Vadász- és Versenylap 63. évfolyam, 1919
1919-09-12 / 9.szám
42 SZEMERE MIKLÓS Magyarország egyik legnagyobb sportsmane, Szemere Miklós kivált az élők sorából. Vele a sportvilág egy olyan neve szállt sírba, melyhez hasonló a mostani nemzedék között nincsen, s jó ideig nem is lesz. Az ő kitartását, bőkezűségét, hozzáértését, fáradozását, tapasztalatait és főleg sporszeretét semmi pótolni nem tudja, ilyen csapás a magyar versenysportot nem érte az utolsó évtizedben. Szemere Miklóshoz fogható sportbarátot nem igen lehet egész Európában találni, egyenrangúnak vele még Anglia sporttörténetének nagyjait is alig lehet venni, mert azok is csak egy téren fejtették ki működésüket, míg a megboldogult nemcsak a versenysport, de épugy minden a haza védelmére fontos sportág pártolója volt. 1855 április 21-én született Kitzaron ősi családi birtokukon. Atyja Szemere István, ki már 17 éves korában a 48-as szabadságharczban honvédfőhadnagyként szolgált, anyja oroszlámosi Törös Mária, kinek őse oroszlámosi Törös János volt a nicholsburgi béke aláírója. Iskoláit Miskolczon, Sárospatakon és Bécsben a Theresianumban végezte. Az egyetemi tanulmányai egy részét Oxfordban absolválta, azonban az államtudományi doktorátust Budapesten nyerte el. Ezután a diplomácziai vizsgát tette le, melynek elvégzése után a szentpétervári, párisi, római nagykövetségekre került előbb mint attaché, később mint követségi titkár. A szép reményekre jogosut, a diplomácziai pályát azonban Szemere Miklós rövid idő után elhagyta, visszatért Pestre és attól kezdve életét teljesen nagy czéljainak szentelte. Szemere Miklósról oldalaknyi nekrológot kellene irni, azonban a jelenlegi mostoha viszonyok ezt sajnos lehetetlenné teszik, így — fentartva magunknak a jogot és kötelességet ennek később való megtevésére — most csak néhány szót kívánunk az elhunytról szólani, ősétől Huba vezértől örökölte bizonnyal lángoló hazaszeretetét, a haza felvirágoztatására irányuló minden tevékenységét és ő hagyta rá kétségkívül szeretetét az ősmagyar leghűségesebb társának a lónak is. Mióta az ezüstszürkearanysárga dress feltűnt pályáinkon kevés istálló volt olyan népszerű nálunk, mint épen az övé, nagyszámú győzelmeit mindig a publikum osztatlan lelkesedése fogadta, ki mintegy érezte, hogy milyen kitartó fáradozást, csüggedésnélküli törekvést koronáz siker. Legkiválóbb lova kétségtelenül Confusionarius az utóbbi évek egyik legexceptionálisabb képességű telivére volt, örök kár érte, hogy nem lehetett őt korai balesete után legalább a tenyésztésnek megmenteni. Lovai közül kivált még : Lángoló, Horkay, Mágnes, Eltolt, Tóth G., Sternbask, Hári János II., Barna legény stb. Szemere Miklósnak azonban nem csupán versenyistállója szerez a magyar turfannalesetben felejthetetlen nevet, hervadhatatlan babérokat szerzett a magyar lovasnevelés terén is. Hogy a kontinens legjobb lovasai a magyarok , nagyrészt az ő érd "-ч. Az ő serkentése, buzdítása és főleg ise adta a magyar versenylovasok gárdájának legkiválóbbjait, az ő buzgolkodása nélkül sohasem tartanánk ott e tekintetben hol most állunk. A czéllövészet terén kifejtett munkája már nem tartozik szorosan e lap körébe, azonban lehetetlen róla itt meg nem emlékeznünk. Ezt a honvédelem szempontjából oly fontos sportot az ő felléptéig minálunk teljesen elhanyagolták, annak fellendülése tisztán az ő érdeme. Fáradozásai az 1912-i stockholmi olympiáson meg is hozták gyümölcsüket: Prokop Sándor révén először került fel magyar zászló a stadion árboczára. De már ez a pár szó is messze vezetne, hiszen nem nekrológot akarunk most Szemere Miklósról írni, csak néhány szóval akarunk bucsut venni az ő nagy alakjától. Mélységes részvéttel járulunk a nagy hazafi, a páratlan sportsman, lapunk