Az Üstökös, 1880 (23. évfolyam, 1116-1167. szám)
1880-10-24 / 1158. szám
508 Interviuv. Az »Üstökös” mukatársa, Tallérossy Zebulon urunkbátyánk is meglátogatta Riegert. Beszélgetésüket a következőkben irta le Zebi bácsi: T—z. Rogo humillime, panye Rieger, cső sze kteri tulipán? Mit teszik.it csinyalnyi? R—r. Sag gyütem magyar kipviselökel megbaratkoznyi. Skrz, prz, trz. Prrrrrz! ! T—z. Jaj! Mikoztasik megengednyi, hogy feltegyek okularit. R—z. Nini! Hat megijet tülem tekintedezs barátom uram ? De ilyenek magok magyarok; mindig filtek izs filnek tölünk csehektül. T—z. Van az onat, mert beszigyük olyan veszedelmezs. Jaj nekünk, ha szót követi tét. R—z. De hiszen vagyunk mink jámbor emberek. Zegyebet sem csinyaljuk, mint fabrikálunk czukrot. T—z. Igazan? No hallja tekintetlezs barátom uram, akor csagugyan kösünk baracsagot. Nekem meg terem verhhovinan sog krumplim; ászt czukorgyárban nagyon jól fel lehet hasznalni. Mit teszik anyi mitermazsajak ? R—r. Azutand meg jaratjuk gyerekeinket oskolába. T—z. No ászt izs nagyon jól van. Nekem van szip erdőm izs ot közel; szolgálhatok pompazs mogyorosa palczikakal. Hat tekintetlezs barátom uramnak nincs van valami eladó? R—r. De igen, az a mi nincs van magoknak: programm, kiszülő Sennyei-miniszteriumhoz. Adhatjuk antiquariusi áron, van nálunk hasznalhatlan alapotban, mer nincs van hoza minisztérium. Taz. Aj, ez nagyon pompazs ajanlat. Csag, kirek alazatosagal, hat mar bizonyozs, hogy »der Sennyei kommt?« hogy actioba lip? Re r. Termiszetezs. Különben minek gyütem volna in ide, ha nem üdvözölnyi 48-iki hirezs embert; in, a ki mint tudva van , olyan 48-as vagyok. T. z. Negyvennyolcz! Hej bízom csag az volt a szip idő. Megismerketünk mar akor tekintedlezs barátom uram rokonságával: muszkakal. Tesig csag máj megkirdeznyi Sennyeitul, a mig fog ram emlikeznyi: voltam verpflegscomissariuzs. Igyunk brudersaftot. Petőfi jellemzéséhez. Az idén hallottam a gyönyörű »Csorbás tó« mellett, a (most már ősz) kedves magyar házigazda, Szentiványi Miklóstól ezt a jellemző adatot. Mikoriban (most 35 éve már,) Petőfi Tompa Mihály társaságában beutazta a magyar felföldet egy napon Szentiványi vendégszerető házához is betért a két költő jó barát. Délig igen jól mulattak: Petőfi szokás szerint, ha egyszer fölmelegedett, nagyon kedves volt. Ebéd után a házigazda (more patria) a férfitársaságnak egy kis parázs farblize indítványt tett, amit nem is szokás visszautasítani. Tompa szenvedélyes fárbliző volt, le is ült egy szóra. »Hát Petőfi úr nem játszik?« kérdé a házigazda. Mire Petőfi valami sajátszerü, haragos hangon viszonza: »nem játszom.« Hát nem kínálták többet, hanem hozzá láttak a többiek a »vizi«-hez meg a »besser«-hez. Egyszer csak jön Tompa elhalt képpel Szentiványihoz s azt súgja neki: »Képzelje csak, Petőfi fogat s el akar menni rögtön. A házigazda rögtön előveszi a koszolodó vendéget s kérdi tőle, hogy mért akarja őket itt hagyni? a mire Petőfi ezt válaszolta: — »Én az olyan háznál ahol kártyázni ülnek le, mikor én itt vagyok, egy óráig sem maradok tovább.« »Uram! monda erre Szentiványi. Hiszen mi is tudjuk, hogy ki az a Petőfi? Ismerjük önnek remek költeményeit,s dicsérjük érte. De a költészet az Isten adománya, s arra, a mit az Isten adott, nem szükség büszkének lenni!« E szóra odanéz Petőfi Tompa szemébe. »Te Miska! Ez jól megfelelt nekem. Derék ember ez! Maradjunk itt!« S azzal levetette a köpenyegét, kezet szorított, leült az asztalhoz s ott maradt még három napig, s mulatott, mint más halandó ember. Jókai Mór. ÜSTÖKÖS. Oktober 24. 1880. EX CATHEDRA. Kérem lssan, az a nézet nem lehet helyes. Miért ? Mert helytelen. De menjünk egy lépéssel odább. Mi tehát e dolognak a rövid veleje ? Például egy 15 éves fiú lop. Itt először tudnunk kellene : hány éves ? Hogy valaki — kérem lssan — atyagyilkos legyen, kell hogy atya legyen. Ez világos kérem. Mert ha nincsen atya, kit gyilkoljon, hogy atyagyilkos lehessen ?