Üvegipar, 1987 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
13 jogász válaszol Mi indokolta, hogy rendelet helyett törvénnyel szabályozzák az Az illetékről szóló törvény a lakosság és a gazdálkodó szervezetek széles körét érinti, hiszen életkörülményeiket, illetőleg gazdálkodásukat számottevően befolyásoló fizetési kötelezettségeket állapít meg. Ezért volt indokolt, hogy a korábbi rendeleti szabályozás helyett törvény határozza meg az illetékek általános mértékét, megfizetésük alapvető rendjét és a — társadalom értékítéletét is tükröző — kedvezményeket, illetőleg mentességeket. Az illetékről szóló 1986. évi I. törvény és végrehajtási rendelet július 1-én lépett hatályba. Az új jogszabályok szerint öröklés kivételével, minden más esetben július 1- től az ingatlan (föld, épület) tulajdonjogának, használati jogának megszerzéséről, megszüntetéséről készült rész az ingatlan fekvése szerzőszerinti földhivatalhoz és nem az illetékhivatalhoz kell megküldeni 3 példányban, 30 napon belül. A szerződéshez csatolni kell az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre irányuló kérelmet és a szerző fél tulajdonszerzési jogosultságát igazoló nyilatkozatot, vagy felmentést. Illetékkiszabás céljára a továbbiakban adó- és értékbizonyítványt az iratokhoz mellékelni és a szerződésen 50 forintos illetékbélyeget leróni nem kell. A földhivatal az ingatlannyilvántartási bejegyzés után megküldi az iratokat az illetékhivatalnak. Az illetékhivatal, mint szakhatóság, megállapítja az ingatlanok forgalmi értékét és kiszabja az illetéket. Erről „Fizetési meghagyással” értesíti a vagyon•szerzőket. Az illetéket a fizetési meghagyás jogerőre •emelkedésének napját követő 15 napon belül kell megfizetni! Öröklési ügyekben a közjegyző küldi meg az iratokat az illetékhivatalnak és a földhivatalnak is. A gépjármű áll iratását továbbra is 15 napon belül kell kérni az illetékes rendőrkapitányságnál. Közvetlenül az illetékhivatalhoz kell viszont bejelenteni 30 napon belül az ingó ajándékozást —, ha arról okiratot készítenek, vagy az ajándék értéke a 100 000 forintot meghaladja — és az olyan ingatlanszerzéseket, amelyek ingatlan-nyilvántartási eljárást nem igényelnek (például állami területen épített garázsok, épületek továbbadása.) Az előbbiekben felsorolt esetekre vonatkozó bejelentések elmulasztása, vagy késedelmes teljesítése felemelt illetékkel büntetendő. Az illeték önkéntes és határidőben történő megfizetésében minden kötelezett anyagilag is érdekelt, mert eltérő esetben adópótlékot, behajtási költséget is fizetnie kell. A kiskorú örökösök az öröklési és a hagyatéki eljárás illetéket 20 éves korukig fizethetik meg, de, ha előbb rendezik tartozásukat, évi 10 százalék (maximum 70 százalék) engedményt kapnak. Az illeték mértéke általában alacsonyabb a korábbihoz képest. Különösen kedvező az építési telkek és a lakások illetéke. Az építési telek tulajdonának, használati jogának szerzése mentes a vagyonszerzési illeték alól, ha arra 4 éven belül lakóházat építenek. Lakástulajdon visszterhes megszerzésének illetéke a forgalmi érték 2 százaléka (az eddigi százalékkal szemben). Az át vállalt OTP-tartozást viszont már nem lehet az értékből levonni. Lakások cseréje esetén az illeték alapja az elcserélt lakások forgalmi értékének a különbözete. Ugyanez vonatkozik a olyan esetekre is, amikor nem közvetlen cseréről van szó, hanem egy éven belül történik a vétel és az eladás. Lakástulajdonnak tanácsi bérlakás joga megszerzése ellenében történő átruházása esetén az illeték alapja a lakástulajdon