Üvegipar, 1981 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
2 ÜVESTP ÄT* Vállalatunk 1981. évi tervéről tárgyaltak a bizalmiak (Folytatás az 1. oldalról) színvonalának növekedéséhez. Ilyen volt a 9,2 millió forintos üvegfúvós bérpreferencia és a műszakpótlék emelése, amire mintegy 16 millió forintos támogatást kapott a vállalat. Ilyen jellegű támogatással a jövőben egyetlen vállalat sem számolhat. De felhívta a figyelmet arra, hogy pályázat útján a vállalatok a jövőben is hozzájuthatnak bérpreferenciához. Az ilyen pályázatokat azonban nagyon körültekintően kell megalapozni, mert a támogatást az a vállalat kapja, amelyik jobb pályázattal jelentkezik. Például, aki többet vállal a gazdaságos export növelése területén. Az ilyen jellegű pályázatokat március 31-ig nyújthatják be a vállalatok a főosztályhoz. Megállapította, hogy az Üvegipari Művek 1981. évi terve, bár feszített, reális célkitűzés. Külön felhívta a figyelmet a takarékosabb létszámgazdálkodásra, hiszen ezen a területen közvetlenebb a vállalati érdekeltség. Egyszázalékos létszám-megtakarítás a bértömeg 1 százalékos növelését teszi lehetővé, vagyis a bérmegtakarítás teljes összegében felhasználható. Aláhúzta a csomagolóüveg-fejlesztési beruházás fontosságát, amely rendkívül gondos előkészítést és ütemes megvalósítást követel, mert a kiemelt program megvalósítása nem szenvedhet késedelmet. Nagy feladatok hárulnak ezen a területen az orosházi, a sajószentpéteri, valamint a pásztói dolgozókra. CSENDAM FERENC, a Miskolci Üveggyár küldötte elmondta, hogy gyárukban a szakszervezeti csoportok megtárgyalták a tervjavaslatot, azzal egyetértenek és elfogadásra javasolják. Véleményük szerint jól szervezett minőségi munkával, a munkaidő jobb takarékosabb kihasználásával, anyagfelhasználással a túlteljesítés is elérhető, ha erre igény van. Szólt arról is, hogy gyáruk termelő gépei eléggé elhasználódtak. Felújításuk sürgető feladat, mert különben nem fognak tudni megfelelni az egyre fokozódó minőségi követelményeknek. DR. KOVÁCS ZOLTÁN, a vezérigazgatóság KISZ-titkára a lakásépítési támogatásra rendelkezésre álló szűkös anyagi eszközök felosztására tett javaslatot. Ismertette azokat az új rendelkezéseket, amelyek a lakáshelyzet javítását hivatottak elősegíteni. PÁL JÓZSEF, aki az építők szakszervezete képviseletében szólalt fel a tanácskozáson, egyetértett a tervjavaslattal, de hangsúlyozta, hogy mint minden terv, ez is annyit ér, amennyit megvalósítunk belőle. Szólt arról is, hogy a lakástámogatás alapját igyekezzünk jobban felhasználni a gyárakban a törzsgárda erősítésére. Az üveggyárakban sok nő és fiatal is dolgozik, s jogos az igény, hogy a helyzetük javítására, sajátos gondjaik megoldására nagyobb figyelmet fordítsunk. Javasolta, hogy az első fél év tapasztalatai alapján újra tűzzük napirendre a tervet, mert akkor már érdemben lehet tárgyalni a további bérfejlesztés lehetőségéről. ENCSEY SÁNDORNÉ, a Tokodi Üveggyár küldötte a tokodiak egyetértését tolmácsolta a tervjavaslattal kapcsolatban. Kiemelte a bérfejlesztés növelésének fontosságát, s utalt arra, hogy járásukban az ipari üzemek többsége jelenleg is magasabb bérszínvonallal rendelkezik, mint az üveggyár. A munkaerő megtartása megköveteli bérfejlesztési lehetőség maxiamális biztosítását. Szólt arról is, hogy gyárukban 26 dolgozó, zömében