Az Üstökös, 1892 (35. évfolyam, 1. félév 1. szám - 2. félév 26. szám)

1892-01-17 / 3. szám

1892 január 17. ÜS­TÖKÖ­S Színház és művészet. Az operában Ördög Róbertet elevenítették fel. Az elő­adásról tudósítónk ezeket írja: Az opera a többi dal­művektől abban különbözik, hogy míg a csárdásra tán­­czolhat az ember, addig egy operát csak többszöri hallás után képes elfütyülni. Ördög Róbert is opera lévén, nem csoda, hogy a közönségnek ama része, a­mely már hallott operát, nem volt kiváncsi a dalműre, míg azok, a­kik soha sem hallottak, most sem kívánták hallani. Az elő­adás különben összevágó volt. Az allegro cantante addigis moderato pompás staccatóba olvadott össze és a recita­­tivek emelték az összjátékot, a­melyet csak a rézkürtök harsogtak túl. Maleczkiné, a­kinek koloratúrája a felső timberekben oly kiváló, közönséges komót czipőben jelent meg, a­mi a később elénekelt terézett hatását csökken­tette. Vasker Molína jó erő , hangja esős időben is szé­pen cseng. Ney a régi, S­irovatka hangján megérzik, hogy nem fogyaszt elég konyakot. Zala György ma fejezte be nagy művét, mely egy bur­gonya áruló kofát ábrázol, a­mint a krumpli hajával nyakon találja a sarki hordárt. Poetikus felfogás és plasz­tika jellemzik a szobrot. Döngő Dömötör dörmögései a «Bikában». Mit mond Bibicz öcsém, hogy maga szabad hon­polgár? Miféle szabadsága és joga van e szép hazá­ban? Próbálja meg, ha éhes, fütyüljön egy Kossuth­­nótát, majd meglátja, hogy «alkotmányos formába burkolt felségsértéssel» fogják vádolni. Vagy próbálja meg, ha valami czinczi-finczi, fűzött derekú, pom­ádés lajtinánttal találkozik, — ne lépjen le előle a járdáról, az ép bőrén alighanem folytonos­­sági hiányt fog észlelni, mire elmenne mellette, és nincs — uram — az a magyar parlament, mely magának elégtételt szerezne! Azt ugyan már meg­engedték, hogy a pozsonyi dunai hídon átmehet még a komisz czibilbagázs is, mint maga, de azt már nem engedi meg a magyar alkotmány, hogy oda szavazzon, a­hová akar. Hamar két deczit, Juliska kisasszony, abból a Szapáry-féle vinkóból. Hadd kóstolom meg az új­termést ! Haj, de savanyú ! Ezt igya meg maga, Bibicz öcsém. Tudom, úgy elcsavarja a hasát, hogy még németül is fog beszélni tőle. Úgy lesz már, hogy a fináncz még a piaczi kofára is fog felügyelni s ha valamelyikük tüsszent egyet, megleletezi őket. 33 És Bibicz öcsém mégis azt hajtja, hogy szabad honpolgár. Persze, hiszen meg van parancsolva, hogy azt elhinni tartozik. Mi mindent hisz, édes öcsém? Talán bizony azt is, hogy van igazság, jog, szabadság ? Igazsága csak a kormánynak van,­­joga a végre­hajtónak,­­ magának meg szabadságában áll, ha ez az egész komédia nem tetszik, felmenni a pozsonyi hídra és onnan leugrani a Dunába díjmentesen. Juliskám, egy füstölt nyelvet kérek, hanem olyat, a­mely nem röfög, mert a miniszterelnök újesztendei beszéde óta megszűnt a szólásszabadság! Csodálatosak a nők ! Bálokba nem öltenek ruhát, hanem aztán otthon bezzeg fülig belebújnak.

Next