értékének a fele. Ha az elcserélt ingatlanok közül egyik sem lakás, akkor a nagyobb értékű után kell illetéket fizetni. gatlan (üdülő, nem lakásingarázs, zártkert stb.) visszterhes megszerzésének illetéke 15 százalék. (Eddig az üdülő 20 százalék, az egyéb ingatlan 17 százalék volt.) Az öröklési és ajándékozási illetékek is alacsonyabbak, széles körű mentességek és kedvezmények érvényesülnek. Az illeték alapja minden esetben a megszerzett vagyon tiszta értéke, az illeték mértéke pedig a rokoni kapcsolat jellegétől és az érték nagyságától függően 4—60 százalékig terjed. Lakástulajdon öröklése, vagy ajándékozása esetén 50 százalék kedvezmény is van. Nagyon méltányos az új rendelkezésben, ha más szerzi meg a vagyon tulajdonjogát és más annak haszonélvezetét, vagy használatát. Az állagszerző a használati joggal csökkentett érték után fizet illetéket, a használati jogot szerző pedig a használati jog számított értéke után. (Eddig a tulajdonszerző a teljes érték után fizetett illetéket, a használatijog-szerzőnek pedig ezen felül kellett fizetnie.) A tulajdonszerzőnél akkor is a csökkentett érték esik illeték alá, ha az átruházó tartja fenn a használati, haszonélvezeti jogát, vagy a használati jog szerzője egyéb jogszabályi rendelkezés folytán mentesül az illeték megfizetése alól (például 500 000 forint értékig a lakástulajdon, üdülő, hétvégi ház, zártkerti ingatlan haszonélvezetének túlélő házastárs általi öröklése esetén). A gépjármű átruházási illetéke minden jogcímen (öröklési, ajándékozás, vétel stb.) köbcentiméterenként 3 forint, az eddigi 2,50 forinttal szemben. Az államigazgatási és a bírósági eljárási illetékek egységesebbek, de a jelenleginél magasabb mértékűek lesznek. Az első fokú államigazgatási eljárásért általában 100 forintot kell fizetni, számtalan esetben illetékmentességet élveznek az eljárást kérők, egyes, bonyolultabb eljárásokért viszont többet kell fizetni. Magasabb a jogorvoslatok illetéke is, ha azonban a fellebbezés, vagy a felülvizsgálati kérelem sikeres, az illeték visszajár. A bírósági eljárási illetékek a jogérvényesítés megkönnyítése végett elviselhető mértékűek. Az okirati illetékek megszűntek. (A jogszabályok a Magyar Közlöny 1986. évi 13. számában jelentek meg.) Dr. Sajgó Lászlóné Ülésezett a szib Miért lépnek ki a dolgozók a szakszervezetből? Az Üvegipari Művek szakszervezeti intézőbizottsága 1986 decemberében évzáró ülését és négy tartotta napirenddel foglalkozott. Elsőként Czina Sándor vezérigazgató tájékoztatóját hallgatták meg, aki ismertette a vállalati terv teljesítésének várható alakulását. A szib állásfoglalásában azt hangsúlyozta, hogy az 1986-os év eredményeiből elsősorban a szükséges tanulságokat kell levonni. Ezt követően Ormándi Zoltán vezérigazgató-helyettes ismertette a vállalati üdültetéssel kapcsolatos helyzetet, amit vélemények, javaslatok követtek. A szib megállapította, hogy 1986-ban nagyon komoly eredményeket hozott az üdültetés. Ezt a színvonalat stabilizálni kell, illetve javítani. Ezután a testület a tárca miniszterének, Somogyi Lászlónak a levelét hallgatta meg, amely hangsúlyozta, hogy 1986. december 2-től 1987. április 1-ig általános alapbéremelésekre ne kerüljön sor, mivel 1987-ben az eddigieknél is fontosabb a vállalati bérek és teljesítményeknak következetes összhangjamegteremtése. Az ülésen szóba került a szakszervezet helye, szerepe a népgazdaságban és a vállalatnál. A szakszervezeti mozgalomnak minden területen vissza kell szereznie tekintélyét, és azt a funkciót, amiért elismerték, amiért