Úton, 1989 (1. évfolyam, 1-41. szám)
1989-03-15 / 1. szám
1. évfolyam 1 Heti tallózó Tüntetés volt március 6-án a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium előtt. A résztvevők nemcsak a nagymarosi beruházás ellen, hanem Maróthy László miniszter lemondásáért is szót emeltek. A miniszter így értékelte az eseményt: "Elmondhatom, hogy ebben a városban már Széchenyi István Lánchíd-építési tervei ellen is tiltakoztak, a reformer gróf ellen gúnyverseket írtak... Ez számomra végül is erkölcsi hátteret ad. Hozzá kell tennem azt is, hogy a minisztérium előtt nem a környezetvédők tüntettek, hanem az a szűk réteg, amely a legszélsőségesebbek táborát alkotja." Magyar Hírlap, március 7. Az Országgyűlés márciusi ülésszakának első napján Németh Miklós miniszterelnök bejelentette: "a Minisztertanács kész megvizsgálni a bős-nagymarosi beruházásról tartandó népszavazás lehetőségét. A kormány tanulmányozza a népszavazás előkészítésének feltételeit, lehetséges módját, nemzetközi és egyéb összefüggését. A vizsgálat eredményét a parlament májusi vagy júniusi ülésszaka elé terjesztik úgy, hogy addigra a népszavazásról szóló általános törvénytervezet is - a társadalmi vita tapasztalatai után - elkészül, s a képviselők elé kerül." Magyar Hírlap, március 9. * * * A Fidesz reprezentatív közvéleménykutatást tartott egy szegedi választókerületben. A kérdés az volt, hogy a lakosság most melyik szervezet képviselőjére szavazna a választáson. "Az MSZMP jelöltjére a megkérdezettek 12 százaléka szavazna felmérésünk szerint, s egy százalékuk választaná meg a KISZ jelöltjét. Az MDF a szavazatok 31 százalékára számíthatna, a Fidesz 21, az SZDSZ 8, a Hazafias Népfront 10, a Kisgazdapárt 6, és a Szegeden még meg se alakult Szociáldemokrata Párt 3 százaléknyi szavazatot könyvelhetne el. Viszonylag sokan, a megkérdezettek 11 százaléka választana független, egyik szervezetnek se elkötelezett képviselőt." Magyar Hírlap, március 7. * * * A Történelmi Igazságtétel Bizottságának vezetői /Erdélyi Tibor, Hegedűs B. András és Litván György/ nyilatkoznak az MSZMP történelmi albizottságának a Társadalmi Szemlében megjelent tanulmányáról: "Az MSZMP felfogása persze nem azonos a miénkkel, de a munkát igen jelentős előrelépésnek tartjuk és igen nagyra értékeljük. Az elmúlt több mint három évtized óta ez az első komoly, megalapozott elemzés ebben a nagyon összetett kérdésben. Ezért érdemes róla vitatkozni, véleményt cserélni. Az ezt megelőző megállapítások ugyanis aktuálpolitikai és hatalmi célokat szolgáltak." A Magyar Nemzet, március 6. Kasza László, a Szabad Európa Rádió második nyilvánosság fórumát vezető munkatársa nyilatkozott a televízió Híradó című műsorában. "Még mindig úgy látom, hogy rengeteg olyan téma van, amiről a Szabad Európa Rádióban továbbra is tudunk beszélni... Nem láttam még a magyar sajtóban sehol, hogy akár a pártfőtitkár, akár a Politikai Bizottság tagjainak a nyilatkozatait bírálták volna. Nem láttam, hogy Kádár János szereplését akár 1956-ot illetően, akár az azt követő három évtizedet illetően bírálták volna." Híradó 3. kiadás, március 8. * * * Nagy Sándor, a SZOT főtitkára mondta a Szakszervezetek Országos Tanácsának március 6-i ülésén: "Erős, eredményesen működő szakszervezeteket akarunk, amelyeknek az ereje abból származik, hogy nyitottak, demokratikusan működnek, azaz felépítésük, működésük és tevékenységük a tagságuk által meghatározott, politikai pártoktól függetlenül, önállóan alakítják politikájukat." Tevékenységükben a társadalmi, gazdasági, politikai kérdések megítélésénél minden esetben a munkavállalók érdekeit tartják szem előtt. Népszava, március 7. * * * 2. oldal UTÓN 1989. március 15. Ami volt, és ami lehet! Aligha gondolhatta a márciusi ifjak bármelyike is, hogy követelésük első pontja, épp az, ami legelőbb teljesült—a sajtószabadság —, majd másfél századdal később ismét mozgósító jelszó, lassan bontakozó politikai vívmány lesz e honban. És aligha gondolhattak arra a szabadságharc hadastyánjai, hogyha már ők is kitüntetéseikkel mellükön ünnepelhették a forradalmat, hogy egy évszázaddal később bátorság kell ahhoz, hogy kokárdát tűzzön a kabátjára március idusán a magyar. Mert