Úton, 1989 (1. évfolyam, 1-41. szám)

1989-03-15 / 1. szám

1. évfolyam 1 Heti tallózó Tüntetés volt március 6-án a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium előtt. A résztvevők nemcsak a nagymarosi beruházás el­len, hanem Maróthy László miniszter lemondásáért is szót emeltek. A miniszter így értékelte az eseményt: "Elmondhatom, hogy ebben a vá­rosban már Széchenyi István Lánchíd-építési tervei ellen is tiltakoz­tak, a reformer gróf ellen gúnyverseket írtak... Ez számomra végül is erkölcsi hátteret ad. Hozzá kell tennem azt is, hogy a minisztérium el­őtt nem a környezetvédők tüntettek, hanem az a szűk réteg, amely a legszélsőségesebbek táborát alkotja." Magyar Hírlap, március 7. Az Országgyűlés márciusi ülésszakának első napján Németh Miklós miniszterelnök bejelentette: "a Minisztertanács kész megvizsgálni a bős-nagymarosi beruházásról tartandó népszavazás lehetőségét. A kormány tanulmányozza a népszavazás előkészítésének feltételeit, le­hetséges módját, nemzetközi és egyéb összefüggését. A vizsgálat ered­ményét a parlament májusi vagy júniusi ülésszaka elé terjesztik úgy, hogy addigra a népszavazásról szóló általános törvénytervezet is - a társadalmi vita tapasztalatai után - elkészül, s a képviselők elé kerül." Magyar Hírlap, március 9. * * * A Fidesz reprezentatív közvéleménykutatást tartott egy szegedi vá­lasztókerületben. A kérdés az volt, hogy a lakosság most melyik szer­vezet képviselőjére szavazna a választáson. "Az MSZMP jelöltjére a megkérdezettek 12 százaléka szavazna felmérésünk szerint, s egy szá­zalékuk választaná meg a KISZ jelöltjét. Az MDF a szavazatok 31 szá­zalékára számíthatna, a Fidesz 21, az SZDSZ 8, a Hazafias Népfront 10, a Kisgazdapárt 6, és a Szegeden még meg se alakult Szociáldemok­rata Párt 3 százaléknyi szavazatot könyvelhetne el. Viszonylag sokan, a megkérdezettek 11 százaléka választana független, egyik szervezet­nek se elkötelezett képviselőt." Magyar Hírlap, március 7. * * * A Történelmi Igazságtétel Bizottságának vezetői /Erdélyi Tibor, Hege­dűs B. András és Litván György/ nyilatkoznak az MSZMP történelmi albizottságának a Társadalmi Szemlében megjelent tanulmányáról: "Az MSZMP felfogása persze nem azonos a miénkkel, de a munkát igen jelentős előrelépésnek tartjuk és igen nagyra értékeljük. Az elmúlt több mint három évtized óta ez az első komoly, megalapozott elemzés ebben a nagyon összetett kérdésben. Ezért érdemes róla vitatkozni, vé­leményt cserélni. Az ezt megelőző megállapítások ugyanis aktuálpoli­tikai és hatalmi célokat szolgáltak." A Magyar Nemzet, március 6. Kasza László, a Szabad Európa Rádió második nyilvánosság fórumát vezető munkatársa nyilatkozott a televízió Híradó című műsorában. "Még mindig úgy látom, hogy rengeteg olyan téma van, amiről a Sza­bad Európa Rádióban továbbra is tudunk beszélni... Nem láttam még a magyar sajtóban sehol, hogy akár a pártfőtitkár, akár a Politikai Bi­zottság tagjainak a nyilatkozatait bírálták volna. Nem láttam, hogy Kádár János szereplését akár 1956-ot illetően, akár az azt követő há­rom évtizedet illetően bírálták volna." Híradó 3. kiadás, március 8. * * * Nagy Sándor, a SZOT főtitkára mondta a