Úttörővezető, 1988 (42. évfolyam, 1-12. szám)

1988-07-01 / 7-8. szám

A Magyar Kodály Társaságról ■­­ A valamikori Zeneakadémia újjá­varázsolt, szép épülete a Népköztár­saság útja és a Vörösmarty utca sar­kán három zeneszerző-nemzedék ta­lálkozásának jelképe. Itt lakott Liszt Ferenc, akinek Múzeummá alakított lakását érdemes felkeresni. E patinás épületben működik a Magyar Kodály Társaság, élén Szo­­kolay Sándor Kossuth-díjas zene­szerzővel, a harmadik generáció képviselőjével. - Mik a Kodály Társaság célkitű­zései? •­­ Célunk - mondja Szokolay Sán­dor - a hagyományok megőrzése, folyamatos átadása az új nemzedék­nek. Amit nagy klasszikusaink, Liszt Ferenc, Erkel Ferenc, Bartók Béla, Kodály Zoltán a népi hagyomá­nyokból merítettek, azt a néphez vissza is kell juttatni. A Kodály Tár­saság nem hivatal, nincs utasítási jo­ga, feladata a serkentés, szorgalma­zás, tanácsadás. Alkotó kezdemé­nyezéseivel szeretne elöl járni a Ko­­dály-életmű megőrzésében, terjeszté­sében. Véleményem szerint újra és újra meg kell erősítenünk magunkat a Kodály-életmű nagyszerűségével. - Milyen eredményeket ért el a társaság működésének első tíz éve alatt? - Két nagyobb jelentőségű dolgot emelek ki a sok közül. Segítettük a Kodály születésének 100. évforduló­ja alkalmából rendezett ünnepségso­rozat, s a nemzetközi konferenciák, emlékülések, hangversenyek lebo­nyolítását. 1985-ben pedig - tapasz­talva a zenei nevelés háttérbe szoru­lását - nyílt levélben tártuk az ország nyilvánossága elé a hibákat és orvos­lásuk módját. Sok hangversenyt ren­deztünk, mert szeretnénk, ha Ko­dály Zoltán zenéjét minél többen, minél mélyebben megismernék. Vi­déken is szervezünk csoportokat. Nyíregyházán már megalakult egy majd kétszáz fős társaság, Békéstar­­hoson és Csongrádban most szerve­ződnek az érdeklődők. Szeretnénk, ha e szervezet behálózná az egész országot, mert Kodály Zoltán művé­szete, élete példája, nemzetét nevelni akaró szellemi öröksége mindnyá­junk hatalmas kincse. Úgy érzem, hogy Kodály nemzetmentő álmai még megvalósításra várnak. Ezért fordulunk a legfiatalabbakhoz, a ta­nuló ifjúsághoz­­ és nemcsak a zené­vel foglalkozókhoz hogy minél szélesebb legyen Kodály Zoltán szel­lemiségének kisugárzó hatása. Kap­csolatban állunk a külföldön már többfelé megalakult Kodály Társa­ságokkal és a Nemzetközi Kodály Társasággal is. - Mi a tagok feladata? - Hallgassák, szólaltassák meg minél sűrűbben Kodály műveit, ol­vassák, ismerjék és ismertessék írá­sait. Időszakos lapunk, a Magyar Kodály Társaság Hírei elviszik tag­jainknak a társaság eseményeit, ter­veit, a Kodály-életművel kapcsola­tos tudósításokat. Ebből értesülhet­nek munkánkról, a mindenkori te­endőkről. Például arról, hogyan szálltunk síkra a tanárképzés javítá­sáért, a versenyek, kórusbemutatók, a kottakiadás támogatásáért, és minden olyan megmozdulásért, ami előbbre viheti zenei életünk fejlődé­sét. Aki ezen a téren akar, tud tenni, annak köztünk a helye! - Ezek a célok és feladatok ko­moly szervezőmunkát, szüntelen el­foglaltságot rónak Önre, aki itthon és külföldön is elismert, jelentős alkotó. Tudjuk, hogy a közéletben is fontos szerepet tölt be. Hogyan tudja összee­gyeztetni e sokféle tevékenységet? - Ebben is Kodály Zoltán példája áll előttem. Híd akarok lenni a sza­kadék fölött, amely a zene és a kö­zönség között mélyül, híd a múltból a holnap felé. Nem az egyéni siker a kincsesláda célom, hanem az, hogy a művészettel megváltoztassam az embert, a vilá­got. Ezért írom immár ötödik operá­mat - hősnője a hindu Szávitri -, amely a Vérász, a Hamlet, a Sám­son és az Ecce homo tragikus és konfliktusokkal terhes mondaniva­lója után a természettel való poéti­­kus kapcsolat, a líra és a szeretet zenei megfestése lesz. Mivel az a meggyőződésem, hogy a zene nemcsak gyönyörködtet, ha­nem nevel is, pályám kezdete óta komponálok a gyerekeknek, az ifjú­ságnak. A zenének és minden művészi al­kotásnak csak egy célja lehet: az, hogy hatást gyakoroljon az emberre, megérintse a lelkeket, ápolja az ér­zelmeket. Erre ma még nagyobb szükség van, mint valaha. S hogy ez a „megérintés” minél többekhez el­jusson, nem elég „csak” művésznek lenni, részt kell kérni a köz életéből is, részt kell venni olyan közösségek munkájában, amelyek ezt a célt se­gíthetik. Ez a gondolat indított - többek közt - arra, hogy a Kodály Társaságban munkálkodjam. Köszönöm az interjút, sok örö­met, sikert kívánok! DR. SOLTÉSZ ELEKNÉ Fotó: MTI A Kodály Társaság felhívását áp­rilis-májusi számunk 59. oldalán ol­vashatták. 53

Next