jelenleg fiatal van, aki szeretne részt venni lakásépítési akcióban és rendelkezik is az induláshoz szükséges anyagi feltételekkel. Nevükben kérte a vállalati támogatást. FLICK MIKLÓS, a Budapesti Ampullagyár bizalmija hangsúlyozta, hogy az eredmény 44 százalékos növelése rendkívüli erőfeszítéseket igényel. Fokozottan szükséges, hogy elősegítsük a tartalékok feltárását, amelyek a selejtcsökkentésben, az anyag- és energiatakarékosság, valamint az üzem- és munkaszervezés területén még rendelkezésre állnak. Az elhangzott felszólalásokra dr. Molnár Balázs főosztályvezető, valamint Czina Sándor vezérigazgató adott választ, majd a bizalmi küldöttek testülete egyhangúlag megszavazta vállalatunk 1981. évi terveit. Az EVM építőanyag-ipari főosztálya képviseletében Lázár Ferenc szólalt fel a bizalmiküldöttek vállalati tanácskozásán. Gyárunk gépi korszerűsítését sürgette felszólalásában Csendam Ferenc, a Miskolci Üveggyár bizalmija. Dr. Kovács Zoltán, az ÜM.vezérigazgatóság KISZ-titkára. Az építők szakszervezete képviseletében Fái József szólalt fel a tanácskozáson. Encsey Sándorné, a Tokodi Üveggyár küldötte. A Budapesti Ampullagyár képviseletében Flick Miklós szólalt fel. Az elhangzott javaslatokat Tóth Kálmán, a vszb titkára összegezte. A gyárak küldötteinek egy csoportja. 1981. január Tanulni, tenni, tanítani Beszélgetés Kóta Miklóssal, a Nagykanizsai Üveggyár dolgozójával Ez a néhány szó annyi lelkesedéssel hangzott el egy párszáz méteres közös út megtétele közben, hogy lehetetlen volt nem írni arról, akinek ez hitvallása. Helyesebben: nem is Kóta Miklósról, a Nagykanizsai Üveggyár anyagraktár-vezetőjéről, hanem kiemelkedő társadalmi munkájáról. 22 éve dolgozik gyárunkban. Legendák keringenek — néha még jóindulatúan élcelődő tartalommal is — pontosságáról, minden részletre kiterjedő gondosságáról. Nem kis felelősség az övé. Érthetően akad egy-egy kifakiadás a munka lázában, de talán ő lennne a legszomorúbb, ha nem a mindennapos mozgás venné körül. S pár évvel a nyugdíj előtt még többletet vállalni is volt ereje. Dicséretes szorgalommal és egyre több sikerrel vezeti a dobozüzemet is. De nem is ezeket kívántam elmondani. Hosszú időn át úgy gondoltam, hogy a város azonos területén lakunk. Nagyon sokszor láttam ugyanis Kóta elvtársat, amint munka után felénk vezetett az útja. A „rejtély” a Hazafias Népfront egyik választó értekezletén oldódott meg. A körzetből összegyűlt 290 ember zsúfolásig megtöltötte a termet. A beszámoló megtartására a városkörzet (10 000 fő) titkára, Kóta elvtárs lépett az emelvényre. Megértettem a délutáni utak célját, a nagyarányú megjelenés is igazolta azok eredményességét A beszámoló osztatlan sikert aratott , én is büszke voltam arra, hogy a közel háromszáz ember egyhangúlag az újjáválasztásra szavazott. Alkotó módon mi tagadás, kissé mentegetőzve kértem a beszélgetésre. Hiszen igazságtalan is az, hogy nem adtunk eddig lehetőséget egy évtizedek óta tartó, számos kitüntetéssel elismert társadalmi munka bemutatására. „Minden szebben beszél Démoszténesznél a tett!” — oldotta fel a feszültséget a szorgalmas szervező. — Mindig is vonzottak az olyan közéleti tennivalók — mondta Kóta Miklós —, melyek szorosan az emberhez kapcsolódnak. A különböző gyári munkaköreim mellett állandóan volt egyéb megbízatásom: polgári védelmi