Üvegipar, 1983 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1983-02-01 / 2. szám
ÜVEGIPAR A LEGJOBBAKBÓL LETT MUNKAKÖZÖSSÉG tiszonnyolc ügyes ember Manapság sokan vitatkoznak arról, hogy a kisvállalkozások ugyan merre viszik a szocializmus szekerét. Még többen talán azok vannak akik felismerték és nem kérdőjelezték meg a párt és az állam új intézkedését. Egyszerűen szükséges a hogyan tovább útjait keresni. S egyre többen vannak, akik nem várják a sült galambot, hanem az ügy mellé állva cselekszenek. Így van ez az Orosházi üveggyárban is, ahol 1932. október 1-én társasági szerződéssel létrejött a vas- és csőszerelő gazdasági munkaközösség. A vasszerkezeti üzem huszonnyolc dolgozója, az üzem összlétszámának egynegyede, tizenhét vasszerkezeti szerelő és tizenegy csőszerelő állt össze munkaközösséggé, melynek profilja a gyáron belül folyamatosan jelentkező vasszerkezeti és csőszerelő munkák elvégzése. Álljunk meg egy pillanatra. A vállalkozókat sokszor ez; az a vád, hogy csak ügyeskedők, spekulánsok, egyéni önzésből meggazdagodni vágyók, vagyis negatív tulajdonságú emberek kapnak az alkalmon, amikor munkaközösségekbe lépnek. Biztosan vannak ilyenek is. De az üveggyáriak egészen mást példáznak. Itt azok álltak össze, akik eddig sokat és jól dolgoztak, a munitaközösség három választott képviselője pedig tekintélyes ember, jó szakemberek és jó közösségi emberek is. OLÁH ISTVÁN az ügyintéző, üzemvezető-helyettes és alapszervezeti párttitkár, a vasszerkezeti csoport szakmai irányítója PODMANICZKI LÁSZLÓ művezető és szakszervezeti főbizalmi, a csőszerelő csoport szakmai irányítója pedig KŐVÁGÓ ANDRÁS csoportvezető, szakszervezeti bizalmi. Úgy is megfogalmazható, hogy olyan emberek, akik eddig is a gyári érdekek, a társadalom ügyének előrevivői voltak és maradnak továbbra is. A velük történt beszélgetésből áll össze a kép, tulajdonképpen mire vállalkoztak, és kinek milyen haszonnal jár ez. A KÜLSŐ CÉGEK NEM VÁLLALTÁK A gyár gazdasági és társadalmi vezetősége egyre jobban érezte, hogy a beruházások, a felújítások elvégzésénél szűk a keresztmetszet, kivitelezési nehézségek jelentkeztek, a költségek megemelkedtek. Ezért is, és egyéb megfontolásokból serkentették vállalati gazdasági munkaközösség létrejöttét ezen a területen. Az elmondottakat támasszuk alá néhány példával. A gyár működéséhez elengedhetetlen a beruházások, a felújítások folyamatossága. Ezek zömét külső vállalatok végezték és végzik a jövőben is. Az ÉKSZEV, CSŐSZER, Hőtechnika, GÉPSZER, és mások állandó közreműködők. A külső cégek a kisebb volumenű munkákat nem, vagy nem szívesen vállalják, nagy rezsivel dolgoznak, a vállalkozási díj magas, ez a gyárnak jelentős többletkiadást okoz. A vasszerkezeti üzemnek eddig is be kellett szállnia szerelésjellegű munkákkal, hogy egy beruházás, felújítás idejére létrejöjjön. De az üzem fő feladata a karbantartás. Az új beruházásokkal, az új létesítményekkel és felújításokkal természetszerűen megszaporodtak a karbantartó feladatok (például: cserépsorok, keverékszállító rendszer stb.) A vasszerkezeti üzem az utóbbi években létszám- és kapacitáshiányban szenvedett. Mivel fő profilja a karbantartás lett, szerelési munkákra nincs már elég ereje. Vagy vegyünk egy másik problémát. A felújítások idején sok volt a túlóráztatás, például a keverékszállító berendezés is így készült, ennek bérköltsége a bérszínvonalat emelte meg Ez így nem gazdaságos. Most a túlórát az üzem karbantartásra, gyors hibaelhárításra fordíthatja, és ez a termelés folyamatosságát jobban elősegíti. Nos, ezek és még sok más körülmény, objektív ok tette szükségessé a megoldás keresését. Ennek ad törvényes lehetőséget a vállalati gazdasági munkaközösség. MASZEKOLÁS HELYETT KÖZÖSEN Van a dolognak néhány emberi oldala is. A munkaközösség