Úttörővezető, 1988 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1988-07-01 / 7-8. szám
A Magyar Kodály Társaságról ■ A valamikori Zeneakadémia újjávarázsolt, szép épülete a Népköztársaság útja és a Vörösmarty utca sarkán három zeneszerző-nemzedék találkozásának jelképe. Itt lakott Liszt Ferenc, akinek Múzeummá alakított lakását érdemes felkeresni. E patinás épületben működik a Magyar Kodály Társaság, élén Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerzővel, a harmadik generáció képviselőjével. - Mik a Kodály Társaság célkitűzései? • Célunk - mondja Szokolay Sándor - a hagyományok megőrzése, folyamatos átadása az új nemzedéknek. Amit nagy klasszikusaink, Liszt Ferenc, Erkel Ferenc, Bartók Béla, Kodály Zoltán a népi hagyományokból merítettek, azt a néphez vissza is kell juttatni. A Kodály Társaság nem hivatal, nincs utasítási joga, feladata a serkentés, szorgalmazás, tanácsadás. Alkotó kezdeményezéseivel szeretne elöl járni a Kodály-életmű megőrzésében, terjesztésében. Véleményem szerint újra és újra meg kell erősítenünk magunkat a Kodály-életmű nagyszerűségével. - Milyen eredményeket ért el a társaság működésének első tíz éve alatt? - Két nagyobb jelentőségű dolgot emelek ki a sok közül. Segítettük a Kodály születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozat, s a nemzetközi konferenciák, emlékülések, hangversenyek lebonyolítását. 1985-ben pedig - tapasztalva a zenei nevelés háttérbe szorulását - nyílt levélben tártuk az ország nyilvánossága elé a hibákat és orvoslásuk módját. Sok hangversenyt rendeztünk, mert szeretnénk, ha Kodály Zoltán zenéjét minél többen, minél mélyebben megismernék. Vidéken is szervezünk csoportokat. Nyíregyházán már megalakult egy majd kétszáz fős társaság, Békéstarhoson és Csongrádban most szerveződnek az érdeklődők. Szeretnénk, ha e szervezet behálózná az egész országot, mert Kodály Zoltán művészete, élete példája, nemzetét nevelni akaró szellemi öröksége mindnyájunk hatalmas kincse. Úgy érzem, hogy Kodály nemzetmentő álmai még megvalósításra várnak. Ezért fordulunk a legfiatalabbakhoz, a tanuló ifjúsághoz és nemcsak a zenével foglalkozókhoz hogy minél szélesebb legyen Kodály Zoltán szellemiségének kisugárzó hatása. Kapcsolatban állunk a külföldön már többfelé megalakult Kodály Társaságokkal és a Nemzetközi Kodály Társasággal is. - Mi a tagok feladata? - Hallgassák, szólaltassák meg minél sűrűbben Kodály műveit, olvassák, ismerjék és ismertessék írásait. Időszakos lapunk, a Magyar Kodály Társaság Hírei elviszik tagjainknak a társaság eseményeit, terveit, a Kodály-életművel kapcsolatos tudósításokat. Ebből értesülhetnek munkánkról, a mindenkori teendőkről. Például arról, hogyan szálltunk síkra a tanárképzés javításáért, a versenyek, kórusbemutatók, a kottakiadás támogatásáért, és minden olyan megmozdulásért, ami előbbre viheti zenei életünk fejlődését. Aki ezen a téren akar, tud tenni, annak köztünk a helye! - Ezek a célok és feladatok komoly szervezőmunkát, szüntelen elfoglaltságot rónak Önre, aki itthon és külföldön is elismert, jelentős alkotó. Tudjuk, hogy a közéletben is fontos szerepet tölt be. Hogyan tudja összeegyeztetni e sokféle tevékenységet? - Ebben is Kodály Zoltán példája áll előttem. Híd akarok lenni a szakadék fölött, amely a zene és a közönség között mélyül, híd a múltból a holnap felé. Nem az egyéni siker a kincsesláda célom, hanem az, hogy a művészettel megváltoztassam az embert, a világot. Ezért írom immár ötödik operámat - hősnője a hindu Szávitri -, amely a Vérász, a Hamlet, a Sámson és az Ecce homo tragikus és konfliktusokkal terhes mondanivalója után a természettel való poétikus kapcsolat, a líra és a szeretet zenei megfestése lesz. Mivel az a meggyőződésem, hogy a zene nemcsak gyönyörködtet, hanem nevel is, pályám kezdete óta komponálok a gyerekeknek, az ifjúságnak. A zenének és minden művészi alkotásnak csak egy célja lehet: az, hogy hatást gyakoroljon az emberre, megérintse a lelkeket, ápolja az érzelmeket. Erre ma még nagyobb szükség van, mint valaha. S hogy ez a „megérintés” minél többekhez eljusson, nem elég „csak” művésznek lenni, részt kell kérni a köz életéből is, részt kell venni olyan közösségek munkájában, amelyek ezt a célt segíthetik. Ez a gondolat indított - többek közt - arra, hogy a Kodály Társaságban munkálkodjam. Köszönöm az interjút, sok örömet, sikert kívánok! DR. SOLTÉSZ ELEKNÉ Fotó: MTI A Kodály Társaság felhívását április-májusi számunk 59. oldalán olvashatták. 53