törzsparancsnok, szocialista brigád vezetése és patronálása, munkaügyi döntőbizottsági elnökhelyettes stb. — A sok év alatt alaposan megismertem a gyárat, a velem dolgozó embereket. Nehezebb és könnyebb évek váltogatták egymást, de közben meggyőződésem erősödött: legnagyobb erő a közösségben a cselekvő ember! Korom miatt számomra is kezdetétől élő valóság a szocialista átalakulás. A belső kényszer miatt kerestem a hasznos részvétel formáit. Kötelességemnek tartottam, hogy gazdasági munka mellett bekapcsolódjak a politikai agitációba. S bár ez — a magam szerény tudásával — eredménnyel járt, mindig maradt bennem feszültség, állandó elégedetlenség. Úgy éreztem, egyidőben több területen kellene mozgalmi, munkát végezni. Sikerélmény a közösségbeli — Ebből a „többre vágyó” belső töprengésből világosodott meg a — nekem — legjobban megfelelő feladat: a Hazafias Népfront városi szervezetének aktivistája lettem, 23 évvel ezelőtt — folytatta. — Épp úgy kezdődött, mint bárki másnál. Szépen fejlődő városunkban ezernyiféle munka várja az embert. S így azt vettem észre, hogy egy lettem a sok közül, aki ezek elvégzésére mozgósít. Kialakítottuk saját módszerünket, s valóban láncreakció-szerűen szerveződött a tevékenység. A közösség munkája mindig adott annyi sikerélményt, amely miatt nem lehetett „kiszállni”. Mert csalódások azért itt sem kerülték el az embert. De az újabb feladat szépsége ezeket feledtette. — A társadalmi munkának, a közéleti tevékenységnek városunkban és gyárunkban rangja van. Politikai és gazdasági vezetőink igénye folytonos és állandó: a felszabadulást követően alapított üveggyár dolgozói legyenek aktív részesei a város politikai életének is. A már említett belső feszültség e hangulat és munkahelyi légkör miatt tudott mindig tompulni. Ha a napi munka gondjaival mentem is ki a gyárkapun, örömet adott az a tudat, hogy délután a munkatársakkal és a lakóterület ismerőseivel ismét közös feladatokat tervezünk. — Ma már nehezen tudnék elképzelni magamnak közéleti munkát. Hiszen más a népfront magában tömöríti a társadalom tagjainak erejét. Együtt tesz erőfeszítéseket az idős és a fiatal, a kommunista és az egyházközség tagja, a kétkezi dolgozó és a tudományos munkatárs. — Bár a szabad időm nagyrészét a szervezéssel töltöm, — mondta Kóta Miklós —, elégedett vagyok. Bármerre megyek a városban, láthatom munkánk eredményeit. Úgy érzem, hogy a kerületem aktivistái is kis szigetet alkotnak rohanó világunkban. Tetteikkel tagadják a közömbösséget, cselekvéseikkel alkotó módon politizálnak. — Örömmel tölt el az a tény, hogy gyárunk fiatalabb korosztályú dolgozóinak közéleti szerepe évről évre fokozódik. Talán ennek megvalósítását látni volt az én korosztályom legfőbb vágya, munkájának célja. Feladatunk volt — és remélem, hogy még hosszú éveken át ebben részt vehetünk — a biztos, megingathatatlan alap lerakása. Nevelni, tanítani! Példát mutatni gyermekeinknek és unokáinknak, akik már a szocialista társadalomban tették meg első lépéseiket. Pihentető elfoglaltságok — Mint minden embernek, nekem is céljaim voltak és vannak az életben. Vannak, amelyek azok is maradnak, elérésük nem lehetséges. De örömmel és elégedettséggel gondolok vissza arra az időre, amikor a Hazafias Népfront feladataival ismerkedtem. Úgy érzem, egyszerű emberként lehetőséget kaptam ahhoz, hogy íratlan