tagjai munkaidőn túl, szabad idejük egy részét a vállalkozások teljesítésére fordítják. Alapvető fő követelmény továbbra is a gyári munkaköri kötelezettségük tökéletes elllátása. Csak akkor lesz valóban hasznos a munkaközösség, ha tevékenykedésük nem megy a fő feladat rovására. A kiválasztásnál már egy összeszokott csapat volt, hiszen egy szocialista brigád tagjai is, akik eddig is vállaltak pluszmunkákat, túlórázást, de igen sok egyéb társadalmi munkát is. Nem tagadják, hogy egyikük-másikuk eddig is maszekolt gyáron kívül. Tehát ismerik egymás emberi tulajdonságait, mint a szorgalom, a fegyelmezettség, a teherbírás, de ismerik szakmai felkészültségüket is, mint például a több szakmában való jártasságot. Tehát vállalkozó szellemben eddig sem volt hiány, de ez az új lehetőség egy egyéni haszon mellett a közösség és a társadalom hasznosságát jobban szolgálja. Most szervezett formában van biztosítva a kereset kiegészítése. Ehhez hozzájárul az a technikai segítség, amelyet a gyár igénybe vehető gép- és szerszámeszközei nyújtanak. És ez már egy újabb gyári, társadalmi érdek! A Közösség törvényesen, szabályszerűen működik. Háromtagú képviselő irányítja a munkát, a tagok saját maguk közül fasztották őket. Úgy néz ráki, jól összeállt a csapat. Beszélgetőtársaim mindezeket igen nagy hozzáértéssel mondják el, a tudósító nehezebben tudja rögzíteni közölteket. Talán ennél is nehezebb visszaadni a lelkesedésüket, azt a hangnemet, ahogyan besszélnek. Élvezik azt, hogy egy dolognak cselekvő részesei lehetnek. Elmondják még, hogy a kis létszám miatt a munka jobban szervezhető, az anyag, az eszköz biztosítva van, mindenki személyre szólóan ismeri feladatát. És ez nagyon jó. Tréfásan jegyzik meg, hogy eddig munkájukat ennyien nem ellenőrizték, mint most. Nemcsak hivatalosan, hanem közösségen kívül álló munkaatársaik is Igyekeznek helytállni. Ezek után már csak az a kérdés hiányzik, mit végzett el ez a munkaközösség alig három hónap alatti. A PLUSZMUNKA IS ÖRÖMÖT AD A keverékszállító rendszer második ütemének szerelését a beüzemelésig folyamatosan az év közepéig végzik el. Három egység elkészült, tizenkettő még hátravan. Ezzel a II—III-as kemencék keverékszállítása szalagos rendszerrel biztosítva lesz. Sok targonca használata feleslegessé válik, az eddig ott foglalkoztatott létszámot, illetve kapacitást máshol lehet felhasználni. Munkájuk nyomán javul a munkahelyi és környezetvédelmi helyzet. Elvégezték a II-es hutai esővízelvezetést háromszáz méternyi csővezeték kiépítésével. A selejtcserép elhordása konténerben, targoncával történt az I-es hutában. Ennek kiváltása érdekében, gazdaságosabb módszerre áttérve, cserépelhordó, úgynevezett „metrószalag’ kiépítése történt meg. Az építőüzemi telephely fűtésvezetékét, a víz- és melegvíz-szolgáltatás berendezéseit elkészítették. Ez igen jelentős a munkahelyi körülmények javítása érdekében. További tervek között annyi feladat szerepel, hogy azok kitöltik az egész évi kapacitást, teljes leterheltséggel. Igen. Teljes leterheltséggel. Becsülettel helytállni a főfoglalkozásból eredő munkákban és bizonyítani a vállalkozás értelmes hasznosságát. Azt mondják beszélgetőtársaim, hogy bírni fogják. Fiatal, harmincöt év alatti emberek, akiknek a munka nem csak a fáradtság, hanem az öröm forrása is. A minimális munkaidő fejenként, havonta hatvannyolc óra. Ez a kötelező, eddig száz-száztíz órát dolgoztak. Bruttó jövedelmük hat-hétezer forint volt, melyből négyféle adó és SZTK- járulék lejött, ez ezer forintot tesz ki. Megéri? Igen! Azért csinálják. De vajon csak ezért? Pribék Sándor ÜVEGMŰVÉSZ Reneszánszát éli napjainkban az ősidők óta ismert anyag, az üveg, olyan művész keze nyomán, mint a nemrég önállósodott Parádi Üveggyár művészeti vezetője, Rénes György. A hagyományos