Szakszervezetek Országos Tanácsának március 6-i ülésén: "Erős, eredményesen működő szak­­szervezeteket akarunk, amelyeknek az ereje abból származik, hogy nyitottak, demokratikusan működnek, azaz felépítésük, működésük és tevékenységük a tagságuk által meghatározott, politikai pártoktól függetlenül, önállóan alakítják politikájukat." Tevékenységükben a társadalmi, gazdasági, politikai kérdések megítélésénél minden eset­ben a munkavállalók érdekeit tartják szem előtt. Népszava, március 7. * * * 2. oldal UTÓN 1989. március 15. Ami volt, és ami lehet! Aligha gondolhatta a márciusi ifjak bár­melyike is, hogy követelésük első pont­ja, épp az, ami legelőbb teljesült—a saj­­tószabadság —, majd másfél századdal később ismét mozgósító jelszó, lassan bontakozó politikai vívmány lesz e hon­ban. És aligha gondolhattak arra a sza­badságharc hadastyánjai, hogyha már ők is kitüntetéseikkel mellükön ünne­pelhették a forradalmat, hogy egy év­századdal később bátorság kell ahhoz, hogy kokárdát tűzzön a kabátjára már­cius idusán a magyar. Mert az a párt, amelyik haladó hagyományai közé so­rolta a szabadságharcot és az iroda­lomban "lobogójának" mondta Petőfit, még nem is olyan rég karhatalommal verette szét és börtönbe vetette azokat a fiatalokat, akik a maguk módján akar­ták megünnepelni március 15-ét, ami a naptárban már nem is volt pirosbetűs. És aztán eljött az az idő is, hogy ugyan­ennek a pártnak az első embere — stí­lusosan, mint honatya — terjesztette a parlament elé, hogy mégiscsak legyen ez a nap nemzeti ünnep. A hatalom már ilyen: egyazon szájból fúj hideget és meleget, mikor mi látszik szá­mára előnyösebbnek. Mi több, arra is képes, hogy ezt mondja, azt meg cselek­­szi. Ezért mondták a régi időben: a poli­tika úri huncutság. Csakhogy a mai fia­taloknak azt tanítottuk: a szocializmus­ban ez nem így van. Tapasztalni meg mást tapasztaltak. Nem lehet tehát cso­dálkozni azon,hogy közülük sokan úgy gondolják: nem szabad közösen koszo­rúzni azokkal, akik tegnap még tiltották és büntették a spontán kegyeletadást. Súlyos gond ez, jelenünk legnagyobb gondja. Mert a múltat elfelejteni nem szabad, de csak a múltra figyelni kocká­zatos. Meggyőződésem, hogy pusztán érzel­mekre alapozva, indulatokat gerjesztve politizálni nem lehet. Igaz, nélküle és el­lenében is nehéz. De nem lehet dogmák­ra hagyatkozva sem, mert a dogmatiz­­must is szenvedély táplálja, a legrosz­­szabb fajta szenvedély: a fanatizmus. A történelem tanúsága szerint a fanatiz­mus különböző "színű" lehet, sokféle jel­képet választhat magának, és lehet fé­kevesztett meg konszolidált formája, de ez mit sem változtat lényegén, azon, hogy nem tűri el, ami egy jottányival is különbözik tőle. Nemcsak — ahogy ma mondani szokás — a másként gondolko­dókat, hanem egyáltalán a gondolko­dást. Ugyanis a gondolkodás számára azzal a veszéllyel jár, hogy az övétől el­térő, önálló véleményre juthat az állam­polgár általa. Persze az önálló vélemény még nem fel­tétlenül igazság is egyben, csak az igaz­ság felismerésének lehetősége. Ám ép­pen ezért nem mondhatunk le róla, és nem nyugodhatunk bele abba, hogy az állam korlátozza az önálló gondolat megszületését, kimondását