Vadász- és Versenylap 24. évfolyam, 1880

1880-06-03 / 23. szám

Április 15. 1880. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. réhez jó töltényeket kapni, próbálta a bécsi, a prágai, a brüsselieket, hozatta a londoni hires Eley brother féléket, mind rosz volt, ő vadat csak akkor lőtt, ha ezüsttel vagy ban­kópapirral puskázott. Ezt tehát megunta, fegy­verét eladóvá tette s elvándorolt a fővárosba, a hol jelenleg, mint hallani, valami államhi­vatalra nagy diplomára cserkészik. Mihály uram meg addig járt a tilosba parscholni, s addig lesett az őzikékre, mig maga is egy szép ünőke hálójába esve s ha­lálosan szíven találva, a mult őszszel­i la­kodalmát tartotta. II. Furcsa puskapor. Indul a vadászcsapat az éjjeli tanyáról a meghajtandó pagonyba. Várjatok kissé, szól Endre úr, hadd töltsem, meg puskámat, melyet tegnap Boglyas János szolgám ugy kitisztí­tott, hogy az csak ugy ragyog kezemben! Megállanak. Tölteni kezd. Beereszti percus­siós duplájába a lőport s fojtással leveri. No hisz remekelt Boglyas Jánosod a tisz­togatással! hiszen arasztnyira áll ki a vessző a csövekből! bizonyosan a régi töltést hagyta bent, vagy a tisztitó rongyot! Nézik a gyújtó lyukakat, azokban a lő­pornak egyetlen szemerkéje sem vehető észre. Ki kell húzni az imént levert lőport! Működik a körömvas. Kijön nagy nehe­zen a fojtás, azután néhány szem lőpor, hol­mi barnás liszttel keverten. Tovább furako­dik a vasas vessző, de csak barna por omlik a csövekből. Nézik sorba, szagolgatják s ta­lálgatják, hogy biz annak amolyan kénköves dohányszaga van. Jaj Istenem a szivarjaim! — kiált fel hir­telen Endre ur s általános kaczagás közben vallja be, hogy ő tegnap kijövet a városból, két brittannica szivart vett, azokat — vasár­napi dohányos létére nem lévén tárczája — üres puskacsöveibe, mint legbiztosabb helyre dugta, s ime ott felejtette. (Folyt, köv.l Halászat. Észrevételek a halászati törvény­javaslat fölött. Hogy azon élénk panasz mely hazai halá­szatunk hanyatlása miatt mindinkább általánossá válik nem légből kapott, mindenki tudja, ki hazai halászatunk iránt érdekkel viseltetik, de tudja azt is, hogy azon irtó­ háború mely halaink ellen foly, nem kevesebb mint azok végképi kipusztulásához fog vezetni, ha annak még idején gát nem vettetik. Hogy itt hala­dék nélkül tenni kell, hogy az ügy mulasz­tást nem tűr, mindenki érzi. Egy józan ala­pokra fektetett, és erélyesen keresztül vitt országos halászati törvény az egyetlen —­ de biztos eszköz, mely a bajon segíthet. Épen ezért örömmel üdvözöljük mindazon törek­vést, mely ez irányban történik, örömmel tekintünk azon mozgalomra, mely e téren a kormány körében is nyilvánul, üdvözöljük a már kész halászati törvényjavaslatot, mely a kormány kezei közt van. E törvény­javas­latnak egy részét közölte a „Képes Vadász-Ujság" május 20-iki száma de mert észre­vételt tenni a hiányos pontokra valószínűleg nem tudott, mi a törvény egy két pontját már eleve sem hagyhatjuk némi észrevétel nélkül. Egy halászati törvénynek kétség kívül legfontosabb s legnagyobb horderővel bíró részlete az, mely a tilalomra, a halak védel­mére vonatkozik, itt legfontosabb s elenged­hetlen követelmény, hogy az egyes halfajok ívási ideje pontosan és