az a párt, amelyik haladó hagyományai közé sorolta a szabadságharcot és az irodalomban "lobogójának" mondta Petőfit, még nem is olyan rég karhatalommal verette szét és börtönbe vetette azokat a fiatalokat, akik a maguk módján akarták megünnepelni március 15-ét, ami a naptárban már nem is volt pirosbetűs. És aztán eljött az az idő is, hogy ugyanennek a pártnak az első embere — stílusosan, mint honatya — terjesztette a parlament elé, hogy mégiscsak legyen ez a nap nemzeti ünnep. A hatalom már ilyen: egyazon szájból fúj hideget és meleget, mikor mi látszik számára előnyösebbnek. Mi több, arra is képes, hogy ezt mondja, azt meg cselekszi. Ezért mondták a régi időben: a politika úri huncutság. Csakhogy a mai fiataloknak azt tanítottuk: a szocializmusban ez nem így van. Tapasztalni meg mást tapasztaltak. Nem lehet tehát csodálkozni azon,hogy közülük sokan úgy gondolják: nem szabad közösen koszorúzni azokkal, akik tegnap még tiltották és büntették a spontán kegyeletadást. Súlyos gond ez, jelenünk legnagyobb gondja. Mert a múltat elfelejteni nem szabad, de csak a múltra figyelni kockázatos. Meggyőződésem, hogy pusztán érzelmekre alapozva, indulatokat gerjesztve politizálni nem lehet. Igaz, nélküle és ellenében is nehéz. De nem lehet dogmákra hagyatkozva sem, mert a dogmatizmust is szenvedély táplálja, a legroszszabb fajta szenvedély: a fanatizmus. A történelem tanúsága szerint a fanatizmus különböző "színű" lehet, sokféle jelképet választhat magának, és lehet fékevesztett meg konszolidált formája, de ez mit sem változtat lényegén, azon, hogy nem tűri el, ami egy jottányival is különbözik tőle. Nemcsak — ahogy ma mondani szokás — a másként gondolkodókat, hanem egyáltalán a gondolkodást. Ugyanis a gondolkodás számára azzal a veszéllyel jár, hogy az övétől eltérő, önálló véleményre juthat az állampolgár általa. Persze az önálló vélemény még nem feltétlenül igazság is egyben, csak az igazság felismerésének lehetősége. Ám éppen ezért nem mondhatunk le róla, és nem nyugodhatunk bele abba, hogy az állam korlátozza az önálló gondolat megszületését, kimondását és tévesztését. Több évszázad kellett ahhoz, hogy a nyugat-európai társadalmak kialakítsák azt a politikai rendszert, kormányzati formát — a demokráciát —, ami ezt a legnagyobb mértékben lehetővé teszi, ugyanakkor pedig a fanatizmust korlátozza, háttérbe szorítja. Mindazonáltal a demokrácia sem tökéletes kormányzati forma, de eddig még nem találtak ki nála jobbat. Illetve még kitalálni csak sikerült is, de megvalósítani nem. Jobb híján tehát ki kellene próbálni a demokráciát. Erre napjainkban van esély. Meglehet kevés, meglehet rövid ideig fennálló lehetőség, de talán nagyobb a realitása, mint korábban bármikor volt. Minden politikus tehetsége, minden párt életrevalósága azon méretik meg a történelemben, hogy felismeri-e és maximálisan kihasználja-e a pillanatnyilag adott lehetőséget. Ha rosszul ítéli meg a határait, és túl fut rajta, kiprovokálja az erőszakot; ha kevesebbel ís beéri, állandósítja a pangást. Akár így, akár úgy, a válságot , a gazdasági romlást, a szellemi leépülést, az értékzavart — megakadályozni, elhárítani nem tudja, sőt legjobb szándéka ellenére elmélyíti. Józan ésszel itt és most ezt senki sem akarhatja! Mi hát a megoldás? Mi a tennivaló? Félre kell tenni a sérelmeket, le kell küzdeni a kölcsönös gyanakvást, és egyenlő mértékű engedményeket téve kompromisszumot kell kötni mindenkivel, aki a változást nem eszik akarja, de tesz is érte, hogy maradéktalanul kihasználhassuk az adott lehetőséget. De mire is van lehetőségünk egyáltalán? Például arra, ami a márciusi ifjak második követelése volt, s ami erőszak nélkül meg is valósult: "Felelős minisztérium Buda-Pesten." A történelem, persze, sohasem ismétli önmagát. Azt azonban világosan látni kell, és ki is kell mondani, hogy amennyiben hiszünk a társadalmi fejlődésben, akkor ma is, mint 1848-ban — függetlenül attól, hogy pártnak, fórumnak, társaságnak mondja magát —csak két tábor létezik Magyarországon: a reakciósoké és a haladóké. Csak ezek között választhatunk, amíg egyáltalán rasztani van lehetőségünk! És március 15-én — ami bármilyen furcsa módon, de ismét nemzeti