érdekképviseleti szervnek tekintették. Szakszervezeti politikánk alapja mindig az volt, hogy a tagság érdekeit jól, igazságosan és következetesen képviseljük. Ez a szakszervezet elsődleges küldetése! A szakszervezet a dolgozók szervezete. Ebben nekik nem szabad tudniuk. De a mozgalom csak hivatásának, megbízatásának a csak úgy tud eleget tenni, ha megváltozott körülmények között keresi a hatékonyabb, eredményesebb munkamódszereket és azokat munkájában a dolgozók javára fordítja. Ehhez az is kell, hogy a szakszervezetben tevékenykedő vezetők és aktivisták a legjobbak közül kerüljenek ki. A vállalatnak jelenleg egyik nagyon fontos feladata az, hogy a szakszervezetből kilépett dolgozókat megkeresse, a kilépések okait értékelje, elemezze és az elkövetett hibákat kijavítsa. A szib-titkár annak a reményének adott hangot, hogy a gyári kollektívákkal, dolgozókkal való konzultációknak meglesz az eredményük. Az új módszerek között szerepelhetne például az is, mint a hátrányos helyzetben levő csoportok (rétegek) helyzetének felmérése, vizsgálata és szakszervezeti véleményezése. Ipolyi Gyula azt javasolta, hogy foglalkozzanak nyugdíjas dolgozók helyzetével, körülményeivel, valamint az úgynevezett kisnyugdíjasok anyagi támogatásának lehetőségét társadalmi munkával teremtsék meg. Hasonló kezdeményezésekkel sokat tudnának tenni a volt munkatársak érdekében, mondotta. Az új év nagyobb összefogást, az eddigieknél szervezettebb, eredményesebb munkát igényel mindenkitől. De igényli az emberibb magatartást, a jószándékot és morális kötelezettségek maradéktalan teljesítését is, hangsúlyozta a szib-titkár. A tanácskozás végén megköszönte a tagság egész éves munkáját és az 1987 évi feladatok megvalósításához sok sikert kívánt. — így — I Környezetvédelem (II.) Légszennyezési bírságra kidobott milliók „Add már Uram az esőt!” De ne a savasat! Pusztulnak erdeink, nem szívhatunk már jó levegőt, mert porral, füstgázzal telített. Istencsapás ez? Nem tehetünk semmit? Aligha van ez így! A savas esőt okozó gázokat, a port a mi tevékenységünk juttatja a szabadba. Mégis csak kiengedtük a palackból a rossz szellemet! Tagadhatatlan, hogy e közben az ember egy sereg hasznos dolgot állított elő, amely kényelmesebbé tette az életet. De a természet egyensúlyát megbontani igen merész vállalkozás, s olyannyira veszélyes, hogy egy idő után pusztasággá változhat a föld. Ezért kell megálljt kiáltani. Ennek jött most el az ideje, s talán még nem késő! Jó, akkor hagyjunk abba minden légszennyező tevékenységet és egycsapásra megjavul közérzetünk. Természetesen adódik a válasz: nem ez az egyetlen járható út. Minden bizonnyal van több lehetőségünk. Nézzük meg, mit mond a törvény a légszennyezésről. Az 1/1973. (I. 9.) Mt. sz. rendelet szerint: ... „A levegő tisztaságának védelme érdekében tilos a levegőt gázzal vegyi és sugárzó anyaggal, porral, korommal, füsttel vagy bűzzel károsan szennyezni.” .......Káros légszennyezést okoz az az állampolgár vagy jogi személy, aki az általa folytatott tevékenység, vagy az általa üzemeltetett gép, gépi berendezés, gépjármű működése során a légszennyező anyagokra vonatkozó — számára megállapított — kibocsátási értékeket (emisszió) túllépi.” Úgy gondolom, a megfogalmazás világos. Ám rögtön ide kívánkozik egy sor kérdés. A korábbi években nem szennyeztük a levegőt? Nem volt korom, füst, bűz, „sugárzó anyag”? Gépjárművek okozta szennyezés nem került a levegőbe? Hogyan lehet úgy az iparban dolgozni, hogy ne kerüljön káros anyag a légtérbe? Milyen hatással vannak a légszennyező anyagok