Az Üstökös, 1894 (37. évfolyam, 1. félév 1. szám - 2. félév 27. szám)

1894-01-01 / 1. szám

Bötörnöki Zs.­Iván zsurnaliszta az «Ott­hon »-ban. Ez már túl­ zseniális ötlet: olyan újságot szerkesz­teni, a­melyben ne legyen szenzáczió! Hisz’ ez mai napság a legszenzácziósabb gondolat! Kitépem a ha­jam, hogy ez nem nekünk jutott eszünkbe, hanem a «Hazánk»-nak ! Ez a «Hazánk» nem a mi hazánk ! Abból ítélve, hogy nem akar a szenzácziókban utazni, világos, hogy nem lesz nekünk kon­­kurrencz-lap. Ez abból is látszik, hogy egy Kohn se kurvál a szer­kesztőségi ta­gok közt. Ismétlem: ez a «Hazánk» nem a mi ha­zánk. Egyetlenegy ember sincs ott a mieink közül. Pedig milyen jól fizetnek! Erre a legközelebbi napokban tömeges kikeresztel­­kedésekre lehetünk előkészülve. Nem állok jót róla, hogy én magam leszek az első, a­ki azt mondom: előre, a Krisztus nevében. És milyen szép újság! Szinte a költői lelkesedés fog el, ha látom, ezt adva a prenumeránsok szájába: Szép Hazánk, Megfizetjük mind, mivel csak tartozunk» / Uraim ! Ne érzékenyedjünk el! Ne hagyjuk magun­kat! Ha a «Hazánk» behatol az olvasó­közönség min­den rétegébe, hatoljunk be mink olvasóink háló­szo­bájába, titkos fiókjába. Most már úgy is mindegy, ha a jámbor publikumnak is minden mindegy. Ki a bolond? Bolond, a­ki azt hiszi, hogy a kormány a maga jószántából vette elő a polgári házasságot. Bolond, a­ki azt hiszi, hogy Bécs jó szemmel nézi a magyar udvartartást. Bolond, a­ki azt gondolja, hogy az a sok újévi gratuláczió mind őszinte. Bolond a ki Papp Gézát nagy embernek nézi. Bolond, a ki Gyulait nagy poétának tartja. Bolond, a ki a Telefon Hírmondóból mutatvány­­számot kér. Bolond, a ki Zichy Nándort szabadelvűnek tartja. Bolond, a ki vizet iszik, ha bor is van. Bolond, a ki azt hiszi, hogy ezt bolond ember irta. ÜSTÖKÖS A technika köréből. Edison, a­ki tudvalevőleg a feltalálást gyárilag űzi, fonográfos órát hozott forgalomba. Az óra minden óranegyedet kikiált, akár a falusi bakter. Most még csak azon fáradozik, hogy olyan appa­rátust alkalmazzon az óraszerkezetbe, mely az óra szórakozott tulajdonosát a kellő időben figyelmeztesse, hogy «felhúzni» ! Hanem idővel ebből fura kiabálás támadhat­ó a zálogházakban. CSATTOGÁNYI LEHEL, A KASSZA OSZLOPA IRODALMI IPARLOVAGLÁSAI. Boldog újévet Giziké! Jól nézek ki ? Ne csodálkozzék ezen Giziké. Nem nyer­tem akadémiai pályázatot, egész más ennek az oka. Be­álltam vigécznek a «Magyar Orditóhoz». Hogy lehet egy újságíró vigécz ? Ezt nem érti Giziké ? Írok egy históriát és azzal beutazom az egész országot. Voltam már a szer­kesztőség többi tagjaival Piripócson, Hatvágáson, Görbe­szegen, most 11-én pe­dig megyünk Győrbe. Igaz, hogy Győrben van sok jobb felolvasó mint mi vagyunk, ott van­nak : Szávay Gyula, Lasz Samu, Virág Jenő is, de azzal biztat ben­nünket a mellékszer­­kesztő, hogy azok nem jönnek a felolvasásra, így hát nincs mitől tar­tanunk. S csinálunk-e még ezeken a helyeken valami mást is? Hogyne ! Eszünk, iszunk és mind­ezért eldicsérjük a sa­ját lapunkat. Igaz, hogy ezt olvashatják napról-napra úgyis, de megvan azon előnye is, hogy a felolvasás hatása alatt fogdossunk előfizetőket. Húsz előfizető után jut reám egy előfizető, az utazást az egyletek fizetik, a két-három napi evés-ivás pedig megér annyit, hogy 10 perczig felolvassunk. Hát hitte volna ezt Gizike ? No hát ezért fizesse ki Jeannak a két lágy tojá­somat és az öt kenyeremet, majd a legközelebbi húsz elő­fizető után járó reám eső egy előfizetési összegért küldök majd magácskának jövőre újévi ajándékot. Mert akkor már pén­zem is lesz. Hát hitte volna ezt Gizike? Kifogás. Zörgetik erősen éjjel az orvos ablakát, kinek semmi kedve az éjjeli vizitre. Hagyja hát zörgetni, az azonban nem tágít, végre kiszól az orvos az ablakon, hogy mit akar? — Nagy betegem van, kérem az orvos urat, nézze meg. — Van-e pénze ? — Nincs. — Akkor nem megyek. — De kérem, van otthon. — Akkor hát pénzért más orvost is kap. — feleli az orvos s becsapja az ablakot. 1694 január 1.

Next