébiránt Lamartine is megérkezett Párizsba, de nem azért, hogy pique auf újra kezdje a képviselőségen a politikai pályát; még candidaltatni sem engedi magát, hogy is lenne ő candidatus ott, ahol már egyszer prédikátor volt ? Végül még egy életet nem engedhetek el, mely most jutott eszembe és nagyon jó. Az angolok, a mért Simonosakit porrá lövették, hadiköltség fejében 16 milliócskát követelnek a japániaktól. No ezek is elmondhatják, amit a maroccoi deg mondott Du Quene-nek , mikor fővárosát a francziák lebombáztatták, s aztán követelték a nagy hadiköltséget, „mért nem szóltak nekem előbb ? én fele arért is felgyújtottam volna magam.11 Különben a legújabb bonmot az, hogy Kasselben a deficit soha sem deficiál. Viszont találkozásig italt: az angol elkezdte a kávén, azután jött a fagylaltra a sor, azután jött a saláta (Fagylaltra !) azután a pecsenye. De bizony az utolsó fogásnál, a ráklevesnél felfordult a gyomra a kegyelmének, s magánkívül vitték el a vesztett csatatérről. Ilyen babérok is teremnek mai nap a fiatalság számára._______