Az Üstökös, 1892 (35. évfolyam, 1. félév 1. szám - 2. félév 26. szám)
1892-01-17 / 3. szám
1892 január 17. ÜSTÖKÖS Színház és művészet. Az operában Ördög Róbertet elevenítették fel. Az előadásról tudósítónk ezeket írja: Az opera a többi dalművektől abban különbözik, hogy míg a csárdásra tánczolhat az ember, addig egy operát csak többszöri hallás után képes elfütyülni. Ördög Róbert is opera lévén, nem csoda, hogy a közönségnek ama része, amely már hallott operát, nem volt kiváncsi a dalműre, míg azok, akik soha sem hallottak, most sem kívánták hallani. Az előadás különben összevágó volt. Az allegro cantante addigis moderato pompás staccatóba olvadott össze és a recitativek emelték az összjátékot, amelyet csak a rézkürtök harsogtak túl. Maleczkiné, akinek koloratúrája a felső timberekben oly kiváló, közönséges komót czipőben jelent meg, ami a később elénekelt terézett hatását csökkentette. Vasker Molína jó erő , hangja esős időben is szépen cseng. Ney a régi, Sirovatka hangján megérzik, hogy nem fogyaszt elég konyakot. Zala György ma fejezte be nagy művét, mely egy burgonya áruló kofát ábrázol, amint a krumpli hajával nyakon találja a sarki hordárt. Poetikus felfogás és plasztika jellemzik a szobrot. Döngő Dömötör dörmögései a «Bikában». Mit mond Bibicz öcsém, hogy maga szabad honpolgár? Miféle szabadsága és joga van e szép hazában? Próbálja meg, ha éhes, fütyüljön egy Kossuthnótát, majd meglátja, hogy «alkotmányos formába burkolt felségsértéssel» fogják vádolni. Vagy próbálja meg, ha valami czinczi-finczi, fűzött derekú, pomádés lajtinánttal találkozik, — ne lépjen le előle a járdáról, az ép bőrén alighanem folytonossági hiányt fog észlelni, mire elmenne mellette, és nincs — uram — az a magyar parlament, mely magának elégtételt szerezne! Azt ugyan már megengedték, hogy a pozsonyi dunai hídon átmehet még a komisz czibilbagázs is, mint maga, de azt már nem engedi meg a magyar alkotmány, hogy oda szavazzon, ahová akar. Hamar két deczit, Juliska kisasszony, abból a Szapáry-féle vinkóból. Hadd kóstolom meg az újtermést ! Haj, de savanyú ! Ezt igya meg maga, Bibicz öcsém. Tudom, úgy elcsavarja a hasát, hogy még németül is fog beszélni tőle. Úgy lesz már, hogy a fináncz még a piaczi kofára is fog felügyelni s ha valamelyikük tüsszent egyet, megleletezi őket. 33 És Bibicz öcsém mégis azt hajtja, hogy szabad honpolgár. Persze, hiszen meg van parancsolva, hogy azt elhinni tartozik. Mi mindent hisz, édes öcsém? Talán bizony azt is, hogy van igazság, jog, szabadság ? Igazsága csak a kormánynak van,joga a végrehajtónak, magának meg szabadságában áll, ha ez az egész komédia nem tetszik, felmenni a pozsonyi hídra és onnan leugrani a Dunába díjmentesen. Juliskám, egy füstölt nyelvet kérek, hanem olyat, amely nem röfög, mert a miniszterelnök újesztendei beszéde óta megszűnt a szólásszabadság! Csodálatosak a nők ! Bálokba nem öltenek ruhát, hanem aztán otthon bezzeg fülig belebújnak.