és téveszté­sét. Több évszázad kellett ahhoz, hogy a nyugat-európai társadalmak kialakít­sák azt a politikai rendszert, kormány­zati formát — a demokráciát —, ami ezt a legnagyobb mértékben lehetővé teszi, ugyanakkor pedig a fanatizmust korlá­tozza, háttérbe szorítja. Mindazonáltal a demokrácia sem töké­letes kormányzati forma, de eddig még nem találtak ki nála jobbat. Illetve még kitalálni csak sikerült is, de megvalósí­tani nem. Jobb híján tehát ki kellene próbálni a demokráciát. Erre napjaink­ban van esély. Meglehet kevés, megle­het rövid ideig fennálló lehetőség, de ta­lán nagyobb a realitása, mint korábban bármikor volt. Minden politikus tehetsége, minden párt életrevalósága azon méretik meg a történelemben, hogy felismeri-e és ma­ximálisan kihasználja-e a pillanatnyi­lag adott lehetőséget. Ha rosszul ítéli meg a határait, és túl fut rajta, kiprovo­kálja az erőszakot; ha kevesebbel ís be­éri, állandósítja a pangást. Akár így, akár úgy, a válságot , a gazdasági rom­lást, a szellemi leépülést, az értékzavart — megakadályozni, elhárítani nem tud­ja, sőt legjobb szándéka ellenére elmé­lyíti. Józan ésszel itt és most ezt senki sem akarhatja! Mi hát a megoldás? Mi a tennivaló? Fél­re kell tenni a sérelmeket, le kell küzde­ni a kölcsönös gyanakvást, és egyenlő mértékű engedményeket téve kompro­misszumot kell kötni mindenkivel, aki a változást nem eszik akarja, de tesz is ér­te, hogy maradéktalanul kihasználhas­suk az adott lehetőséget. De mire is van lehetőségünk egyáltalán? Például arra, ami a márciusi ifjak második követelé­se volt, s ami erőszak nélkül meg is va­lósult: "Felelős minisztérium Buda-Pes­­ten." A történelem, persze, sohasem ismétli önmagát. Azt azonban világosan látni kell, és ki is kell mondani, hogy amennyiben hiszünk a társadalmi fejlő­désben, akkor ma is, mint 1848-ban — függetlenül attól, hogy pártnak, fórum­nak, társaságnak mondja magát —csak két tábor létezik Magyarországon: a re­akciósoké és a haladóké. Csak ezek kö­zött választhatunk, amíg egyáltalán rasztani van lehetőségünk! És március 15-én — ami bármilyen fu­r­­csa módon, de ismét nemzeti ünnep lett — miért ne bízhatnánk abban, hogy kö­­telest újra szabadon választhatunk? Menj, ki vagy Hányás vagy, nyolcvankilences? Akkor mi jelszavakból már nem értjük egy­mást. Ki megrendülten, ki megrendelten áll a szocialista demokrácia friss hantja előtt. Úgy ment el szegény, hogy fel sem cseperedhetett. Hantázzunk hát néhány szóvirágot a hantjára. Aztán éljen az új­szülött, éljen a demokratikus szocializ­mus! Éljen a jövő. Ugyő, jövő. Ha valaki keres minket, elmentünk megbeszélni, hogy milyen lesz a múlt. A mosoly orszá­ga akartunk lenni, de ez kész röhej volt. Most a népfelkelő nap országa vagyunk. Állj, hányás vagy, ötvenkettes? Jelszót! Legdrágább kincsünk a béke. Ne húzd el gúnyosan a szád szélét, tudod-e, hány vízművet, gázvezetéket fel lehetne építe­ni egy békegalamb, azaz mit is beszélek: vadászgép árából?! A hangrobbanás, elvtársak, a béke zaja. A mi házunk bé­keház, nincsen benne se víz, se gáz. A Vas és Aczél országa leszünk. Munkásö­köl vasököl, de a vas ma kinek kell? Állj, hányás vagy, ötvenhetes? Jelszót! Aki nincs