Bugyi Sándor (szerk.): VÁRhely, 1996 (2. évfolyam, 1-2. szám)
1996 / 3. szám - Közelkép - Hajnal László Gábor: Virrasztani félelem nélkül. A nyugati magyar sajtó múltja - jelene
utóbbit választottuk, noha az alig pár napja, hete érkezett menekültek az előbbi mellett kardoskodtak. Alcímként pedig azért került a fejlécre, hogy a „Szabadságharcos írók lapja", mert ennek a csoportnak a tagjai még odahaza elhatározták október végén: létrehoznak egy újságot, amelynek szerzői, szerkesztői elsősorban a börtöntársakból és a forradalomban résztvevő betűvetőkből toborzódnának. Ebből a tervből az ismert okok miatt semmi nem lett, de a menekülésük után ismét találkozottakból gyorsan összeállt a lelkes csapat, akik ott bábáskodtak a Nemzetőr születésénél. — Nehezen maradt életben a kezdetben és sokáig hetilapként megjelenő újság? — Anyagi gondok nem voltak, szakmai segítséget pedig a már Bécsben élő Kovách Aladártól kapták a fiúk. A megszerkesztett kéziratokat eljuttatták hozzám Münchenbe, valamint a szintén ideköltözött Pfitzner Rudolfhoz (napjainkban ismert pszichológus a bajor fővárosban), és lassanként sínre került minden. A Katonai Tanács a későbbiekben soha nem szólt bele semmibe. A pénz úgy másfél évig tartott, ám az addigi elért sikereket látva jelentkezett egy Cuth-Zender nevű svájci bankár, aki hosszú éveken át támogatta a kiadást. Említést kell tenni arról is, hogy a nyugati világ tájékoztatására megjelentettük a Nemzetőr társlapjait. A német Donau-Bote, az angol Hungarian Guardian és a francia Le Courrier de la Liberté mellett alkalomszerűen más nyelveken (köztük kínaiul, spanyolul, arabul is) nyomtattunk tájékoztatókat, amelyek 94 országba jutottak el. Az ötvenes évek végén Tollas Tibor Münchenben telepedett le, és a Nemzetőr főszerkesztője, valamint kiadója négy évtizede. Ügyszeretete és fáradhatatlan munkabírása, továbbá lelkesedése volt a lap megmaradásának egyik fő