kötelességeimet is teljesítsem. S ezek az évek kárpótoltak mindazért, ami az életben nem sikerült. — Az évek nem múltak el nyomtalanul, én is hamarabb elfáradok. Talán furcsa, de így igaz: pihentetem a sok elfoglaltság. Mennyi munka van még, amit el kellene végezni! Amit feltétlenül szeretnék elérni: egy üveggyári, speciális feladatokat is ellátó aktívacsoport megalakítása. — öt év múlva nyugdíjasként talán majd több időm lesz — fejezte be mosolyogva a beszélgetést Kóta Miklós. Végezetül néhány információ, amiről nem esett szó: „Kiváló dolgozó”, „Kiváló társadalmi munkás”, „Pro Urbe” kitüntetés, Országos Béketanács elismerő oklevele, „Hazafias Népfrontmunkáért” kormánykitüntetés Kósa Miklós politikai fényjelzi tartalomban is gazdag életútját. Ferencz Lajos Kilenc országba szállítottak Sikeres síküvegexport A Salgótarjáni Síküveggyár az 1980-as gazdasági évben is súlyponti kérdésként kezelte — a népgazdasági egyensúly megteremtésének segítésére — az export árualapjának fokozatos növelését. Ennek megvalósítása, a világpiaci feltételek, igények szerint, különösen gondos és következetes exportmunkát követel. Amit a Salgótarjáni Síküveggyárban figyelmes kereskedelempolitikával sikeresen végeznek. Mindezt bizofesítja, hogy az utóbbi négy évben, évről évre, fokozatosan emelkedett a húzottsíküveg-export mennyisége. Míg 1977-ben 1,7 millió négyzetméter síküveg szállítás történt a tőkés országokba, egy évvel később 150 ezer, következő évben 430 ezer, tavaly pedig 520 ezer négyzetméterrel növekedett a külföldi üvegeladás. Vagyis 1980-ban közel 2,8 millió négyzetméter síküveg-exporttermék hagyta el a gyárat. Lőcsei József, kereskedelmi főosztályvezető nyilatkozata szerint: — Végleges számaink még nincsenek, de az már tény, hogy az 1980. évi síküvegexportcélkitűzéseinket december közepére teljesítettük, megközelítőleg mintegy 4,2 millió dollár értékben... — Kilenc országgal álltunk kereskedelmi kapcsolatban és zömében. 2—3 milliméter vastagságú ablak-, kertész-, és képüvegterméket tank. Feladatunk értékesítennem volt könnyű. Közismertek a külpiacok magas követelményei az árukkal szemben. Minőségre, feldolgozásra, csomagolásra és emellett a szállítási határidők szigorú betartására a legkövetkezetesebben kellett törekedni. S hogy ezeknek megfeleltünk, eleget tudtunk tenni, igazolja a reklamációk nem számottevő mennyisége, nagyságrendje — döntően pedig az, hogy kereskedelmi partnereink 1981-re is igénylik termékeinket. Az NSZK-beli, a francia és az osztrák vevő például az 1980-ban szállított mennyiség duplájára jelezték igényüket. A legnagyobb értékben tavaly a londoni Witting cég vásárolt ablak- és kertészüveget, 1 millió négyzetmétert, amely a legkedvezőbb konténeres szállítással a rostocki kikötőn keresztül hajózott Angliába. Az Amerikai Egyesült Államokban mintegy 820 ezer négyzetméter ablak- és képüvegeladás történt a floridai Amwort cég részére. Jelentős, 100—120 ezer négyzetméteres tételekben vásároltak meg tőlünk síküveget Kanadában, Hollandiában, Olaszországban, valamint Jugoszláviában. 1981-ben a Salgótarjáni Síküveggyár még intenzívebben kíván részt venni a nemzetközi árucserében. A hagyományos síküvegtermékek mellett edzett- és üveggyártmányokkal ragasztottszeretné bővíteni exportját. Az ez irányú üzleti tárgyalások most vannak folyamatban. Vendel Lajos