Vadászati Útmutató 1941-1942, 15. évfolyam

­ Köszöntöm a Magyar Vadászokat, akik a sors nehéz óráiban segítségül jöttek és érdeklődésükkel támogatták a Vadászati Útmutatót. Köszöntöm, és egyben köszönetet is mondok az összes munkatársaknak, akik tudásuknak javát, a vadá­szat iránti rajongásukat másoknak hozzáférhetővé tet­ték, bőségesen és önzetlenül ajándékozták azt — e könyv tartalmát és értékét emelve — a Vadászati Út­mutató Olvasóinak! Köszöntöm azokat a magyar vadászokat, akik oly sok éven keresztül elszakítva éltek tőlünk s most újra magyar vadászoknak vallhatják magukat, ő reájuk való különös tekintettel vette fel a szerkesztő a Vadászati Útmutató anyagába a módosításokkal kiegészített teljes Vadászati Törvényt, mindazokat a miniszteri rendelete­ket, közigazgatási bírósági elvi jelentőségű határozato­kat, döntvényeket, amelyeknek ismeretére nekik feltét­lenül szükségük van. Mi azonban a törvény rideg betűin túl, ősi szeretettel ölelünk magunkhoz minden vissza­tért barátunkat. A magyar lélek mélyén nyugvó vadász­érzés összeköt mindnyájunkat. Ez az érzés alkotja tör­vényeinket, rendelkezéseinket s ha még oly ridegnek látszik is a törvény szava, annak mélyén is meleg magyar vadász­szív dobog. Melegen üdvözlöm, úgy hiszem a Vadászati útmu­tató egész közönségével egyetértve, a jelenlegi szerkesz­tőt, Nikolits György barátomat, aki átérezve a Vadá­szati Útmutató fontosságát, a már-már hanyatlásnak induló művet áldozatos szeretettel felkarolta, a meg­semmisüléstől megmentette, sőt soha nem remélt magas fokra emelte. A Vadászati Útmutató jövő célját megjelölni feles­leges. A tizenöt éves múlt irányára, tartalmára és cél­jára olyan megnyugtató biztosítékot ad, hogy mi régi vadászok csak azt kívánhatjuk, hogy ne legyen Magyar­­országon egyetlen vadász és erdész sem, akinek az asztaláról ez a hasznos, sokoldalú vadászati szakkönyv hiányozna. Budapest, 1941. szarvasbőgés idején.

Next