formákon túl új eljárásokra és formákra törekszik. Jelenleg nyugati piacokra — francia, svájci, amerikai, kanadai — készít olyan egyedi darabokat, mint a képen is látható és nagy sikerre számító világítótestek. Danis Barna felvétele X 1983. FEBRUAR LEHET EGY KÉRDÉSSEL TÖBB Nyújtózkodásunk és a takarónk Pártunk XII. kongresszusának határozatai cselekvésünk középpontjába a külgazdasági egyensúly megteremtését állították. Az MSZMP Központi Bizottsága 1982. június határozata megállapítja, hogy az életszínvonal alakulása 23-i a következő évtizedben attól függ, hogy a gazdaságos, nemzetközi igényekhez igazodó exportot hogyan tudjuk növelni, a műszaki fejlődést nem gátló, ésszerű importmérséklést hogyan tudjuk megvalósítani. Természetes, hogy a külgazdasági egyensúly megteremtése jelenleg kizárólag a kivitel növelésével és az import csökkentése útján képzelhető el. E két tényező együttes hatására, a belföldi felhasználásnak csökkennie kell. Havasi elvtárs írásában a ni szeretnénk az exportot és belföldi felhasználással kap- csökkentjük az imortot? Mi csolatban a „túlelosztás” ío a belső megoldás? galmat használja. Lényegében arról van szó, hogy többet használtunk fel annál, amit megtermeltünk. Elgondolkodtam azon, hogyan lehetne ezt a tényt értékelhetőbbé tenni! _______________ Kevés az, amit teszünk A helyi példa adott. Sok la- ———————— kást, iskolát, óvodát építettünk, korszerűsítettük a köz- Hiszen az export növelése a műhálózatot, általában véve tőkés gazdasági rendszerrelmegvalósultak község- és vásága mellett rendkívül nehéz rospolitikai célkitűzéseink, — feladatot jelent. Az import és erre méltán lehetünk busz- hosszú távú radikális csökkentek Zala megyében is! Igaz, tése viszont hazánk adottságai eredményeinket csak úgy ér- mellett szinte elképzelhetetlen.hettük el országosan, hogy . Kül?"?és ® nemzetközi össze. . . . . ., hasonlítások megállapítottak részben a más nemzetek alatt hogy hazánkban a munkától megtermelt nemzeti jőve- termelékenysége messze elmédelmet vettük kölcsön, mivel vacs a tőkésországok termeléaz általunk megtermelt kevéskenységétől, de a szocialista ... . . ...... országok termelékenységi ősznek bizonyult igényeink kiesé- szehasonlításában sem tartosít és éhez í zunk az élvonalba. Ezt alapul tenni azon kívül, hogy növel_ A bajok külső okain -gon- véve, egyszerűsödik a képlet! Ha a termékbe feketett dolok itt elsősorban a csere-anyag, munka, energia értéke arányromlásra — nem tudunk csökken, növekvő kivitel is leváltoztatni. Mégis mit kellene hűtűvé teheti a fogyasztás növelését. Ugyanakkor növekedni fog a naturális mértékben kifejezett fogyasztás anélkül, hogy az forintban jelentkezne, következésképpen az életszínvonal is javulni fog. Ehhez nem kell új dolgokat kitalálni, hiszen a feladatok évek óta ismeretesek, sokat beszéltünk már róluk. Tanulmányoztam Zala megye városi-járási gazdasági adatait. Mindenütt a bázisszemléletet tükröző magatartással találkoztam. Pedig tudomásul kellene venni már, hogy a kimutatható, hol szerény, hol nagyobb mértékű javulás ellenére kevés az, amit teszünk. Legalábbis ahhoz képest kevés, ahogyan élünk! Megítélésem szerint a társadalmi tudat szintje elmaradt az elért életszínvonal szintjétől. Talán éppen azért, mert az első nem kizárólag munkánk eredményéből fakad! A változtatás legfontosabb ideológiai feladataink egyike. Ugyancsak tudati elem annak megértése, hogy olyan időket élünk, amikor halaszthatatlanná vált a csoportérdekek alávetése a közösség érdekeinek ! Néha áldozatok árán is vállalni kell olyan feladatot, — például, mint az exportra való termelés esetén — amelynek alacsonyabb jövedelmezősége átmenetileg hátrányos a kisebb kollektíva számára. Sajnos nem végtelen az olyan termékeink száma, melyek keresettek a külpiacon. Jelenlegi