Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1888-04-08 / 15. szám
Klöflzetési ára : évnegyedre............................1 írt aázkov. hordás vagy postai szétküldéssé . Egyes szára ára : kr. Kapható : DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) kr. Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora ......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvező Bélyeg illetékményben részesülnek, minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérben tetten leveleket nem fogadunk el. Az önk. tűzoltók tisztujitása. Városi önkéntes tűzoltóságunk mára tűzte ki tisztújító közgyűlését a városháznak — ez alkalomra átengedett tanácstermébe. Más években is voltak tisztujitások, de rég idő óta nem lehetett észlelni oly érdeklődést, mint a minőt a városban uralgó hangulat a mai tisztújításra vonatkozólag következtetni enged. És ennek oka az, hogy tűzoltóságunk érezvén azt, hogy a ki nem halad az marad és a helyett, hogy öregbednék s a kor szellemével előre haladna, inkább hanyatlik élete, mint a férfi korát elért embere: gondolkodóba esett, eszmélni kezdett s arra a meggyőződésre jutott, hogy az az ember, aki valaha testestül lelkestől csüngött a tűzoltóság érdekeinek előmozdításán, aki úgyszólván megteremtője is volt a városi tűzoltóságunknak, aki azt gyermekkorától kezdve nevelte, fentartását eszközölte, jó és rossz napjaiban tapintattal és erélylyel vezette, értve ezalatt, ha valaki ezt már is ki nem találta volna, — Krenedits Ferencz tűzoltósági főparancsnokot, ki ma részint előre haladt koránál, részint pedig elfoglaltságánál és bokros teendőinél fogva már nem fejtheti ki többé azt a rugékony tevékenységet, melyet eddigélé kifejtett, s így annak szüksége merült fel, hogy a tűzoltó intézményünk iránt érdeklődő oly fiatal erővel töltessék be a főparancsnoki állás, mely képes és alkalmas is legyen arra, hogy Krenedits eddigi főparancsnok korábbi intenczióinak megfelelőleg a számban jelentékenyen megfogyott de erőben még egészen meg nem tört tűzoltóságunkat más városok tűzoltóságai színvonalára visszahelyezni nemcsak, de tűzoltóságunkban a meglazult szellemet ismét helyreállítani, azt tovább fejleszteni képes legyen. Kijelentjük, hogy senkinek az érdekében propagandát csinálni nem akarunk, azonban örömmel konstatáljuk, hogy tűzoltóságunk zöme oly kipróbált egyének körül csoportosul, kik tűzoltói intézményünk organizálása körül maguknak nagy érdemeket szereztek nemcsak, hanem évek hosszú során át szerzett széles körű tapasztalataiknál fogva teljesen érdemesek ezen díszes és amellett nagy felelősséggel járó állás betöltlésére. Hogy a mozgalom miként fog végződni és minő lesz az eredmény, azt a mai közgyűlés fogja eldönteni. Örömmel vennők azonban azt, hogy ha az eredmény az eddig nyilvánult közhangulat értelmében dőlne el, miután ekként a tiszti kar, Mittmann Géza pénztárnoksága mellett — ki e minőségében feladónak teljesen megfelelt és sajnálni lehetne, ha attól megválni akarna — rendes és komplett egészet képezne, s reményt nyújtana arra nézve, hogy önkéntes tűzoltóságunknak a régi eleven élete nemcsak visszahatnék, hanem mint már megjegyeztük életerős és életképes intézménnyé fejlesztetnék. Midőn azonban ezen nézetünknek ekként adunk kifejezést, el nem mulaszthatjuk a távozó főparancsnok, Krenedits Ferencznek, a tűzoltóság körül kifejtett buzgó tevékenységéért és kiváló érdemeiért teljes elismerésünkkel adózni. A VÁCZI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Esküvő reggelén. — Április 7. — Két kéz szorítja hőn egymást * E mai szent napon. Szorítja hőn, szorítja hűn, Bensőleg és nagyon. De kell, hogy egyik kéz Segitse másikát, Isten keze pedig Áldását adja rád ! Két nyelv mondja ki az »igent« E mai szent napon, Mely röpke szó addig kisér, Mig nem föd sirhalom, De hogy frigyed boldog, S mi fő, áldott legyen, Szükséges, hogy Urunk is mondja rá : »igen !« Két szív szerelmi lángra gyűlt E mai szent napon, Közös jön minden érzemény: Öröm, bús fájdalom. De hogy ne hűljön ki Soha e szeretet A szivvizsgálóhoz Emeld fel szivedet! G. U. Náczi. Egy beteg leánynak. Ha tűnik is arczodnak pirulatja, Mint sápad a rózsa, ősz hogyha beáll, Ha nem vagy is az, mi a pille, csapongó , Szép vagy te azért kedves kicsi lány !, Gondolsz-e a nyárra, a melyet örömmel vártál s midőn itt volt, élvezted is azt ? Említed o gyakran a tarka virágú, A kellemes és felüditő tavaszt? Gondolj is ezekre és várd bizalommal, Még, ami pihen, majd újra felél, Addig legyen őrződ, addig vigaszod lesz Az isteni hit s őszinte remény. Sah. Tegyünk valamit! A képviselőtestületnek az utóbbi években végzett munkája, epochális korszakot alkot városunk történetében. A különféle szabályrendeletek megalkotása, a város háztartásának rendezése, a járdák kövezésének részleges keresztülvitele oly intézkedések, melyek arra vallanak, hogy városunk is a haladás terére lépett. Csak