környezetünk élővilágára? Nézzünk meg néhányat ezek közül a kérdések közül. ÓLOMPOR, ólomgőz: legveszélyesebb belélegzett ólom, a tüdőből gyorsan felszívódik és a vérbe jut. Elsősorban a vérképző szervekre, valamint az idegrendszerre fejt ki toxikus hatást. FLUORGÁZ: belélegzés útján a szervezetbe jutva a csontokban halmozódik fel és hosszabb kló után károsítja azokat. KfiNDIOAtP: az ember számára belélegezve felső légúti megbetegedés i ídőt hőig;» hurutot, íz- és szagérzés-károsodást okoz. NITROZL 3 GÁZOK: belélegezve a tüdőt károsítja, tüdővizenyőt okoz, nitrit formájában megtámadja a vérképző szerveket. A kéndioxid és a nitrózus gázok a fentieken kívül még savas esők formájában kerülnek vissza a légtérbe és pusztítják a növényzetet. A helyzet tovább súlyosbodik azzal, hogy a légszennyezés nem ismer országhatárokat. A kéndioxid és a nitrózus gázok savas eső formájában a növényzet kipusztulását okozhatják! Az utóbbi fél évszázad műszaki fejlődése a termelés ütemét oly mértékben felfokozta, hogy a légszennyezés katasztrofális mértékben megnövekedett. Melyek tehát azok a feladatok, amelyekkel a folyamat további terjedésének gátat vethetünk? 1973-tól egy sor rendelet szabályozza a mindennapi életben előforduló légszennyező tevékenységet. Feltétlenül szólnunk kell az új levegőtisztasági törvényről. A Minisztertanács 21/ 1986. (VI. 2.) sz. rendelete valamint a 4/1986. (VI. 2.) sz. OKTH elnökének rendelete a levegő tisztaságának védelméről szóló végrehajtást tárgyalja. (Az 5/1986. (VIII. 10.) Eü.M. sz. rendelet a légszennyező anyagok, a levegőminőségi határértékek és a légszennyezettség mérésére vonatkozó szabályokat tartalmazza. Az ország területét a levegőtisztaság védelme szempontjából három kategóriába sorolják, úgymint: kiemelten védett terület, védett I. és védett II. Kiemelten védett területhez tartoznak a gyógy- és üdülőhelyek, természetvédelmi tájak. Ezeken a helyeken a levegő megengedett szennyezettségének mértéke a legalacsonyabb. A védett I. kategóriába a lakóterületeket és azok közvetlen környékét sorolták. A légszennyezési határérték megengedett mértéke magasabb, mint a kiemelten védett területen. A védett II. kategóriában az összefüggő ipari létesítmények, és a mezőgazdasági nagyüzemek találhatók. Itt a legmagasabbak a megállapított légszennyezési határértékek. Mindhárom területre alkalmazott új határértékek lényegesen szigorúbbak a korábbiaknál. További szigorítást jelent az is, hogy az egyes üzemek légszennyezését megállapító mérések alapjául nem csak a kibocsátó kürtőt, hanem az összes olyan felületet (például ajtó, ablak stb.) figyelembe veszik, amelyen keresztül fokozódik a környezeti szennyezés. Az egyes szennyező források minősítésére szolgáló méréseket a KÖJÁL folyamatosan végzi, majd az éves átlag alapján a kibocsátási értéket megadja. Gyáraink többsége a korábbi területi besorolás alapján védett I. területi kategóriába tartozott, lévén a közelükben lakóterület. Az új besorolást az OKTH adja meg. Mindenképpen számíthatunk a légszennyezési határértékek szigorítására. A földgáz egyre szélesebb körű elterjedésével lényegesen csökkent az olajfelhasználás, így a kéndioxid-kibocsátás mértéke is. A legújabb kutatások alapján érdekes módon elsőszámú légszennyező ellenségünk nem a kéndioxid, hanem a nitrogénoxid. A vizsgálatok bizonyították, hogy amíg a konstruktőrök arra törekedtek, hogy a földgázégőnél minél magasabb hőmérsékletet tudjanak elérni, addig a magas hőmérsékletű égés következtében a levegő nitrogénjéből fokozott mennyiségű nitrogénoxidok