kegyes pártfogója sírjához, hogy lerójjuk nagy szeretetünk és gyászunk adóját, ha mással nem is, legalább e néhány nyomtatott sorral. MRUTNER VIKTOR Versenysportunkat a magyar kommune alatt két nagy csapás érte : meghalt Szemere Miklós és Mautner Viktor. Amit az előbbi jelentett a magyar versenyüzemnek, ugyanaz volt az utóbbi az osztráknak. Mindkettőt egy czél vezette: hazájuk versenysportjának a legmagasabb fokra emelése. Ugyanaz az ügybuzgóság, sportszeretet vezérelte Mautner Viktort, ami a mi nagy halottunkat, ugyanaz a szeretet fűzte őt is a zöld gyephez, ami az ezüstszürke aranysárga dress tulajdonosát. Az osztrák versenysport történetében olyan nagyszabású egyéniségek mint Mautner Viktor nem voltak, igaz, hogy olyan nagy eredményeket produkálok sem. Mautner lovag nevét fentartaná egyedül San Gennaro neve is, melynek közismert karrierjéből talán felesleges is felemlítenünk egyes állomásokat, azok minden bizonnyal erősen be vannak vésve minden sportbarát szivébe. A megboldogultnak San Gennaro volt a legkedvesebb lova és lám a ló hű maradt gazdájához annak halála után is a régi Marchfeldidijat, melyet a halott nagy érdemeinek adózva Viktor Mautner Erinnerungsrennenre kereszteltekát megnyerte elhunyt ownere számára. Egyedül San Gennaro 779.300 koronát hozott gazdájának, mely összeget kevés telivér tudott eddig túlszárnyalni. Hétszer, állott Mautner Viktor az istállótulajdonosok nyereménylistájának az élén, 1913-tól hatszor egymás után. Természetesen így 1897-től nyereményének összege igennagy számot: 7.070.719 koronát tesz ki, melyből egyedül 1917-re 932.480 korona jut. Ehhez a nagy summához, nagy anyag és kiváló egyedek voltak szükségesek persze, ami az elhunyt páratlan bőkezűsége és nagy tudása folytán meg is volt. Ne is említsünk fel csak néhányat mint: Formidable 11., Blondel, Good Morning, Bartek, Eva, Mokant lovai közül és azt hisszük már ezekkel is kellőkép megvilágítottuk a halott istállójának kiválóságát. Nemcsak mint futtató, mint tenyésztő is előkelő helyet foglalt el Mautner Viktor : markhofi ménese mindig mintaképe volt a szakszerűen vezetett ménesnek, ami meg is látszik az alig néhány év alatt produktumaival elért közel két és egynegyed milliónyi nyeremény összegei, amiből egyedül a tavalyi évre 322.931 korona esik. Mautner Viktor nevét soha nem mehet feledésbe, ő marad mintaképe mindig az osztrák istállótulajosoknak, az ő nagy alakja vezérli a Lajtán túl a fiatal generációt, s az nagy példája reméljük mennél nagyobb számú követőre fog akadni minálunk is, hiszen a két szomszédállam versenyüzemét amúgy sem lehet soha teljesen elválasztani egymástól, épen olyan nagy emberek, mint Mautner Viktor munkálkodása folytán. A HELYZET WIENBEN. A fogadások óriási megadóztatása. A városi szervek nehézségokozásai. Kísérletek a közönség elriasztására. Sportbarátaink tekintete most Wien felé irányul, mindnyájan Eldoradot látnak az osztrák fővárosban, hol a versenyeket már teljes mértékben felvehetik, sőt díjazás tekintetében még jobbak a viszonyok, mint voltak békében, hol nem kell azon törni az embernek a fejét, hogyan jut ki a versenyekre, szóval ahol minden fenékig tejfel. Erről a nagy tévedésről akarjuk a magyar publikumot felvilágosítani és egyben rá akarunk mutatni ennek a rendszernek káros következményeire is. Legfontosabb határozat Ausztriában kétségkívül a fogadási adótörvénynek revíziója, röviden a levonandó összegnek hihetetlen mértékben való felemelése. Nem akarunk most a totalisat eur 20°/6-os megadóztatásáról beszélni, pedig ezzel az összeggel Ausztria tartja a rekordot ez egész világon, jóval a szintén szoczialista Németország előtt járva, hol a 16/3 százalékra felemelt adóról kimondták, hogy ez az elviselhető legnagyobb levonás, hanem