Vadász- és Versenylap 5. évfolyam, 1861
1861-06-30 / 18. szám
Vasárnap, június 30. 18. sz. Ötödik évfolyam 1801. Vad élet . Halálba meguntam végre San Franciscot s az ottani egyhangúan sivár életet. A játékszobákban sok időt töltvén, kitanultam a hamis fogások ezer csinját-binját. Önök, kik erről keveset tudnak, nem is sejtik, hogy a roulette asztal benseje ép olly tökéletes gépezettel bírhat, mint egy zongoráé ; vannak titkos rúgói, mellyek a szineket és számokat a bankár kényekedve szerint igazgatják s a játszó győzelmi esélye ennélfogva azon macskafajú állatéhoz lehet hasonló, mellynek karmait levagdalták. S aztán milly ártatlan játék az a monté, meg az átalánosan ismert lansquenet ; csakhogy Californiában azokat a vékony kártyákat hirtelen össze tudják ragasztani pici kis viasszal s osztják egyesével vagy kettesével, a mint épen a bank érdeke kívánja. A vingtet-un jelölt kártyákkal rendkívül mulatságos játék s a Farao felér mind a tizenkét egyiptomi csapással összevéve. Láttam, mint vesztettek el mosdatlan aranyásók egy-egy halmaz aranyat, mintha az arany csak olly könnyen felásható s olly olcsó volna, mint ősszel a burgonya. A játék azonban itt második természetté vált s a napszámos olly hidegvérrel teszi koczkára utolsó fillérjét, mint Crockford londoni játéktermének legrégibb habituéje. Mondom, vérig untam már e sivár üzelmek szemléletét s egy szeszárus boltjában esetlegesen egy hazámfiára bukkanván, ki jávorról, antilopéról s indiánok elleni portyázásról szenvedélyesen beszélve, e vállalatokra társat keresett , felcsaptam .