keletkeztek. A légtérbe jutott nitrogénoxidok a levegő nedvességével elegyedve okozzák a pusztító savas esőt. Üveggyáraink többségénél földgázt használunk! Ezért rendkívül fontos, hogy pontosan ellenőrizzük az égés folyamatát. Ugyanis megfelelő mérésekkel, a légfelesleg-tényező helyes beállításával jelentősen csökkenthető a kibocsátott nitrogénoxidok mennyisége. Egyelőre csak ez a járható út. Minden egyéb beavatkozás ugyanis rendkívül költséges, és jelenleg nincs még megfelelő módszer a nitrogénoxidok megkötésére. A másik fő szennyező forrás a nyersanyagok mozgatása, keverése, adagolása az üveggyári keverőházakban, amelynek következtében jelentős mértékű a porzás. Itt tehetünk a legtöbbet, hiszen a porfogó berendezése szinte valamennyi üveggyárnak van. Karbantartásukkal sajnos, nincs minden rendben. Helyenként hiányzik a zsákos szűrőből a zsák, így nem is funkcionál, csak a port vezeti ki a szabadba. Másutt a meghibásodott alkatrészek miatt nem működik a porleválasztó, vagy az automata mérlegeknél (amelyek egyébként zárt rendszert képeznek a silóval) hiányoznak a porfogó zsákok. Az új légszennyezési előírás alapján szólnunk kell az úgynevezett felületi forrásról. Jelentős mennyiségű nyersanyagot (homok, földpát) tárolnak néhány gyárunkban a szabadban, zárt, fedett hely hiánya miatt. A szél komoly szennyeződést okoz, amikor ezekből a halmokból kifújja az apró szemcséket. Végül ne feledkezzünk meg a légszennyezési bírságról sem, amelyet évente fizetnek üveggyáraink. 1985-ben ez összességében 1,850 e forint volt. Sok ez vagy kevés? Ha arra gondolunk, hogy kemény munkával kell minden forintot előteremtenünk, akkor bizony ez sok. Az új légszennyezési törvény alapján várható szigorúbb határértéket figyelembe véve, ez a bírság a négyszeresére növekedhet. Konkrét vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy sokat tehetnek gyáraink a légszennyezés mértékének csökkentésére, ha betartják a technológiai előírásokat. Buzogány László I A hazai gépész kérdőjelei! „Vannak gonosz, kártékony öregek”. — írta Megay László a közelmúltban az Élet és Irodalomban. Megállapítását azzal toldom meg: és vannak gonosz, kártékony fiatalok is. Egyáltalán, létezik a gonoszság . Nem áll olyan jól a magyar gazdaság, szűkebben véve az üvegipar sem, hogy ölbe tett kézzel nézzük a különböző anomáliákat. Mire gondolok? Visszavetheti-e valaki az effektív termelést csak azért, mert úgymond, ki akar tolni a gépszemélyzettel? S, dicsekedhet-e ezzel a szándékával a kávézó előtt? Ki a felelős tetemes személyi-anyagi, gyárnak okozott károkért? Milyen vezetői magatartás az olyan, ahol nincs helye a kritikának? Vagy a beosztottaknak soha, semmilyen körülmények között nem lehet igazuk. Ma már társadalmilag is elítélt fogalom az autokrácia, mégis életben van? Ki az a középvezető, káder, vagy párttitkár, esetleg mindhárom, aki megengedheti magának a termelés direkt lefogását, ahelyett, hogy feladatának megfelelve segítené? Ki a felelős egy-egy beosztott hitelrontásáért? Hogyan lehetséges az, hogy a magasabb beosztású vezető nem korrigálja tévedését? Esetleg nem jutnak el hozzá az információk? Vagy útközben élüket vesztik? A beosztottak nem merik elmondani véleményüket, mert félnek az esetleges „megtorlástól?” Elég, ha egy középvezető jól adminisztrálja magát? Hová vezet ez a jelenség? Amíg dolgozóinkat a napi gondok mellett ilyen kérdések is izgatják, nem várható rohamléptékű fejlődés, sem dinamikusan emelkedő termelési grafikon a hirdetőtáblánkon. Hogy el ne feledjem, Orosházán! Hali Láarté