csak a bookmaker-adóról. Ez főleg 3 pontban foglalható össze, először a tétadó, másodszor a reál fogadások adókulcsában, végül harmadszor a 4000 koronán felül levő nyereménynek 34°/°-os levonásában. Legotrombább kétségkívül a tétadó, mert itt még a vesztes fogadótétén felül még az adót is fizeti, ami nem annyira anyagilag, mint inkább lelkileg bántja a fogadót, mert így magát kiuzsorázva érzi. A legnagyobb absurdumhoz azonban nem ez, hanem a reál fogadások adója vezet. Hogy konkrét példával éljünk, ha valaki 10,000 koronával fogad 5 teával, úgy mindössze 160, mind százhatvan koronát nyer az új kulcs szerint. A hirdedt négyezer koronán felüli adó még aránylag a legkönnyebb, mert ez alól nem nehéz kibúvót találni, azonban a másik kettő ellen én hiába fogadok sok kis téttel, az adó egyforma, így rá kell hamarosan jönnöm, hogy nyerési lehetőségem egyenlő nullával. Úgy látszik erre már Bécsben is rájöttek a fogadói mert az «Allgemeine Sportzeitung» szeptembe 6-ai száma egy kis kimutatást hoz a badet ügetőversenyek forgalmáról, látogatottságura stb., melyet az alábbiakban közlünk: A fentebb elmondottakból azt hisszük tte, áll olvasóink f előtt, hogy az új fogadási terv kimondott czélja : a mennél nagyobb adójövelemre való szertevés mögött mi rejlik, mert ha fogadó, ha kifizetésnél a nagy osztalék felérzett örömében rögtön nem is jön rá hátrány később állandó játéknál rá fog jönni, hogy il, adózás mellett вею nyerhet, ugyanis пуег ez a kulcs mathematikailag kizárja. Tehát lehetett a czél más, mint hogy a játékos fogadjon többé ? Még világosabb lesz a kép, ha még a kis sok mellékkörülményt vesszük tekintetbe,n ugye arra igazán nehéz magyarázatot tal, hogy például a villamos vasút még azt a háb alatt lényegesen redukált számú kocsit is szüntette a versenyek tartamára, ami kötedett és csak a bécsi sajtó egyöntetű állefoglalására indított ismét meg három vagy n villamost. Hogy a villamosjegy árát 60 fillér koronára emelték, azt hiszük ez nem a Legény nép anyagi érdekeinek megóvását, mi inkább annak elriasztását a versenyektől jele tette, már pedig a Jockey Club, ha nem szanak az emberek, továbbá ha nem látogat a versenyeit, miből tartsa fenn azokat ? szóljunk ahhoz, hogy automobilnak, legyen csak taxi is, nem volt szabad a vesenyek mennie ? Ez másra ugyebár nem szolgált, hogy a gazdag ember kedvét vegyék el a csenyektől. De gondolt a bécsi községtanár jómodú bourgoisieára is, mert ha valaki jelentette a frakkerest, ki 300—400 kört kért egy freudenaui fuvarért, azt avval etették ki, hogy a versenyekre való fuvar is és így teljesen a frakkeresés az utasi megállapodástól függ. Wienben jól tudjuk socialista kormány és hogy ez milyen álláspontot foglal el a senyekkel szemben, ismerjük hazulról is a sevismus előtti időkből, azonban nem hit volna, hogy a szomszéd ne tanult legyen a kárunkon; azt hittük ott a kormány tagja több belátásuk van : látják hová kormányo, az állam hajóját. A bécsi lapok felismerte veszélyt, ami mindezekben rejlik, jól lát, hogy ez a cseh, a lengyel, de elsősorban magyar versenysport javára fog szolgálni, hiába emelik fel szavukat. Reméljük, hogy künk nem lesz ugyanaz a sorsunk, mint a tuli kollegáinknak, most, mikor felhívjuk a lány és intézőköreink figyelmét, hogy hagyják kiaknázatlanul az osztrák vérszemben beállott zavaros állapotokat. Rejük, egyszer már más kárán is tanul a ma Fogadási Totalisa- lép forgalom tepradó dij Augusztus 10 (vasárnap) 917.000 36.000 22.00 Augusztus 13 666.000 46.000 15.61 Augusztus 15 (első új adónap) 490.000 53.000 12.0 Augusztus 17 (vasárnap) 607.000 39.000 9.5 Augusztus 20 492.000 48.000 8.5 Augusztus 22. 384.000 39.000 7.1 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP, 1919. szeptember 12