ünnep lett — miért ne bízhatnánk abban, hogy kötelest újra szabadon választhatunk? Menj, ki vagy Hányás vagy, nyolcvankilences? Akkor mi jelszavakból már nem értjük egymást. Ki megrendülten, ki megrendelten áll a szocialista demokrácia friss hantja előtt. Úgy ment el szegény, hogy fel sem cseperedhetett. Hantázzunk hát néhány szóvirágot a hantjára. Aztán éljen az újszülött, éljen a demokratikus szocializmus! Éljen a jövő. Ugyő, jövő. Ha valaki keres minket, elmentünk megbeszélni, hogy milyen lesz a múlt. A mosoly országa akartunk lenni, de ez kész röhej volt. Most a népfelkelő nap országa vagyunk. Állj, hányás vagy, ötvenkettes? Jelszót! Legdrágább kincsünk a béke. Ne húzd el gúnyosan a szád szélét, tudod-e, hány vízművet, gázvezetéket fel lehetne építeni egy békegalamb, azaz mit is beszélek: vadászgép árából?! A hangrobbanás, elvtársak, a béke zaja. A mi házunk békeház, nincsen benne se víz, se gáz. A Vas és Aczél országa leszünk. Munkásököl vasököl, de a vas ma kinek kell? Állj, hányás vagy, ötvenhetes? Jelszót! Aki nincs ellenünk, az velünk van. Aki nincs ellenünk, az még lehet. Aki ellenünk van, az nincs ellenünkre. De kivel van, aki velünk van? Állj, ki vagy? Hatvanhetes? Jelszót! Fő szövetségesünk a haladó értelmesség. Éljen az eszme diadala a józan ész felett. Vesszen a fridzsiderszocializmus, le a hűtőszekrénnyel. Aztán, aki Bécsből startol haza, be a hűtőszekrénnyel! Állj, ki vagy? Hetvenhetes? Jelszót!A mi pártunk egységes, nem lehet az kétséges. Erősítsük egységünket a kétségekben! Egységünk nem a szürkeség, hanem a sokféleség egysége. Állj, ki vagy? Nyolcvankettes? Jelszót! Ideje abbahagyni a hetvenkedést akkor is, ha kölcsönösen jól érzitek magatokat és egymást. A kölcsön nem negatív jelenség, mert azt bizonyítja, hogy hitelünk van a pénzvilágban. Egyre több, ám itt vagyunk gyanakvón s együtt, az anyag gyermekei. Emeljétek fel kamatlábainkat! Azé, aki felemeli. Állj, hányás vagy? Nyolcvanhetes? Jelszót! Egy lépés hátra, több lépés sehova. Ide húzd a fülembe, hogy lenini út, ha végigmegyek rajtad én... De ne is ezt, hanem azt, hogy nyitni kék. Kinyitni a határt a nagyvilágra. Az egyik határunkon a madár se jár. Hanem repül. Aki nem röppen át, az marad, mert madárszámba ott veszik igazán. Állj, ki vagy? Nyolcvankilences? De tudod mit, inkább menj, messziről látom, hogy kivagy. Nagyon kivagy. Jelszót se többet. Inkább húzd szorosabbra a nadrágszíjat, mert csalóka még az idő, megfázhatsz. Icipici bacillus, itt van már a március. Talpra, magyar! Éljen a magyar-magyar barátság is! Hallgass a heraldikusra, aki tudományosan megmondja, hogy a magyar lélektől mindig is idegen volt a búzakalászos motívum. Hallgass a költőre, aki megmondja, hogy értünk kunság mezein ért kalászt lengettél. Mindegy, majd elválik a felocsudás a búzától, mint a kisnyugdíjasok látogatta országos belsőségboltban a tüdő a májtól. Fel is ocsu, le is ocsu. Segítsük a kisnyugdíjasokat a közlekedésben is. Adjunk nekik pénzt buszjegyre. Hallgass. Ne hallgass. Hallgass mindenkire. Legyen ekként is másként! Legyen a másként is ekként! Ne hallgass az ekként sem és másként sem gondolkodókra. Ne hallgass szemészre, mert igenis jó a közellátás. Vegyél inkább egy átmeneti kabátot, mert a télvég miatt hamarosan felértékelik: divatos lesz. Hiszen átmeneti korban élünk. Úton vagyunk. jj- i-DA RÁC T. JÁNOS 7-köznap A lap szerkesztőségi munkálatai az SZKI Computer Media Rt. PROPRESS rendszerével készültek. UTÓN Önálló társadalmi és politikai hetilap Főszerkesztő: Görömbölyi László Szerkesztők: Dombrovszky Ádám Túri Gábor Munkatárs: Ráthy Sándor Szerkesztőségi titkár: Dobó Imréné Szerkesztőség: 4026 Debrecen, Péterfia u. 4.1/113 Kiadja az INFORM STÚDIÓ Kft. Felelős kiadó: A kft. ügyvezetője Készül a Debreceni Kinizsi Mezőgazdasági Szakszövetkezet nyomdájában Felelős vezető: Illyés Sándor Az engedély száma: III/PHF/165/Ha/1989. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban, a hírlapkézbesítőknél és a Magyar Posta hírlapüzleteiben Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár és Szolnok megye területén. Előfizetési díj egy hónapra 50,— Ft, negyedévre 150,— Ft, fél évre 300,— Ft, egy évre 600,— Ft.