Az Üstökös, 1871 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1871-09-16 / 38. szám
Paradicsomi bajok. Angyali komédia két felvonásban. Személyei: Gábor angyal, egy titkár Szent Péter, egy portás Angelino, egy garibaldista Scaramuccio, egy brigante Clopinclopant, egy franczia chasseur Saint-Cochon, egy pápai zuáv Sansculette, egy párisi communista Frankenfrasz, egy porosz junker I. felvonás, lelkei. (Történik a paradicsom kapujában.) Szent Péter. (Káromkodik.) Ezer milliom teremtúrózsacskó! Jövel, segíts, amire Gábor angyal! (Szaladj! híjad! izé! Te szárnyas tacskó!) Nézd már, megint a bummelzug vonattal Mi furcsa pasasirhad érkezik? Ki lábát hagyta el, ki kézit. Hová tegyem ? a padlás mind tele, Csak a pinczébe menne bár fele. Okosabb háborúban legalább Egy rész Mahommednél helyet talált, A másik ment a Brahma hotelébe, De most mind a mi házunkat télé be. Hisz nincs az ég sem gumilásztikóból, Kidönti a falát, ha mind betódul. Gábor angyal. Passust kell tőlük kérni, hátha nincsen ? Szent Péter. Igazság! Hol a passus ! Ide frisen! Scaram uccio. Vagyok én igaz brigante. Az uram kegyes Fernante. Megöltem száz eretneket Asszonyt, leányt, kis gyereket, Itt nálam a patentalis. Aláírva kardinális. Angelinót, istentelent Mikor Rómánál megjelent, Hogy a szent széket feldöntse, Hogy megöltem, jó szerencse. Hátulról szúrtam orozva, Úgy küldtem el a pokolba. Általam omlott a vére Istennek dicsőségére. Saint-Cochon.Uram ne higyje birkónak! Egy szava sem igaz jó mag. 446 Ez gyilkolt csak rablás végett, Én védtem meg a szent széket. Itt nálam a pokol lista: Benne a garibaldista, Kit én lőttem meg chassepóval, Maga is megmondja szóval. Te rabló hogy ide jöttél Segített rajtad a kötél. Jutottál annak végére Istennek dicsőségére. Clopin dopant. Csak hallgatom, hogy henczegnek itten, Mintha ők csináltak volna mindent. Pedig én öltem meg mind a hármat, Mind a három a pokolba járhat, Mentanánál esett veres inges, Fidardónál ez az „orra singes.“ S a brigantit én huzattam fára, Uram a nagy császár parancsára. Én védelmeztem meg a szent széket, És más mindenféle ... széket. Szörnyű nagy „glória“ lett belőle. Az istennek „is“ adunk belőle. Sansculotte. Ezek aztán a derék szájhősök! Úgy henczegnek, mint valami körösök! Hiszen én öltem meg mind a négyet. Ott volt az is, mikor Pária égett. Én töltöttem a petróleumot. Én illumináltam a templomot. Én küldtem pokolra annyi martirt, Csudálom, hogy kaptak elég quartirt. S minthogy annak, akit én megöltem, A pokolba kell menni nagy bölcsen, Azért láthatod öreg bugrisom, Hogy az én helyem a paradicsom. No hát frissen ereszsz be az ajtón, Mert kővel az ablakod behajtom. Aztán itt ne legyen semmi dolog, Schnapsz,dohány sok! Különben strikolok! Frankenfrasz. Jött! Ez aztán Aufschneideres volt. Mintha úgy olvasnák az újságból! Hiszen uram egyetlen egy bomba Annyi ficzkót zúzott egy halomba. Hogy azt három hétig mától fogva Szentmihály lovával el nem hordja. S én ily bombavető battériát kommandiroztam magam odaát. Én küldtem pokolba sok filisztert.