ellenünk, az velünk van. Aki nincs ellenünk, az még lehet. Aki elle­nünk van, az nincs ellenünkre. De kivel van, aki velünk van? Állj, ki vagy? Hatvanhetes? Jelszót! Fő szövetségesünk a haladó értelmesség. Él­jen az eszme diadala a józan ész felett. Vesszen a fridzsiderszocializmus, le a hűtőszekrénnyel. Aztán, aki Bécsből startol haza, be a hűtőszekrénnyel! Állj, ki vagy? Hetvenhetes? Jelszót!A mi pártunk egységes, nem lehet az kétséges. Erősítsük egységünket a kétségekben! Egységünk nem a szürkeség, hanem a sokféleség egysége. Állj, ki vagy? Nyolcvankettes? Jelszót! Ideje abbahagyni a hetvenkedést akkor is, ha kölcsönösen jól érzitek magatokat és egymást. A kölcsön nem negatív jelen­ség, mert azt bizonyítja, hogy hitelünk van a pénzvilágban. Egyre több, ám itt vagyunk gyanakvón s együtt, az anyag gyermekei. Emeljétek fel kamatlábain­kat! Azé, aki felemeli. Állj, hányás vagy? Nyolcvanhetes? Jel­szót! Egy lépés hátra, több lépés sehova. Ide húzd a fülembe, hogy lenini út, ha vé­gigmegyek rajtad én... De ne is ezt, ha­nem azt, hogy nyitni kék. Kinyitni a ha­tárt a nagyvilágra. Az egyik határunkon a madár se jár. Hanem repül. Aki nem röppen át, az marad, mert madárszám­ba ott veszik igazán. Állj, ki vagy? Nyolcvankilences? De tu­dod mit, inkább menj, messziről látom, hogy kivagy. Nagyon kivagy. Jelszót se többet. Inkább húzd szorosabbra a nad­rágszíjat, mert csalóka még az idő, meg­fázhatsz. Icipici bacillus, itt van már a március. Talpra, magyar! Éljen a ma­gyar-magyar barátság is! Hallgass a he­­raldikusra, aki tudományosan meg­mondja, hogy a magyar lélektől mindig is idegen volt a búzakalászos motívum. Hallgass a költőre, aki megmondja, hogy értünk kunság mezein ért kalászt lenget­tél. Mindegy, majd elválik a felocsudás a búzától, mint a kisnyugdíjasok láto­gatta országos belsőségboltban a tüdő a májtól. Fel is ocsu, le is ocsu. Segítsük a kisnyugdíjasokat a közlekedésben is. Adjunk nekik pénzt buszjegyre. Hall­gass. Ne hallgass. Hallgass mindenkire. Legyen ekként is másként! Legyen a más­ként is ekként! Ne hallgass az ekként sem és másként sem gondolkodókra. Ne hall­gass szemészre, mert igenis jó a közellá­tás. Vegyél inkább egy átmeneti kabátot, mert a télvég miatt hamarosan felértéke­lik: divatos lesz. Hiszen átmeneti korban élünk.­­ Úton vagyunk. jj- i-DA­ RÁC T. JÁNOS 7-köznap A lap szerkesztőségi munkálatai az SZKI Computer Media Rt. PROPRESS rendszerével készültek. UTÓN Önálló társadalmi és politikai hetilap Főszerkesztő: Görömbölyi László Szerkesztők: Dombrovszky Ádám Túri Gábor Munkatárs: Ráthy Sándor Szerkesztőségi titkár: Dobó Imréné Szerkesztőség: 4026 Debrecen, Péterfia u. 4.1/113 Kiadja az INFORM STÚDIÓ Kft. Felelős kiadó: A kft. ügyvezetője Készül a Debreceni Kinizsi Mezőgazdasági Szakszövetkezet nyomdájában Felelős vezető: Illyés Sándor Az engedély száma: III/PHF/165/Ha/1989. Előfizethető bármely hírlapkéz­besítő postahivatalban, a hírlapkézbesítőknél és a Magyar Posta hírlapüzleteiben Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szat­­már és Szolnok megye területén. Előfizetési díj egy hónapra 50,— Ft, negyedévre 150,— Ft, fél évre 300,— Ft, egy évre 600,— Ft.

Next