egyet sajnálunk, t. i., hogy a tervbe vett ügyek némelyikét az Íróasztal fiókban feledte a tavasi képviselőtestület. Nevezetesen nem nyertek elintézést az utczák megnevezését és az általános kövezés keresztülvitelét czélzó munkálatok. Hogy ezen ügyek is mennyire sürgős természetűek, azt bővebben fejtegetnünk szinte fölösleges. Az utczák megnevezése és rendes házszámokkal való ellátása épp oly szükséges, mint az általános kövezés. Mert végre is Vácz városa a főváros szomszédságában fekszik és ha egyelőre nem is, de a közeljövőben külvárosa óhajt lenni a fővárosnak. Más okokat mellőzve, egyedül a kiapadt jövedelmi források, melyeket valami úton pótolni kell a lakosságnak, kényszerűének erre. Miután pedig a tervbe vett közgazdasági reformok egyelőre akadályokba ütköznek s ezek effektuálása éveket vesz igénybe, egyelőre a fővárosi nyaralóknak városunkba való telepítése által emelhetnék egyrészről városunk hírnevét, másrészről pedig szaporíthatnók a megcsorbított jövedelmeket. Jelen századot a külsőségek dominálják. A csinosan öltözött egyén minden háznál szívesebb fogadtatásra talál, mint a kopott külsejű. Ha tehát városunk külső mezére nem fordítunk kellő figyelmet, melynek egyik kelléke a kövezés és rendesen megszámozott és megnevezett utczák, úgy sohse remélhetjük, hogy a fővárosiak Rákos Palota, s Dorner Béla. E lap múlt számában röviden megemlékeztünk Dorner Béla püspök uradalmi kasznár haláláról. Minthogy az elhunyt nem tartozott azok közé, akik a világ zajában keresik élvezetüket, hanem visszavonulva, egyedül hivatalának és családjának élt, s így kis körünkben se ismerték őt mélyebben, a megérdemelt kegyelet adóját vélem leróni, ha életéből nehány adatot felemlítek. A boldogult — ki határozottan képzett tisztje volt az uradalomnak — Szombathelyen 1822. évben született. Ott gymnásiumi tanulmányait sikerrel bevégezve, a gazdászati pályát választá, s a magyaróvári gazdasági akadémián nyert kitűnő képesítéssel lépett a gyakorlati térre. Legelőször is gróf Batthyány Lajos — volt miniszterelnök— ikervári uradalmában volt mint gyakornok alkalmazva. Később gróf Hunyady balatonvidéki kéthelyi birtokán, majd gróf Eszterházy Antal tallósi uradalmában magát szakmájában tovább képezve, mint 25 éves fiatal gazda báró Sina János lébeny-szent-miklósi uradalmában lett kezelő tisztnek kinevezve. Itt találta őt hédervári gróf Viczay Fléder, aki — felismerve a fiatal gazdatiszt kitűnő szakképzettségét — őt hédervári uradalmában teljhatalmú intéző tiszttartójának nevezte ki s mint ilyent — az angol gazdászati viszonyok tanulmányozása végett tetemes költséggel ellátva, 1862. évben a londoni kiállításra küldötte. Ez alkalommal pár hóra terjedő tanulmány utat tett s gyönyörű tapasztalatokkal megtelve tért vissza, hogy azokat itthon alkalmazza s nagylelkű földesurának hasznos berendezéseket tegyen. Ezen díszes állásában 12 éven át működött, mígnem itt is bekövetkeztek azon körülmények, melyek a grófi uradalmak rendezését és a kezelés összevonását idézték elő; a midőn is 1865. évben — jelentékeny végkielégítéssel — megvált innen és bérleni kezdett. Gróf Battyhány József alsó-szölnöki uradalmát bérelte ki, mely azonban — a nyomasztó gazdászati viszonyoknál fogva — nem látszott jövőjét biztosítani s igy ismét tiszti állás elfoglalására késztete őt. — 1868. évben lett a váczi püspöki uradalomhoz kinevezve, hol előbb magyaros puszta birtokot kezelte, később 1874. évben pedig Váczra kasznárnak neveztetett ki, mely hivatalát halála napjáig viselte. Hivataloskodása alatt igyekezett mindig a rendszeres mellett, a tetszetősei érvényre juttatni. Kiváló szakismerettel bírt, a jelenleg oly fontos, gazdasági állattenyésztés terén, ezenkívül kitűnő technikus volt; ő javította és tette használhatókká a gazdasági gépeket. Ő készítette egy rozzant tűzi fecskendőből a püspöki díszkertben lévő komplikált vízvezetéket, amely évek óta szolgálja a kert virányát. Szóval, ha tér leendett, képességét sok irányban érvényesíthette volna. Mindamellett azonban, hogy szép ízléssel, azon felül még finom zene érzékkel is birt, mint fentebb említem, a nyilvánosságtól visszavonultan élt, csekély szabad idejét egyedül családjának szentelve. Páratlan jósága és szelidségü neje iránt igazi gyöngédséggel, gyermekei iránt a legbensőbb szeretettel viseltetett. Egyedüli életczélja volt gyermekeinek nevelése s erre mindenét áldozta, saját személyétől megvonva a legkisebb élvezetet is. Végtelen sok lelki gyötrelmet okoztak neki a legutóbb szőnyegen lévő háborús hírek, lévén majdnem minden gyermeke katona. Egész élete folytán azonban legmélyebben hatolt atyai szivébe azon fájdalom, melyet egyetlen leányának elvesztése okozott. 1878. évben halt meg angyal jóságú szép leánya Irma. Azon idő óta folyton borult volt kedélye, melyet felderíteni gyermekei szép haladásábani öröme se volt képes. Lelkileg folyton gyengült, s e fájdalom