biztosan ismerve legyen ez szolgálván egyedüli helyes támponttal a tila­lomi idő meghatározására. Szükséges hogy a tilalom valóban az ivási időre essék, ekkor a hal lehetőleg védelmeztessék, s mindaz elhárit­tassék a mi a tenyészetre káros befolyással jelen törvényjavaslatban már itt sarka­latos hibákra akadunk. Eltekintve attól hogy a tilalmi időnek nyári­ és téli tilalmi szakra való felosztása már önmagában is számos oknál fogva czélsze­rűtlen, s a külföld hason törvényeiben is mindenütt károsnak bizonyult a gyakorlatban, csak azt említjük meg, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatban épen a legnemesebb fajú halak — a Semling félék (Pisztráng félék, Harmonida) ivási ideje egészen tévesen­­ van meg­állapítva s igy a tilalmi időszak kivetése is merőben helytelen. A törvényjavaslat III. fejezet, 8. §. mondja „Tilos a halászat az ivás ideje alatt és pedig a téli ívású halakra nézve novem­ber 15-től január 15-ig, a nyári ivásúakra márczius 15-től június 15-ig. Téli ívású halak: Lazacz (Trutta salar), Galócza (Trutta lacustrie), Pisztráng (Trutta fario), Lepényhal (Thymallus vulgaris), Menyhal (Lotta vulga­rius) és Angolna (Anguilla vulgaris)." Ki e tárgygyal foglalkozott, tudnia kell, hogy ezen halak egyikének sem esik ivási ideje november 15-től január 15-ig terjedő időközre, sőt mi több a felsorolt halak kettője nem is téli írású. Nézzük egyenként miként áll a dolog a valóságban : A laza ez a halak legnemesbike, hazánk­nak csak egyetlen folyójában fordul elő, a Poprádban, hova május elejétől kezdve őszig vonul a keleti tengerből; a Poprád mellék­ágaiba a Tarpatakba (Kohlbach) is eljut, petét october elején kezd lerakni, ikrázá­sát december hó elteltével végzi be. A pisztráng ezen legelterjedtebb, s leg­ízletesebb húsú Semling rendszerint September hó végével telik meg ivartermékekkel, october elejével rendszerint lerakja petéit s ivását csak deczember utóján végzi. Ezek szerint tehát a lazaez­üs a pisztráng ivási ideje october-deczember hónapokra esvén, halásza­tuknak tilalmi szaka helyesen csakis october 1-jétől december 31-ig terjedő időközre tehető. A galócza (Salmo Hucho) mely a Duna alsó részletéből vonul felfelé annak felső ágaiba, a Vágba Garamba stb. márczius köze­pétől május közepéig ívik, — fogása tehát ekkor lesz betiltandó. A lepényhal (Thymallus vulgaris, Ae­sche), mely a felvidék vizeiben főleg a Garamban s a Vág patakjaiban igen szép példányokban jő elő, márczius elejétől ápril végéig ikrázik; tilalmi ideje tehát ezen két hóra ter­jedjen. A menyhal pedig mely a felvidéken szin­tén jól tenyész, már november elejével ívik min­denütt, s ikrázása soha sem terjed túl deczember végénél. Ezúttal csak e pontokra voltam bátor a hivatottak figyelmét fölhivni. Hogy e pontok igen lényegesek, úgy hiszem nem kell bizonyít­gatnom. A felvidék nemes halainak, halászati viszonyainak érdekében sokat kellene mon­dani, azonban a magyarországi Kárpátegylet, mely e viszonyokkal leginkább lehet ismerős, rövid időn részletes felterjesztést teend ez ügyben a ministeriumhoz, a midőn az ottani viszonyokat tárgyalva a teendők iránt néze­teit előadandja. Sir John­ elkészítette s azokat köztudomás végett ezen­nel közzéteszi. A „Vadászati