Az Üstökös, 1894 (37. évfolyam, 1. félév 1. szám - 2. félév 27. szám)
1894-01-01 / 1. szám
Bötörnöki Zs.Iván zsurnaliszta az «Otthon »-ban. Ez már túl zseniális ötlet: olyan újságot szerkeszteni, amelyben ne legyen szenzáczió! Hisz’ ez mai napság a legszenzácziósabb gondolat! Kitépem a hajam, hogy ez nem nekünk jutott eszünkbe, hanem a «Hazánk»-nak ! Ez a «Hazánk» nem a mi hazánk ! Abból ítélve, hogy nem akar a szenzácziókban utazni, világos, hogy nem lesz nekünk konkurrencz-lap. Ez abból is látszik, hogy egy Kohn se kurvál a szerkesztőségi tagok közt. Ismétlem: ez a «Hazánk» nem a mi hazánk. Egyetlenegy ember sincs ott a mieink közül. Pedig milyen jól fizetnek! Erre a legközelebbi napokban tömeges kikeresztelkedésekre lehetünk előkészülve. Nem állok jót róla, hogy én magam leszek az első, aki azt mondom: előre, a Krisztus nevében. És milyen szép újság! Szinte a költői lelkesedés fog el, ha látom, ezt adva a prenumeránsok szájába: Szép Hazánk, Megfizetjük mind, mivel csak tartozunk» / Uraim ! Ne érzékenyedjünk el! Ne hagyjuk magunkat! Ha a «Hazánk» behatol az olvasóközönség minden rétegébe, hatoljunk be mink olvasóink hálószobájába, titkos fiókjába. Most már úgy is mindegy, ha a jámbor publikumnak is minden mindegy. Ki a bolond? Bolond, aki azt hiszi, hogy a kormány a maga jószántából vette elő a polgári házasságot. Bolond, aki azt hiszi, hogy Bécs jó szemmel nézi a magyar udvartartást. Bolond, aki azt gondolja, hogy az a sok újévi gratuláczió mind őszinte. Bolond a ki Papp Gézát nagy embernek nézi. Bolond, a ki Gyulait nagy poétának tartja. Bolond, a ki a Telefon Hírmondóból mutatványszámot kér. Bolond, a ki Zichy Nándort szabadelvűnek tartja. Bolond, a ki vizet iszik, ha bor is van. Bolond, a ki azt hiszi, hogy ezt bolond ember irta. ÜSTÖKÖS A technika köréből. Edison, aki tudvalevőleg a feltalálást gyárilag űzi, fonográfos órát hozott forgalomba. Az óra minden óranegyedet kikiált, akár a falusi bakter. Most még csak azon fáradozik, hogy olyan apparátust alkalmazzon az óraszerkezetbe, mely az óra szórakozott tulajdonosát a kellő időben figyelmeztesse, hogy «felhúzni» ! Hanem idővel ebből fura kiabálás támadható a zálogházakban. CSATTOGÁNYI LEHEL, A KASSZA OSZLOPA IRODALMI IPARLOVAGLÁSAI. Boldog újévet Giziké! Jól nézek ki ? Ne csodálkozzék ezen Giziké. Nem nyertem akadémiai pályázatot, egész más ennek az oka. Beálltam vigécznek a «Magyar Orditóhoz». Hogy lehet egy újságíró vigécz ? Ezt nem érti Giziké ? Írok egy históriát és azzal beutazom az egész országot. Voltam már a szerkesztőség többi tagjaival Piripócson, Hatvágáson, Görbeszegen, most 11-én pedig megyünk Győrbe. Igaz, hogy Győrben van sok jobb felolvasó mint mi vagyunk, ott vannak : Szávay Gyula, Lasz Samu, Virág Jenő is, de azzal biztat bennünket a mellékszerkesztő, hogy azok nem jönnek a felolvasásra, így hát nincs mitől tartanunk. S csinálunk-e még ezeken a helyeken valami mást is? Hogyne ! Eszünk, iszunk és mindezért eldicsérjük a saját lapunkat. Igaz, hogy ezt olvashatják napról-napra úgyis, de megvan azon előnye is, hogy a felolvasás hatása alatt fogdossunk előfizetőket. Húsz előfizető után jut reám egy előfizető, az utazást az egyletek fizetik, a két-három napi evés-ivás pedig megér annyit, hogy 10 perczig felolvassunk. Hát hitte volna ezt Gizike ? No hát ezért fizesse ki Jeannak a két lágy tojásomat és az öt kenyeremet, majd a legközelebbi húsz előfizető után járó reám eső egy előfizetési összegért küldök majd magácskának jövőre újévi ajándékot. Mert akkor már pénzem is lesz. Hát hitte volna ezt Gizike? Kifogás. Zörgetik erősen éjjel az orvos ablakát, kinek semmi kedve az éjjeli vizitre. Hagyja hát zörgetni, az azonban nem tágít, végre kiszól az orvos az ablakon, hogy mit akar? — Nagy betegem van, kérem az orvos urat, nézze meg. — Van-e pénze ? — Nincs. — Akkor nem megyek. — De kérem, van otthon. — Akkor hát pénzért más orvost is kap. — feleli az orvos s becsapja az ablakot. 1694 január 1.