kiélezett helyzetünkben úgy érzem megengedhetetlen, hogy gazdaságossági okok miatt azok, akiknek ilyen termékük van, ne éljenek az értékesítés lehetőségével, hivatkozva kompetitív árképzésre, a jövedelmezőségi mutatóhoz kötött bérezésre. Biztos vagyok abban is, hogy hosszabb távon az áldozatvállalások nem maradnak elismerés nélkül. Foglalkoztatottság és elfoglaltság Hogy mi tehát az egyedüli célravezető megoldás? Kizárólag a jobb munka. A jobb munka alatt nem csak a munka minőségét, hanem annak hatékonyságát is értem. Egyébként az utóbbi időben egyre inkább az hallani, hogy a munka termelékenységével összefüggő gondjainkat a teljes foglalkoztatottság okozza. Vagyis az, ami vitathatatlanul egyik legnagyobb büszkeségünk, társadalmi rendünk óriási vívmánya, melyet feladni nem szabad! Meg kell viszont teremteni azokat a feltételeket, amelyek megtartását lehetővé teszik. Ha már mindenáron át akarunk venni valamit a tőkés társadalomtól, akkor olyat adaptáljunk, ami vitathatatlanul hasznos számunkra! A rosszat hagyjuk meg nekik! Hogy mi a baj mégis hazánkban a teljes foglalkoztatottsággal? Az, hogy ez messze nem jelenti a teljes elfoglaltságot ! Eljutottunk oda, hogy mindenki, aki akar, talál magának munkahelyet. Ennek a munkahelynek viszont csak akkor van értelme, ha annak betöltője társadalmilag hasznosan dolgozik. Más kérdés, hogy munkánk változatlan szervezettsége és vezetési színvonala mellett a munkanélküliség semmit sem oldana meg. A hangsúly a vezetési színvonalon van. Azért, mert a munka szervezettsége, a munka- és a technológiai fegyelem betartása, illetve betartatása vezetői feladat! Megfelelő vezetői szakértelem és odafigyelés kizárttá kell tegye a rossz munkavégzést, alacsony teljesítést. Megjegyzem, nem a teljesítménybérben foglalkoztatott dolgozóink teljesítménye alacsony! Munkaszervezésünk jelenlegi szintjén ezek a teljesítmények nemzetközi összehasonlításban is megállnák a helyüket! Az alapvető baj a nem teljesítménybérben foglalkoztatottak teljesítményével van. A normában dolgozókat viszont rossz munkafeltételek sújtják, a ami kihat a munka minőségére. Az ilyen hibáink palástolása is hozzájárul a teljesítmény, vagyis az árualap-képződés nélküli bérkiáramláshoz, ami a gondok egyik jelzője. A rosszul szervezett, minőségében gyengébb munkára nehezebben derül fény, ha úgy fizetik meg, mint a jót. A vezetői elnézés, a különféle „kapcsolatok” nehezítik a jövedelmek differenciálását. Természetesen, negatív morális hatásuk is felmérhetetlen. Export-import alulnézetben Visszatérve azt exportra. Mi az, ami a kiszabott vámon kívül ezt a tevékenységet nehezíti ? Gyárunk legfontosabb tőkéspartnerei az NSZK-ban vannak. Ott az NDK termékei után a vámmentesség mellett a vevők forgalmiadó-visszatérítésben is részesülnek. A vám és adó együttesen több mint 20 százalékos kedvezményt jelenthet a vevők számára, természetesen ugyanilyen hátrányt jelentene, ha tőlünk azonos áron vásárolnának. Mi marad tehát hátra? Ha árak tekintetében is versenyképesek akarunk maradni, olcsóbban kell eladni, de akkor mi lesz a kompetitív árképzéssel!? És még egy gondolat a nem rubelelszámolású importtal kapcsolatban. 1983-ban lehetőségünk nyílna menetes gyermektejesüveg belföldi picra történő gyártására, csakhát a hazai piac jelenleg telítve van hasonló, tőkés piacról származó termékkel. Az érintett nagykereskedelmi vállalat illetékesei elmondták, hogy 200 000 dollár értékű terméket az elmúlt évben át kellett venniük, holott a mi termékeinkből is nagy mennyiség van raktáron. Ilyen eseteket el lehetne kerülni, ha az import engedélyezését minden esetben a hasonló terméket gyártó belföldi vállalat jóváhagyásához kötnék, illetve a lehetőségeket és az igényeket folyamatosan egyeztetnék. Somoskeöy István igazgat«