szakbizottságihoz eme szabályok értelmében intézett bejelentések következő czim alatt küldendők be: „A Sport-Egyesület vadászati szak­bizottságának, tek. Tankó János bizott­sági titkár ur kezeihez. Budapesten, IX. ker. Üllői­ ut 21. szám." Budapesten, 1880. május 27. A szakbizottság nevében: Bárczy István, s. k. biz. elnök. Vizslászat. A „Sport-Egyesület" vadászati szakbizottsága a közgyűlés által szakmakörébe utalt feladatá­hoz képest, a vadászati sport tökélyre eme­lésének ama fő feltételét, mely egyedül a tiszta fajbeli —­ s így a használhatóság tekintetében is alapos biztosítékot nyújtó — vadászebek tenyésztése által érhető el, előmozdítani töre­kedvén, e végből az „Ideiglenes Vadászeb-Törzskönyv" és a „Vadászeb-Bejegyzési könyv" létesítéséről és vezetéséről szóló szabályokat A „Sport-Egyesület" ideiglenes vadászeb törzskönyvének és vadászeb-bejegy­zési könyvének létesítéséről és vezetéséről szóló sza­bályok. 1­ §• A „Sport-Egyesület" azon czélból, hogy egyfelől a vadászebek tiszta fajbeli tenyész­tése biztos alapra fektettessék, s a rendszeres nyilvántartás által a vadászat-kedvelőknek mód és alkalom nyujtassék az ily vadászebek felől általában — valamint fajbeli származá­sukról különösen — tudomást szerezni. „ Va­dászeb-törzskönyvet" létesít; másfelől, hogy azon vadászebek is, a melyeknek tisztavérű leszár­mazása szabályszerűen be nem igazolható, azonban alkatukat és fajjegyeiket (Exterieur) tekintve, valamely ismert válfaj (Race) jelle­gével birnak — a tulajdonos óhajához képest — a vadászközönség előtt ismeretlenek ne maradjanak: „Vadászeb-Bejegyzési könyvet" nyit. 2. §. Vadászeb alatt értendők: vizslák, haj­tókutyák (kopók, tacskók), vérebek, — to­vábbá zsákmányozók (retrievers, apporteurs), s mindezek különféle válfajai, végül az agarak. 3. §. Mindkét rendbeli könyv vezetése a „Sport-Egyesület" vadászati szakbizottságának felügyelete alatt áll; kizárólag ennek áll jo­gában a felett határozni, váljon megfelel-e a bejelentett vadászob azon kellékeknek, melyek a bevezetés, illetőleg a bejegyzés feltételeit képezik. 4­ §­Úgy a törzskönyvbe való bevezetést, mint a bejegyzési könyvbe eszközlendő be­jegyzést, a 7., 8., 13 és 18. §§.-okban körül­írt feltételek mellett bárki igénybe veheti. 5. §. A törzskönyvezésre és a bejegyzésre vo­natkozó folyó ügyeket a „vadászati szakbi­zottság" titkára, az elnökkel egyetértőleg in­tézi, mely intézkedésekről a bizottság legkö­zelebbi ülésén általa jelentés teendő, a midőn is a bejelentett vadászebekről szóló okmányo­kat (9. 10. 18. §. §.) az elfogadás vagy visz­szautasítás iránti véleményes jelentése mellett, a bizottságnak bemutatja. Törzskönyv (tiszta fajbeli vadászebek számára.) 6. §• A törzskönyvbe való bevezetés csakis az ebek tisztavérű fajbeli leszármazásának hitelt érdemlő kimutatása alapján történik. §• A törzskönyvbe bevezettetnek: a) oly vadászebek, a­melyek szabályszerű leszármazási táblázattal (pedigrée) bírnak; b) oly vadászebek, a­melyek a „Sport-Egyesület" vagy valamely más, nyilvános bel­avagy külföldi kynológiai egylet által rende­zett kiállításokon az alkatuknak és fajjegyeik­nek megfelelő osztályban (class) avagy verse­nyeken, első vagy második díjat nyertek. 219

Next